A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 39. szám - Német jogászgyülés [1. r.]

155 1,737/1902. Habár a váltóeljárási rendelet 24. §-ának helyes értelme szerint, a kereskedelmi könyvekkel való bizonyítás váltóperben teljesen kizártnak nem tekinthető, a fenforgó esetben a bizonyításnak ez a módja azért mellőztetett, mert az a körülmény, hogy alperes a pénztári könyv szerint a kereseti váltókra ellenértéket nem kapott, szemben azzal, hogy alperes már felmerült 4,120 frt. veszteség fedezetére adta a kereseti váltókat, nem döntő, a felperes kereskedelmi könyveiben foglalt más oly lényeges bejegyzéseket pedig, melyeknek megtekintésével a felperes követelésének alaptalan volta megállapítható volna, alperes tüzetesen meg nem jelölt, hanem csak általánosságban hivatkozott a kereskedelmi könyvekre. (Kúria 1902 IV 8 1)72/901. v. sz. ítélete.) 25. § Alperesseg. Ha nem a perbe idézett felek valamelyike, hanem egy harmadik személy ad be váltóperben kifogásokat, esek folytán további eljárás nemi foghat helyt s ha ilyen eszközöltetett, — az semmis. 1,312/1902. 1.) Felperes keresetét nem F. J. és IV. S. kifogással élők ellen, hanem IV. és F. cég ellen intézte s a sommás végzés is a nevezett cég ellen bocsáttatott ki. F. J. és W. S. kifogással élők a kereseti váltó szerint sem levén személyesen váltókötelezettek, ők tekintettel arra, hogy a per adatai szerint a perbe vont közkereseti társaság (cég) a kereset beadása előtt megszűnt, az emiitett közkereseti társaság érdekében csak az esetben élhettek kifogással, ha kijelentették volna, hogy ők a megszűnt közkereseti társaságnak tagjai voltak s mint ilyenek az alperességet önként elválalják. Tekintettel azonban arra, hogy kifogással élők kifogásaikat éppen arra fektetik, hogy a perbe vont közkereseti társaságnak tagjai sohasem voltak, — tekintve továbbá, hogy felperes sem keresetében, sem a kifogások folytán tartott tárgyaláson kifogással élők marasztalását nem kérte, miután relperes elfogadhatóan nem bizonyította, hogy kifogással élők a W. és F. cég közkereseti társaság tagjai voltak, a kir. törvényszék lényeges jogszabályt sértett meg azzal, hogy perbe nem vont s önként az alperességet el nem vállalt harmadik I személyek által benyújtott kifogásokat elfogadta s annak folytán tárgyalt s Ítéletével megfelelő zárkérés nélkül kifogással élőket a kereseti összeg és járulékai megfizetésében marasztalta, mely eljárásával az 18i*>l:LIX. t.-c. 39. §-ának a) pontjába ütköző, hivatalból figyelembe veendő semmisségi okot idézte elő, minélfogva az egész eljárás hivatalból megsemmisítendő s a kifogások visszaadása elrendelendő volt. (Kúria 1902. márc. 4-én kelt 1,099/tiOl. v. sz. helybenhagyó végzése1. 2.) A váltóeljárás (a 2,851/81. I. M. E. sz. tendelct) 25. %-ának értclnitzése. Ad. 3.757/1H99, 2,901/1899. és 539/1900. I. P. A váltóeljárás 25. s;. értelmében az ott irt perekben a kifogásoknak tanukkal való bizonyítása akként lévén korlátozva, hogy csak a helyben levő tanuk, vagy más a helyen lakó, de alperes által előállítandó tanuk hallgatandók ki, — oly esetekben, midőn az alperesi tanú helyben lakik, de a kibocsátó idéző végzés kézbesítésekor a bíróság székhelyéről eltávozott és így nem volt megidézhető, elegendő, ha az eljáró törvényszék ezen körülményről — feltéve, hogy a tárgyalási napig még lehetséges — azzal értesiti tanuállitó alperest, hogy tanuját a következmények terhe mellett állítsa elő. 26. §. 1. Bizonyítás. A váltó megállapodásellenes kitöltése, a perbe nem is vont váltókötelezettel, mint tanúval, ennek érdekeltségénél fogva; fóesküvel az ellenfél ellenzése folytán nem bizonyítható. 1,027/191)3. Alpereseknek azon kifogása, hogy a kereset időelőtti, mert a kereseti váltó aláírásakor az lett volna a megállapodás, hogy a váltó az átadás napjától számítandó 5 éven belül nem érvényesíthető, az 5 év pedig nem telt el, tekintetbe vehető nem volt, miután alperesek a kereseti váltónak a lejárat tekintetébeni megállapodásellenes kitöltését a váltóeljárás keretén belül alkalmazható bizonyítékokkal nem igazolták; e tekintetben váltóelfogadó B S.-nak tanuképi kihallgatását és az eskü általi bizonyítást kérték, ezen kérésnek azonban, tekintettel arra, hogy B. S. mint váltókötelezett érdekelt fél és hogy felperes az eskü általi bizonyítást ellenezte, hely adható nem volt. (Kúria 1905. febr. 8. 929/902. v. sz. a. hozott ítélete.) 2,082/1899. I. 2. Ha alperes az okiraton lévő névaláírását tagadja s a felperes részéről az aláírás valódiságának bizonyítása céljából eskü általi bizonyítás ajánltatik, ha alperes ezen eskü elfogadására nézve nem is nyilatkozik, ez részére más bizonyítékok j hiányában megítélhető oly értelemben, hogy a váltóra mint elfogadó saját nevét sem ö nem irta, sem as aláírásra mast meg nem bízott; mert az okirat valódiságára vonatkozó, a plg. prts. 172. §. d) pontjában meghatározott esküre az idézett törvény 2.'!.'!., 231. §-ai alkalmazást nem nyernek s az ily eskü az ellenfél nyilatkozata nélkül is megítélhető és pedig a fenn irt módon, mert váltókötelezettség nem csak sajátkezüleg, hanem megbízott utján történt aláírással is vállalható. (Kúria 464/1899.) 3. Házastárínak váltói aláírásra adott meghatalmazás bizonyítása. 3,243/98. Habár a meghatalmazás érvényességéhez rendszerint alakszerűség nem kívántatik s azon eseteken kivül, melyekre nézve a törvény különös érvényességi kellékeket ir elő, a váltóaláirásra adott meghatalmazás a váltóperben a váltódj. 26. §-ában emiitett esküvel is bizonyítható: oly esetben, mikor a nő által férje részére a váltó aláírására adott megha| talmazás bizonyításáról van szó, az esküvel való bizonyítás nem alkalmazható, mert az 1886. VIII. t-c. 23. §. értelmében a házastársak és jegyesek között váltóbeli kötelezettség válla lására szóló meghatalmazásoknál a jogügyletnek érvényességéhez közjegyzői okirat kívántatik és minthogy a törvény ezen rendelkezésével szemben a házastárs részére váltóaláirásra szóval vagy magánokiratban adott meghatalmazás érvénytelen, a meghatalmazás bizonyítása is hatályosan csak közjegyzői okirattal történhetik. (Kúria 1,017/898.) 4. Váltói aláírás határozatlan tagadása esetén a váltói aláírás valódisága további bizonyításra nem szorult. A ptrdts. 172. §. a) pontja szerinti eskü, hivatalból nem itelhetö meg. 402/899. I. Habár alperes a kifogásait tartalmazó beadványában, valamint a tárgyalás kezdetén tagadta, hogy az emiitett aláírás tőle származik, de viszonválaszában már a kereseti váltó tekintetében azt a tényállást terjeszti elő, hogy a kereseti váltót aláírta ugyan, de az az ő birtokából a váltó kibocsátója (felperes) vagy rendelvényese által jogellenesen elvonatott és főesküvel is megkínálja a felperest arra nézve, hogy a kereseti váltót ő: az alperes, nem adta a felperesnek, vagy a nevezett rendelvényesnek, és visszakinálás esetében kész a főesküt ellenkező értelemben letenni. Ezek szerint az aláirás tagadása határozatlan lévén, az aláírás valódisága további bizonyításra nem szorult. Az alperes részére a ptrdts. 172. §. a) pontja alapján eskü Ítélhető nem volt, mert ennek a bizonyítéknak alkalmazása egyáltalán szóba sem hozatott; hivatalból ez az eskü nem ítélhető meg. (Kúria 624/899.) 28. §. Air írás valódiságának szakértők nélküli elbírálása; a ptrdts. 172. §-ában irt eskü mellőzése. A másodbiróság helyesen mondotta ki ítéletének vonatkozó indokolásában, hogy tekintettel alperes egyéb védekezésére, a kereseti váltón látható elfogadási névaláírás valódisága nem tekinthető megtagad ottnak, mert a váltón előforduló alperesi elfogadói aláirás a sommás végzés vevényén és az alperesi ügyvédnek adott meghatalmazványon előforduló alperesi aláírásokkal tüzetesen összehasonlittatván, megállapittatott hogy alperesnek a váltón előforduló aláírása valódi, ezek szerint helyesen állapította meg a másodbiróság alperes váltójogi kötelezettségét. 34. §. Az ügygondnok által megtagadott névaláírás valódiságának bizonyítása. 3,244/98. Ha az alperesi ügygondnok a kereseti váltón levő alperesi névaláírás valódiságát megtagadta és a váltóeljárás 34. g-a kívánalmához képest a tagadásának alapját képező adatokat és körülményeket előadta, felperesnek az alperesi névaláírás valódiságára nézve az 1868. évi LIV. t.-c. 172. §. e) pontja által szabályozott eskü csak akkor ítélhető meg, ha idevonatkozó állításait a perbeli adatok támogatják. (Kúria 749/98.) 35. §. A váltóeljárás 35. %-ának értelmezése. 804/1900. p. sz. A váltóeljárás 35. §-a szerint csak a kereset beadása után, de annak kézbesítése előtt elhalt váltókötelezett helyett idézhetők meg annak örökösei. Eszerint oly esetben, midőn a váltókötelezett elhalálozása után, ellene indított kereset alapján