A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 35. szám - A svéd büntetőjogi irodalom fejlődése

A JOG 247 Hasstltoth a szabadságvesztési büntetésekről s azok végrehajtásáról, Jagemann a relatíve határozatlan büntetőtörvények alkalmazásáról, Kreiiger a bűncselekmény elévüléséről s a positiv iskoláról, Lundenius a pénzhamisításról, Montan a bűncselekmény büntetése és a közbiztonság megzavarásának a minősége közötti visszonyról, Noellner a pennsylvaniai börtönrendszerről, Xord/ing a gyilkosságról és a büntetés középmértékéről, /. Oszkár király a büntetésről és a börtönökről, Rydin a hamis és a vétkes bukásról s a sajtószabadságról és a sajtóvétségekről, Sjöberg a culpáról, Staél von Holstein a kriminálpolitikai kérdésekről, Strussenfelt a kísérletről és a büntetési rendszerekről, Tellkctmpf az északamerikai börtönrendszerről, Wijkander a bűncselekmény elévüléséről, Wrettind a beszámíthatatlan gyilkosokról. Büntetőjogi kézikönyvet írtak: Assarsson lundi egyetemi tanár («Svenska straffráttens allmanna del»). E munkának csak az első kötete jelent meg. (Lund, 1879). Figyelemreméltó a Holmbergsson i-Jurisprudentia Criminalis Conimunisi> cimü vaskos munkája is, amely az egész skandináv büntetőjogot tárgyalja. Xordling, «.Fórelásningar i speciel straffrá&t cimü munkájában, a büntetőjog különös részét tárgyalja a btk. rendszere alapján. Jelenleg a legkiválóbb tankönyv a Ilagströmer upsalai tanár tSrcnsk Straffriitt* cimü munkája, amelynek a büntetőjog általános részét tárgyaló első kötete (882.1.) 1901 — 1905-ben jelent meg. E munka méltó disze nemcsak a svéd, hanem az egész európai jogtudománynak. A szabatosság, részletesség és az önálló fölfogás a főjellemvonása!. A szerző az anyagot két főrészre osztotta; u. m. bevezetésre és az általános tanok ismertetésére osztja. Az előbbiben kimerítően tárgyalja a büntetőjog fogalmát és a tudomány rendszerében való állását, a büntetés célját és jogalapját, a büntetőjog forrásait, a büntetőtörvény hatályát és a büntetőjog vázlatos irodalmát; az utóbbiban (91 — 882. 1.) pedig, a bűncselekmény és a büntetés tanát fejtegeti a lehető legnagyobb részletességgel. Mint eminenter a klassikai irány hive: az uj irányokról meg se emlékszik. A svéd btk. kommentárját — a dán és a norvég joggal való összehasonlítás alapján Cárién irta meg. Ujabban Antell lungi egyetemi tanár is adott ki egy jeles büntetőjogi kézikönyvet, amelynek különös becsét képezi a szerző terjedelmes jogtörténeti bevezetése. Egy másik nagybecsű munkájában az ölési bűncselekményeket tárgyalja. Kiváló monográfiákat irtak még: Gróf Ehrenviild a külföldi büntető ítélet hatályáról, Kallenberg lundi egyetemi tanár a visszaesésről, Hedenskog malmöi ügyvéd a magáninditványról, Thyrén, lundi egyetemi tanár, az okirathamisitásról, a büntetőjogi elméletekről s a dolus és a culpáról, Wieselgren fogházigazgató pedig a svéd börtönök múltjáról és jelenéről. Végül meg kell még említenünk Ippstr'óniót, a stockholmi törvényszék jeles bíráját, aki a svéd jognak a külföldön ismertetése körül szerzett nagy érdemeket s aki a skandináv jogászegylet évi közgyűlésein fejt ki nagyszabású s elismerésre méltó tevékenységet. Nyilt kérdések és feleletek. Az 1881. évi LX. t.-c. 94. §-ához. — Felelet a Jog 33. számában közölt kérdésre. — A Jog 33. számában az az eset lett kérdés tárgyává téve: hogy ugyanazon foglaltatok javára, ugyanazon marasztalási összeg egy végrehajtási jegyzőkönyvben, de mindkét marasztalt fél ellen külön helyen s különböző ingóságok lefoglalása folytán keletkezett két igényper egyesítendő lett voina-e a 94. §. alapján. Ezt a kérdést, a 34. számban közölt felelet nem oldotta meg teljesen. A 94. §. betűszerinti értelme nem vehető figyelembe, ha azt a célt tekintjük, amelyet a törvényhozó az egyesítésnél szem előtt tartott. Hát ez a cél, egyenesen az igénylő feleknek a költség megterhelésétől való kímélete; egyúttal a különben is egyszerű perkérések lebonyolításának az egyesítés által való még egyszerűbbé tétele. Ha a 94. §. imperative rendeli el az egyesítést, abban. az esetben nincs szükség a S. E. T. 43. §-ának a biró tetszésétől függő alkalmazására. Vegyünk a Jog 33. számában közölt esethez még inkább eklatánsabb kérdést: A végrehajtatók ugyanazok, az itélet szerint az egy és ugyanazon követelésben 30 adós van egyetemlegesen marasztalva, s a végrehajtás mind a 30 adós ellen foganatosítva, egyfolytában, tehát nem megszakitva s hosszabb időközökben: ha ebből a foglalásból pláne egy napon 30 igénykereset lesz beadva, az olcsó igazságszolgáltatás okáért, de meg a biró kényelmére is, nem helyesebb-e követni az egyesítést és nem helytelenebb-e a biró szemének a § azon betűjén megakadni, hogy a törvény csak egy végrehajtást szenvedőről szól, tehát mig a maga javára 30 ítélettel bonifikálja az évforgalmi statisztikát, addig a feleknek 29 ítéleti bélyeggel s egyéb kiadásokkal is több költséget, magának ! \ pedig az itélet külön-külön megszerkesztése áital több fáradságot okozott, holott e helyett más ügyet dolgozott volna fel. En azt tartom helyesnek, hogy a közölt esetben a két végrehajtást szenvedő 'Ugyanazon végrehajtást szenvedő* fogalmának felel meg, s így nem csak a két igénykereset, de ha ennél több adatott volna is be, a tárgyalás és illetve bizonyítási eljárás befejeztéig valamennyi egyesítendő lett volna. 2 eres fényi Dániel, hajdúböszörményi kir. jbiró. Sérelem. Felületes birói munka. Amily tisztelettel viseltetem a tehetséges, törekvő és szorgalmas biró iránt, — épp annyira húzódozom a gyenge, felületes és kötelességét vagy éppen nem, vagy rosszul teljesítő bírótól, — ki rendszerint parlagi modorával igyekszik jogi képzettségének hiányait ügyvéddel vagy féllel szemben palástolni. . . . Előttem fekszik a budapesti V. ker. kir. járásbíróság hagyatékügyekben eljáró járásbirójának 1905. Ö. 84,11- sz. hagyatékátadó végzése. A végzés két részből áll. Azon részből, melyet a biró szóról-szóia az eljárt közjegyző hagyatéktárgyalási jegyzőkönyvéből gépiesen átvett és melybe csak a legnagyobb erőfeszítés mellett lehetett volna valamely hibát becsúsztatni. Es miért feszítené meg a biró szükségtelenül az erejét? A második rész azonban már a biró judiciumát is sorompóba hivja. Ez a birói judicium azonban most egyszerre csütörtököt mond. Lehetséges, hogy a biró ezt a munkát is, mint sok mást. jegyzőjére bizta, — de akkor is ő a felelős minden hibáért vagy mulasztásért. Aki ily adoptált végzéseket a nyilvánosság elé bocsát, az még túlterheltségről sem panaszkodhalik. — annak kötelessége a- hozott végzést kiadmányozás elölt legalább egyszer el is olvasni! Ezt a biró a jelen esetben nem cselekedte. Lássuk csak, hogy hány hibát és mulasztást tud a felületes és hanyag biró egy végzésben összehalmozni. A végzés 4. oldalának 5. sorában utasitlatik «az általános örökös, hogy az utóörökösödés tárgyát képező hagyományösszeget, 11,400 K.-át, a magyar leszámítoló- és pénzváltóbanknál tegye le». Ellenben a 4. oldal végén és folytatólag az 5. oldalon " megkerestetik a pesti magyar kereskedelmi bank, hogy az örökös által beszolgáltatott 11,400 K. összegen járadékkötvényeket vásároljon, az esetleges maradékot könyvelje folyószámlára, a tőkére nézve (a« utóörökösök) tulajdonjogát jegyezze fel.» Most melyik bank lesz illetékes e letét kezelésére ? És mi módon lesznek az utóörökösök értesítve, hogy melyik bank kezeli az ö tőkéjüket ? Mi történik továbbá, ha az egyik vagy másik bank e megbízást el nem fogadja f Milyen sanctióval bir a birói határozat? Ki és mi szorítja majd az örököst e letételre? Milyen cimen és jogon rendelkezik a hagyatékbiró — az utóörökösök meghallgatása nélkül arról, hogy milyen értékekben helyezendő el az utóöröklés tárgyát képező vagyon ? Ki viseli vagy pótolja majd az ebből eredő kárt? Ki ellenőrzi majd a letét kezelését és milyen ingerentia biztosíttatik az utóörökösöknek, — egyenként, vagy közös megbízott által — ezen ellenőrzésre? Hol van az utasitás, hogy az örökös köteles a birói rendelkezés megtörténtéről a bíróságnak jelentést tenni és a bank beleegyező nyilatkozatát bemutatni ? Ki viseli a letét költségeit és kinek vagyonából lesz az fedezendő ? Mi uton-módon értesülnek majd az utóörökösök ezen transakcióról ? Mindezekről a hagyatékátadó végzés mélyen hallgat. Ha majd a perek egész sora keletkezik az ily felületes és a felek érdekeit sértő határozatból, — akkor a járásbiró neve nem lesz majd áldóan említve Ugy látszik, mégsem adja a gondviselés minden esetben a hivatalhoz a hozzá való eszet is. x. Irodalom. A magyar birói függetlenség mint egyik alkotmánybiztositék kiépítéséről. Irta Somlyódy István szegedi kir. járásbiró. Szeged, 1906. Ára 1 korona. Néhány hete már, hogy íróasztalunkon fekszik e ritka józansággal és elfogulatlansággal megirt kis füzet. Más elfoglaltságunk megakadályozott annak elolvasásában. Csak kellemes kötelességet teljesítünk, midőn e nagy élvezettel elolvasott tanulmányból egyet-mást közlünk. Tesszük ezt annál szivesebben, mert szerző nézetei a mieinkkel többnyire teljesen azonosak. A bevezetésben ráutal a szerző a birói szervezet hibáira. A független m. kir. bíróság nem az a bevehetetlennek hitt alkotmánybiztositék többé, mint azt Horváth Boldizsár és Szilágyi felépíteni megkezdték és a magyar közvélemény hinni szeretett. De mégsem bizonyult oly rozzant épületnek, amilyennek azt némelyek feltüntetni szeretnék. Az 1809. évi IV. t.-c. elvei felépítésénél, financiális okból már súlyos szerkezeti hibák követtettek el. Ezen hibák szoros összefüggésben állanak azzal a megdöbbentő jelenséggel, hogy a közelmúlt absolutismus politikai eszközeinek jelentékeny hányada, éppen a független birák és ügyészek közül került ki. Az alkotmányvédelem harcából kialakult tapasztalatai nyomán, meg akarja jelölni szerző a szervi fogyatkozásokat, mulasz-