A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1906 / 31. szám - A birák minősítése
122 A JOG sétöl számított 15 nap alatt tűrni, hogy a vagyonközösség megszüntettessék oly módon, hogy köteles 15 nap és végrehajtás terhe alatt az általa birtokban tartott ingatlanból a 4. alatti vázrajzon 319'a vett jelzett helyzetnek megfelelően a 318. térképszámú parcella mellett 1,315 négyszögöl területet I. rendű felperes birtokába átbocsátani, ugy köteles I. r. felperesnek elvont hasznok cimén 1899. évi aug. 12-től számítva a birtok átadásáig évi 31 K 11 f-t, valamint 407 K perköltséget 15 nap és végrehajtás terhe alatt megfizetni. Ü. rendű felperes H. K. J.-t és B.-t a kir. törvényszék keresetével elutasítja és a felperest arra kötelezi, hogy alperesnek 15 nap és végrehajtás terhe alatt 193 K perköltséget fizessen meg. Indokok: Alperes az A. alatti okirat tartalmával szemben tanukra hivatkozott, továbbá hivatkozott a 4. a okiratra és esküt kínált. A kihallgatott tanuk vallomásával nem lett bizonyítva az, hogy peres felek jogelőde a hidszegi járulék tulajdonát magának fentartotta volna, mert öcsödi K. S. tanú csak H. K. J.-tól s csak annyit hallott, hogy ez öt kulcs utáni jogosultságot magának szándékozik megtartani. Sz. L. tanú pedig a vitás körülményt csak ^hallomásból tudja,> míg az erre kihallgatott többi tanú ezekről mit sem tud A 4. alatti okirat sem volt bizonyítékként elfogadható, mert a közbirtokosság bizonylatai csak az általa vezetett nyilvántartás adatait bizonyítják, de jogalkotó tényeket egymagukban nem bizonyítanak. Az e perhez csatolt sommás per adatai szerint a 246/p. 98. számú ítéletben megállapítást nyert, hogy a sommás perben, peresfelek jogelőde H. K. J. maga adta elő, hogy nem ő, hanem I. rendű felperes vette az ingatlanságot Sz. L.-tól, annak járulékaival együtt. Ezek szerint alperesnek védekezése I. rendű felperessel szemben bizonyítást nem nyert és az A) alatti okirat tartalma valónak elfogadandó és ezekből folyólag I. rendű felperes keresetének hely volt adandó. A per során, ugy a póteljárás során alperes által ajánlott eskü általi bizonyítás mellőzendő volt, mert alperes nem is valószínűsítette, hogy felperesek hozzájárulása, vagy beleegyezésével irattá volna a tizenhét jogosultságot H. K. J. saját nevére; e nélkül pedig a fentebbi bizonyítékokkal szemben az eskü általi bizonyítás nem alkalmazható. Meg volt tehát ítélendő I. rendű felperesnek az öt kulcs utáni közbirtokossági jogosultság, valamint a természetben kiosztott ingatlanból a per során foganatosított birói szakértői szemle alkalmával kihallgatott szakértők véleménye alapján az öt kulcsra eső ingatlanrész birtoka és pedig ugyancsak szakértők véleménye alapján a felperes által bemutatott vázrajzban feltüntetett elhelyezés szerint. Miután pedig alperesnek mint családtagnak, ki a család birtokvisszonyaival természetszerűen ismerős volt, birtoklása jogszerű és jóhiszemünek nem vehető, — őt az elvont hasznok megfizetésére is kötelezni kellett és annak összegét a szakértők által megállapított összegnek a tizenkét kulcsból öt kulcsra (B/9) eső aránylagos részben kellett megállapítani és ezen felül alperest, mint I. rendű felperessel szemben pervesztest, a ptts 251. §-a értelmében a perköltségek megfizetésére is kötelezni kellett. II. rendű felperes a 3,352. sz. tjkvbeli közös ingatlanból négy kulcs tulajdonjogának bizonyítására a D. és E. alatti okiratokra hivatkozott. Azonban a D. alatti okirat bizonyítékul el nem volt fogadható, mert az az ugyancsak a D. alattit kiállító közbirtokosság által kiállított 4 /. alattival ellenkezik és mert a közbirtokosság által kiállított bizonylatok egymagukban a tulajdonjogot, vagy jogügyletek létrejöttét nem bizonyítják, — az E. alatti okiratban pedig a 3,352. sz. tjvbeli jutalék mint ajándékozott kifejezetten meg nem jelöltetett, azt pedig felperes nem bizonyította, hogy a 3,352. tjkvbeli járulék az E. alatti okiratban felsorolt ingatlanok valamelyikének képezné járulékát. II. rendű felperes, alperes tagadásával szemben nem bizonyítván a keresetbe vett ingatlan szerzését és tulajdonát, keresetével elutasítandó és a ptts 251. §-a értelmében a perköltségekben is marasztalandó volt. A budapesti kir. ítélőtábla. (1904. évi november hó 3-án 4,453. P. sz. a.) következő ítéletet hozott: A kir. ítélőtábla az elsőbiróság ítéletét elsőrendű felperes keresetének a per főtárgyára nézve helyt adó részében helybenhagyja, többi rendelkezésében azonban akként változtatja meg, hogy a másodrendű felperes keresetének is helyt ad s az elsőbiróság ítéletében megjelölt ingatlanra vonatkozóan a közbirtokosság törzskönyvében 158. sorsz. a. alperes tulajdonaként a kereset indításakor bejegyezve volt tizenhét kulcsból négy kulcsra nézve a II. rendű felperes K. B.-né, H. K. J. közbirtokossági jogát elismeri és alperest arra kötelezi, hogy az ítélet jogerőre emelkedésének bekövetkeztével köteles tűrni, hogy a közbirtokosság nyilvántartása a fentebbi rendelkezésnek megfelelően kiigazittassék s a vagyonközösség II. r. felperes és alperes között is megszüntet- I tessék oly módon, hogy alperes köteles 15 nap és végrehajtás terhe alatt az általa birtokban tartott fent megjelölt ingatlanból az elsőbiróságnak e tekintetben e helyütt helybenhagyott ítélete szerint, az elsőrendű felperesnek birtokába átbocsátandó terület szomszédságában 1,052 n-öl területet Il-od rendű felperes birtokába átbocsátani, nemkülönben ugyanannak elvont haszon cimén az 1899. évi augusztus hó 12-ik napjától számítva a birtokba adásig évi 24 K 89 f.-t, valamint a két felebbezésért egyúttal 47 K. 50 f.-ben megállapított költségnek beszámításával mindkét felperesnek együtt 537 K. 50 f. perköltséget megfizetni. Indokok: Az elsőrendű felperesre vonatkozóan az elsőbiróság ítélete megfelelő indokai alapján hagyatott helyben. De ugyancsak helyt kellett adni a másodrendű felperes keresetének is mert alperes elfogadható bizonyítékot nem szolgáltatott a tekintetben, hogy másodrendű felperes az 1895. évi május hó 9-ik napján kelt E. alatti okirat 3-ik pontja szerint tulajdonul megszerzett közbirtokossági jogosultságokról, — melyeknek élte fogytáig való haszonélvezetét a peres felek kozos jogelődje a maga részére tartotta fenn — lemondott. E jogosultságon alapul a szóban forgó ingatlanhoz való arányos jog is, amelyet későbbi jogügylettel az alperes a másodrendű felperes hozzájárulása nélkül joghatályosan meg nem szerezhet. Az elvont haszonra nézve a kir. ítélőtábla magáévá fogadja el a másodrendű felperest illetően is az elsőrendű felperesre vonatkozóan felhozott elsőbirósági indokolást. A m. kir. Kúria (1904. május 2-án 131/905. P. sz. a.) következő ítéletet hozott: A kir. Kúria a másodbiróság ítéletét helybenhagyja az elsőbiróság ítéletére is kiható azzal a változtatással, hogy elvont hasznot csak az 1899. évi okt. hó 5. napjától kezdve itél meg felperesek részére. Indokok : Elvont haszon megtérítésére csak a rosszhiszemű birtokos kötelezhető, az alperes rosszhiszeműsége azonban egyedül abból a körülményből, hogy ő az átruházó családjának tagja, meg nem állapitható. A kereset beadásától kezdve pedig a jóhiszemű birtokos is a rosszhiszemüvel egyforma tekintet alá esik. Ezekből az okokból mindkét alsóbirósági Ítélet részbeni megváltoztatásával elvont haszon felperesek részére csak a kereset beadása napjától kezdve volt megítélendő. Ezzel a változtatással egyebekben a másodbiróság ítéletét a benne megfelelően felhívott és felhozott, a fentiekkel nem ellenkező indokokból helybenhagyni kellett. A megtámadott tkvi bejegyzés alapjául vett hatósági megkeresés szabályszerű kelettel, számmal és aláírással ellátva lévén, a tkvi rdts 93. §-a követelményeinek megfelel, azt pedig, hogy illetékes hatóságtól származott iratok tanúsítják, az a körülmény, hogy ennek alapján előjegyzés helyett bekebelezés eszközöltetett ki, a bejegyzésnek eredeti érvénytelenségét nem vonja maga után; készpénzek kezelőinek számadási téritvényei abban az időpontban válnak követelhetökké, amikor a hiány felfedeztetett, illetőleg megállapittatott, minélfogva helyes a másodbiróságnak az a kijelentése, hogy a keresetnek szintén alapjául tett elévülés be nem következett. A nagybecskereki kir. törvényszék (1904. nov. 25-én 9,185. p. sz. alatt) Kardos Samu dr. ügyvéd által képviselt V. I. és V. D. felpereseknek P. B. megyei tiszti főügyész által képviselt «Karlova község> alperes ellen zálogjog törlése és járulékai iránti ügyében következőleg ítélt: Alperes 15 nap alatt köteleztetik arra, hogy a karlovai 178. és 418. sz. telekjegyzőkönyvben felvett ingatlanokra 729/872. telekkönyvi rangsorszám alatt Karlova község javára 253 frt 201/s kr. tőke erejéig bekebelezett zálogjogot töröltesse, mert ellenkező esetben tűrni tartozik, hogy felperesek a fenti zálogjog törlését végrehajtás utján ezen Ítélet alapján kérhessék; köteleztetik továbbá 15 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett arra, hogy felpereseknek 115 K. 70 fill. perköltséget fizessen meg. Indokok: A karlovai 178. sz. tjkvben felvett felperesek tulajdonát képező ingatlanokra mint fő-, és az ugyanottani 418. sz. tjkvben T. M. tulajdonát képező ingatlanokra mint mellékjelzálogra a nagykikindai fennállott kerületi hatóságnak 1872. évi február hó 28-án 849. sz. alatt kelt megkeresvénye alapján a zálogjog 253 frt 20Vn kr. tőke erejéig alperes javára 729/1872. tkvi hangsorszám alatt van bekebelezve. Felperesek ennek a zálogjognak a törlését eredeti érvénytelenség és elévülés okából kérik. Alperes a kereset elutasítását kéri, mert a bekebelezés közhatóságilag megállapított követelésre eszközöltetvén az nem érvénytelen és mert az elévülés be nem következett. A kir. törvényszék a kereset értelmében döntött, teljesen figyelmen kivül hagyva az eredeti érvénytelenségre alapított cimet, elévülés okából azért, mert arra nézve alperes mi bizonyítékot sem szolgáltatott, hogy ő az elévülés félbeszakítását eredményező jogcselekményt teljesített volna. A feleknek egyező előadásából ugyanis az tűnik ki, hogy alperes zálogjoga felperesek jogelődjének V. Román közrégi esküdtnek 1867 — 1869. hivatali működéséből eredő megállapított hiány cimén kebeleztetett be, még pedig egy 1872. évi febr. 26-án kelt megkeresvény alapján; a beszerzett iratokból pedig kétségtelen, hogy a hiány bár V. R. 1867 —1869-iki működéséből származik, 1871. évi máj. hó 22-én állapíttatott meg számvevőleg és 1872. évi máj. hó 28-án határozatilag, — a bekebelezés iránt azonban ugyancsak e napon történt intézkedés. Eltekintve már most attól, hogy a zálogjog maga is az ügynek 1904. évi máj. 28-án történt elintézésekor elévült volt, maga a követelés a keresetnek 1903. évi június hó 27-én tett benytásakor is el volt már évülve, amennyiben az a felfedezés időpontjától kezdve már követelhető lett volna. Minthogy pedig alperes maga sem állítja, hogy a követelés behajtása iránt a törvényes elévülési időn belül lépést tett volna ; a perben való védekezés azonban, mint különben is elévülési időn tul előterjesztett, — ennek megszakítására nem alkalmas: elévülés okából megszűnt követelés kitörlésének a telekkönyvi rendtartás 155. §-a értelmében helye van. Bár a mellékjelzálognak a nem felperesek tulajdonosai a törlés kérésére kereseti joggal bírnak egyrészt tehermentesítési kötelezettségüknél, másrészt a telekkönyvi rendtartás 108. §-ában foglalt jogszabály értelmében.