A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 39. szám - Német jogászgyülés [1. r.]

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 39. számához. Budapest, 1906 szeptember 30. Köztörvényi ügyekben. A férj, kinek neje elgázoltatván meghalt, még akkor sem követelhet a vasúttól kártéritest, ha ö beteges es a no neki üzletében segitő és kereső társa volt, hacsak nem igazolja, hogy teljesen vagyontalan és munkaképtelen. Az, hogy a férjnek sérve van, nem állapithatja meg a munkaképtelenséget, mert a fenforgó esetben az csak 25 - 30 százalékkal csökkentette a munkaképességet s a konstatált sérvbaj műtét által radikaliter gyógyítható és megfelelő sérv kötők alkalmazása által is a minimumra csökkenthető. A kiskorú gyermek a vasúttól anyja elgázolása okából csak az esetben követelhet kártérítést, ha atyja a tartásra képtelen. A pestvidéki törvényszék felperest keresetével elutasítja. Indokok: Felperes keresetét arra alapította, hogy neje a vasút személyvonatával T. állomásra utazott, ahol kiszállva, a vonat kerekei alá került és meghalt. Ennélfogva alperes az 1874 : XVIII. t.-c. I. §-a alapján kártérítéssel tartozik, amelyet 80,U00 kor. végkielégítési vagy 3,000 kor. életjáradéki összegben számit fel, mert maga felperes sérvbaja miatt teljesen keresetképtclen s így a baleset folytán elhalt neje vitte az üzletet, mely legalább 3,000 kor. évi jövedelmet hozott s amelyből nemcsak felperest tartotta el, hanem kiskorú J. nevü fiát is, aki a gimnáziumot végzi és 19 éves, neveltette. A kir. tszék felperes neje terhére nem állapithatott meg oly hibát, amely alperest a kártérítési kötelezettség alól felmentené, hanem ellenkezőleg, a vonat elindításánál követtetett el oly szabálytalanság, amely a balesettel, illetve felperes nejének halálával okozati összefüggésbe hozható s igy alperes a felperes nejének halálával okozati összefüggésben levő' s az idézett t.-c. 2. §-ának 2. pontja alá eső károkért felelősséggel tartoznék; felperes azonban ily kárt nem igazolt, mert a család eltartása s a gyermekek s igy a gymnáziumba járó J. nevü fiu neveltetése elsősorban az apa kötelességét képezi, aki nejétől saját személyére nézve tartást csak teljes vagyontalanság és munkaképtelenség esetén követelhetett volna nejének megfelelő vagyoni helyzete mellett; és az elhalt a vagyontalan kiskorú gyermekek tartásáról és neveltetéséről az 1877 : XX. t.-c. 11. §-a szerint is csak akkor tartozott volna gondoskodni, ha felperes, mint apa erre részben, vagy telesen képtelen lett volna. Igaz ugyan, hogy felperes a nejében egy üzleti munkatársat vesztett, akinek munkája bizonyos értéket képviselt; de másrészt felperes azt, hogy családját eltartani, gyermekét neveltetni egyáltalában vagy egymagában — neje segítsége nélkül — képes nem volt, nem bizonyította, mert az orvosszakértők által konstatált sérvbaj, műtét által radikaliter gyógyítható és megfelelő sérvkötők alkalmazása áital is az minimumra csökkenthető s igy habár a baj az orvosok által konstatált állapotban felperes munkaképességét, rendes foglalkozását tekintve, 25—40°/0-ra csökkenti, ezen alapon nem állapithaló meg, hogy az elhalt lett volna köteles felperest vagy gyermekét részben vagy egészen tartani s utóbbit neveltetni; minthogy pedig az idézett t.-c. 2. §-ának 2. pontja szerint alperes csak azoknak eltartási és neveltetési költségeit tartozik megfizetni, akiknek eltartására és neveltetésére az elhalt törvénynél vagy törvényes gyakorlatnál fogva kötelezve volt; felperes és 19 éves fia pedig a most kifejtettek szerint ilyen egyéneknek nem tekinthetők; minthogy továbbá a tartási és neveltetési költségen kivül e vállalat csak a temetési költséget tartozik megfizetni, felperes neje munkájának értéke címén, amely különben is pótolható, mit sem követelhet, a temetési költség címén pedig semmit sem számított fel: ennélfogva felperes keresetével elutasítandó volt. A budapesti kir. ítélőtábla. Az elsőbiróság ítéletét a kiskorú S. J. igényére intézkedő részében megváltoztatja s alperes kártérítési felelősségét ezzel a felperessel szemben megállapítja. indokok: Az 1894 : XXXI. t.-c. 95. §-a szerint ugyanis a gyermekek tartása és nevelése költségeit mindkét szülő a jövedelme arányában köteles fedezni; a kiskorú tartására tehát az elhalt törvénynél fogva volt kötelezve, ennek a tartásnak és neveltetésnek az elhunytat terhelő s a halálozás következtében a kiskorutói elvont költségei az alperes által fizetendők, azok erejéig tehát az alperes kártérítési felelősségét meg kellett állapítani. A m. kir. Kúria. (1906. febr. 20. 412. sz. a.) A kir. tábia ítéletének megváltoztatásával a kir. törvényszéknek felperest keresetével elutasító ítélete hagyatik helyben, az abban felhozott indokoknál fogva. Az állandóan követett törvénykezési gyakorlat által elfogadott jogszabály az, hogy a végrehajtást szenvedőnek hitelezője az általa vezetett végrehajtás rendén lefoglalt tárgyak iránt érvényesített igény ellenében jogosítva van az olyan vagyon átruházási ügyletnek hatályosságát kifogás utján megtámadni, amelynek célja a követelésének kielégítésére szolgáló fedezeti alapnak elvonása volt és az ilyen átruházási ügyletnek a végrehajtást szenvedő közel rokonaival történt megkötésével a vélelem amellett szól, hogy a végrehajtást szenvedőnek a hitelező kijátszására irányuló szándékáról a vele szerződő közel rokon is tudomással bírt. A megtámadásnak előfeltétele azonban az, hogy a végrehajtatónak a követelése az átruházási ügylet kötése idején fennállott legyen és hogy az átruházónak az átruházás által a vagyona oly mérvben csökkent, hogy az többé a hitelező követelésének fedezésére kellő alapot nem nyújt. (A m. kir. Kúria 1906. jun. 21. I. G. 102. sz. a.) A nő a házasság tartama alatt kankót kapott. Erkölcsileg hibátlan férjes nő ezen betegsége csakis férjétől származónak vélelmezendő ; ez ok arra, hogy a házasság a H. T. 80 §-a alapján felbontassék (A m. kir. Kúria 1906. június 25. 4,988. sz.) A bujakór, mint a vért megfertőző és a tapasztalat szerint gyógyithatlan betegség, az abban szenvedő egyénnek oly lényeges személyi tulajdonát képezi, amely az 1904: XXXI. t.-c. 55. g. értelmében megtámadási okot képez. (A m. kir. Kúria 1906. június 25 2,422. sz) Kereskedelmi, csőd- és váltó-ügyekben A fedezeti váltónál a biztosítás éppen a váltókötelezettségben, tehát abban áll, hogy a hitelező a váltóösszeget lejáratkor szükség esetén per utján is behajthassa; ő a váltón kivül más bizonyítékot szolgáltatni nem köteles és a váltóadós tartozik — amennyiben a kötelezettség alól szabadulni kiván — bizonyítani azt, hogy a fedezeti váltó alapjául szolgált ügyletből kifolyóan a hitelezőnek már nincs követelése. A dévai kir. törvényszék: (1904. dec. 9. 10,285/904.) A sommás végzéseket hatályon kivül helyezi. Indokok: A kir. törvényszék azt a tényállást állapította meg, hogy a két darab kereseti váltó fedezeti váltóként adatott a F. cég által felperesnél leszámítolt más váltók fedezetére. A leszámítolt váltók közül kettőn az aláírások felperes előtt gyanúsaknak tűnvén fel, e gyanús váltókat felperes a fedezetül kapott váltók közül való és a kereseti két váltóval cseiélte ki s azokat érvényesítette alperes ellen. E tényállás szerint a kereseti váltók tedezeti minősége igazolva lévén, a váltók alapján felperesnek csak azon esetben van kereseti joga, amennyiben igazolja, hogy azon ügyletből, melynek fedezetéül a kereseti váltók szolgálnak, tényleg követelése áll fenn. A tanúvallomások által igazolt fenti tényállás szerint feloeres azon váltókat, melyek fedezetéül a kereseti váltók szolgálnak, nem érvényesítette, hanem egyszerűen kicserélte a kereseti váltókkal és ezen utóbbiakat, mint fedezeti váltókat érvényesítette. Felperesnek kötelességében állott volna elsősorban azon váltóügyletet lebonyolítani, melynek fedezetéül a kereseti váltók szolgáltak és kimutatni azt, hogy amaz ügyletből tényleg követelése van; minthogy ezt nem tette s minthogy nincs igazolva az előadottak szerint, hogy az alapügyletből, melyre a kereseti váltók fedezetül szolgálnak, követelése lenne, felperes keresetével elutasítandó volt. A kolozsvári kir. ítélőtábla (1905. márc. 22. 681/905. sz.) az elsőbiróság Ítéletét helybenhagyja. A m. kir. Kúria (1908. aug. 28. 886/905. v. sz. a. IV. Pt.) Mindkét alsóbiróság ítéletét megváltoztatja s a sommás végzések hatályban tartása mellett alperest, mint a kereseti váltók elfogadóját kötelezi. It.dokok: A megállapított tényállás szerint a kereseti váltókon kibocsátóként szereplő F. cégnek a felperes pénzintézetnél 10,000 K-ig terjedő nyílt hitele volt, melynek fedezetére a cég tiz darab váltót adott át a felperes pénzintézetnek. A két darab kereseti váltó is ezen tiz darab fedezeti váltó közül való. A F. cég a felperesnél volt fent említett nyílt hitelét nagyobb részben (különböző összegekben) váltók alapján (váltóleszámítolásokat eszközölve) igénybe is vette. Ezen leszámítolt váltók közül két váltón a felperes pénzintézet által nem ismert aláírások lévén, felperes ezt a két váltót a fedezeti váltók közül való két darab kereseti váltóval cserélte ki. E szerint nem döntő az a körülmény, hogy a kereseti összeg nem a kereseti váltókra fizettetett ki, minthogy nem vitás az, hogy a két kereseti váltó is a felperes által nyújtott hitel keretében a F.-nek tényleg leszámítolt összegek fedezetéül adatott. Tekintve már most, hogy a fedezeti váltónál a biztosítás