A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 37. szám - A birói függetlenség

260 A JOG «késedelmi kamat» lép előtérbe! Vagyis a «rendes» kamat helyett a «késedelmi» kamat. Mi után jár pedig a rendes kamat r Világos, hogy csakis a tőke után! És e tőke után a végrehajtási eljárás folyamán a késedelmi kamat állapitandó meg, mely a rendes kamattól teljesen elütő jellegű. Mert mig a rendes folyó kamat a tőke használatáért jár, addig a késedelmi kamat büntetés jellegével bir. Rendes kamatfizetési kötelezettség megállapításának tehát nincs helye végrehajtást rendelő végzésben, a cikkíró ur által felvetett esetek egyikében sem. Sem akkor, midőn a büntető bíróság a felek egyikét költségben marasztalja, sem midőn a polgári bíróság felperest keresetével elutasítja és a perköltségek megfizetésére kötelezi; sem pedig a visszatérő szolgáltatásoknál, mert például gyermektartásdíj esetén az ítélet rendszerint a kamatfizetési kötelezettséget is foglalja magában, ellenesetben azonban, ha az ítélet kamatról nem intézkedik, jön alkalmazásba a 43. §. utolsó bekezdése, a késedelmi kamatok megállapításával, amint azt fentebb kifejtettem. De térjünk vissza a perköltségek kamatjára! Hogy helytelen cikkíró urnák azon nézete, mely szerint perköltség után a végrehajtást elrendelő végzésben kamat volna megállapítandó: ezt már kimutattam. Ezúttal áttérek a gyakorlatra ! Cikkíró ur panaszkodik, hogy az a gyakorlat, mely szerint a perköltség után a végrehajtást a kamatok erejéig nem rendelik el, méltánytalan és hogy felfolyamodással élni nem érdemes. Erre felhozhatnék több esetet, amidőn igenis a végrehajtató fél érdemesnek találta a felfolyamodást és a felsőbíróság az általam kifejtettek értelmében határozott. Azonban ekgendőnek tartom, ha egyesetet felhozok! Ugyanis a budapestitábla 1897. okt. 27-én kelt 7,139. sz. döntvényében ekképp határozott: «A végrehajtásnak a perben megítélt költség után ugyanezen időtől számítandó törvényes kamat erejéig már helye nincsen». Szóval perköltség után az 1881 : LX. t.-c. 43 §-a szerint kamat nem jár ! Nem áll meg tehát távolról sem cikkíró urnák ama nézete, hogy alperes elmarasztalása esetén a végrehajtás a 100 kor. perköltség utáni 5% os kamatjára is volna elrendelendő! Nem osztom cikkíró urnák azon véleményét sem, mely szeriut a fennálló gyakorlat méltánytalan volna. E miatt egyrészt egy hitelező sem panaszkodott ; másrészt, hogy a végrehajtást megszüntető perek ezen gyakorlat folytán származnak-e vagy sem ? — az a dolog lényegén mit sem változtat. Azon körülmény pedig, hogy — mint cikkíró ur mondja — az ügyvéd vallja kárát, ha az alperes a tőkét kifizetvén, a költségek kifizetését huzza-halasztja: a bíróság részéről figyelembe nem vehető, mert hiszen a marasztalt fél a pernyertes féllel és nem ennek jogi képviselőjével áll szemben és ennek mivel sem tartozik. Különben — szerény nézetem szerint — felperest, illetve jogi képviselőjét (ha már utóbbi káráról szólt cikkíró ur) sokkal jobban kárpótolják a perköltségek behajcása körül felmerülő további költségek, mint a perköltségnek, cikkíró ur által megállapitandónak vélt, csekély kamatja. Végül megjegyzem, hogy alperesnek azon joga, mely szerint előbb a tőkét és kamatait fizetheti és azután a perköltséget és hogy a hallgatag teljesített fizetéseket a tőkére és kamatjára teljesítetteknek tekintheti: el nem vitatható. Belföld. Törvényjavaslat az Országos Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézet felállításáról.*) A budapesti ügyvédi kamara által megállapított végleges szöveg. 1. §• Országos Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézet alkottatik, amelynek minden kamarailag bejegyzett ügyvéd kötelezöleg tagja. 2..§Az intézet cime: Országos Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézet. Székhelye : Budapest. 3. §• Az ügyvéd az ország bármely ügyvédi kamarájának ügyvédi lajstromába történt jogerős bejegyeztetése által tagjává válik az Országos Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézetnek, viseli annak a törvény és alapszabályok által megállapított terheit s részesül az ugyanazok által megállapított előnyeiben. Az ügyvéd ügyvédi kamarai tagságának megszűnésével, megszűnik az Országos Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézet tagja lenni. 4. §. Az intézet javára az ügyvédi kamara által egyes tagjai után *) Ezen nagyfontosságú sociális intézmény a legtágabb kartársi köröket érdekelvén, jó szolgálatot vélünk tenni az ügynek ezen javaslat közlése által. beszolgáltatandó évi nyugdíjjárulék összegének magasságát az intézeti alapszabályok állapítják meg. Ezen évi járulék 60 koronánál kisebb és 120 koronánál magasabb nem lehet. 5. §. Az évi nyugdíjjárulékot, mely az évi kamarai tagilletmény kiegészítő része, az évi kamarai tagilletménynyel (1874: XXXIV. t.-c. 18. §.) együtt az ügyvédi kamarák vetik ki egyénenként tagjaikra és hajtják be rajtuk. A kamarák kötelesek a tagjaik után beszolgáltatandó évi nyugdíjjárulékot az egyéni kimutatás kapcsán az Országos Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézet igazgatóságánál befizetni. Az illető évre szóló nyugdíjjárulék beszolgáltatásának végső határnapja ugyanazon év december hó 31-ike. Az ezen határidőig be nem küldött évi nyugdíjjárulék után, az illető kamara 5u/0-os késedelmi kamatot tartozik beszolgáltatni, amelyet jogosítva van késedelmes tagjain behajtani. 6. §. Az ügyvédi kamaráknak a kamarai évi illetményekre (1874. évi XXXIV. t.-c. 18. §.) és nyugdíjjárulékokra vonatkozó kimutatásai végrehajtható közokiratot képeznek. A végrehajtást elrendelő birói határozat ellen az 1874. évi XXXV. t.-c. X. fejezetében foglalt anyagi és alaki jogszabályok megfelelő alkalmazásával, kifogásnak van helye. 7. §. Egyes fizetésképtelen tagokat az ügyvédi kamara választmánya különös méltánylást érdemlő esetekben az évi kamarai illetmény és nyugdíjjárulék megfizetése alól egészben, vagy részben felmentheti (8. >}•)> amely esetben az ezek után járó nyugdíjjárulék fedezéséről és beszolgáltatásáról a kamara évi költségvetésében tartozik gondoskodni. ,8. §• Az az ügyvéd, ki ügyvédi kamarai évi illetményét és nyugdíjjárulékát az illető adózási évet követő egy év lefolyása alatt sem fizeti meg, ha a kamara ezek fizetése alól fel nem mentette (7. §.), a kamara választmánya által az ügyvédi kamara lajstromából törlendő. Ezen határozat ellen ugy a kamara ügyésze, mint a törölt tag felebbezési joggal bir a kir. Kúriához. A kamara ügyésze köteles ezen szakasz pontos alkalmazására felügyelni és az illető hátralékosok ellen a törlési indítványt megtenni. Ha az ügyvéd a kitörlést kimondó határozat jogerőre emelkedése előtt összes hátralékait befizeti, a kamara választmánya az illető ellen a kizárási eljárást megszüntetheti. Az előző szakasz értelmében jogerősen kizárt tag bármely ügyvédi kamarába csak az esetben jegyezhető be újból, ha igazolja, hogy azon kamaránál, amelyből kizáratott, a kitörlést kimondó határozat jogerőre emelkedéséig járó összes hátralékait befizette. Ezen uj bejegyzés az ügyvédeknek az intézettel szemben való jogai és kötelességei tekintetében (27. §.) uj belépésnek tekintetik. Ugyanezen szabályok alkalmazandók azon ügyvéddel szemben is, ki önkéntes kilépés folytán szűnt meg a kamara tagja lenni. 10. §. Az intézet teendőit 1. a közgyűlés, 2. az igazgatóság, 3. a felügyelő bizottság, 4. az intézet tisztviselői és 5. az ügyvédi kamarák látják el. (Folytatása következik) yC A birói függetlenség. Azon mozgalom, melyet a lapunkban is ismertetett brosúra keltett, melyet Somlyódy István szegedi járásbiró tett közzé, megtermetté gyümölcsét. F. hó 9-én tartották meg a bíróságok országos szervezetét célzó gyűlést Szegeden, az ítélőtábla nagy tanácstermében Vér András táblai tanácselnök elnöklésével. Jegyzőkké megválasztották Somogyi Szilveszter dr. kir. alügyészt, Csonka Elemér és Szeless György kir. aljárásbirákat. A gyűlésen Seifried József táblai elnök vezetésével az egész táblabírói kar és sok törvényszéki biró, ügyész, járásbiró jelent meg. A szegedi tábla területén levő járásbíróságok és törvényszékek, valamint ügyészségek is képviseltették magukat. Vér András megnyitó beszédében többek közt ezeket mondta : — Minden jogállamban első dolog az, hogy a birói hatóságokat függetleníteni kell minden befolyástól. Hazai törvényeink gondoskodtak arról, hogy függetlenek legyenek a bíróságok, de ez a gondoskodás nem teljes, mert három évtized tapasztalatai megmutatták, hogy rések támadhatnak a birói függetlenség falán. A közel mult eseményei szomorúan világítottak bele ezekbe a résekbe. Nincs már hátra, mint hogy a törvényhozás intézkedjék a bíróságok függetlenitésének dolgában. Ezt a mostani kormány nyíltan hangoztatta, mikor uralomra jutott. Most van itt annak az ideje, hogy síkra szálljunk. Ezalatt nem harci riadást kell érteni, hanem tömörülést. Legelső dolog az anyagi javadalmazás gyarapítása, mert enélkül a birói függetlenség irott malaszt marad.