A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 38. szám - Birói pragmatika [2. r.] - Az ellenállás joga [2. r.]

268 A JOG rendszer vette el tőlük ; a VII. osztályba előlépést a törvény igazságtalan alkalmazása teszi lehetetlenné; a szabadságidő teljes élvezését a felgyülemlő hátralék keseriti meg; a csadádalkotást és gyermeknevelést a megdrágult életvisszonyoknak meg nem felelő s még a kis Romániáénál is alább álló nyomorúságos fizetés teszi lehetetlenné ; az általános birói sztrájkot a Btk. hiusítja meg. Mit csináljunk hát? Bizzunk vakon abban a miniszterben, aki — ugyanazon az értekezleten — kenetteljesen kijelenti, hogy «az igazságügyi kormány a maga részéről mindent megkíván tenni arra nézve, hogy a jogos igények kielégítést nyerjenek)) ? de azért a kötségvetési törvényben 1906. január 1-től contemplált betöltését az I. fizetési fokozatoknak, még ma sem vitette keresztül s egyetlen morzsányi hír sem sziváigott ki arról, hogy a miniszter ur a bírákat külön statusba akarná beosztani s fizetésüket legalább is a tanárokéval egyenlővé tenni! Az eddigiekből következtetve azt hisszük, a miniszter ur a birák «jogos igényeit)) ebben a néhány szóban összpontosítja: «Maul haltén stb.» Avagy bizhatunk-e abban a miniszterben, aki a tagositási ügyet a szegény népre könnyebbé akarván tenné, annak az elérhetésére, hogy a költségek egy részét az állam viselje: a folyamatban levő tagosításokat fel akarja függeszteni s ez által azokat a többnyire nagycsaládu bírákat, akik tagösitó birák, egy oly biztos jövedelemtől ejtené el, amely a gyer meknevelés szempontjából reájuk nézve — szomorú, de való — igazán életkérdés. Avagy bizhatunk-e abban a miniszterben, ki kicsinyes garasoskodásból a birói állásokat hónapokig tartja üresedésben, holott mint volt ügyvéd tudhatná, hogy igen sok esetben ez az oka egyes bíróságok eisülyedésének a hátralékokban. ' De hát Polónyi urnák mind ez Hecuba! O el van merülve Hamleti tépelődéseiben s önnagyságának csodálatában! Egyebekben pedig on dit, hogy nemcsak a jogi szaklapokat nem olvassa, de egyáltalán alig tesz valamit s összes tevékenysége abban merül ki, hogy: «Megbánja holnap azt, amit ma megígér !» Ily igazságügyéi- alatt tehát biztosan mondhatom Ocskay brigadéros nyomán : «Jó éjszakát, birák !» Egy biró. Belföld. A bírósági aljegyzők az igazságügyminiszternél. F. hó 15-én Bernolák Nándor dr. vezetése alatt küldöttség tisztelgett Polónyi Géza igazságügyminiszternél, akit arra kértek, tájékoztassa őket az általuk megindított mozgalommal szemben elfoglalt álláspontjáról. A küldöttségnek Polónyi Géza igazságügyminiszter a következőket válaszolta : Igen t. uraim ! A magam részéről, aki a közpályán töltöttem életemnek javát, teljesen tájékozva voltam és vagyok a felől, hogy a régi rendszereket súlyos mulasztások terhelik a bíróságok és jegyzői karral szemben; és egyike voltam azoknak, aki dig emlékezetben tartsuk, hogy birák, parlamentek, miniszterek, királyok — gyarló emberek: — s hogy a nép soha sem lehet biztos, ha csak állhatatosan nincs elhatározva, mindig ellentállani mind halálig, mikor jogai megtámadtatnak.)) Nem érdektelen, Brougliam-nak a gyakorlati életből vont eszmemenetéhez, két német jogbölcselő véleményét is csatolni. Nem uj emberek már, a mult század közepe volt a nevöknek s tekintélyöknek epochája, de föltevéseiknek igazsága túlélte őket s különösen a mi álláspontunkból kiindulólag az ő tételeik történelmi igazságok ; e két német jogbölcselő Trendelenburg és Alirens. Tantételeiknek vonatkozó részei pedig így hangzanak: Miben áll az ellenállási jog lényege, ezt Trendelenburg jogbölcseletileg igy határozza meg: «Indessen, in Zeiten des Druckes, steigt mit der Empfindung des Unrechts allmáhlig die Vorstellung des nothwendigen Widerstandes und es sinkt die gegenhaltende Ueberlegung mehr und mehr, bis zuletzt ein Ausbruch, wie die Eruption eines Vulkans erfolgt. Es geschieht dies nach psychologischen Gesetzen, welche um so machtiger in den Gemüthern wirken, weil sich ein ethischer Schein, die Abwehr des Unrechts, hieneinlegt.» (L. Naturrecht 553. 1.) — Ahrens pedig ezt igy indokolja : «Wird von einer Regierung durch einen Staatsstreich der ganze verfassungsmassige und gesetzliche Zustand verletzt, so besteht zunachst unbestreitbar das Recht des passiven Widerstandes, weil jede Regierung nur auf Grund und in den Grenzen des Gesetzes Unterthanen verpflichten kann.» (Naturrecht. II. 86. 1.) E két bölcsészeti tételnek gyakorlati hátterét megtaláljuk hazánk alkotmányfejlődésében 1526-tóI mostanig. a parlamentben szószólója voltam a jogosult érdekeknek és felpanaszoltam azokat a sérelmeket. Szinte természetes dolog volt, a politikai erkölcsnek önmagából folyó kötelezettsége, hogy ha azután a népképviseleti rendszerből folyólag azok a férfiak kerültek a kormányra, akik maguk ezeket a sérelmeket ostorozták, hogy azok a sérelmek orvoslása iránt becsületbeli kötelességet vállalnak,, illetőleg teljesítenek, nemcsak politikai hivatást töltenek be. Éppen azért, mert a dolog természete igy van — és erről rövid idő alatt meg fognak győződni hogy ez igy lesz, szinte csodálatos volt és csodálatos most is, hogy akkor indul meg egy mozgalom, amikor ez a kormány nem várja be az önök mozgalmát s már előzetesen lépéseket tett arra, hogy a jogos érdekek orvosoltassanak és a sérelmek is kiküszöböltessenek. Azon pályán, melyen az urak vannak, ahol önök mint kiváló értelmiségü ifjúság működnek, tudni kell, hogy a birói hatalom, mint ilyen, önmagában véve is, szervezet nélkül már nagyhatalom az államban, társadalmi szervezkedésben, külön organismus ban pedig végzetessé és veszélyessé válhatik egy állam életében. Önöknek a törvény a felügyeleti hatóságok révén külön jóakarókat is biztosit; azok révén önök minden jogos panaszukat illetékes helyre juttathatják. Igen t. uraim, én, mint a felügyeleti hatóságnak ezidő szerinti képviselője nem követhetem el azt a szépséghibát, hogy önöktől politikai bizalmat kérjek. Ezt én a magam részére önöktől nem kérem, bár mindannyian mindent el fogunk követni a célból, hogy a bizalomra méltókká legyünk. A bizalmat nem a magam számára, hanem annak a népképviseleti rendszernek számára kérem, és várom önöktől, mely az önök helyzetén is lényegesen segíteni és javítani fog. T. uraim! Egészen őszinte akarok lenni. Lehetetlen ennek a mozgalomnak természetét tekintve azt más szemüvegen nézni, mint hogy azurak is a korszellem hatása alatt belementek egy szervezkedésbe, amely nem helyeselhető annyiban, hogy önök fegyelmi hatóság alatt is álló urak, akiknek meg van adva a saját sérelmeiket és panaszaikat illetékes helyre juttatni. Remélem, hogy önök nem kívánják e pillanatban azt, hogy én előadjam, mi történt az önök érdekében, de ha kívánnák, akkor sem teljesíthetném kívánságukat e pillanatban. Önök tudják, hogy parlamenti szünet volt, azt is tudják, hogy mi is embrek vagyunk, s mi is pár hétre pihenni tértünk. Az első minisztertanács előtt már ezek a dolgok tárgyalás alá kerültek, de még végleges megállapodás e tekintetben nincsen. Addig pedig, amig a minisztertanács el nem fogadta azokat a javaslatokat, melyeket én tettem, még illendő sem volna, hogy én önök előtt azokat elmondjam és közöljem. De annyit mondhatok, hogy ami az én egyéni szándékomat illeti, azokkal nagyon meg lesznek elégedve és azt hiszem, hogy nagyon kellemesen fogja meglepni önöket, ha a mostani igazságügyi miniszter azt fogja bebizonyítani, hogy többet eszközölt ki% mint önök kértek. (Lelkes éljenzés.) Én nem akarom önöket befolyásolni, nem tettem a mult alkalommal sem, amikor nálunk a főfelügyeleti értekezlet volt; én előzetesen még véleményemet sem nyilvánítottam, hanem igenis az összes elnök urak, köztük a Kúria elnöke, egyhangúlag elitélték ezt a mozgalmat. Méltóztassék belátásuk szerint cselekedni, de aztán ne méltóztassék rossz néven venni, ha én sem engedem magam befolyásolni. Ha azt látnám, hogy a fegyelem meglazulásával olyan irányt venne a mozgalom, a mely nem méltó önökhöz, akkor én meg fogom tenni kötelességemet, hogy megvédjem a jegyzői kart attól, hogy népszerűtlenné váljék a parlamentben. Önök fiatal emberek; nem tudják, mennyi viszontagságon megy keresztül az az ember, aki jót akar. Látni fogják, hogy most akaratuk ellenére hogy használják ki olyan emberek, akiknek társasága önöknek politikai értelemben talán nem fog használni. Egyebet nem mondhatok most. Pontról-pontra nem fogok önöknek válaszolni, nem is válaszolhatok, mert ezek még hivatalos titkok. E pillanatban még a minisztertanácson nem ment a dolog keresztül, de annyit közölhetek, hogy a tegnapi minisztertanácsban felhatalmazást kaptam egy törvényjavaslat benyújtására, amelyben olyan dolgok foglaltatnak, amelyek a birói kart is jótékonyan fogják megnyugtatni. T. uraim! A birói és jegyzői kar helyzetén csak egy végleges szervezési törvénynyel lehet segíteni. A jogász embernek tudni kell, hogy először kell a kabátot megcsinálni, csak aztán lehet rávarrni a gombot. Végleges birói szervezet | csak akkor lehetséges, ha a végleges perrendtartásunk megvan. i Hogy ne gondolják, hogy ez ad graecas calendas elodázás, amit én beszélek, — ha Isten éltet s egészségem engedi, akkor egy esztendő alatt a végleges perrendtartást önöknek mint élő törvényt fogom bemutatni. (Zajos éljenzés.) Azonfelül, amint a végleges perrendtartás megvan, nyomban hozzá fogunk a bíróság végleges szervezéséhez. Én őszintén megvallom, nem is szeretem, hogy ilyen toldozással, foltozással csinálhatom a dolgot, de eddig is megtettem és meg is fogom tenni azt, amit az ország jelenlegi anyagi helyzete mellett, az urak érdekében egyáltalában megtenni lehet. Ennyit mondhatok. Egyébként pedig, hogy félreértés ne legyen, kijelentem, hogy sosem fogom rossz néven venni, ha politikai függetlenségüket demonstrálják. Én szívesen fogom látni azt az embert, aki, ha ez a meggyőződése, ellenem szavaz a választásnál, de szocialista izü szervezkedésekben ne méltóztassanak résztvenni. Ez az én atyai jótanácsom. Az Isten áldja meg önöket. J s