A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 33. szám - A fővárosi rendőrség 1905. évi működése [2. r.]

230 A JOG frtnyi segélydijból kiteremteni a doktorátus százakra rugó költségeit s azt nem teszi le, mikor arra nincs is szüksége. Akinek azonban erre csak némi lehetősége van is, az bizony leteszi a doktorátust, mert ime a birák Vs*ada — amint azt kimutattam — doktor juris. De azért a doktortalan joggyakornok és jegyző is azalatt az idő idő alatt, mig előkészítő szolgálaton van, dolgozik és tanul annyit, megfordul a kezén annyi ügy és beadvány, amelyekben hol tervezetet, hol jegyzőkönyvet készit, hogy merem állítani, emögött messze elmarad az ügyvédjelöltek legtöbbjének a praxisa, akik jobbára pertári megjelenések és telekkönyvi kijegyzések, meg árveréseken való assistálással foglalkoznak. Itt van a külömbség a kettő között. Az ügyvédjelölt többet tanul elméletileg, mig a doktorátust megszerzi, a doktortalan aljegyző azonban többet tanul gyakorlatilag, mig birói vizsgát tehet. Mármost aztán, vájjon a hivatás betöltésénél mi ér többet, a gyakorlati tudás, avagy az elmélet, a római jog, a canonjog, a politika, a jogbölcselet és ehhez hasonló tárgyak tudása ? Ha pedig ezeket a számításból kihagyjuk, akkor azt fogjuk látni, hogy a három szigorlat megmaradó, úgynevezett tételes tárgyai mind szépen benne vannak a jogtudományi államvizsgában. Hát ide zsugorodik össze az egész kérdés. Igaza van Hubert Ottónak, hogy a doktorátust nem azért tették kötelezővé az ügyvédi pályán 1874-ben, mert csupa baccalaureatusokat akartak nevelni az ügyvédekből, hanem meg akarták nehezíteni az ügyvédség megszerzését, nem lévén nálunk numerus clausus. Ugyanez azonban felesleges volt a birói pályán, mert ott meg van a numerus clausus duplán is, mert egyfelől több biró nem lehet, mint amennyi állás van, másfelől a megürülő állásokra csak azok jutnak be, akiket ((képzettségük, szorgalmuk, itélőtehetségük és magaviseletükéből nyert kiváló minősítésük erre a tisztre alkalmassá teszen. Azt hiszem, Nagy Dezső dr. ur is be fogja látni, hogy ha: mondjuk egy kir. ítélőtábla elnöki ötös tanácsa egy doktortalan aljegyzőt kinevezésre ajánl, azért, mert jeles képzettségű, éles itélő tehetségű, fáradhatlan szorgalmú és jó magaviseletű egyén, hát ez a bizonyítvány nagyon sok esetben felér a kutyabőrre irt Nos Rectorral és én csak arra volnék kíváncsi, hogy mi lenne akkor, ha az igy albiróvá kinevezett doktortalan aljegyző helyett valamelyik újdonsült egy-két hetes ügyvédnek kellene egy-egy komplikáltabb sommás perben hirtelen és azonnal Ítéletet mondani. Könnyű ám kívülről kritizálni egy intézményt, annak belső világát és értékét nem ismerve! Tessék ide beülni mi közénk, s a nagy nyári hőségben, mikor a vagyonos ügyvédi kar jobbára a Tátrában hűsöl, forgatni a törvénykönyveket és dolgozni békétlenség nélkül. Elhiheti bárki, hogy annyi tudást és képességet mindenki elsajátít a birói pályán, még ha nem is doktor, amennyi tiszte kellő betöltéséhez szükséges, — külömben nem állította volna fel a törvény azt az anomáliát, hogy a doktortalan biró mérlegelje és bírálja az ügyvéd működését, s ítéljen annak jogvitái fölött és gyakoroljon diseretionalis hatalmat a nagyobb qualificatióju ügyvéd fölött. Ez csakis ugy érthető, hogy az emitt jelentkező nagyobb elméleti képzettséget ellensúlyozza amott — értve a rendes qualificatiót, — a szélesebb körű gyakorlat és még inkább a birói kinevezés alkalmával figyelembe jövő képesség és kiválóság. Hiszen csak odavetve említem meg, hogy van ám és volt nem egy törvényszéki jegyző, aki bár letette a birói vizsgát, — de nem lett biró soha, — mert felsőbbsége nem tartotta alkalmasnak a birói tiszt betöltésére Jól van ez igy, ahogy van s ami a fő, ne támadjuk mi egymást kicsinyes okok miatt. Egyet föltétlenül elismerek én is, hogy a minél nagyobb elméleti qualifikátió, mint a doktorátus is, gyors felfogás, fegyelmezett elme és ambitió mellett bizonyít, de azután a contrarió ebből következtetés nem vonható. Mindenesetre a szorgalom és tudásvágy tanújelét adja a doktorátus után törekvő ifjú s az is helyén való, hogy ezt alkalomadtán honoráljuk, de ennek hiánya miatt aztán a többit lesajnálni és mellőzni — talán mégsem igazságos és helyénvaló. Igy gondolom és igy értelmezem én Igazságügyminiszter Ur ő Nagyméltósága e tárgyban tett kijelentéseit és kifejtett intentióit is, mert ő csupán a joggyakornokok és ezután kezdőkhöz intézte figyelmeztetését, hogy minél magasabb qualificatió után törekedjenek, mert ez még módjukban áll, ellenben egy szóval sem érintette azokat, akik már birói tisztet viselnek, akiknek egyszerűen lehetetlen és nevetséges lenne most törtetni a doktorátus után. Éppen ez aztán az a nagy külömbség, ami a két nyilatkozat között van, mert az Igazságügyminiszter ur intentióját megértette mindenki — s osztatlan helyesléssel fogadta, — belátva, hogy az ezutáni generatió -utján a bíróságok tagjainak képzettségét kívánja fokozni, ellenben Nagy Dezső dr. ur egyszerűen nekiront a doktortalan bíráknak és azokat 1874 előttiekre és utániakra felosztva, az utóbbiakat irgalmatlanul lustáknak és tehetségteleneknek nyilvánítja. Csak azt nem értem, miért nem tette ugyanezt az 1874. előtti doktortalan ügyvédekkel is, — akik mai napig sem ambitionálták a doktorátus megszerzését — pedig nagyon sok, ennek dacára, ma is tekintélyes alakja a közéletnek. Belföld. A fővárosi rendőrség 1905. évi működése. (Folytatás.) «A büntettek számának emelkedése és az eredménytelen nyomozások nagy száma éppen nem örvendetes jelenségek. Félő, hogy a személyzet elégtelensége (?!) folytán beállott eredménytelen működésnek, az a bizalom lesz az áldozata, amely a nagyközönség részéről a nyomozó rendőrséggel szemben elsőrendű szükség. Sőt lehetőnek tartom, hogy az a bizalom máris csökkent! ! A közönség látva, hogy számos esetben hiába ford?d segélyért a rendőrséghez, mert az sok esetben nem képes a bűnöst előkeríteni, az elveszett vagyont meg még kevésbbé.D Igy kesereg a jelentés! Milyen másképp hangzott a «Rendőri Lapok» mult évi, — bennünket «mit Stumpf und Stiel» megsemmisítő — cáfolata. «Adjon az úristen — igy fohászkodott a «Rendőri Lapok* anonymusa, Rudnay kebelbarátja — mindenkinek oly ügyetlen ellenséget. Legyen bárki a rendőrségnek ab ovo ellentétese . . . annyira ad absurdum senki sem viheti a gyűlölködést. Minden szavából oly ellenséges epéskedés tör ki a rendőrség ellen, parlagi nyerseséggel, hogy az már magában véve rokonszenvessé teszi a testületet». Pedig kritikánk korántsem volt oly éles és kíméletlen, mint a rendőrségnek mai diplomatikus és sordinhurokat alkalmazó fennidézett önbirálata. Feltétlen dicséret illeti a rendőrséget ezen önbeismeréseért. Belátni a hibát, felismerni a bajt, — az első lépés az egészség felé. És ha Boda ur, — akinek tehetségeiről és szakértelméről igen kedvezően nyilatkoznak — az eredményre vezető utat felismeri és az őszinte jó tanácsot követi, akkor a bűnügyi rendészet talán kedvező fordulópont előtt áll.*) Szívesen felajánljuk szerény támogatásunkat mindabban, amit az ügy érdekében állónak és célravezetőnek tekintünk. Mert távol áll tőlünk a mult évi Anonymus által nekünk annyi hévvel insinuált szándék, hogy a rendőrség prestige-én csorbát ejtsünk, viszont igazságos kritikához épp oly jogot formálunk mint maga a jelentés Feljclentetett 18,531 (19,264) személy, ezek közül kinyomoztatott 16,598 (17,029), előzetesen letartóztatott 2,640 (2,250); vizsgálóbíró elé került 2,496 (2,138), vagyis más szóval: 144 (112) személy ártatlanul lett letartóztatva! Itt tehát nemcsak fölösleges, de egyúttal jogtipró munkát végzett a rendőrség ! *) Ezen jó véleményt csak fokozhatja Boda dr. főkapitánynak legújabb 6,9.-51 /fk. kih. 1906. sz. rendelete, mely a kapitányságok által kihágási ügyekben következetesen és előszeretettel űzött azon abususnak végét veti, hogy ha a terhelt magát ügyvéddel képviselteti, ez utóbbi ujabb tárgyalásra meg nem hivatik és a hozott határozatvagy végzésről nem értesíttetik, — ugy, hogy a terheltek sokszor joghátrányt szenvednek, mert járatlanságuk folytán jogorvoslatot igénybe nem vesznek, a meghatalmazott pedig elkésetten értesülvén a hozott határozat vagy Ítéletről, az idő rövidsége vagy a f e 1 e b b e z é s i határidő letelte folytán, afél mulasztását többé pótolni nem képes. A kih. ügyekben követendő szabályzat 22 , 27. és 59. §§-ainak helyas értelmezése alapján a főkapitór.y szigorú utasítása nyomán a terhelt ezentúl csak akkor kap közvetlen értesítést, ha a hatóság személyes megjelenését rendeli el. Gondoskodni kell a tárgyalást vezetőnek, hogy a fél semmi joghátrányt ne szenvedjen és azért a meghatalmazott akkor is meghívandó, ha a fél személyes kihallgatása szükségeltetik. Egyéb esetben a vádlott nem is kap kdzvetlen értesítést, hanem csakis a képviselője, A vele folytatott tárgyalás ugy tekintendő, mintha az a vádlottal magával megtartatott volna. Bravó, Boda ur ! Ön a helyes uton halad. Tartsa csak jól nyitva a szemét és vezessen irtóháborút a copf, a slendrián és a kényelemszeretet ellen. Hogy hamarjában egy más visszaélésre is reá utaljunk, az sem járja hogy a tárgyalást vezető gyakornok vagy fogalmazósegéd az általa, — a felek vagy képviselőik betekintése nélkül - felvett tárgyalási jegyzőkönyvet, a tárgyalás félbeszakítása mellett, a hivatalos szobájában székelő kapitánynak bemutassa ésezinabsentia — a felekkel való érintkezést gondosan élkerülve, hozzon marasztaló határozatot melyet az illető gyakornok azután előszóval kihirdet. Az ily igazságszolgáltatás még a szomszéd Balkán államokban sem divik. Viselje kiki a felelősséget saját ténykedéseért, per mopsz Ítélkezés pedig egyenes nonsens!