A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 36. szám - A magyar birói függetlenség, mint egyik alkotmánybiztositék kiépítéséről

142 A JOG anyjára eső V8 rész az alperesnek, mint az örökhagyó férjének bíróilag átadatott, — ezek a körülmények a felek egyező előadásával és a hagyatéki iratok tartalmával megállapittattak. A felperes az atyja, K. Gy. által a hagyatéki tárgyalás során az ő öröklési jogáról az alperes javára történt lemondást azért támadja meg, mivel ez a lemondás viszteher nélkül történvén, mint atyai hatalom alatt állott kiskorú irányában kötelező erővel nem bir, aminélfogva a hagyatéknak 1/8 részét vette keresetbe. Ezzel szemben az alperes azt vitatta, hogy a felperes anyját akkor, midőn férjhez ment, 1,000 K. készpénzzel és 1,172 K értékű bútorfélével és kelengyével, a szülői utáni örökségi igényére nézve kielégítette és hogy a felperes anyja ezen értékek átvételekor szülői örökrésze fejében magát kielégítettnek vallotta. Habár K. M. tanú azt vallotta, hogy akkor, midőn a felperes anyja férjhez menetele alkalmával az alperestől 1,000 K. készpénzt és megfelelő kiházasitást kapott, csak azt jelentette ki, hogy addig, amig szülei élnek, szüleitől nem követel többé semmit és hogy csak szülőinek halála után fogja majd örökségi igényét az akkor hátramaradandó vagyonból érvényesíteni, K. E. tanú pedig azt adta elő, hogy a felperes anyja az 1,000 K. készpénznek és a kiházasitásnak átvétele alkalmával olyan nyilatkozatot nem tett, hogy öröklési igényéről lemond ; minthogy azonban K. E. tanú nem zárta ki annak lehetőségét, hogy a felperes anyja magát az alperestől átvett értékkel a szülei utáni öröklési igényére nézve kielégítettnek vallotta, s minthogy a K. M. tanú által előadott nyilatkozatnak helyes értelme az, hogy a felperes anyja beleegyezett abba, hogy az egyik szülő halála után annak vagyona az életben levő másik szülőre szálljon, s minthogy özv. S.-né K. I. és K. F. tanuk azt vallották, hogy a felperes anyja akkor, midőn férhezmenetele alkalmával atyjától az alperestől 1,000 K. készpénzt és 1,200—1,400. K. értékű bútort és kelengyét kapott, kijelentette, hogy ezzel a szülői utáni örökségi igényre nézve teljesen ki van elégítve: ezek alapján bizonyítottnak vétetett, hogy a felperes anyja férjhezmenetele alkalmával atyjától az alperestől 1,000 K. készpénzt és egyéb kiházasitási tárgyakat kapott és hogy ezen értékek átvétele, ellenében anyai örökrésze fejében magát kielégítettnek vallotta. Továbbá minthogy a felperes a nagyanyja hagyatékában csupán az anyja jogán örökölhetne, az anyja ellenében pedig bebizonyíttatott, hogy az örökhagyó utáni örökrésze tekintetében magát kielégítettnek nyilvánította, s a lemondása folytán az ő törzse az öröklési kapcsolatból kilépett, igy a felperes atyjának az a nyilatkozata, mely szerint a felperes nevében annak kiskorúsága alatt a nagyanyja utáni öröklési igényéről az alperes javára lemondott, az 1877. XX. t-c. 20. §-a alá eső, a kiskorút illető jogról visszteher nélkül való lemondásnak nem minősithető. Végül minthogy az a körülmény, hogy az alperes a többi leánygyermekeit is férhezmenetelük alkalmával kiházasitással, a fiukat pedig önállósításukkor segélylyel ellátta, a felperes anyjának lemondására és a lemondás érvényességére befolyással nem bir: ennélfogva az elsőbiróság ítéletét megváltoztatni, a felperest keresetével elutasítani s mint pervesztest az 1868 : LIV. t.-c. 251. §-a alapján a perbeli és a sikerre vezetett felebbezési költségben marasztalni kellett. A m. kir. Kúria (1906. jun. 12-én 2,102. p. sz. alatt) következőleg itélt: Á m. kir. Kúria, a másodbiróság Ítéletét, a benne felhozott indokokból helybenhagyja. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. Aki valamely kereskedelmi üzletet vétel utján ugy szerez meg, hogy az eddigi cég alatt azt az utódlást kifejező toldással folytathatja, az az üzletet ugyanígy másra is átruházhatja és a második vevő is használhatja a régi céget, az utódlást kifejező toldással, ugyanoly szöveggel, melyet az eredeti cégbirtokos engedélyezett. A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék mint j kereskedelmi biróság. A felperest keresetével elutasítja. Indokok: A B. alatt csatolt szerződésnek 4. pontja szerint felperes minden korlátozás nélkül megengedte, hogy a tőle megvett üzletet F. M. vevő az eddigi cég alatt, de az utódlást kifejező toldat kitétele mellett, vagyis «B. Gy. utóda* cég alatt folytathassa. A szerződésből nem tűnik ki, sem felperes által egyéb módon sem igazoltatott annak a korlátozásnak kikötése, hogy F. M. vevő a reá átruházott céget csak személyesen használhassa és az üzlet tovább eladásával azt másra ne ruházhassa át. Amennyiben pedig az említett korlátozás iránti megállapodásnak létrejöttét felperes nem bizonyította, meg kellett állapítani, hogy F. Mi a felperestől megszerzett céget az üzlettel együtt alperesre átruházni jogosítva volt. Ugyanis, ha valamely kereskedő üzletével együtt a cég további használásának jogát is másra átruházza, ugy az átruházásnak tárgyát az az erkölcsi és vagyoni érdek is képezi, mely a cégnek használatához fűződik. Midőn a K. T. 12. §-a megengedte, hogy a kereskedelmi üzletnek szerződés vagy örökösödés utján megszerzése esetén a volt tulajdonos vagy jogutódainak beleegyezésével az üzlet az eddigi cég alatt folytatható legyen: a cég az állandó fennmaradásának biztosítása mellett a cég használatában rejlő fentebb irt érdeket kívánta biztosítani, amely az üzletet átruházó félre nézve abban az anyagi előnyben jut érvényre, amelyben az az üzletnek céghasználati joggal átruházása esetén, a magasabb ellenérték elérhetése utján részesül. Ezekből következik, hogy valamely üzlettel együtt megszerzett céghasználati jog nem a szerző fél személyéhez kötött személyes, hanem olyan jog, mely ellenkező kikötés nem létében örököseire is átszáll és szerződés utján élők között is átruházható. Minthogy pedig nem vitás, hogy F. M. alperesnek «B. Gy. utóda» cég használatát megengedte s igy ezt a céget alperes jogszerüleg használhatja, felperest keresetével elutasítani kellett. Nem lehetett figyelembe venni a felperes által panaszolt azt a körülményt sem, hogy alperes cégtábláján a cégszöveget állítólag oly módon használja, hogy az «utóda» szó betűi feltűnően kisebbek a cégszöveg többi szavaiban használt betűknél. Mert ha ez a cég szabálytalan használatának volna is tekinthető, erre vonatkozó eljárás az iparhatóságnak hatáskörébe van utalva (1884. XVIII. t.-c. 58. és 157. §§.) (55,793/19J4.) ' A budapesti kir. ítélőtábla. Az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja a benne kifejtett indokok alapján és azért, mert az a körülmény, hogy az alperes által jogosan használt cégszöveg egy része nagyobb, más része kisebb betűkkel van a cimtáblán kiirva, á cégbitorlás tényálladékát meg nem állapítja. (3,523/1904.) A m. kir. Kúria. (526/905. sz. 1906. jun. 5.) A másodbiróság ítéletét indokolásánál fogva helybenhagyja. A biztosítási ügynök a felektől leendő behajtás végett neki átadott kötvények értékeért szerződésszerű kikötés hiányában is felelős már azon jogvisszonynál fogva, melyben a biztosító társasággal szemben áll, ha hosszabb idő eltelte dacára sem a kötvényeket vissza nem szolgáltatta, sem értékökkel el nem számolt; a felelősséget elenyésztő jogi tényeket bizonyítani ő köteles. Ez a kötelezettség az ügynököt a visszatérő időszakokban fizetendő további fizetésekről szóló kötelezvények tárgyában is kötelezi, amennyiben az ügynök be nem bizonyítja, hogy a felek a beszedés iránti szokásos eljárás teljesítése mellett a beváltást megtagadták. A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék, mint kereskedelmi biróság. Alperest kötelezi stb. Indokok: Előrebocsátva, hogy felperes keresetét az A) alatti könyvkivonat «Tartozik* rovatának, 2. 3., 8. és 18. tételével és 7 frt 5 kr. fizetéssel 986 forint 68 krajcár leszállította és hogy a 28. t. a. 13 forint 20 krajcárra és a 42. t. a. 40 forint 54 kr.ajcárra a kir. ítélőtábla a 22,013/900. sz. a. felperest elutasító törvényszéki ítéletet helybenhagyta; jelen ítélet tárgyát a kereseti összegből 932 frt 94 kr. és a viszontkereset folytán alperesnek fizetett 3,893 frt 50 kr. tőke, és ezeknek járulékai képezik. A kir. törvényszék a rendelkező rész értelmében határozott a következő okokból: felperes, kit ugy az A) alatti könyvkivonatnak alperes által kifogásolt tételei, mint a viszontkereset megdöntése tekintetében, a bizonyítási kötelesség terhel, ennek a kötelességnek legnagyobb részben megfelelt, stb. Nem változtat ezen, hogy alperes az A) alatti ügynöki utasítást meg nem kapta, mert mint biztosítási főügynöknek tudnia kellett, hogy felperesnél a díjváltók és kötvények visszaküldése tekintetében milyenek a szokások és hogy felperes a kockázatot viseli, másrészt, hogy a dijak elévülnek, alkalmaztatásából következik az is, hogy a biztosítási dijakra vonatkozó üzleti szokások reá kötelezők. Alperes a viszonválaszban több esküt kínált ugyan arra, hogy a kötvényeket és váltókat visszaadta, illetve, hogy azokat távollétében felperes megbízottja elvitte. De ezt az esküt a biróság nem alkalmazta, mert általános, határozatlan és nem jelölte meg, hogy mily kötvényekre és váltókra vonatkozik, stb. A budapesti kir. ítélőtábla. Az ítéletet akkép változtatja meg, hogy az alapperben az elsőbiróság által 11,081/1892. szám alatt hozott és a kir. Ítélőtábla részéről 2,918/1892. szám alatt helybenhagyott ítéletnek azt a rendelkezését, mely szerint az alperes viszonkövetelése 48 frt 23 krajcár tőkében megáilapittatott és a felperes 883 forint 71 krajcárt meghaladó követelésével elutasittatott, ugy nemkülönben a perköltségre vonatkozó rendelkezését is hatályában feltétlenül fenntartja, azt a rendelkezését, mely szerint a felperes 116 forint 29 krajcárt meghaladó viszontkereseti tőkének és kamatának megfizetésére köteleztetett, feltétlenül hatályon kivül helyezi. hidokok: A pernek nem vitás adatai szerint a felperes társaság tüz- és jégkár elleni biztosításokkal foglalkozik és az alperes 1890. és 1891. években az üzlet mindkét ágában mint ügynök működött. Az alapperbeli keresethez csatolt könyvkivonat, melytől az ujitott perbeli csak annyiban tér el, amennyiben 1891. június hó 30-iki kelettel 7 forint 5 krajcár összeg az alperes javára íratott, az egész üzleti összeköttetés eredményét tünteti föl. Megjegyzendő azonban, hogy a felperes a jégosztály ügyleteiről 1890. évi április hó 2-tól október hó 28-áig terjedő időre külön számlát vezetett, melynek egyenlege 2,751 frt 94 kr. összeggel a kereseti könyvkivonat «Tartozik» lapjának 39. tételében foglaltatik. A számlát, melyből ez az egyenleg származik, a felperes az ujitott perben E) alatt, majd a tételek tüzetesebb rendezésével NB. alatt csatolta. A jelen ujitott perben már jogerősen kimondatott, hogy a felperes, aki az alapperbeli kereset szerint az alperes által beszedett és a társaságnak járó dijakat követelt, a konyvkivonatban foglalt bevezetések összefüggő láncolatánál fogva a közte és alperes között fennállott jogvisszonyt, amelyre a bevezetések vonatkoznak, a maga teljességében és minden részletere nézve megítélés végett a biróság elé terjesztette és keresetét nem változtatta meg azáltal, hogy a perújítás során köve-