A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 31. szám - A bűnvádi uton jogerősen elitéltek nyilvántartása

222 A JOG vedén sértetten kivül más érdek nem 'követeli. Szintén nem tekinthető a társadalmi rend szempontjából veszélyesnek a gondatlanságból eredő bűncselekmények fentebb emiitett csoportja sem, a kihágásoknak pedig a társadalmi rend szempontjából való veszélyessége minimális; minélfogva ezek miatt a bűncselekmények miatt történt elitélések nyilvántartása csak céltalan munkaterhét képezne. A fentebb d) és c) pontok alatt felsorolt kihágások miatt • történt elitéléseket is kivételesen csupán azért tartom felveendőknek a nyilvántartásba, mert tapasztalat szerint e kihágások elkövetői sorából gyakran kerülnek ki később súlyosabb bűncselekmények elkövetői s különösen a csavargás miatt elitélt egyének között nagyon gyakran találkozunk megrögzött súlyosabb bűncselekmények miatt más büntetett egyénekkel. Ezek szerint tartalma tekintetében abban térne el a magyar nyilvántartás a német birodalmi nyilvántartástól, hogy a magyar nyilvántartásból kimaradnának a gondatlanságból, elkövetett bűncselekményeknek is nagy része, másfelől ped:gj felvétetnének a fentebb emiitett tulajdon elleni kihágások miatt történt elitélések. Egyébiránt, ha majd ez az intézmény nálunk is megerősödik és az igazságszolgáltatás érdeke kívánja, a nyilvántartás terjedelmesebbé is tehető. A nyilvántartás vezethető központilag az egész országra kiterjedően, vagy decentralizálva. A nyilvántartás vezetésének' ez utóbbi módja esetén annak vezetésével az elitélt születéshelyére illetékes hatóságok bizandók meg. A német birodalomban 1883. január 8-án kelt rendelettel — csekély kivétellel — az ügyészségek vannak megbízva. Franciaországban egy ideig központilag vezették a nyilvántartást, legújabban azonban áttértek a decentralizált vezetéshez és most annak vezetésével az elsőfokú bíróságok jegyzői irodája van megbízva. Nézetem szerint célszerűbb a decentralisált vezetés, mert amig a centrahsált vezetés a vele járó nagyobb munkateher miatt egy nagyobb személyzettel biró külön hivatal felállítását igényli, a decentralizált vezetés esetén ujabb hivatali állások rendszeresítése alig, s mindenesetre csekélyebb mérvben fogna csak szükségessé válni. De ettől eltekintve is központi vezetés esetén az egész ország területén bizonyára nagyobb számban előforduló egynevü elitéltre vonatkozó büntető lapokból az értesítések kiadásánál tévedések, zavarok előfordulása sokkal valószínűbb, mint kisebb területre terjedő nyilvántartás mellett. A statisztikai évkönyveknek a büntető igazságszolgáltatásra vonatkozó adatai szerint bűntett és fentebb nyilvánított véleményem szerint, a nyilvántartásba felveendő vétségek és kihágások miatt elitélteknek az eltérő csoportosításokból, ugy vélem, a valóságot eléggé megközelítőleg megállapítható száma volt: 1900- ban 47,601 1901- ben 58,997 1902- ben 44,578 1903- ban 71,299 1904- ben 44,435 Az évi átlag tehát 53,38l-re tehető. A statisztikai kimutatásokba a feljelentett egyéneknek csak az a száma van felvéve, akikre nézve az eljárás még a feljelentés beérkezése évében befejezést nyert, tehát kisebb mennviség, mint ahány egyén ellen tényleg egy év folyamán feljelentés tétetett, és ezek száma azokra a bűncselekményre vonatkozóan, amelyek miatt történt elitélések a nyilvántartásba felveendők lenénnek, volt: 1900- ban 209,529 1901- ben 255.417 1902- ben 282,404 1903- ban 297,842 1904- ben 193,869 Átlag tehát ezeknek a személyeknek a száma is évenként 247,812-re tehető; de mint fentebb emiitettem, az egy évben, oly bűncselekmény miatt feljelentettek száma, amelyek miatt való elitélés nyilvántartásba veendő, ennél több, és bizonyára tekintélyes számmal több. Már most a magyar polgári bíróságok által történt elitélések fentebb emiitett átlagos mennyiségéhez hozzá számítva még a katonai, konzuli bíróságok, valamint a horvát-szlavón és külföldi biróságok által történt elitéléseket, a nyilvántartandó esetek száma már két-három év alatt meghaladja az egy milliót, és a nyilvántartás központi vezetése esetén csak a magyar biróságok részéről történt jogerős elit élések fentebb említett évi átlagos mennyisége mellett is, az év minden napján 146—147 büntetési lapot kellene nyilvántartásba venni, osztályozni, elhelyezni, és átlag 678—680 esetben kellene naponta különböző bíróságoknak értesítést kiadni. És ehhez a munkához még hozzászámítandó a bizonyos életkor elérése és elhalálozás folytán teljesítendő kiselejtezés. Ekkora forgalom mellett, ha a nyilvántártás központilag vezettetik, tekintettel arra, hogy e nyilvántartás rendeltetésének csak akkor felelhet meg, ha a beérkezett büntetési lapok naponta pontosan lajstomoztatnak, osztályoztatnak' és elhelyeztetnek, a biróságok által kért értesítések pedig lehető leggyorsabbán kiadatnak, feltétlenül • nagyobb személyzettel ellátott hivatal felállítása szükséges. És éppen a rendkívüli nagy forgalom miatt — még nagy munkaerő alkalmazása mellett is — zavarok, tévedések bizonyára gyakran fordulnának elő, s a kezelés mindenesetre nehézkes volna. A decentralizációt azonban kisebb terjedelemben tartom célszerűnek, mint a német birodalomban. Nálunk nézetem szerint legcélszerűbb volna kir. ítélőtáblai kerületek szerint decentralizálva vezetni a nyilvántartást és azok vezetését a kir. főügyészségek kezelő hivatalára bizni. Azok, akiknek születéshelye meg nem állapitható és akik külföldön születtek, a budapesti főügyészségnél vezetett nyilvántartásba lennének felveendők. Ily decentralizáció mellett a föntebb felsorolt statisztikai adatokat véve alapul egy-egy főügyészségnél — a budapesti kivételével — az év minden napján átlag 13—14 büntetési lap volna nyilvántartásba veendő, osztályozandó és elhelyezendő, és 61—62 értesítés kiadandó. Ezt a munkát — a budapesti és talán még két nagyobb vidéki főügyészség kivételével — a többi főügyészség jelenlegi kezelő személyzete elvégezheti. Igaz ugyan, hogy ha a kir. ügyészségek bízatnának meg a nyilvántartás vezetésével, mint a német birodalomban, minthogy ekkor a végzendő munka 67 nyilvántartó hatóság között oszolna meg, egy nyilvántartó hatóságra alig érezhető munka hárulna; de a kir. ügyészségek kezelő személyzete ma is nagyon el van foglalva, mert több lajstromot és nyilvántartást kell vezetnie és e mellett — ha nem is folytonos — de nagyon gyakori a kir. ügyészségeknél a sürgős munka, pl. előzetes letartóztatás, vizsgálati fogság elrendelése, vagy ezek megszüntetése sürgősen teljesítendő helyszíni szemlék elrendelése iránt tett indítványok; nyomozás sürgős elrendelése és foganatosítására vonatkozó intézkedések leírása és gyors kiadása. Ily teendők mellett a beérkező büntető lajstromok mindenesetre nyugodt, figyelmes, gondos eljárást igénylő, megfelelő módon való csoportosítása, elhelyezése, az értesítéseknek kellő figyelemmel való kiállítása és a megkereső bíróságokhoz kellő gyorsasággal elküldése, a kir. ügyészségek kezelő személyzetétől nem várható ; mig a főügyészségeknél a kezelő személyzet egyfelől nem lévén elfoglalva annyi lajstrom, nyilvántartás vezetésével és ott annyi sürgős kezelési teendő sem lévén, a nyilvántartás vezetésével járó munkát is nyugodtabban végezhetik. És ugy a kir. ügyészségek, valamint a főügyészségek kezelő személyzete előtt uj és ismeretlen nyilvántartás kezelésébe mégis csak könnyebb lesz a kevésbbé elfoglalt 11 főügyészségi irodatisztet, mint 67 egyéb munkával nagyon elfoglalt ügyészségi írnokot bevezetni. És a főügyészségeknél a pontos vezetés ellenőrzése is jobban gyakorolható, mint az ügyészségeknél, hol az ügyészek egyéb teendőik mellett erre alig érhetnek reá. A decentralizált vezetés ellen felhozzák, hogy oly esetekben, amikor a bűnvádi felelősségre vont egyén születéshelyét vagy nem tudja, avagy tévedésből vagy szándékosan más helyet jelöl meg, mint ahol született, az eljáró bíróság vagy mindenik nyilvántartó hatóságot meg kell hogy keresse, vagy oly nyilvántartó hatósághoz fordul, ahonnan a valóságnak megfelelő értesítést nem kaphat, mert az illető büntetési lapja más születési hely illetékes nyilvántartó hatóságánál fekszik és igy a nyilvántartás eként vezetve rendeltetésének nem felelhet meg; mig a központi vezetés mellett, ha nem is tudja vagy hamisan jelöli meg a bűnvádi felelősségre vont egyén születéshelyét, neve után büntetési lapja mégis feltalálható. De hát vájjon bizonyos-e, hogy a központi nyilvántartó hivatal a születéshelyet megjelölni nem akaró, vagy azt hamisan megjelölő s esetleg szülőinek nevét sem tudó vagy megnevezni nem akaró egyénre vonatkozóan minden kétséget kizáróan éppen az ő személyére és nem egy hasonló nevű, de más egyénre vonatkozó adatokat fogja közölni. Ha ujjlenyomat segélyével az egyén azonossága meg nem állapitható, tisztán a név ugyanazonossága nézetem szerint biztosítékul nem szolgálhat arra, hogy a központi nyilvántartó hivatal által közölt adatok minden kétségen kivül éppen a bűnvádi felelősségre vont egyénre vonatkoznak. Eddig szerzett tapasztalataim szerint a már büntetett egyén, mikor arra törekszik, hogy előélete a bíróság előtt ismeretlen maradjon, rendszerint álnevet használ, s e mellett aztán természetesen igen gyakran születéshelyét is hamisan jelöli meg.