A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 39. szám - Német jogászgyülés [1. r.]

278 A JOG munkája annyiban hiányos lett, hogy a második kötet, amely a btk. 1—102. szakaszait tárgyalta volna, nem jelent meg Saripolos müve bölcsészeti irányú ; e tekintetben elsősorban a klaszszikai iskola olasz mivelőit —. főként Nicolinit — követi. Ezenkivül folytonos tekintettel van a külföldi irók közül a Plans, Pfélie, Mittermaier, Feuerback, Cartnignani, Rossi, Rcnazzi és a Bemer műveire. Az első kötetben a jogbölcsészeti és jogtörténeti anyagot dolgozta föl a szerző. Hosszasan fejtegeti az Isten és az ember fogalmát ; az egyenlőség kérdésének a tárgyalásánál az ember fisikai, pszikhologiai és metafisikai egyenlőségét s ez alapon a szabadakaratot hirdeti. Az ember — szerinte — azért felelős a cselekményeiért, mert szabad s szabad azért, mert bizonyos fokig mindig müveit; innen a szabadság története egyúttal a polgárosultságnak is története s ez ismét elválaszthatatlan a büntetőjog történetétől. A történeti rész egyik legbecsesebb részlete a Saripolos munkájának. Több, mint háromszáz oldalon keresztül tárgyalja a keleti népek, a görögök, a rómaiak, a barbárok, a közép- és újkori népek büntetőjogának a történetét. A második, illetve a harmadik kötetben — több mint hatszáz oldalon át —-a bűncselekmények egyes fajaival, illetve fölosztásával foglalkozik a szerző. A bűncselekmények általános fölosztását illetőleg, vizsgálja a Beccaria, Carmiguani, Bent ham és Rossi nézetét s a francia, német és a görög btk. rendszerét s végül a maga részéről a kettős fölosztást fogadja el. A bűncselekményeket — különösebben — a köve.kezőképen csoportosítja : I. A személy elleni bűncselekmények. 1. A becsület elleni bűncselekmények (becsületsértés, rágalmazás) ; 2. a szabadság elleni bűncselekmények (fenyegetések, kényszerítés, a házjog megsértése, megtámadás, erőszak, házasságra való kényszerítés, emberrablás, rabszolgaságba adás, elcsábítás); 3. a test és az egészség elleni bűncselekmények (sebzés, ütés, testi sértés, ragályos betegség okozása, kerítés, erőszakos nemi közösülés, természet elleni fajtalanság); 4. az élet elleni bűncselekmények (magzatelhajtás, gyermekülés, kitétel, szörnyszülött megölése, emberölés); 5. a tulajdon elleni bűncselekmények (csalás, hamisítás, lopás, sikkasztás, hűtlen kezelés, jogtalan eltulajdonítás, ingók és ingatlanok megrongálása). III. A család elleni büntettek: 1. a családi rend elleni büntettek; 2. a családi tisztaság elleni büntettek (családtag kerítése, csábítása, vérfertőzés); 3. a családi erkölcs elleni büntettek (házasságtörés, kettős házasság); d) családi állás elleni büntettek. IV. A társadalom elleni büntettek, a) A társadalom szabadsága elleni büntettek ; b) a közrend elleni bűncselekmények ; c) a közhitel elleni bűncselekmények; d) a köz biztonság elleni bűncselekmények. V. Kisebb bűncselekmények (kihágások). VI. Az állam elleni bűncselekmények. VII. A közmérték elleni bűncselekmények. Saripolos tárgyalási rendszere uj és eredeti. Fölosztásának alapja mindenütt a védett jogtárgy s a további distinkcióikat a védett jogtárgy különféle minősége szerint teszi meg. Rendszere a görög büntetőjogi Íróknál (Kosti, Konstantopnlos, Mctaxa) nem talált elfogadásra, aminek az oka valószinüleg az, hogy az a görög btk. rendszerével teljesen ellenkezik. A munka negyedik és ötödik kötete a büntetőjog jellegét és célját fejtegeti s a bűnvádi eljárás alapelveit ismerteti. Szerzőnk folyton a nagy görög bölcselőre, Piatora hivatkozik, akit következetesen «isteninek» (ho thios Platón) nevez. A büntetőjog a szerző szerint: «a bűnösök kinyomozására, elitéltetésére és megbüntetésére vonatkozó büntetőtörvények öszszessége». Maniakis egyike a legdistinguáltabb külföldi kriminalistáknak. «Büntetőjog-) című munkája voltaképen bevezetés a büntetőjog tudományába. A német, francia és olasz irók elméleteinek a tömör ismertetése és éleselméjü bírálata jellemzi a legjobban a Maniakis munkáját. A büntetőjog — szerinte — az erkölcs és iog egységes uralmán alapszik. Az erkölcs semmiben sem különbözik a jogtól. Mindazonáltal a jog —- bizonyos szempontból - - szabadnak tekinti az embert, hogy ha az az erkölcs törvényei ellen merényletet követ el, az erkölcs — és csakis az erkölcs — uralmának, vagyis a lelkiismeret mardosásának, alávethesse. A jognak a köre — büntető hatalmát tekintve — az emberi társadalmak fejlődési törvényének van alávetve, az állam pedig, fölismerve az emberi tehetetlenséget, a társadalom alakulásához hasonlóan halad előre, törvényeinek a megalkotásánál. A bűncselekmény megbüntetésének a fejlődébe tehát minden egyes társadalomnak a haladása és művelődése s a közrend föntartásának a szükségessége szerint halad előre. A bűncselekmény általános fogalma alá — Maniakis szerint — minden olyan cselekmény vonható, amely másnak a szabadságát sérti. Hosszasan és alaposan tárgyalja a bűncselekmény fogalmára vonatkozó elméleteket. Különösen a Hegel, Merkel, Hálscliner, Liepnann, Binding és a Liszt meghatározásait teszi bővebb kritika tárgyává. A bűncselekmény (adikon axiopinos) és a magánjogi vétség (astikon adikima) fogalmát fejtegetve, kiterjeszkedik az azok közötti külömbségnek a megállapítására is. A polgári jogtalanság jellemző vonása — szerinte — főleg abban nyilvánul, hogy ahhoz nem kívántatik meg a bűncselekményhez szükséges okozatosság, hanem elégséges, ha valaki az államnak csupán a magánérdekeket védő törvényeinek a rendelkezéseit szegi meg. A bűncselekmény legjellemzőbb ismérve pedig a társadalom biztonságának a megsértésében áll, ami nem Őrizhető meg akkor, amidőn a bűnös merényletek az állami rendet megzavarják. A magánjogi vétség büncselekménynyé változhatik át akkor, amidőn a társadalom ugy véli, hogy valamely cselekményből közvetlen kár származik, amely a polgároknak félelmet okoz s a gonoszaknak rossz példát mutat. Maniakis — mint munkájából kiérezhető — a klasszikái iskola hive. Ezt ugyan határozottan nem nyilatkoztatja ki, de kiérezhető munkája minden részéből, amelyekben a bűn tetőjog alaptételeit (a büntetőjog és a büntetés fogalmát, alapját és célját s a bűncselekmény fogalmát) fejtegeti. Az uj irányokról csak egy helyen (23. 1. jegyz.) szól s ott is csak futólag. A munka folytatása sajtó alatt van. Kastorchis igen érdekes thémát választott: a nvolenti non fit injuriavi klaszszikus elvét fejtegeti kitűnő dolgozatában. A sértett fél beleegyezéséről, illetve annak a büntetőjogi jelentőségéről, ő előtte, vajmi kevesen értekeztek. Kesslemek «Die Einwilligung des Verletzten» és Breithanptnak «Volenti non fit injurias cimü munkája csaknem teljesen kimeiiti az emiitett théma tárgyalására vonatkozó munkák sorát. Bizonyára az elegendő számú forrásmunkák hiánya miatt nem terjeszkedett ki Kastorchis minden részletkérdésre. Munkája mindazonáltal igen alapos, amit a legjobban bizonyít az is, hogy például nemcsak a jelenleg érvényben levő btk.-re terjeszkedik ki, hanem az 1843. évi javaslatról is megemlékezik. Munkájának célja, — mint a bevezetésben ő maga mondja — «a görög btk. vonatkozó rendelkezéseinek a vizsgálatai). E vizsgálást eléggé széles alapon fejti ki a szerző. Kritikailag ismerteti az Aóegg, Luden, Kóstlin, Holtsendorff, Hálschner, Saripolos, Kostis, Konstantopulos és a Metaxa nézeteit és a fontosabb európai btk.-ek rendelkezéseit, végül a következő eredményekre jut: 1. A « Volenti non fit injnriav szabálya általános megoldást nem tartalmaz; 2. a sértett fél akarata nem szerzi meg a bűncselekmény büntethetőségének az erejét; 3. a sértett fél akaratát a törvény érvényesnek tekinti ; a) valahányszor a bűncselekmény alkotó elemét nem az invito laeso képezi és b) a sértett által erőszakolt bűncselekmények esetén; 4. a görög btk.-nek a vonatkozó rendelkezése téves. Német jogászgyülés. Az idei 28-ik német jogászgyülés f. évi szeptember 9 —12-ig ülésezett,— Schleswig Holsteinban, Á7e/-ben, a hírneves hadi kikötő és egyetemi városban. Az első teljes ülés, elnökévé Ohhausen dr. birodalmi főügyészt választotta. Helyettesekké kineveztettek: Gierke berlini jogtanár, Himm bonni tanár, Spulni kiéli felebbviteli tszéki elnök és Poppenheim kiéli tanár. A két teljes ü'ésen kivül 4 szakosztályban tanácskoztak. Az elsőben (magánjog) Eneccerus marburgi tanár elnökölt; a 2-ikban (kereskedelmi jog) Spahn kiéli felebbviteli elnök; a 3-ikban (büntető) Ohhausen birodalmi főügyész; a 4-ikben br. Call innsbrucki felebbviteli tszéki elnök. A napirenden lévő számos kérdés közül csak azokat emeljük ki, melyek reánk nézve is érdekkel birnak és tanulságul szolgálhatnak. Az első osztályban az a kérdés tárgyaltatott: Ajánlatosak-e törvényes intézkedések az ipari — darabszámra irányuló — bérszerződés, — accordszerződés tekintetében ? (über den gewerblichen Arbeitsvertrag aus Geding — Accordvertrag). Véleményt terjesztettek be: Wöibing, a berlini iparbiróság elnöke, Francke dr. berlini tanár és Flesch dr. Frankfurtból. Előadók: Benihard dr. poseni tanár és Mcschchon dr. berlini igazságügyi tanácsos. Flcch kiemeli, hogy a munkásszerződések egész területe és különösen azoké, melyek az ipari életben lejátszódnak, — teljesen ismeretlen volt a törvényhozás és jogtudomány előtt azon időben, mely a modern munkásmozgalmat megelőzte Ha a jogász akkor a kézművesmester és legénye közt felmerült viszályokat jelentéktelen bagatellügyek gyanánt kezelni szokta és ha a meginduló munkásmozgalom idejében streik-okat, munkáskizárásokat, a bérkülönbözet folytán beálló munkászavargásokat, stb. csupán politikai vagy rendőri álláspontból tekintette, — ugy ma már mindenki tudja, hogy ugy a bagatell-pereknél, mint minden az állam rendjére és nyugalmára kiható jelentékeny tömegtüneteknél (Mas-