A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 31. szám - A birák minősítése

A J OG Már pedig ha álnéven nevezi magát, akkor az előéletére vonatkozó adatok sem központi, sem decentralizált vezetés mellett be nem szerezhetők, hacsak fénykép vagy ujjnyomat alapján ki nem deritteték az illető kiléte. Ily esetekben az illető kilétének és születéshelyének kipuhatolása iránt további intézkedések teendők, és a beszerzett .adatok alapján szerzendők be aztán az előéletére vonatkozó adatok. Ez a puhatolás az esküdtbíróság és kir. törvényszék hatásköréhez tartozó bűnügyekben, ahol a bűnvádi felelősségre vont egyént az eljárás megindítása után mindjárt kihallgatják, nehézséget nem okoz, mert az előkészítő eljárás folyamán a főtárgyalás kitűzéséig erre kellő idő áll rendelkezésre és az illető kilétének megállapitása után szükség esetén az egyszerre megkeresendő tizenegy főügyészségtől is az értesítés beszerezhető. A járásbíróság hatásköréhez tartozó bűnügyekben is a feljelentett egyén lakóhelye vagy tartózkodási helye elöljáróságától születéshelyére vonatkozólag a tárgyalás előtt még oly időben kívánhat a bíróság értesítést, hogy annak alapján az előéletére vonatkozó adatok a tárgyalásig beszerezhetők, még akkor is, ha eziránt egyszerre mind a 11 nyilvántartó hatóság megkerestetik. Ez csupán abban az esetben nem volna lehetséges, amikor a csendőrség vagy rendőrség által elővezetett egyénnel a tárgyalás nyomban, vagy legfölebb huszonnégy óra alatt megtartható, de ily esetben a központi nyilvántartó hivataltól sem szerezhető be a szükséges értesítés, különösen ha a vádlott kiléte iránt kétség forog fenn. A súlyosabb bűncselekményeket elkövető többszörös visszaesőkön kivül, akikről éppen álnév alatt rejtőzés esetén is felismerhetésük végett, ujabb időben már arcképek és ujjnyomatok állnak rendelkezésre, amelyek alapján ujabb bűncselekmény miatt történt felelősségre vonás esetén kilétük gyorsan megállapítható, — a születéshelyüket megmondani nem tudó vagy nem akaró egyének többnyire a koldusok és csavargók csoportjában fordulnak elő. A statisztikai évkönyvekben—az 1904-ik évre vonatkozó kivételével — nem találtam semmi adatot arra nézve, hogy a bűnvádi felelősségre vont egyének közül hány volt koldus vagy csavargó. Az 1904-ik évre vonatkozó statisztikai kimutatásban is csupán azok a koldusok és csavargók vannak kitüntetve, akik 12—23 éves életkornak voltak. S ezek száma ily életkorú 25,823 elitélt közül 284 volt, s ha ezen arány alapján állapítjuk meg az abban' az évben nyilvántartásba felveendő bűncselekmények miatt elitélt összes egyének között létezett koldusok és csavargók számát, és ha feltesszük, hogy azok közül 60 — 80°'„ használ álnevet és nem mondja meg, vagy hamisan jelöli meg születése helyét, akkor is aránylag csekély lesz azoknak az eseteknek a száma, amelyekben a bűnvádi felelősségre vont egyén kiléte megállapitása érdekében további adatok és ezek alapján esetleg mind a 11 nyilvántartó hatóságtól értesítés beszerzése válik szükségessé; minél fogva tekintettel arra, hogy amint előbb emiitettem, ily esetekben a nyilvántartás központi vezetése mellett sem várható minden esetben kételytől ment, megbízható adat szolgáltatása, az ily különben sem nagy számú esetek felmerülése nem lehet nézetem szerint ok a különben célszerűbb decentralizált nyilvántartásvezetés mellőzésére. E nyilvántartás alapján volna gyakorolandó, nézetem szerint, az ellenőrzés abban az irányban is, hogy az, kire nézve jogerős bírói ítélettel hivatalvesztés és politikai jogai gyakorlatának felfüggesztése együtt vagy külön van megállapítva, vagy aki valamely szakképzettséget igénylő foglalkozástól el van tiltva, az alatt az idő alatt, amelyre e mellékbüntetések valamelyike megállapíthatott, ujabb hivatalt ne nyerhessen, politikai ogokat ne gyakorolhasson és szakképzettséget igénylő foglalkozás folytatására engedélyt ne kaphasson ; mert amint éppen e cikk elején is felhozott eset bizonyítja a Bp 330. §. 5. bekezdése érzelmében az elitélt lakóhelye szerint illetékes törvényhatóság értesítése alapján az ellenőrzés kellően nem gyakorolható. Hisz a Pozsonymegyében lakó elitéltre vonatkozóan e megye törvényhatóságának küldött értesítésről az ország többi 82 törvényhatósága (beleértve a törvényhatósági joggal biró városokat is) éppen semmi tudomást nem nyer, s.ha már most pl. az öt évi hivatalvesztésre ítélt egyén szabadságvesztés-büntetésének kiállása után egy év múlva az országnak egy más, előbbi lakhelyétől távol eső részébe telepszik meg, ott, ha különben bizonyos hivatalra képesítő okmányokkal rendelkezik, kinevezés vagy választás utján betöltendő állásra egész nyugodtan pályázhat vagy szakképzettséget igénylő foglalkozás folytathatására engedélyt kérhet és -politikai jogait szintén nyugodtan gyakorolhatja, mert, hogy erre birói Ítélet folytán nem jogosult, senki sem fogja tudni. Franciaországban a «Casier| Judicíairé» vezetését szabályozó törvény 4. §-a értelmében az úgynevezett első számú lajstrom (Bulletin nr .1.) teljes kivonatát az állami és közigazgatási hatóságoknak, amelyekhez közhivatalra való alkalmazásért pályáztak, azok megkeresésére kiadják. A Bp. 330. §-a 5-ik bekezdésében foglalt rendelkezés fentartása mellett, a jogerősen elitéltek nyilvántartására vonatkozóan kiadandó utasításba a most emiitett rendelkezés szintén felveendő volna s intézkedés volna teendő aziránt, hogy ha a kinevezés vagy választás utján betöltendő állásra pályázó egyén a pályázat benyújtása idején állandó hivatali állásban nincs, nyilvántartó hatóságától előéletére vonatkozó értesítés kérendő, és ugyanez az eljárás gyakorolandó a lakhelyet változtató egyén tekintetében annak ellenőrizhetése végett, hogy jogosult-e politikai jogok gyakorlására avagy szakképzettséget igénylő foglalkozás folytathatására. A birák minősítése. Irta NAGY ZOLTÁN, hajdúszoboszlói kir. járásbirósági albir'ó. • " Hát annyi kétségtelen, miszerint jó magam sem akadtam még olyan emberre, aki valami nagyon .sztretné, ha a tyúkszemén táncolnak. Meg azután lehet akármilyen vastag bőre is teremtett lénynek, ha ezt lépten-nyomon, unos-untalan csapdossák, ütik, még ha a jó Isten angyali béketűréssel ruházta is fel, egyszer valamikor mégis följajdul s ordit torkaszakadtából. Megengedem, hogy ez a bevezetés nagyon közel áll a nálunk szokássá vált, általánosan ösmert hírlapírói stílushoz, s a hang, a hasonlat talán nem emelkedik arra a nivóra, amelyet é jogi szaklap évtizedek óta kultivál. De hiszen az első impreszszió alatt, melyet bennem Hubert Ottó berettyó újfalui kir. járásbiró urnák a fenti cimen e lapban megjelent cikke keltett, írom e sorokat s úgy hallottam, úgy tudom, hogy csak az a közvetlen és igaz érzés, ami spontán megnyilatkozik. Szolgáljon ez mentségemre is. Hányszor, de hányszor hallottuk hangoztatni illetékes és kevésbbé illetékes körök és egyének részéről azt a nagy összhangot, amely a birói és ügyvédi kar között kell, hogy meglegyen s egész útszélivé vált már az a kifejezés, hogy e két karnak «karöltve, egymást támogatva* kell haladni a jogszolgáltatás terén nálunk különösen. S hányszor, de hányszor részesül éppen az ügyvédi kamarák fölterjesztései, panaszok, feljelentések, interpellációk révén a magyar birói kar oly stigmatizáló bírálatokban, melyek korántsem igazolják azt, hogy legalább az ügyvédi kar volna valami nagyon áthatva azon fentebb szószerint idézett — magam is beismerem — megkívántató magasabb irányelvtől. A közel napok eseményei s éppen a járásbiró ur cikkében idézett képviselőházi felszólalása Nagy Dezső ügyvéd-képviselő urnák jellegzetesen igazolják fenti állításunkat. Mert engedelmet kérek, az a personificatio és generalizálás, amelylyel az ügyvéd-képviselő ur az ország színe előtt beszél a doktortalan birákról, talán mégsem kizárólag abból az ideális szent meggyőződésből fakad, mely a karöltve haladás és egymást támogatás bázisán épül. Sőt! Sajnos, eddig is megszoktuk mi szegény birák s különösen doktortalan birák, hogy ügyvédi körök részéről bizonyos mellékizzel az elméleti képzettség különbözőségét hozták fel ellenünk. Persze, e nyilatkozatok auguri arckifejezéssel voltak kisérve s volt bennük annyi önfegyelmezés, hogy e kérdést csak elvi alapon, mondhatnám tudományos dissertáció módjára hangoztatott magasabb igazságszolgátatási érdekkel körítve szervírozták föl s complimenttel zárták be mindig az eszmefuttatást, bizonyítgatván, hogy e meggyőződésük korántsem alapult a helyi vagy személyi visszonyokon.Jól ismerjük! Nem is akarunk vitázni. Hiába is tennők. Nagyon jól tudjuk, hogy magában a szervezetben, a rendszerben van a hiba. Igaza van a járásbiró urnák, hogy a kötelező doktorátus nem elméleti képzettséget emel, hanem a kenyérkereseti pálya elérésére csak akadályokat, gátakat szab meg. Abban is igaza van, hogy az elméleti különbözőségen a birói és ügyvédi kvalifikáció egyesítése s egységes vizsgálati rendszer megalkotása által lehet és kell segíteni. - • De mig ez elkövetkeznék és míg a létező állapot tart, csak azért, mert a birói pályára a doktorátus nem föltétlenül kötelező, helyesebben, kevesen vannak {arányt véve csak) ügyvédi oklevéllel birók a birói pályán: rásütni a bélyeget, hogy : «a birói pályára csak azok mennek, akik kevesebb tehetséggel, szorgalommal birván, a kötelező doktorátust vagy nem tudták, vagy velük született lustaságuknál fogva nem akarták megszerezni)) — talán mégis tulmerész hang egy képviselőházi tárgyaláson használni. Hát hiszen mi doktortalan birák is nagyon jól tudjuk,