A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 39. szám - Német jogászgyülés [1. r.]

A JOG 279 senerscheinungen) jogkérdések, a mi.nkásjog kérdései forognak fenn, melyek tannlniányozása és mérlegelése alól a jogász nem vonhatja ki magát. Wölbing behatóan vizsgálja az akkordszerződésnek gazdasági es jogi természetét és arra az eredményre jut, hogy a szerződésnek törvényhozási uton való szabályozása szükséges és pedig az ipartorvény keretén belül. Francke a következő eredményekre jut: A darabszámra való munkabér (Slücklöhnung) szokott alakjában és magasabb bérrendszerek felé való törekvésében, gazdasági élethnk fejlődésére nézve nélkülözhetetlen. Viszont az akkordrendszer oly nagy hátránynyal jár a munkás, esetleg a munkaadó és fogyasztókra nézve, hogy kantelük alkotandók a visszaélések és károsítások ellen. A jelenlegi törvényes intézkedések erre nem elegendők, hanem a következő kiegészítésre szorulnak: a bérvédszabályok (I.ohnschutzvorschriften), a csoportakkordok (Kolonnen) vezetőire és képviselőire is alkalmazandók. Fontolóra veendő különösen, vájjon ne szigorittassék-e a kijá:szási tilalom (Truckverbot) és ne soroztassanak-e az önkényes, szerződés- és tarifaellenes bérröviditések is: a bérvédkihágások elleni büntető rendelkezések közzé (Strafvorschriíten wider I .ohnschutz-Ubertretungen). A munkaszabályzatnak (Arbeitsordnung) egyebek közt meg kell állapítania azt is, hogy ki a munkaadónak legitimált megbízottja és hogy mely darab-bértételek (Stück-Lohnsaetze) képezik a szabályt. Ezek kifüggesztés utján köztudomásra hozandók. Az állandó munkásválasztmányok kötelesek ezen darab-bértételekhez hozzájárulni, még mielőtt azok a munkaszabályzatban közhírré tétetnének. Száznál több munkással dolgozó gyárakban ezen munkásválasztmányok kötelezően behozandók. Ilyenek nem létében, a nagykorú munkásoknak alkalom adandó az akkord-díjtételek iránt nyilatkozhatni, még azok kihirdetése előtt. Vonakodásuk esetén a kihirdetés elmarad. A bérkönyvekben (Lohnbücher) és munkacédulákban a bértételek szabatosan megállapitandók. Továbbá ezek irásbelileg rixirozandók és közzéteendők és ezenfelül a munka kiosztása előtt szóval közlendők. A szabályok minden egyes iparágra nézve külön specializálandók és minden iparágra, amelyben sok az akkordmunkával járó nehézség forog fönn, — alkalmazandók. Szükséges végül a büntető határozatok kiegészítése és a hatósági ellenőrzésnek behozatala. Jogában áll a hatóságnak veszélyes üzemeknél a darabszám-dijazást betiltani. A törekvésnek még az ipari munkaszerződésnek törvényes és beható ujjászövegezésére is kellene irányulnia, — a magánjogi szempontok visszaszorítása és a közjogiak előtérbe léptetése mellett, — azon célzattal, hogy a két szerződő félnek egyenjogúsítása megvalósittassék. Bernhard előadó kiemeli, hogy a jogászgyülés egy uj, eddig teljesen idegen probléma előtt áll, melynek igen kevés köze van a régi bérszabályokhoz (Gedingordnungen). A munkások részéről az akkordmunka eltörlése iránt folytatott harc sem aktuális többé. Erről többé szó sincs, sőt ez a nagyiparban a divó bérformává alakult és jó soká az is marad. De naponta világosabb, hogy az akkord probléma több egy puszta formakérdésnél, hogy ez az utolsó évtizedben az iparnak fontos szervezési problémájává vált. Közli: r. I. (Folyt, köv.) Irodalom. A polgári perrendtartás zsebkönyve. Szerkesztette Térfi Gyula dr., kir. igazságügyminiszteri osztálytanácsos. Budapest, 1906. Grill Károly könyvkiadóvállalata. Ára ? A perrendtartási törvények hatályban lévő szakaszainak áttekinthető beosztásával és a joggyakorlatnak tömör feltüntetésével gyors és biztos tájékoztatást nyújt e kis zsebkönyv az ügyvéd és bírónak egyaránt. A polg. perrendtartáson felül itt találjuk még a kereskedelmi, a váltó, a fizetési meghagyásos, a lakbérfelmondási és lakáskiüritési, a gondnoksági eljárás szabályait, a gyakorlatban követett házassági eljárást, a fiumei törvény-visszonyokat és a polg. jogsegélyre vonatkozó anyagot. E mellett utal a vonatkozó rendeletekre és feldolgozza az 19'5. végéig terjedő jogeseteket. Ugy a rendes mint a sommás eljárást a későbbi törvények által módosított szövegben adja és a rendes eljárásba is beleszövi az 1893 : XVIII. t.-c.-nek itt alkalmazandó §-ait. Ép ugy ki vannak tüntetve a későbbi törvényekkei kifejezetten vagy csak hallgatag hatályon kívül helyezett §-ok. Kimerítő és betűrendes tárgymutatók emelik a munka haszna vehetőségét. És jóllehet igazságügyérünk az uj perrendtartásnak törvénybe iktatását már egy év múlva kilátásba helyezte, mégis azt hisszük, hogy jogászaink még ezen időn tul is jó soká fogják e közhasznú szakmunkát igénybe vehetni. Hogy hébe-hóba némi felületesség is előfordul, az talán a nagy sietségnek tulajdonítandó, melylyel e munka készült. így p. o. lapunk szerkesztőségét is hibásan idézi. Rövid pillantás lapunk címlapjára, kitanította volna, hogy lapunkat Stiller dr.-on kivül Révai Lajos dr. is szerkeszti, kinek neve nem csupán a címlapon szerepel. Az ujabb kiadásból ezen apró szépséghibák is bizonyára el fognak tűnni. De ha ily ujabb kiadásra tényleg kerülne a sor, akkor ezt marginális alakban rendezni ajánljuk. r. I. A magyar-osztrák kiegyezés. (Le compromis entre la Ilongrie et l'Autriche). A magyar és osztrák kiegyezési törvény francia fordítása, jegyzetekkel. Közjogi tanulmány. Irta Steuer Géza dr., budapesti ügyvéd. Páris, V. Giard et E. Briere, 1907. Ara 2 frank 50 cent. Rákosi Jenő érdekes előszót irt a könyvhöz, amely kitűnően szolgálja azt a célt, hogy közjogi viszonyainkat ismertebbekké tegye a külföld előtt. Rendi országgyűléseink tanácskozási módja. Jogtörténeti tanulmány. Irta Kérészy Zoltán dr., jogtanár. Különlenyomat a kassai kir. jogakadémia 1905-6 tanévi évkönyvéből. Ára 1 kor. Gondos forrástanulmányokon alapuió munka, mely részletesen ismerteti régi országgyűlési életünk tiszteletreméltó és tanulságos mozzanatait s a parlamenti reform küszöbén általános érdeklődésre számithat. Vegyesek. Előfizetés a A JOG-ra. Azon vidéki t. előfizetőink, akiknek előfizetése lejárt, mai számunkkal postautalványt kapnak, atnclylyel szíveskedjenek hozzánk juttatni az előfizetési pénzeket. És újból Polónyi! A legelkényeztetettebb operett-díva sem beszéltet annyit magáról, mint dicső igazságügyériink — igaz, hogy néha akarata ellenére is! Alig győzzük uj meg uj szerepléseit a nyilvánosság előtt registrálni — és e mellett még politikai és kommunális tevékenységét teljesen figyelmen kivül hagyjuk. Soha még ily sokoldalú és mindent egyforma hévvel felkaroló reformbarát nem ült a miniszteri bársony zsöllében. Igaz viszont az is, hogy elődei közül egy sem aratott ily rövid idő alatt annyi — kudarcot, mint éppen Polónyi. íme egy ujabb bokréta korszakalkotó reform-tevékenységéből. Hire járt a nyár elején, — egy nála járt ügyvéd-küldöttség utján, — hogy igazságügyérünk, — miután már semmi egyéb tennivalója nem akadt és igazságügyi alkotásai már egytől-egyig fedél alá kerültek — a budapesti kereskedelmi és váltótörvényszéket feloszlatni akarja. És csodák csodája — a bpesti kereskedelmi kamara nem birt a miniszter ezen bölcs és éretten megfontolt álláspontjának magaslatára helyezkedni, — hanem felirt a miniszterhez és udvarias hangon kérte e hirek megeáfolását. Több se kellett a hevesvérű hős Achilleus-nek. Bősz haragra lobbant, nagyokat toppant és a toll vastagabb végével leirt a kamarának, hogy «nincs abban a helyzetben, hogy a kérelemnek eleget tehessen, a felelősségre vonás joga a miniszterrel szemben egyedül az országgyűlést illeti meg. A majdan benyújtandó törvényjavaslat fogja a kamarát majd, annak idején, tüzetesen tájékoztatni a tszék fenntartását vagy fenn nem tartását illetőleg* ! Büszke, önérzetes szavak, teljesen méltók a demokrata miniszterhez! Álmélkodva láttuk, hogy az ily szavak bíráknál, jegyzőknél és dijnokoknál el is érik hatásukat. — Fájdalom, kereskedőink sokkal keményebb fából vannak faragva; nékik az ily hetyke válasz cseppet sem imponált. Készült tehát egy nagy vihar, mely elől még vitéz Polónyink is jobbnak látta idejekorán. — habár némi önmegtagadás árán és rongyolódott vitorlákkal — a biztos kikötőbe evezni és nagy mondásait visszaszívni. Hogy emellett a nem kizárólag az ő magántulajdonát képező igazságügyén állás és méltóság is súlyos csorbát szenvedett, — az ily csekélységek fölött miniszterünk már rég túltette magát! A f. é. szept. 25-iki kamaraválasztmányi ülésen Lánczy elnök már jelenthette, hogy az igazságügyér bünbánólag a kanosszai útra tért. Mert kijelentette előtte, hogy 'félreértés forog fenn*. (Kissé bajos ezt elhinni, mikor nem röpke élő szóról, hanem «schwarz auf weiss* fel- és leiratról van szó. De hogy kerüljön ki a miniszter saját kelepcéjéből, ha nem csüri-csavarja a saját világos szavait?) «Ő azt vélte kivehetni a felterjesztésből, hogy őt a kereskedelmi érdekek ellenségének akarják feltüntetni*. (Mivel bizonyította ennek ellenkezőjét ? Talán a szóban forgó törvényszék bírái sorában eddig tapasztalt hírhedt kinevezésekkel, vagy Nagy Ödön kiugrasztásával ?) <= Távolról sem akarta e leiratával azt a hatást kelteni, a melyet tényleg felidézett*. (Azt már inkább elhisszük! Polónyi még nem birja uj állásában kellően mérlegelni azt, hogy a miniszter szavainak egészen más a súlyuk és horderejűk, mint az ügyvédi plaidoyer-iban vagy a képviselőház ellenzéki padjain hajdan használt szónoki nagy slager-eknek!) Kijelenti, hogy «ebben a kérdésben még semmi állást nem foglalt és nincs is szándéka foglalni addig, mig a kamarával érintkezésbe nem lép*. (Lám-lám — mily nagy a különbség ezen engesztelő szavak és a leirat nyers hangja közt. Nem tanulhatnának-e ebből —• az erőteljes és öntudatos fellépéssel szemben beállott gyors meghátrálásból — a mi bíráink és jegyzőink is"! «Állást — úgymond — eddig azért sem foglalhatott, mert e kérdést a tőzsdebiróság reformálásával kapcsolatosan akarja tárgyalni.*) (Miért nem mondta ezt mindjárt leiratában? Akkor talán