A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 38. szám - Délibábok hőse

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 88. számához. Budapest, 1906. szeptember 23. Köztörvényi ügyekben. Annak folytán, hogy az örökhagyó végrendelete jogérvényesen érvénytelenittetett, az alsóbb bíróságoknak a hagyatéki terhekre vonatkozó rendelkezései az I. r. alperest nem érintik, mivel a hagyatéki terheket kizárólag az örökhagyónak leszármazói kötelesek viselni, és mert a hagyatéki tárgyaláson I. r. alperes maga kérte, hogy az ellene fennálló követelés az örökhagyó leszármazóinak adassék át. Helyesen határozott tehát az elsőbiróság, amikor e nyilatkozat alapján a kérdéses követelésre, mint hagyatéki vagyonra nézve, az örökhagyó leszármazóinak öröklési jogát megállapította. A lőcsei kir. törvényszék (1904. jul. 2-án 3,902 p. sz. alatt) Lederer Miksa dr. ügyvéd által képviselt V. L-né szül. 0. M. I. r. és K. J. II. r. felpereseknek, B. I. dr. ügyvéd által képviselt O. Gy. I. r. nem védekezett alperes s társai ügyében következőleg itélt; A kir. törvényszék a felperesek keresetének részben helyt ad, az Alsó-Répáson 1902. évi május hó 27-én elhalt néhai O. Gy.-né szül. K. M. örökhagyó által F. J. K., H. Gy., D. P. és H. J. tanuk együttes jelenlétében Alsó-Répáson 1902. évi január hó 14-ik napján alkotott Írásbeli magánvégrendeletét érvénytelennek mondja ki, egyúttal a nevezett örökhagyó-nő hagyatéki tömegét következőkben állapítja meg : T. Ingóságban : A hagyatéki leltár 1. tétele alatt felvett O. Gy. elleni kint levő követelés 200 K. II. Ingatlanságban : és pedig az alsó-répási 111. sz. telekjegyzőkönyvben nevére irt B. 9. alatti Vie és B. 29. alatti i/48 rész, becsülve a hagyatéki leltár szerint 150 K. továbbá az alsó-répási 112. sz. telekjegyzőkönyvben foglalt I. [/8 úrbéri telekből B. I. alatt nevére irt felerész, becsülve 500 K. Összesen: 850 K. becsértékben és a hagyatéki teher levonásával 112 < tiszta értékben : 738 K. A végrendelet érvénytelenítése folytán a kir. törvényszék a fentebb megállapított hagyatéki tömegből és pedig az O. Gy. ellen fennálló követelésre, valamint az alsó-répási 111. sz. tjkvben az örökhagyónő nevére B. 9. és 29. alatt irt összes hagyatéki ingatlanra, ugy nemkülönben az alsó-répási 112. sz. tjkvben foglalt I. 1 s urb. teleknek az örökhagyó nevére felerészben irt ingatlanoknak felerészére az öröklési jogot K. J. felperes mint az örökhagyónő első házasságából származott, továbbá V. J.-né szül. O. M. felperes, valamint O. M. és 0. M., mint az örökhagyónő második házasságából született nagykorú gyermekei javára, a hagyatéki teher aránylagos viselése mellett, egyenlő egynegyed—egynegyed részben, egyéne en leszármazó törvényes örökösödési jogcímen, végre az alsó-répási 112. sz. tjkvben foglalt I. 1/a-íd urb. teleknek az örökhagyó nevére felerészben irt ingatlanoknak másik felerészére, az öröklési jogot O. Gy. I. r. alperes, az örökhagyó hátrahagyott házastársa javára közszerzeményi jogcímen bíróilag megítéli, és nekik a hagyatéki tömeget ezen arányokban bíróilag átadja, és kötelezi a perfeleket annak a tűrésére, hogy a hagyatéki ingatlanokra a tulajdonjogot bármelyik perfél a fenti arányban, a jogerőre emelkedett ítélet alapján, telekjegyzőkönyvileg bekebeleztethesse Kötelezi továbbá a kir. törvényszék a felpereseket, hogy L. K. ügyvédnek 155 K. 10 fillér ügygondnoki munkadijat 15 nap s végrehajtás terhe alatt, előlegezve egyetemlegesen fizessenek meg. A perköltségeket a kir. törvényszék kölcsönösen megszünteti. Indokok: A kir. törvényszék, a néhai O. Gy.-né szül. K. M. örökhagyó által Alsó-Répáson 1902. évi január hó 14-ik napján alkotott írásbeli magánvégrendeletet, érvénytelennek a következő indokok alapján mondotta ki: 1. A pertelek által a per során elismertetett, és az elhalt D. P. tanún kívül a hit alatt kihallgatott többi négy tanú igazolta is, hogy a nevezett örökhagyónő és F. J. tanú kivételével a többi négy végrendeleti tanú a végrendelet magyar nyelvét nem ismerték, mert mindannyian a tót nyelvet beszélték egyedül, miből kifolyólag bizonyítva van azon lényeges körülmény is, hogy a végrendeleti tanuk közül egyedül F. J. végrendeleti tanú tudott és tud magyarul irni és olvasni. Minthogy pedig az 1876. évi XVI. t.-c. 4. §-a határozottan megállapítja, hogy oly esetben, midőn a végrendelkező irni és olvasni nem tud, az ezen törvény 1. §-ának b) pontja szerint megkívánt négy tanú közül legalább kettőnek a végrendelet nyelvén irni^ és olvasni kell, kétségtelen tehát, hogy ezen végrendelet alkotásánál a most jelzett törvényes alaki kellék betartva nem lett és így e végrendelet törvényesen megalkotottnak nem tekinthető. 2. A fentiekből okszerűen az is következik, hogy azon esetre, ha^ a végrendelkező a végrendelet nyelvét nem ismeri, szükséges még, hogy a végrendelet tartalma a tanuk egyike által értett nyelven az örökhagyónak megmagyaráztassék és hogy ennek megtörténte a hivatkozott törvény 6. §-a szerint magán az okiraton a tanuk által igazoltassék, ami azonban a végrendelet tanúsága szerint nem történt meg és így e végrendelet, miután a fenti hiány tanúvallomásokkal joggyakorlatunk szerint nem pótolható, a most nivatkozott törvényszakasz értelmében törvényszerűen megalkototthak szintén nem tekinthető. A végrendelet érvénytelensége folytán törvényes örökösödésnek lévén helye, ennek alapján a hagyatéki tömeghez tartozó és a hagyatéki tárgyalás alkalmával O. Gy. I. r. alperes által fennállónak elismert, kint lévő követelésre, valamint az örökhagyó tulajdonát képezett alsó-répási 111. sz. tjkvben nevére irt összes ingatlanokra, végre az alsó-répási 112. sz. tjkvben foglalt I. '/« úrbéri telekből az örökhagyónő nevére irt felerészének felére, vagyis V32 úrbéri telekre az öröklési jog a hagyatéki teher aránylagos viselése mellett a felperesek, valamint a II. és III. r. alperesek, mint a hivatalból beszerzett hagyatéki iratokkal igazolt egyenesen leszármazó törvényes örökösök javára, volt az országbírói értekezlet 9. §-a értelmében megítélendő és nekik a hagyatéki tömegrész bíróilag átadandó. Az örökhagyónő nevére az alsó-répási 112. sz. tjkvi betétben B. alatt irt I. i/le úrbéri telekre nézve megállapítja a kir. törvényszék és pedig ugy a helybeli telekkönyvi hatóságtól hivatalból beszerzett 157/1,368. sz. iratoknál lévő 1868. évi január hó 30-án kelt adás-vevési szerződés, valamint az örökhagyónő végrendeletében kifejezett beismerés, és a hit alatt kihallgatott tanuk egybehangzó vallomásai alapján, hogy ezen ingatlant az örökhagyónő a második férje, O. Gy.-nek, az I. r. alperes édes atyjától már mint a menye, tehát férjéveli házasságának tartama alatt vette és szerezte meg 100 K.-ért, miért is ezen ingatlant a kir. törvényszék közszerzeményi vagyonnak állapítja meg, minek folytán annak felerésze férjét V. Gy.-öt, I. r. alperest illetvén meg, arra az öröklési illetve a tulajdoni jogot a most nevezett O. Gy. I. r. alperes javára kellett közszerzeményi jogcímen megítélni. 1. r. alperes O. Gy.-nek a per során tett azon érdemi kifogását, hogy az alsó-répási 112. sz. telekjegyzőkönyvi I. Vs urb- telek felerészére, a néh. édes atyja és az örökhagyónő között 1868. évi január 30-án létrejött adás-vételi jogügylet színleges volt, és ezen ingatlan a néh. édes atyja jogán őt illeti, a kir. törvényszék a tulajdoni jog megítélésére alapul el nem fogadta, mert a szerződést az I. r. alperes néh. édes atyja életében érvénytelenittetni bíróság előtt nem kérelmezte és mert az örökhagyónő ezen ingatlant a vétel óta folytonosan bírta és haszonélvezte. Felperesek részben pernyertesek, részben pedig pervesztesek lévén, figyelemmel különösen az öröklött vagyon értékére, a perköltségek ez alapon kölcsönösen megszüntetendők voltak. Az ügygondnok a felperesek kérelme és keresete folytán hivatalból neveztetvén ki, munkadijának előlegezésére is a felperesek voltak egyetemlegesen kötelezendők. A kassai kir. ítélőtábla (1904. nov. 29-én 3,011. sz. alatt) következőleg itélt: A kir. ítélőtábla az elsőbiróság ítéletének azt a részét, amely szerint az alsó-répási 112. sz. telekjegyzőkönyvben K. M. örökhagyó nevén felvett ingatlan fele közszerzemény címén az I. r. alperes javára megítéltetett, amely szerint a leltározott 200 K. követelés K. M. hagyatékául, a leltározott 112 K. tartozás pedig hagyatéka terhéül megállapittatott és annak viselésére a leszármazók köteleztettek, felebbezés hiányában nem érinti; az Ítéletnek a per főtárgyára vonatkozó, az 1881. évi LIX. t.-c. 35. §-a alapján II. és III. r. alperes nevében is felebbezettnek vett többi részét a kir. ítélőtábla helybenhagyja, a perköltségre vonatkozó szintén felebbezett részét ellenben megváltoztatja, és I. r. alperest végrehajtás terhével kötelezi, hogy felpereseknek 184 K. 4 f. perköltséget 15 nap alatt megfizessen, és kimondja, hogy L. K. ügygondnok diját a felperesek tartoznak viselni. Indokok: Az elsőbiróság Ítélete abban a részében, amely szerint az alsó-répási 111. sz. telekjegyzőkönyvben B. 9. és B. 29. r. sz. alatt felvett egész jutalék, továbbá az alsó-répási 112. sz. telekjegyzőkönyvben felvett ingatlanok fele K. M. hagyatékának nyilváníttatott, helybenhagyandó volt a felhozott vonatkozó indokoknál fogva és azért, mert I. r. alperes abbeli állítása, ho^y az alsó-répási 112. számú telekjegyzőkönyvi ingatlanokat az ő apja színleg íratta át az örökhagyóra, az 1868. évi 157. számú telekkönyvi iratokkal és avval a ténynyel, hogy az ingatlanok mostanáig is az örökhagyó nevén maradtak, megcáfoltatván, az t. r. alperes ajánlotta eskübizonyitás alkalmazást nem nyerhet és mert