A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 39. szám - Német jogászgyülés [1. r.]

éppen a váltókötelezettségben, tehát abban áll, hogy a hitelező" a váltóösszeget lejáratkor szükség esetén per utján is behajthassa, felperes a váltón kiviil más bizonyítékot szolgáltatni nem köteles és a váltóadós tartozik — amennyiben a kötelezettség alól szabadulni kiván — bizonyítani azt, hogy a fedezeti váltó alapjául szolgált ügyletből kifolyóan felperesnek már nincs követelése. A jelen esetben azonban alperesnek ezt bizonyítani nem sikerült, a kereset értelmében marasztalandó volt. A fiumei bíróságnak osztrák kereskedők elleni illetékességet megállapitja az, hogy alperes a kereseti árukról szóló számlát, mely azt a megjegyzést tartalmazza, hogy <fizetendő és perlendö Fiúméban*, felperestől ellentmondás nélkül elfogadta. A budapesti kir. tábla. (1900. febr. 20. 373/906. v. sz. a.) Az elsöbiróság végzését megváltoztatja s az elsőbiróság illetékességét megállapitja. Indokok: Az 1853 febr. 16-án kiadott Fiúméban érvényes illetékességi szabályzat 20. §-ának d) pontjából következik, hogy külföldi honosokat a fiumei bíróság előtt lehet perelni minden oly esetben, melyben az illető külföldi állam törvénye szerint, az ottani bíróságok előtt a magyar honosok megperelhetŐk. Minthogy alperes osztrák honos és azt, hogy ugy ő, mint felperes kereskedők, nem tagadta s azt sem tagadta, hogy a kereseti árukra vonatkozó számlát, mely azt a megjegyzést is tartalmazza, hogy ^fizetendő és perlcndő Fiuméban», felperestől ellentmondás nélkül elfogadta. Minthogy a bíróságok illetékességét szabályozó 1895 augusztus 1-én kelt osztrák törvény 88. §-a akkép rendelkezik, hogy a fizetési és perlési helyre vanatkozó megjegyzést magában foglaló számlának ellentmondás nélkül való elfogadása is megállapítja kereskedők közt a szóban forgó megjegyzésben emiitett hely bíróságának illetékességét a számla tárgyát képező ügylet teljesítésére vonatkozó perekben; és minthogy a jelen kereset a fent említett számlában felsorolt áruk vételárának megfizetésére irányul, az pedig, hogy a követelés összege csupán 56 K-ra rug, az eljárt elsőbiróság illetéktelenségének megállapítására okul azért nem szolgálhat, mert az 1853 február ltí-iki illetéki szabályok 55. §-ának 3. pontja szerint kereskedők közt ügyleteikből eredő perek összegre való tekintet nélkül a törvényszék elé tartoznak, ezeknél fogva a rendelkező rész szerint kellett határozni. A m. kir. Kúria. (1905 jun. 26. 726 906. v. sz. a.) A kir. tábla végzését indokaiból helybenhagyja. Jogesetek a kolozsvári kir. ítélőtábla gyakorlatából.*) Rendezi és közli TÓTH GYÖRGY dr.. tanácsjegyző. Lapunk mult évi számában «Az erdélyrészi jogszolgáltatás döntvénytára)) cim alatt egy érdekes ismertetés jelent volt meg arról, hogy a kolozsvári kir. Ítélőtábla elnöke: Fekete Gábor már 1895. évben a jogfejlődés alakulásának nyilvántartása, valamint a jogegység lehető megóvása céljából azt az intézkedést léptette volt életbe, hogy a B. Ü. Sz. 366. §-a értelmében a kolozsvári Ítélőtáblához leküldött érdekesebb kúriai határozatokat rövid, világos és könynyen érthető módon földolgoztatta és szakok szerint elkülönítve gyűjtette. Ez az anyag eddig Jancsó György dr. egyetemi tanár részéről talált a legnagyobb méltatásra, aki a házassági jogról irt közismert, kiváló munkájában nagyon részletesen földolgozta. Mi ezúttal egy sorozatos közleményt indítunk meg, amelynek célja a még értékes s a gyakorlat által nem superalt anyagot megismertetni. Igen értékesnek tartjuk különösen azt az anyagot, amely az erdélyrészi tagosításra és birtokrendezésre vonatkozik s amely anyag legközelebb közlésre kerül. Az igazságügyminiszter ur figyelmét fölhívjuk erre már eleve is, mert az erdélyrészi tagositási ügyek szabályozása körül esetleg igen jól hasznosittsthatja. Reméljük, hogy különösen az erdélyrészi jogászok ez okból is előszeretettel fogják olvasni lapunkat. A jogeseteket lapunk részére Tóth György dr., a kolozsvári kir. ítélőtábla tanácsjegyzője fogja rendezni és közölni. Váltóeljárás. 2. §. A kifogások folytán felmerült perköltségek viselése tekintetet en az 1868: LIV t.-c. 251. §-ának érvényesülése. 584/900. p. szám. Ha a sommás végzésnek kifogásokkal megtámadott része tekintetében alperes pernyertes lesz, a kifogásokból felmerült költségek viselésére felperes, mint pervesztes, a törvénykezési rendtartás 251. §-a alapján kötelezendő. *) Az eset előtti szám a kolozsvári táblának iktatói számát jelenti. 3. §• A váltónak lényeges kelléke (a V. T. 3. $ 4. pontja), hogy a fizetés ideje az egész váltóösszegre nézve egy határozott napra szóljon. . , , . Minthogy a kereseti váltó szövegeben, jelenlegi tartama szerint, a fizetés ideje kétféleképp van kitüntetve, mert ilyenül egyfelől az 1899. május 4-ig terjedő időtartam, másfelől május 4-ike, mint határozott nap van meghatározva, — nyilvánvaló, hogy a kereseti váltó az egy határozott napra szóló fizetési idő megjelölését nélkülözvén, e tekintetben kellékhiányos, miért is a V. T. 6. §-a szerint váltói kötelezettségnek megállapítására nem lévén alkalmas, az arra alapított kereset a váltóelj. rendelet 3. §-a szerint a váltóbiróság hatásköre alá nem tartozván, az alsóbiróságok Ítéletei a megelőző eljárással és a kibocsátott sommás végzéssel együtt a váltóelj. 37. §-a szerint hivatalból figyelembe veendő semmisségi ok alapján megsemmisítendők, a felperes keresete a váltói elj. 4. §-a szerint hivatalból visszautasítandó, s felperes a kereset indításával az alpereseknek adózott költség viselésében marasztalandó volt. (Kúria 356/900.) 11. §• Túbb váltónak keresettel való érvényesítése ugyanazon adós ellen. 1,516/1896. I. A váltóeljárást szabályozó 2,851/1. M. E. számú rendelet 11. §. utolsó pontja szerint, ugyanazon adós ellen fennálló több váltón alapuló kereset, egy keresettel perelhető be, a miért is felperesi képviselő több váltónak több keresettel leendő beperlésére csak akkor van feljogosítva, ha erre képviseltjétől külön utasítást kapott s ha ennek igazolása nélkül külön pereket érvényesít, az ebből felmerülő több dijak iránt megbízójával szemben nem nyer jogot. (Kúria 590/1895.) 14 §. Kellékhiányos váltó alapján sommás váltóvégzés ki nem bocsátható. 506/1897. tábla. A kereset alapjául szolgáló váltóban a fizetés ideje «1894. november 20-ig» kifejezéssel lévén meghatározva, ez nem tekinthető a váltótörvény 3. §. 4. pont szerinti határozott lejárati megjelölésnek s az ily váltó, mint kellékhiányos, sommás váltókereset alapjául nem szolgálhat. (Kúria (870/1896.) 21. §. \ .A váltón lévő névaláírásnak a váltó megtekintése után való meg nem tagadása, az aláírás valódiságát illetőleg beösmerésnek vélelmeztetik, liabár a kifogásokban az aláírás meg is tagadtatott volt. 196/898. Ha a váltóadós kifogásaiban ugyan megtagadta azt, hogy a váltón előforduló névaláírás tőle vagy megbízottjától származik, de kifogásainak kiegészítését az eredeti váltó betekintése utánra tartotta fenn, ebből következik, hogy az eredeti aláírás megtekintése nélkül tett tagadás csak ugy birhat érvénnyel, ha azt az eredeti aláírás megtekintése után is fenntartja, ezeknél fogva, tekintve, hogy alperes az első tárgyaláson a váltónak a váltóhitelező által történt becsatolása után többi kifogásait kiegészítette, anélkül azonban, hogy a szóban forgó névaláírás valódisága tekintetében bármely nyilatkozatot is tett volna, e szerint az elfogadói aláírást határozottan nem tagadó váltóadós a szóban forgó aláírás valódiságát beösmertnek tekintetett. (Kúria 939/897.) 2.) A váltókifogásokban általánosságban érintett, a viszonválaszban azonban nyomatékosan kiemelt kifogás elkésettnek nem tekinthető. A váltóadós által a viszonválaszban kiemelt ama körülmény, hogy az óvás a csőd megnyitása előtt vétetvén fel, a váltó törv. 29. §. í. p.-ra alapitott biztonság hiánya miatti biztosítási visszkeresetnek nincs helye, nem tekinthető elkésettnek, mert a váltóadós a kifogásokat tárgyazó beadványban kifejezetten felhozta kifogásként azt, hogy a keresetlevél mellékletei nem állapítják meg azokat a feltételeket, amelyekhez a biztonság hiánya miatt való biztosítási visszkereset kötve van; már pedig a kereset mellékleteiből nyilvánvaló, hogy az óvás a csőd megnyitása előtt vétetett fel, tehát a viszonválaszban kiemelt eme körülmény uj kifogásnak nem tekinthető. (Kúria 656/1897. és 657/1897.) 24. §. Váltóper ben kereskedelmi könyvekkel való bizonyítás kizártnak nem tekinthető, azonban azon bejegyzések, amelyekre a bizonyító fél hivatkozik, tüzetesen megjelólendök