A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 35. szám - A svéd büntetőjogi irodalom fejlődése

246 A JOG cselédek szolgálatonkivüli ellenőrzése és ezzel karöltve az ezen ügygyei szoros összefüggésben álló, rendőrileg alig ellenőrizhető prostitúció és a bujakór csökkentése nagy reformra szorul, mert a facér leánycselédek nemcsak a Venus vulgivaga papnőivé szegődnek, de a venerikus bajok terjesztése által közveszélyesekké válnak, azonfelül pedig tolvajlásra és egyéb bűncselekményre is adják magukat protegáló «louis» barátaik kitanitása és segédkezése mellett. Az erkölcsrendészettel ezúttal nem foglalkozunk, bár elvitázhatlan, hogy a rendőri tevékenységnek ezen ága a bűnügyi rendészettel is szoros összefüggésben áll, Budapestnek erkölcsi téren oly rossz hire van a külföldön, hogy Boda urnák Herkules módjára egy Augias istállót kell kitisztítania, ha jó hírnevünket némileg helyreállítani akarja. Ezt várjuk tőle és törzskarától. A munkába azóta már bele is fogott. Kényszerítően utal erre különben is az egészségi lappal biró és a türelmi bárcával ellátott kéjnők nemi betegségeinek folytonos emelkedése, ami laza rendőrorvosi ellenőrzésre is vall. Az egészségi lappal büó nők 285, a bárcás kéjnők pedig 911-en álltak kórházi kezelés alatt nemi betegség okából. Hogy mennyi a lappangó, be nem jelentett és nem gyógykezelt baj, annak csak Isten a megmondhatója. A bujakor (siphillis) esetei az előbbieknél 80, utóbbiaknál 266. Irtó veszély ez a társadalomra nézve, ha meggondoljuk, hogy hány férfi lesz — olykor gyógyithatlanul — megmételyezve, mig az illeti kéjnő orvosi kezelés alá kerül. Kihágás volt 144,755 (157,054). Vezet a VII. ker. 28,889 ügygyei, utána a VIII. 17,942-vel és a VI. 16,675-el. Tízezren felüli még csak a IX. 10,922 ügygyei, a többi kapitányság mind 10,00O-en aluli. II. fokban döntött a főkapitányság 12,152 ügyben. Feljelentetett összesen 96,760 (94,835) személy, ebből 18,566 nő. Határozattal befejeztetett 10,31-54 ügy, ítélettel 73,065 (72,661). Pénzbüntetés befolyt 145,043 K. 81 f. (161,828 K. 72 f.) Es most főkapitány ur, önön a sor : tettekkel az ön iránt táplált jó véleményünket igazolni. Révai Lajos dr. Külföld. ^ A svéd büntetőjogi irodalom fejlődése. Irta THÓT LÁSZLÓ dr. A svéd büntetőjogi irodalom a XVIII században alakult meg, amidőn az upsalai és a lundi egyetem a doktorátusra bocsátott hallgatókat dissertatio benyújtására kötelezte. A jogirodalomnak ezen, u. n. dissertatio korszaka a XIX. század elejéig tartott, amikor is a latin nyelvű dissertatiók helyett svéd nyelvű rendszeres büntetőjogi munkák kezdtek megjelenni. A legrégibb dissertatiót Luttdius irta «De poenamm irrogationen cim alatt s ebben a büntetések kiszabásának a módjáról és mértékéről értekezik és azt kívánja, hogy a büntetések egyes nemeit a bűncselekmények egyes fajtái szerint állapítsa meg a törvényhozó. Nagyobbszabásu tevékenységet fejtett ki Colling, aki nem kevesebb mint tizennégy dissertatiót irt, ami sokat jelentett az akkoriban zsenge korát élő svéd büntetőjogi irodalomra. Colling első munkája v-De jure conjiscationisv> cimen Upsalában (1756) jelent meg. Ez értekezésében a szerző a vagyonelkobzás jogosultságát vitatja. v.De mulctarum diversa rationet> cimü munkájában pedig a pénzbüntetés helyességét fejtegeti. <s.De delictorium occultationev cimen irt munkájában a legszigorúbb büntetés alkalmazását kívánja azon bűntettesekkel szemben, akik az alapbűncselekmény elkövetése után, annak az eltitkolása céljából, másik bűncselekményt is elkövettek. a De virgine nobili stuprata-a cimü értekezésében az erőszakos nemi közösülés bűncselekményét tárgyalja, de még mindig a középkori felfogás szerint, amennyiben a nemes származású hajadonon elkövetett stuprumot a közönséges származású nőkön elkövetett stuprum minősített esetének tekinti. «De crimine laesae humanitatisií cimü dolgozatában «az emberi méltóságot sértő» bűncselekményeket (ölési deliktumok, testi sértés, rágalmazás és becsületsértés) tárgyalja. Említést érdemel még a «polgári büntetések nemeiről» és az enyhítő körülményekről irt értekezése is. Hembergh, későbbi upsalai egyetemi tanár, «De suicidio» cimü értekezésében az öngyilkosságot nemcsak egyházi vétségnek, hanem annak a kísérletét közbüntettnek tekinti. Egy másik dolgozatában, amelyet v.De homicidiis culposis voluntariisr> cimen bocsátott közre, azon eseteket tárgyalja, amelyekben valakinek a halálát a más által neki adott gondatlan, vagy felületes tanács, vagy utasítás okozta. «De usu distinctionis inter cntnma majora et minoran cimü értekezésében pedig a korabeli svéd büntetőjognak a bűncselekmények fölosztására vonatkozó tanait ismerteti. Érdekesek a Nehrmann értekezései is, amelyek közül az egyik {<Dé sociis crimitmm*) a tettesség és a részesség tanát, a másik {«Delicta circa naufragia») a hajótörés előidézése által elkövetett bűncselekményeket («tengeri bűncselekmények.)) tárgyalja, a harmadik pedig a bűncselekményekről általában szól. Christiernin «Depeceatis contra conscientiamy> cimü, két kötetes munkájában a vallás elleni bűncselekményekről szól, «Om brott och strajf* cimü dolgozatában pedig, a bűncselekmény és a büntetés egymásközti viszonyát fejtegeti. Érdekes értekezéseket írtak még: Lundström, a nőrablásról, Neikter a Beccaria könyvéről, Nelander a büntetésről, mint az okozott kár reparációjáról, Rabenius az infamiáról. Nagyobb tevékenységet fejtett ki Solander, aki a korabeli svéd büntetőjogot «De indole poenarum in jure patriot> cimü (Upsala, 1754- 1762) négykötetes munkájában rendszerbe foglalta. Figyelemre méltó aDe contrectatione rei alienaer, cimü dolgozata is, amelyben az eltulajdonítás büntetőjogi fogalmát tárgyalja. Ezenkívül hosszabb értekezést irt még a bűncselekményről, a büntetések kiszabásáról, a dolusról, a lopásról és a gyilkosságról is. Afselius a becsületsértésről, Bocthius a hamisításról, a büntetést enyhítő okokról és a kísértetről, Cederschibld a halálbüntetésről, Drissel az esküszegés bűncselekményéről és a bűntett subjektiv és objektív elemeiről irtak jeles dolgozatokat. A XIX. század elején már a svéd nyelvet használták az irodalomban is a kriminalisták. Előfutárja volt e változásnak már Nchrmannak clnledning til then Szuenska Jui isprudentiam criminalemt) (Lund, 1756) cimü munkája, amelyben a szerző a büntetőjog általános elveit adja elő. Nagyobb működést fejtett ki Lindblad is, aki nCollegium i állmán och speciel Criminalrath cimen a büntetőjog egész rendszerét előadta s ezen kivül <s.Om drop och mordu cim alatt a gyilkosságról és az emberölésről irt nagyszabású tanulmányt. Kitűnt még kívüle, Schlyter is, aki v.De principiis legislatiouis poenalis (Lund, 1815, 2. köt.) cimü terjedelmes munkájában a büntetőjog általános elveit adja elő a svéd, norvég és a dán törvények figyelembe vételével. Jelentős irodalmi tevékenysége volt Ifumblánák is, aki latinul és svédül irt néhány becses munkát. Ezek közül kiemeljük az okirathamisitásról és a ((határozatlan büntető törvényekről)) irt művét. Ezenkívül két, nagyobbszabásu munkát is irt, az egyiket a lopásról, a másikat a bűnhalmazatról. Wistrand a súlyos testi sértésekről, Arnold a halálbüntetés hatástalanságáról, Beckmann a kényszertartózkodásról, Brink a börtönrendszerek történeti fejlődéséről, Sparre a börtönrendszerekről, Delidén a szándékosságnak a büntetőjogban való vélelmezéséről, az emberölésről és a testi sértésről, a halálbüntetés jogosságáról és szükségességéről, Hagdahl az európai fogházakról, Johansson a bűnügyi statistikáról, Lagus R. pedig a büntetőjogi elévülésről irt figyelemreméltó tanulmányt. A XIX. század második felében nagyobb lendületet vett a büntetőjog irodalma. Az ekkor megjelent munkák alkotják a jelenlegi svéd büntetőjogi irodalom zömét. Az emiitett időszakban szerepelt svéd kriminalisták között Olivecronát illeti az elsőbbség, aki a halálbüntetésről és a visszaesésről irt kitűnő s rendszeres munkájával európai hírnévre tett szert s aki az uj (1889. évi) olasz btk.-ről irt éleselméjü bírálatával az olasz kriminalisták tiszteletét érdemelte ki. Kiváló monográfiát irt a lopás ismérveiről és a kegyelmezési jog reformjáról is; ezenkívül hosszabb bírálatot közölt annak idején a visszaesők elleni francia törvényről, a dán progressiv börtönrendszerről, a holland és a japán javaslatokról is. Méltó hely illeti meg mellette Naumannt is, aki « Om Kriminallagstiftningr> cimü munkájában a svéd büntetőjogot foglalta rendszerbe s aki az első svéd jogi szaklapot megindította. Ezenkívül kiváló munkát irt a büntetőjogi elméletekről és a börtönrendszerekről is. Nybloens upsalai tanár irta az első svéd büntetőjogbölcseleti munkát («Om Statens Straffrátt»). Az elsők között kell említenünk Almquistct, a svéd börtönök néhai főigazgatóját, akinek a nevéhez a svéd börtönügy reformja fűződik. A progressiv börtönrendszerről és középeurópai börtönügyi tanulmányútjáról irt értekezései egyedül állanak a svéd börtönügyi irodalomban. Jelesebb értekezéseket irtak még: Annerstcdt a büntetés mérvéről, Antell az ölési bűncselekményekről és a jogtalan elsajátításról, Asé a sajtójogi felelősségről, Brauer a büntetésiül, Baath a betörésről, Gistrén a büntetőjog természete és határairól, a büntetés alapjáról, a jogi és erkölcsi beszámításról és a büntetőjogi elméletekről, Grooss a halálbüntetés jogosságáról, Grubbe a polgári büntető hatalom alapja és lényéről, Hammarskjóld a becsület elleni bűncselekményekről