A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 39. szám - Német jogászgyülés [1. r.]

280 A JOG azt hitte volna a világ, hogy miniszterünk a merkantilismus képviselőire csak egy kicsit rá akart ijeszteni! Tehet ö róla, hogy ezek nem félősek? Jelenti különben ezen óvatos klausula még azt is, hogy mindkét kérdés most már ad calendas graecas el van odázva!) Végül hangsúlyozta, hogy «mennyirc simpathisál ő a kereskedőkkel* (!) és kérelmeiknek mindenkor kész «a lehetőség szerint* eleget tenni. (Nem ártana a miniszter urat nyomban próbára tenni, hogy meggyőződjünk e «lehetőség» ruganyos voltáról!) Mindezek folytán azt ajánlja az elnök, hogy «a miniszter ezen visszaszívása után* (!!) a leirat ad acta tétessek. Az erre megindult vitában Krishaber Leo indítványozta, hogy a leirat (melyet már felolvasásakor tparaszt beszéd* ej ithetonnal illettek) ^pökhendi* hangja miatt utasíttassák vissza. «Nem volt még kormányunk — úgymond — amelynek bátorsága lett volna ahhoz, hogy ily leckéző, ily fennhéjázó hangon beszéljen az ország első kamarájával*. «A sérelem visszavonását csak ugy vehetik tudomásul, ha írásban is revokálja r (!!) Ha azt nem teszi, utasítsák vissza a leiratot és még irattárba se helyezzék.* így nyilatkozott Polényinak egyik politikai fegyvertársa! Sándor Pál még erősebb szavakat talál: «Megszoktuk már — úgymond — hogy először pofonvágnak bennünket, aztán megsimogatnak. De a pofon megvan. Ha a pofont pofonnal nem honoráljuk, nem fogunk boldogulni. Tény, hogy Polónyi egy nála járt ügyvéd-küldöttségnek kijelentette, hogy a Váltótszéket megszüntetni szándékozik. Most letagadja* ! «Hát én garantálok érte, hogy a Váltótszék megfog szünni» ! Indítványozza, hogy vezessék rá a leirat hátlapjára, hogy a kamara megbotránkozását fejezi ki a benne foglaltakon és ugy tegyék az irattárba, — «hadd lássa a jövő nemzedék, hogy a kamarában volt önérzet* ! Lánczy elnök kéri, hogy ne vigyék túlzásba a dolgot. «Bárminő véleménynyel lehet az ember a miniszter múltja iránt (!!), jóslatokba mégsem lehet bocsátkozni jövőjére nézve. Miután a miniszter teljesen jóvá igyekszik tenni hibáját, ne feszegessék tovább az ugy sem aktuális kérdést*. Kéri a leirat egyszerű tudomásulvételét és irattárba helyezését. Az igazságügyminiszteri — közkincset képező — tekintélynek ily erős megtépázása után, az elnök indítványa szótöbbséggel elfogadtatott. Annyi bizonyos, hogy Polónyi e kérdésben nem tulnagy dicsőséget aratott és jövőre talán mégis óvatosabb lesz hivatalos kijelentéseiben! Kivételt peisze biráinál és jegyzőinél még akkor is tehet! r. I. Dijnokok mozgalma. Akiket eddig alig emberszámba .ettek, — a rongyos, éhező, rogyásig kihasznált dijnokok is szervezkednek. Vasárnapra, f. hó 23-ra volt kitűzve az általános dijnoki nagy-gyülés. A meghívó már oly harcias húrokat pendit, hogy a dijnokoknak a nemzetközi socialistákhoz való csatlakozása és ily értelmű szervezkedése már eleve is bizonyosnak látszott,—amint ez tényleg határozattá is emeltetett. Nem egyszer utaltunk e szegény páriák áldatlan helyzetére. Akkor még könnyű szerrel, csekély áldozatokkal lett volna a helyzet javítható, a jogosult kivánatok kielégíthetők. Ma már fenyegető hangon követelnek azok, akik eddig csak görnyedt háttal közeledtek fölebbvalóikhoz. «A könyörgések ideje lejárt, — szól a felhívás. — Szemünkbe jóakaratot hazudó, de elfásult szivü államférfiaink meghallgatni nem akarnak. . . . Csak ígérnek, annélkül, hogy Ígéretüket beváltani csak eszükben is volna*. A szomorú e súlyos vádakban az, hogy szórói-szóra igazak ! «Ma, — folytatja a felhívás — midőn a napszámos is 3 —4 koronát keres naponta, mi 2 K. napidíjjal vagyunk a koplalásra kárhoztatva. És erre mondják, hogy a mi sorsunk jó, rólunk atyailag gondoskodnak!* «Nem fojt a düh, a szégyen el ezek hallatára ?! És ilyennel ámítják a világot, amely bennünket már emberszámba sem akar venni. . . . Nézzetek végig a magatok és társaitok létén. Ne tévesszen meg az, hogy közöttünk ingyenélő ficsurok is vannak, akiknek zsebpénzre kell a pár fillér! . . Nem ezek, mi vagyunk a hivatalok munkásai, mert helyettük is mi dolgozunk. Dolgozunk verejtékkel 7 — 8 órát az államnak .... ha ugyan főnökeink barbár szeszélye nem kényszerit az Íróasztalhoz délután is* ! . . . Szegény dijnokok! Nemsokára arra a keserű tapasztalatra fogtok jutni, hogy szervezkedésiek dacára is hajótörés vár reátok. Mert ebben az önző világban az erősé a győzelem, ti pedig gyengék vagytok. Százával állanak lesben a nálatoknál még éhesebb aspiránsok, akik a ti sovány koncotokat is irigylik és szolgálataikat nyomban felajánlják. És akkor hiábavaló lesz minden fáradozástok és kárba veszett a mi rokonszenvünk! . . . r. I. Az állami alkalmazottak fizetéspótléka. A «Budapesti Közlöny szept. 23-iki száma közzétette azt a rendeletet, mely a költségvetési törvény keretében engedélyezett fizetési pótlékokat meghozta. lobbra is — balra ís forgattuk e rendeletet, de szégyenünkre vallva, abból nem igen tudtunk kiokosodni. Szakavatottabb emberekre bízzuk annak megítélését, hogy mily mérvű anvagi javitást hozott az bírósági tisztviselőinknek. Örülnénk, ha csakugyan egyiken-másikon segítene e rendelet, — bár őszintén vallva, kételkedünk benne. Attól tartunk, hogy — amint eddig mindig volt - az egyik kézzel adottat a másik kézzel megint visszaveszik. „ , .. , .. . , De nem akarunk elhamarkodott véleményt nyilvánítani és azért várjuk az illetékesek felszólalását és kritikáját. A javítás július 1-től számit. Az ügyvédjelöltek országos egyesülete e hó 26-án tartott vitaestélyt, melyen Besnyő Béla dr. ügyvéd előadást tartott <a sajtószabadság alapfogalmairól*. Igazságügyi kormányzatunk idegzete már annyira afficiált, hogy e felolvasásban is politikai mozgalmat és a kormány elleni tüntetést látott, ~ ugy, hogy az egyesület választmánya nyilatkozni és Polónyi urnák ideges félelmét lecsillapítani kénytelenült. Milyen gyenge lehet az olyan kormány, amely még egy felolvasástól is retteg ? Közviszonyaink azonban, — mi tagadás benne, — mindinkább orosz jelleget öltenek. r. I. A nagyváradi birák mozgalma. Dacára Polónyi syrenhangjainak, melyekkel a bírói és jegyzői karnak jogosult mozgalmát sarkából kiforgatni iparkodott, — mégis akadtak birák, akik központi előkészítő bizottságuk példáját nem követték és továbbra is állást foglaltak jogaik és érdekeik megvédése mellett. A f. é. szeptember 23-án Nagyváradon tartott birói értekezlet, melyen az ottani Tábla kerületéhez tartozó birák és ügyészek nagy számmal vettek részt, — oly határozatot fogadtak el, mely a birói függetlenségnek mielőbbi kiegészítését elsőrendű alkotmányos kérdésnek tekinti, és óvást emel az ellen, hogy az erre irányuló mozgalomnak bármiféle pártpolitikai irányzat tulajdoníttassák. Szükségesnek tartja az országos bíró értekezletnek mielőbbi egybehivását, mert az a körülmény, hogy a kormány a bíróság helyzetét érintő törvényjavaslatot készül előterjeszteni, szükségessé teszi, hogy a bíróság bajait feltárja és orvoslásuk módját kijelölje. Ezért kívánják, hogy a szegedi Táblához tartozó birák előkészítő bizottsága az országos birói értekezletet Szegedre hivja össze. A szegedi értekezleten elfogadott (lapunkban is közölt) határozatot elfogadják. Kívánják, hogy a kir. Táblánál mtíködő bírák helyi alkalmaztatásukban is épp ugy lehessenek kúriai birák, mint a tszéki elnökök! E határozat csatlakozás végett az ország összes birói és ügyészi testületének megküldetik. r. I. A pestvidéki törvényszék elhelyezése. Amiről e lapokban újból és újból, de mindannyiszor hiába szót emeltünk, — az idejét rég mult, a kinpad korszakába illő pestvidéki törvényszék épülete áthelyezésének kérdése, — most, ha a látszat nem csal, kedvezőbb stádiumba jut. Az uj hajléknak elodázhatlan építése,— évtizedekig tartó vajúdás után — végrevalahára napirendre került. Aki a tszék rabzárkaszerü szük és sötét helyiségeit, tárgyaló szobáit és segédhivatali odujait ismeri, az méltán csak azon csodálkozhatott, hogy mikép lehetett az uj modern épület felépítését oly sokáig elhalasztani és a birák, valamint a jogkereső felek érdekeit — sőt mi több : egészségét, nem eléggé megróható bűnös közönynyel oly sokáig figyelmen kivül hagyni ? Az az egyedüli enyhítő indok, hogy a Törvényszék a megyeházában ingyen szállást kapott — mentségül el nem fogadható. Mert az államnak — kiváltkép az igazságügy terén — kifelé is imponáló módon kell fellépnie és nem szabad az ily koldushajlék elfogadásával, kicsinylő és elitélő kritikát provokálnia. Már pedig mindenkinek, aki e tszéknél csak egyszer is megfordult, ócsárló szava volt és csak orrfintorgatva (volt oka rá!) nyilatkozott az ottani — annál kirívóbb, mert a belvárosban, a székesfőváros City-jében tapasztalt — állapotok felől. Mihelyt csak az ujvilág-utcai kapuba befordultunk, már ugy éreztük magunkat, minthacsak Budapestről egyszerre a távol keletre érkeztünk volna. Minden — még a birák is — oly fakónak, oly ósdinak tünt. Még az igazságszolgáltatás is mintha fámánkon járt volna itten, — és az ember szinte fellélegzett, midőn e középkori romnak hátat fordíthatott. Ha nem volt belátása az igazságügyi kormánynak, — ugy annál több volt a megyének. Egyszerűen felmondta a vendéglátást és magának reklamálta a törvényszék által eddig elfoglalt ujvilág-utcai traktust. A tszék végre valahára költözködni kénytelen (debuisset pridem!) és csak igy érthető, hogy a miniszter uj tszéket — fogházzal együtt— szándékozik építeni. A miért más körülmények közt elismeréssel adóznánk, ha igazságügyérünk ezen sürgős építkezést önszántából, a létező botrányos visszonyok sanálása érdekében kezdeményezte volna, — azt most csak egyszerű tudomásul vesszük. A miniszter még a főváros érdekeire (?!) is figyelemmel akar lenni, ha a szükséges telket ingyen vagy kedvezményes áron megkapja. És mi lesz az ügyvédek és a jogkereső közönség érdekével ? r. I. "UjLtM KUZvt*< TiMJ^ÍQ HVOMCJÜ* BuoÁfWTÉH. Hogyan védik a porosz bíróságok az államnyelvet. A porosz bíróságok rendbírsággal sújtják mindazokat a tanukat, akik a német nyelvet bírjak ugyan, de mégis megtagadják a német nyelven való válaszolást, hanem idegen nyelven, különösen lengyel nyelven beszélnek. A bírság alapja az, hogy az ilyen tanuk a biról gAu,L Ztdeí ?nséget és illetlen magaviseletet tanúsítanak _az_által, hog) az állam nyelvét tüntetően mellőzik.