A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 31. szám - A birák minősítése

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI .HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 31. számához. Budapest, 1906. augusztus 5. Köztörvényi ügyekben. A házasság 1898. február 20-án köttetvén, az 1897. szeptember 12-én született gyermek, — arra való figyelemmel, hogy megfelelő módon történt törvényesítése igazolva nincsen, törvényes születésűnek nem mondható ugyan, de tekintettel a születési anyakönyvi kivonatban foglalt ama bejegyzésre, mely szerint a születést az alperes jelentve be, a gyermeket magáénak ismerte el és ez alapon mint természetes atya, ő lett ugyanabba bejegyezve, —• tényként állapitható meg, hogy az a gyermek a felek közös gyermeke, kinek elhelyezése és tartása iránt a biróság az 1894: XXXI. t-c. 95. és 96. §§. rendelkezése értelmében intézkedni tartozik. A lugosi kir törvényszék (1905. április 8-án 3,450/1905. p. sz. a.) Cinpe Aurél dr. ügyvéd által képviselt M.' felperesnek, V. Nándor dr. alperes ellen, házasság felbontása iránti ügyében következőleg itélt: A kir. törvényszék felperest keresetével elutasítja és arra kötelezi, hogy H. R. dr. házasságvédó'nek 15 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett 30 kor. dijat megfizessen. A perfelek között a kir. törvényszék a költségeket kölcsönösen megszünteti. Indokuk: Felperesnö a H. T. 80. §-ának d) pontja alapján, t. i. azon az alapon kérte házasságának felbontását, hogy férje, az alperes 1902. november '26-án,- fivérét M. M.-t megölte és ezen tette miatt 2 év és 2 hónapi börtönbüntetésre Ítéltetett, mivel oly gyűlöletet keltett benne, hogy a házassági visszony reá nézve elviselhetetlenné vált. Azt is állította felperesnö, hogy alperes durva lelkületű ember, aki ö't mindig ütötte, verte, abbeli állítására azonban, alperes tagadásával szemben, a per folyamán bizonyítékot nem szolgáltatott. Alperes a kereset elutasítását kérte, mert tettét csak önvédelemből követte el és mert a házassági visszony feldulását csak felperesnö kikapós természete okozta. Ez alapon egyúttal az esetre, ha a házasság felbontása elrendeltetik, viszontkeresetet indít az iránt, hogy az felperesnö hibájából is elrendeltessék és az is vétkesnek kijelentessék. A beszerzett iratokból kitűnik, hogy az esküdtbíróság azon az alapon sújtotta alperest a fent érintett büntetéssel, mert terhére megállapította azt, hogy felperesnö fivérét, sógorát, a feletti erős felindulásában megölte, hogy az őt megelőzőleg fejszével, majd késsel megtámadta és bántalmazta, kitűnik azonban az is, hogy a bűnügy főtárgyalása alkalmával aziránt kihallgatott tanuk egybehangzóan vallották, miszerint alperest kifogástalan, tisztességes viselkedésű embernek ismerik, aki felperesnö megölt fivérével, és anyjával csak amiatt élt egyenetlenségben, mert azok őt a közös ház- és gazdaságból kituszkolni akarván, vele rosszul bántak. Ezen iratok szerint továbbá felperesnö a vizsgáló biró előtt beismerte, hogy L. D. nevű egyénnel szerelmi visszonyt folytat, s hogy a szóban levő eset megtörténte előtt 14 nappal távozott már férje házából s tőle különválva P.-én élt; a főtárgyalás során pedig a szerelmi visszonyra vonatkozót R. T. és G. D. és G. D. tanuk is megerősítették. Mindezen körülmények egybevetése már most és annak szem előtt tartása, hogy alperes elitélése a cselekmény indító okaira és a felek társadalmi állására való tekintettel, olyan becstelenitő hatással nem lehet, hogy a felperesnőre az együttélést lehetetlenné tenné s hogy az a körülmény, miszerint az alperes által megölt személy felperesnö közeli rokona volt, ellensulyoztatik azzal, hogy a szerencsétlenségre az. utóbbinak korábbi támadó viselkedése szolgáltatott okot, — jogos következtetést enged arra, hogy a perfelek házas életének feldulása nem alperes elitélésére vezetendő vissza s hogy felperesnö által csak ürügyül hozatik fel arra, hogy az általa már korábban gyűlölt házassági visszony nyűgét magáról lerázza. Ez oknál fogva és figyelemmel arra is, hogy az ágy- és asztaltól való ideiglenes elválasztásnak esetleg, természeténél fogva csak akkor van helye, ha a házasság felbontására elegendő ok fennforog: felperest keresetével elutasítani, egyúttal pedig arra való tekintettel, hogy a házasságvédő dijának felmerülésére ő szolgáltatott okot, ugyanőt ezen dijnak megfizetésére kötelezni kellett. A temesvári itélő tábla (1905. évi októben hó 31-én 2,693/1905. p. sz. a.) következő ítéletet hozott: Az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, felperes házasfelek között V.-ban, 1898. évi feb. 20-án, a v. i állami anyakönyvvezető előtt kötött házasságot a H. T. 80-a d) pontja alapján alperes hibájából felbontja és alperest a 85. §. értelmében vétkesnek nyilvánítja, alperest feltételesen támasztott viszontkeresetével elutasítja és ugyanezt végrehajtás terhével kötelezi a költségek megfizetésére. A Zsuppán 1897. évi szept. 12-én született kiskorú Sándor (Alexandru) nevü gyermek elhelyezésére és j tartására vonatkozó intézkedést a kir. ítélőtábla mellőzi, a jogerős ítéleteknek a v.-i állami anyakönyvvezetővel való közlését elrendeli. Indokok: Felperes a közte és férje, az alperes között fennálló házasságot abból az okból kéri felbontatni,mivel férje, az alperes vele durván bánt, tettleg bántalmazta és mert férje 1903. évi február hó 18-án 1,208. B. számú esküdtbirósági Ítélet értelmében szándékos emberölés büntette miatt 2 évi és 2 havi börtönbüntetésre ítéltetett. A felperes részéről alperes terhére felpanaszolt durva bánásmód és tettlegesség, a házas együttélés alatt merülvén fel, ha ez bizonyítottnak elfogadtatnék is, a H. T. 82. §. értelmében felperes által megbocsátottnak lévén tekintendő, csupán támagató adatként jöhetne figyelembe. Minthogy azonban a csatolt bűnügyi iratokból kitűnik, hogy alperes 5 évnél rövidebb tartamú börtönre ítéltetett, minthogy az alperes terhére bizonyított ez a tény a H T. 8Q. §• d) pontja alá cső bontó ok ismérveit kimeríti és a házasságnak ez alapon való felbontása annál is inkább helyt foghat, mivel az a körülmény, hogy alperest, a terhére megállapított bűntett elkövetésére minő okok indították, e helyütt vizsgála< tárgyává, nem tehető. Minthogy a H. T. 99. §-a értelmében elrendelt békítési kísérlet sem vezetett eredményre és a peres felek életvisszonyait tekintve az sem remélhető, hogy ezek a több évvel ezelőtt megbontott házas együttélést visszaállítják: az elsőbiróság ítéletét felperest keresetével elutasító részében megváltoztatni, a házasságot felperes keresete folytán, alperes hibájából felbontani, mig alperest feltételesen támasztott viszontkeresetével elutasítani azért kellett; mert a neje, a felperes terhére panaszolt erkölcstelen életmódot, a tárgyaláson tett kijelentése szerint, bizonyítani nem tudja. A kiskorú gyermek a házasság megkötését megelőzően 1 született, törvényes házasságból származottnak nem tekinthető, az | erre vonatkozó rendelkezés mellőzendő volt. A perköltségre és i az ezzel egy tekintet alá eső rendelkezés az 1868. évi LIV. t.-c. \ 251. §-án alapszik. A m. kir. Kúria (1906. május 1-én 149/1906. P. sz. a.) következőleg itélt : A másodbiróság ítéletét, a Zsuppán 1897. szept. 12-én született Sándor nevü kk. gyermek elhelyezésére és tartására vonatkozó hivatalból megvizsgált részében, megváltoztatja akként, hogy az ez iránti intézkedést az illetékes gyámhatóságra bizza, mi végett az ügyiratokat a jelen per befejezésével ahhoz áttétetni rendeli, ellenben a házasság felbontását tárgyazó szintén hivatalból felülvizsgált részében ugyanazt az ítéletet helybenhagyja, nem felebbezett és hivatalból felül nem vizsgálandó többi részében pedig nem érinti. Indokolás: A házasság 1898 febr. 20-án köttetvén, az 1897 szept. 12-én született Sándor nevü gyermek arra való figyelemmel, hogy megfelelő módon történt törvényesítése igazolva nincsen, törvényes születésűnek nem mondható ugyan, de tekintettel a születési anyakönyvi kivonatban foglalt ama bejegyzésre, mely szerint a születést az alperes jelentve be, a gyermeket magáénak ismerte el és ez alapon mint természetes atya ő lett ugyanabba bejegyezve, — tényként álapitható meg, hogy az a gyermek a felek közös gyermeke, kinek elhelyezése és tartása iránt a biróság az 1894: XXXI. t.-c. 95. és 96. §§. rendelkezései értelmében intézkedni tartozott. Ez okból kellett tehát a másodbiróság ítéletét vonatkozó részében megváltoztatni és a közös kk. gyermek elhejezése és tartása felől a fenforgó ténykörülmények között az idézett törvény 96. §-a rendelkezésének megfelelően intézkedni. Ezzel a változtatással, a másodbiróság ítélete a házasság felbontását tárgyazó, ugyancsak hivatalból felülvizsgált részében az abban felhozott vonatkozó indokok alapján hagyatott helyben. Elvont haszon megtérítésére csak a rosszhiszemű birtokos kötelezhető, az alperes rosszhiszeműsége azonban egyedül abból a körülményből, hogy ő az átruházó családjának tagja, meg nem állapitható. A kereset beadásától kezdve pedig a jóhiszemű birtokos is a rosszhiszemüvel egyforma tekintet alá esik. A szolnoki kir. törvényszék (1904. évi febr. hó 25-én 818 P. sz. a.) Szilassi Pál dr. ügyvéd által képviselt Cs. P.-né, H. K. Zs. és K. B.-né H. K. J. felpereseknek, Sz. S. dr. ügyvéd által képviselt özv. Sz. G.-né H. K. M. alperes ellen ingatlanok tulajdonjoga és birtoka s jár. iránti ügyében következő ítéletet hozott: A kir. törvényszék I. r. felperes keresetének helyt ad és a mezőtúri 3,352. sz. tjkben a mezőtúri felsörészi közbirtokosság osztatlan tulajdonaként felvett ingatlanra a közbirtokosság törzskönyvében 158. sz. a. alperes talajdonaként bejegyzett tizenhét kulcsból öt kulcsra nézve I. r. felperes H. K., Zs. Cs. L.-né közbirtokossági jogát elismeri és alperest arra kötelezi, hogy az itéJ let jogerőre emelkedésétől számított 15 nap múlva köteles tűrni, hogy a közbirtokosság nyilvántartása a fentirtaknak megfelelően kiigazittassék, továbbá köteles alperes az ítélet jogerőre emelkedé-