A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 32. szám - A fővárosi rendőrségnek 1905. évi müködése [1. r.]

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 32. számához. Köztörvényi ügyekben. Á nagyváradi kir. ítélőtábla 7-ik számú polgári határozata. Indokok: Az 1881. évi LX. t.-c. 249. §„ értelmében folytatott eljárás mellett a zárgodnoki számadás felett hozott itelet elleni felebbezési határidőről a törvény ezen szakasza különös rendelkezést nem tartalmazván, erre nézve az általános szabályok alkalmazandók. Az általános jelenleg érvényben levő szabályok szerint a közönséges peres ügyekben az Ítéletek ellen ugy a rendes, mint a sommás eljárásban a felebbezési határidő egyaránt lő nap. A zárgondnoki számadás felett a végrehajtási törvény 249. értelmében három bíróság is eljárhat, jelesül a zárlatot elrendelő és foganatosító bíróságok, tehát társas és egyes bíróságok, továbbá a telekkönyvi hatóságok oly esetekben, ahol a törvény értelmében a zárlat foganatosítását és az azzal járó további eljárást a törvény a telekkönyvi hatóságok hatáskörébe utasítja. A telekkönyvi hatóság, mint ilyen, se nem rendes, se nem sommás bíróság, hanem hatáskörébe különlegesen utalt ügyek intézésére hivatott bíróság s mint ilyen, különlegesen szabályozott eljárás szerint jár el. A zárgondnoki számadás feletti eljárásnál, ha abban a telekkönyvi hatóság jár el, a telekkönyvi hatóság eljárására irányadó szabály a végr. elj. 249. §-a. Ez a szakasz azt tartalmazza, hogy a bíróság aszerint, amint az rendes vagy sommás bíróság, a tárgyalást sommás eljárás vagy jegyzőkönyvi uton foganatosítja, aminek az az értelme, hogy ha az eljárás az elrendelő bíróság előtt folyik, a bíróság az ezen bíróságra vonatkozó eljárási szabályoknak megfelelően folytatja a tárgyalást. Kérdés tehát, hogy ha az eljáró bíróság telekkönyvi hatósági hatáskörben, tehát nem mint zárlatot elrendelő bíróság, azonban mégis mint járásbíróság jár el, mily eljárási szabályok szerint kell eljárnia a sommás vagy rendes bíróságra irányadó szabályok szerint ? A végrehajtási törvény ezen szakasza szerinti eljárásnál az 1893. évi XVIII. t.-c. 229. §. rendelkezése mellett — birói gyakorlat szerint is — alkalmazható nem levén, ezen eljárásnál az eddig is fennállott általános szabályok alkalmazandók. Addig, mig a telekkönyvi hatóságot csak a törvényszékek gyakorolták, ennek Ítéletei ellen a felebbezés 15 nap alatt volt beadandó. Az 1871. évi XXXI. t.-c. 24. §-a megengedi, hogy a miniszter egyes járásbíróságokat a telekkönyvi hatósággal felruházhasson, de ily ügyekben hármas tanácsú bíróságot rendel a járásbíróságoknál is, tehát csak a bíróság lehetett más is mint törvényszék, de egyébként az ügyeket azon szabályok értelmében kellett intézni, mint a társas bíróságoknak. Tehát ezen időszak alatt is felebbezés beadásának ideje 15 nap lehett. Az 1874. évi XV. t.-c. az előbbi törvényt módosította, hogy a járásbíróságok ezentúl a telekkönyvi ügyekben is mint egyes bíróságok járnak el. Azonban az ezen ügyek elintézésénél felmerülő tárgyalásoknál az 1868. évi L1V. t.-c. 145 — 151. §-aiban körülirt jegyzőkönyvi tárgyalás szabályait tartoznak követni. Az eljárás tehát legalább a tárgyalást illetőleg jegyzőkönyvileg s nem sommás szóbeli uton folyt, hanem ugy, mintha a rendes eljárás szabályai szerint eljáró (törvényszék) bíróságnál folyt volna. Jegyzőkönyvi tárgyalásnak a törv. rendt. 144. és 141. §-ai szerint csak rendes perekben van helye. Az 1887. évi XXIX. t.-c, vagyis a törvényszékek telekkönyvi hatóságához utalt ügyek egyes birák által való elintézéséről szóló törvény 2. i;-a egyes bírákra bízta a kir. törvényszékeknél is mindazon ügyeket is, melyekben a végr. törv. értelmében a telekkönyvi hatóságok járnak el. Az egyes birák a 3. §. szerint a hatáskörükhöz tartozó telekkönyvi perek tárgyalásánál a torv. rendtartás 144. és köv. szakaszaiban szabályozott jegyzőkönyvi tárgyalást tartoznak követni. Kérdés már most az, hogy mivel a tkvi hatósághoz tartozó ügyekben a telekkönyvi hatóság mint egyes biró jár el, eljárásában azonban a tárgyalásokban a jegyzőkönyvi tárgyaiás tartása van előirva, különösen ha Ítéletet hoz, csak azért, mert egyes biró jár el, az ítélet ellen az eddigi 15 napi határidő helyett 8 nap alatt adandó-e be a felebbezés ? s különösen lehet-e külömbséget tenni e tekintetben abból a szempontból, hogy az egyes biró a kir. törvényszéknél, vagy a kir. járásbíróságnál működik ? A kir. törvényszéknél működő egyes birák által hozott határozat ellen a felebbviteli határidő ugyanaz, amely a tanácsban hozott határozatok ellen, tehát 15 nap. A járásbíróság mint telekkönyvi hatóság, habár mint egyes bíróság jár is el, az esetben a felhozottak szerint épp oly eljá- • Budapest, 1906. augusztus 12. rást folytat, mint a társas bírósági telekkönyvi hatóság, működése tehát egy tekintet alá esik a társas bíróság, illetve törvényszék működésével. Minthogy pedig az ily ügyeket intéző törvényszéki egyes biró által hozott ítélet e/len a felebbezési határidő 15 nap, erre nézve különbséget tenni csak azért, mert az egyik eljáró egyes biró törvényszéknél, a másik pedig járásbíróságnál működik, nem lehet, ezt tenni csak akkor lehetne, ha a törvény ily különbséget az eddig érvényben volt szabályok mellett kifejezetten rendelne, de ily rendelkezést a törvény nem tartalmaz. Hitelesíttetett 1906. évi június hó 1. napján tartott tanácsülésben. Az a körülmény, hogy végrehajtást kérő a végrehajtás elrendelése iránti kérvénye mellett az előzőleg beadott, de két izben is elutasított kielégitési végrehajtási kérvény példányait mutatta vissza, ezt tiltó rendelkezés hiányában a törvény alapján jogosan kért kielégitési végrehajtásnak elrendelését nem akadályozhatta. (Kúria 1906. május 8. 1,294. sz.) A per birája hivatalból csak abban az esetben tüz ki a tárgyalás folytatására határnapot, ha a bizonyítás felvétele megkeresett biró által történt, ellenben ha a bizonyitásfelvételt maga a per bírósága teljesiti és a kitűzött határnapon a felek egyike sem jelent meg, a per a felek szorgalmazásáig szünetel. (Kúria 1906. május 2. I. G~. 680. sz.) A férjétől külön váltan élt, de törvényesen el nem választott nő özvegyi jogát csak abban az esetben veszti el, ha ellenfele azt bizonyítja, hogy a különélést a nő hibája idézte elő. A zombori kir. törvényszék (1904. nov. 30-án 11,559. p. sz. alatt) Legránd Ferenc dr. ügyvéd által képviselt özv. Sz. D.-né felperesnek, Jusics Elemér dr. ügyvéd által képviselt Sz. V. alperes ellen, ingatlan birtoka, viszont alperesnek felperes ellen özvegyi jog korlátozása iránti ügyében, következőleg itélt: Sz. V. végrehajtás terhével köteles 15 nap alatt a paripási 163. sz. betétben A I. 1—14. sorszám alatti V4 teleknek, II. 1 — 11. sorszám alatti '/., teleknek, III. 1. és 2. sorsz. 5,532/53. és 5,532/246. hrszám alatti ingatlanoknak és végül + 1 soisz. 466. hrsz. alatt felvett ingatlanak felerészét özv. Sz. M.-né sz. P. L. birtokába bocsájtani, köteles továbbá Sz. V. 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett az 1903. évi okt. 25. napjától a fentebbi ingatlanok átadásáig 700 K. évi elvont hasznot és 142 K. 60 fill. perköltséget özv. Sz. M.-né sz. P. L.-nak megfizetni. Özv. Sz. M.-né sz. P L. köteles 15 nap alatt a paripási 163. sz. betétben A I., II., III., és és alatt felvett ingatlanokra javára a 865/tkvi 1904. sz. végzéssel bekebelezett özvegyi haszonélvezeti jogának ezen ingatlanok fele +rzéről kitörlésére alkalmas okiratot Sz. V.-nak kiadni, ellenesetben köteles tűrni, hogy a 865/tkvi 1,904. sz. végzéssel bekebelezett özvegyi haszonélvezeti joga a paripási 163. sz. betétben A I., II., III. és -)- alatt felvett ingatlanok fele részéről 15 nap után végrehajtás utján kitöröltessék. A peres felek ezeket meghaladó egymás elleni keresetükkel elutasittatnak és a perköltségek egymás között részben kölcsönösen megszüntettetnek. Indokok.- Özv. Sz. M.-né keresetet indított Sz. V. ellen a paripási 163. sz. tkvi betétben A I., II., III. és + alatti ingatlanok birtoka, használata és ezen ingatlanoknak az 1903. évi okt. hó 25. napjától évi 700 K. elvont hasznai megfizetése iránt azon az alapon, hogy ezek az ingatlanok az ő néhai férjének Sz. M.-nak hagyatékát képezvén, azoknak birtoka és használata özvegyi jogán őt, mint hátrahagyott hitvestársát illeti meg. Sz. V. azonban dacára annak, hogy az egész ingatlanokra özvegyi haszonélvezeti joga a hódsági kir. járásbíróság, mint hagyatéki biróság 1903. Ö 238/4. sz. végzésével megállapittatott, az ingatlanok birtokát neki átadni nem hajlandó. Sz. V. pedig keresetet indított özv. Sz. M.-né ellen ennek özvegyi joga korlátozása iránt azon az alapon, hogy özv. Sz. M.-né a férjével együtt nem élvén, őt a hagyatéki ingatlanok haszonélvezete meg nem illeti, amennyiben azonban özv. Sz. M.-né özvegyi joga az ez által folyamatba tett előbb emiitett kereset alapján megítélhető lenne, ennek özvegyi jogát szabad lakásra és a C. alatti községi bizonyítványban felsoroltakból állú életjáradékra korlátolni kérte. Áz ideiglenes törvénykezési szabályok I. rész 16. §-ával érényben tartott törvényes és törvényes gyakorlat szerint a nő özvegyi jogát csak akkor veszti el, ha férjétől törvényesen elválasztatik és az elválás a nő hibája folytán következett be. A peres felek között nem vitás az, hogy özv. Sz. M.-né a férjétől különváltan élt ugyan, válóper azonban közte és férje között folyamatba nem tétetett, s az elválás bíróilag ki nem mondatott. Minthogy Sz. V. azt a ténykörülményt, hogy a külön-