A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 36. szám - Az 1886. évi XXIX. t.-c. és társai [2. r.]

252 A JOG hozzájárulnak és igy a tényleges birtoklással igen gyakran, sőt túlnyomó esetben (mert a közösbeni birtoklás már nagyon ritka) ellentétes tulajdonjogbejegyzés kerül a telekjegyzőkönyvbe. Ha a bizottságok az 1894. évi XVI. t.-c. 3. §-ának jogköréig terjedhetőleg mozoghatnának, ha a lakosság értelmességétől, indolenciájától vagy elmaradottságától függetlenül lennének jogosítva minden kipuhatolt, elhalt tkvi tulajdonos hagyatékának rendezésére, ha a közérdek ezen hatóságának egész ténykedését a felmerült hiba, vagy a tényleges helyzettel ellentétes tkvi tényállás irányithatná, vezethetné a fél kérelmétől függetlenül, — ugy a birtokrendezési munkálat képe egészen máskép alakulna, mert hiszen a rendezetlenségnek legkardinálisabb forrása a tulajdonosok személyi változása és hogy az ős, aki saját személyében egyesitette a birtokot, elhalálozván, a föld is üj nemzedékekre szállott és átruházások folytán idegenek birtoklásába került, amelyeket megvilágítani és megállapítani csak a hagytéki eljárás képes. A hagyatéki eljárás megindítása, egy becsületes későbbi törvény rendelkezései folytán, hivatalból való foganatosításra utaltatott, és hogy ennek a bölcs intézménynek a hivatalból megindított, nagy pénzügyi apparátussal fentartott betétszerkesztés, illetve helyesbítés és átalakítási eljárásnak miért ne lehessen helye; miért tartozik a hónapokig, gyakran esztendőig a helyszínén tartózkodó bizottság érintetlenül hagyni a telekkönyvi bejegyzést, amelyet eredeti helyszíneléskor vettek fel valaki nevére, aki gyakran félszázad óta halott és az ingatlan a földforgalom természetes meneténél íogva gyakran a harmadik nemzedék kezén van; miért akassza meg az örökösök indolenciája az ingatlanokra vonatkozó becsületes, bár formátlan szerződésbe foglalt jogügyleteket, melyet például az örökhagyó telekkönyvi tulajdonos egyik örököse kötött ? — ezt józan észszel felfogni nem lehet. Értsük meg a helyzetet. Az őskori tkvi tulajdonosnak van egy fia, aki birtokba veszi a hagyatékot a régi módon, hivatalos eljárás nélkül békésen birtokolja, majd pedig szintén a primitív életvisszonyok módjára az ingatlant dűlők és a szomszéd birtokosok megjelölése mellett esetleg még a hrszámok közlésével is adás-vevési szerződésbe foglaltan, egy harmadik embernek eladja. A vevő fizet, de tulajdont nem szerezhet, mert az eladó nem tkvi tulajdonos. Ha tehát a tényleges birtokos nem szerzi be a helyhatósági bizonylatot, amelyből az eladó örökösi minősége kitűnik és az eladó örökös bizonyos okokból meg nem jelent (mert kényszeridézést az eljárás nem ismer), — ugy a bizottság nem tehet mást, mint az ügyet a kir. járásbírósághoz utalva, az 1891. évi XVI. t.-c. 14. §-ában megrendelt hagyatéki jegyzékbe foglalja, ott az eljárás megindittatik és mikor az eladó végre tulajdonjogot szerzett és a becsületes vevő mohón kér ellene a szerződés alapján tulajdonjogi bekebelezést, kapja kézhez a tkvi hatóság elutasító végzését azon indokolással, hogy a szerződés a tkvi rtartás 63. §-ában foglalt kellékekkel sem rendelkezvén, arra még előjegyzés sem adható. Ugy értendő ugyanis a dolog, hogy a kiküldött bizottság az 1891. évi XVI. t.-c. 14. §-ában megrendelt hagyatékjegyzéket csak a munkálat befejezése után terjeszti be, amikor tehát vége szakadt a felek részére annak a privilegisált helyzetnek, hogy a formátlan szerződés a bizottság bizalmi férfiának nyilatkozata által pótolható. (1886. évi XXIX. t.-c. 15. §.) Ha tehát a tkvi tulajdonossá lett örökös vagyis az eladó nem hajlandó a szerződést pótló nyilatkozatot adni, — ugy a harmadik személy érdekeit csak a per, a drága, a szegény ember által rettegett per védelmezheti meg. íme, egy a gyakorlatban számtalanszor előforduló situáció, amikor a törvény nemes szándéka szerkezeti tökéletlenségén hajótörést szenved, és a kis ember nem látja hasznát annak a közmunkának, amelynek terheihez a keserves munka filléreivel maga is hozzájárult. Ezen a nyomon haladva, további cikkeinkben mutatunk reá egyéb nagy hibákra is. Belföld. A dévai kir. törvényszék jegvzó'i karának emlékköriiata a m. kir. birósági szervezet általános és különösen a jegyzői tisztség mielőbbi újjászervezése, illetve azonnali részleges helyzetjavitása tárgyában. A körirat csatlakozik a székesfővárosi kartársak által kiküldött és a cBirósági jegyzői kar országos gyűlésének szervező bizottságai előkészítő szervnek közfelkiáltásában foglaltakhoz. Kidolgozott továbbá egy oly tervezetet, amely a jegyzői kar egész helyzetének és szervezetének a magyar nemzeti államkiépítés általános szempontja mellett leendő teljes újjászervezését felöleli. E tervezet a következő pontokból áll: 1. pont. A kir. birósági igazságszolgáltatási szaknak birói, ügyészi, birójelölti, jegyzői és véglegesített joggyakorlói minőségben szolgáló személyei az általános tisztviselői rangfokozati állományból kikapcsolandók, és általuk külön állományt, fokozatokat és előlépési feltételeket képező és tartalmazó testület alkotandó. 2. pont. A lakpénzfokozatok a haladó korral változott viszonyokhoz képest és a jelenlegi állapotnak megfelelő mértékben egyáltalán és részleteikben emelendők és részarányossá teendők. Törvényes házasságban élő lakpénzjogosultak 2-szeres lakpénzt kapjanak és minden 18 éven alóli leány és 20 éven aluli törvényes fiúgyermek után mindenkori fizetésüknek 5%-át V< évi előlegekben élvezzék. 3. pont. A díjtalan szolgálat eltörlendő. 4. pont. Az (-igazságszolgáltatási joggyakorló* birósági közszolgálatba, mint végzett joghallgató léphet és 1 éven át 1,400 kor. segélydij mellett ideiglenes előszolgálatot teljesít. — Ez év alatt: ha még meg nem szerezte, a joggyakorló által az egységesített, általános elméleti jogi képesítő (képesítő vizsgálat) megszerzendő. 5. pont. Az előszolgálati év végén, amennyiben a joggyakorló tovább szolgálni kiván, az illetékes kir. törvényszék teljes tanácsa zárt ülésben meghozza és az érdekelt joggyakorló jelenlétében kihirdeti határozatát, amelyben kimondja, hogy fentforog-e vagy sem az általános elméleti jogi képesítő megszerzése, — s ha ez megvan, — a joggyakorló egyébkénti magatartása (gyakorlati rátermettség, személyes viselkedés) tekintetében további alkalmaztatást kizáró ok. A határozat csak jogorvoslat esetén indokolandó. A határozat egyetlen fokú jogorvoslattal és csak az érdekelt joggyakorló által, az illetékes kir. itélőtáblákoz felebbezhető. — Ez végérvényesen dönt. Az elméleti általános jogi képesítő letételére egy ízben 6 havi pótidő engedélyezhető. — Kizárást kimondó határozat rendkívüli esetben, törvényes ok miatt, évközben is hozható. 6. pont. Az előszolgálati év, illetve ezt követő pótfélév és kizáró okot meg nem állaoitó határozat után a joggyakorló, véglegesített és csupán fegyelmileg elmozdítható államhivatalnokká hivatalból előlép; de, mint valóban csak átmeneti állást betöltő, — fizetési osztályba nem sorozandó és lakpénzben sem részesül, — hanem a véglegesség első évében 1,600 kor., — a másodikban, illetve következő évben 1,800 kor., — levonásokkal nem kisebbíthető segélydijban részesül. Véglegesítés esetében az egész jogjoggyakorlói minőségben töltött idő beszámítandó a nyugdíjigény megállapításánál. 7. pont. Az «aljegyzői» állás «jegyző>-nek címzett állássá alakittatik át s pályázat utján töltendő be. 8. pont. Jegyzői állásokra elsősorban a véglegesített joggyakorlók és pedig szolgálati idő és minősítés által megállapítandó sorrendben, szabályszerű jelölés utján: az igazságügyminiszter által nevezendők ki. Csak, amennyiben kifogástalan véglegesített joggyakorlók nem jelentkeznének, nevezhet ki az igazságügyminiszter más jogi szaknál működőt, a legalább hasontartamu szolgálati idejű és szabályszerűen minősített, általános kérvénynyel jelentkező és sorrendben nyilvántartott pályázók közül. 9. pont. A jegyző a jelenlegi X. fizetési oszt. 3-ik fokozatának megfelelő osztályba nevezendő ki és 4 évenként — fegyelmileg kimondott visszavetést kivéve — fokozatosan a jelenlegi X. fizetési osztály I-ső fokozatának megfelelő fizetési fokba gépszerüleg lép elő._ 10. pont. Általános és egységesített igazságszolgáltatási gyakorlati vizsgálat rendszeresítendő, amely csakis a székesfővárosban tehető le. Erre való jelentkezésre legkevesebb 3 évi — együttvéve joggyakorló vagy jegyzői minőségben eltöltött birósági (más szaknál annak megfelelő) joggyakorlat jogosít. E legkevesebb 3 évből legalább l1/, év kir. törvényszéknél, Vs év kir. járásbíróságnál, </, év pedig az illetékes kir. ítélőtáblánál, vagy ennek székhelyén működő valamely bíróságnál töltendő. Az ügybeosztási rendelkezések szigorúan betartandók. 11. pont. A jelenlegi kombinált utazási költség felszámitási előírások törlendők és a tényleges állapotnak megfelelő és a székhelyeken kívül eső minden egyes helységre külön összegben megállapítandó ut utazási «átalányrendszerü» díjszabás készítendő, annak szemmeltartásával, hogy a hivatali utazások és kiszállások i többé sem mellékjövedelmi források, de mintegy büntetések se lehessenek. 12. pont. Az egységes és általános gyakorlati igazságszolgáltatási vizsgálatra szabályszerűen jelentkező vidékiek, jelentkezésüktől számított 0 héten belül 6 havi igazságszolgáltatási elméleti és gyakorlati felsőbb tanfolyam végighallgatására Budapestre rendelendők be; a távolsággal arányos egyösszegű uti átalánynyal látandók el és a tanfolyamon létük alatt 600 kor. havonként előre fizetendő drágasági pótlékban részesitendők. — A székesfővárosban szekhelylyel bíró jelentkezők, a tanfolyamokon természetszerűen, szintén részt vesznek. 13. pont. A tanfolyamra berendeltek a Budapesten székelő bizottságoknál s esetleg igazságügyminisztériumban és kir. ügyészségeknél, délelőttönkint 8-12-ig, hivatali beosztásszerü rendes fogalmazási szolgálatot teljesítenek. Délután 3-7-ig az alkalmas bírák ügyvédek és tanárok által tartandó előadásokat, hivatalos ; kötelességszerűen hallgatják és a kapott feladványokat ugyanott ii^Tbehleg k.dolgozzák. A tanfolyam csupán 2 hónapot meghaladó