A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 30. szám - A bírósági könyvtárak és az igazságügyi miniszter

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 30. számához. Budapest, 1906. július 29. Köztörvényi ügyekben. A tagositási egyezségi jegyzőkönyvben a kérdéses ut községi útnak van jelezve, — s minthogy a község ezen útnak fentartása iránt az egyezségben előirt módozatok mellett kötelezettséget is vállalt, s minthogy a tanuk vallomása szerint ezen utat ugy az egyezség előtt mint annak megkötése után a szomszéd község lakosai is megszorítás nélkül használták, — kétségtelen, hogy a per tárgyát képező ut már az egyezség megkötése idejében is nemcsak egyes mezőgazdák érdekeit szolgáló mezei, hanem közutnak tekintendő községi ut jellegével birt, s ez okból alpereseknek nincsen joguk annak használatát kizárólag csakis mezei gazdasági célok igénybevételére szorítani. De alpereseknek azon ténye, hogy a vasúti megálló és rakodó helyre közlekedő fuvarok után vámot követelnek és szednek, határozottan a mellett bizonyít, hogy alperesek maguk sem tulajdonítottak az egyezségnek oly értelmű megszorítást, mint azt a per során vitatják, és magában véve azon körülmény, hogy egyesek a vám megfizetését megtagadják, nem jogosítja fel őket arra, hogy az egyezségileg megállapított szolgalmi kötelezettségüket egyoldalulag- felbontsák. A pozsonyi kir. ítélőtábla (1905 március 8-án 398. sz. alatt) N. M. üdr. gyvéd által képviselt Dojcs község közönsége felperesnek Subert István ügyvéd által képviselt M. Zs s társai alperesek ellen szolgalmi jog elismerése és jár. iránti ügyében következőleg ítélt: Az elsőbiróság ítéletének a per főtárgyára vonatkozó részét helybenhagyja ; ellenben azt az intézkedését megváltoztatja, mely szerint alperesek felperes részére 265 K. 40 f. perköltségnek megfizetésére köteleztettek : alpereseket azok viselésében el nsm marasztalja, hanem a perköltséget kölcsönösen megszünteti. Indokok: Az elsőbiróság Ítéletét érdemleges részében az abban felhozott indokokon felül még azért is helyben kellett hagyni, mert a tagositási egyezségi jegyzőkönyvben a kérdéses ut községi útnak van jelezve, s minthogy a község ezen útnak fentartása iránt az egyezségben előirt módozatok mellett kötelezettséget is vállalt, s minthogy a tanuk vallomása szerint ezen utat ugy az egyezség előtt mint annak megkötése után a szomszéd község lakosai is megszorítás nélkül használták, kétségtelen, hogy a per tárgyát képező ut már az egyezség megkötése idejében is nemcsak égyes Dojcs községbeli mező-gazdák érdekeit szolgáló mezei, hanem közutnak tekintendő községi ut jellegével birt, s ez okból alpereseknek nicsen joguk annak használatát kizárólag csakis mezei gazdasági célok igénybevételére szorítani. De alpereseknek azon ténye, hogy a vasúti megálló és rakodó helyre közlekedő fuvarok után vámot követelnek és szednek s hogy az ezen uton a vasút felé való közlekedést leginkább igénybe vevő cs. és kir. uradalmak bérlője az alperesek által követelt vámot meg is fizeti, határozottan a mellet bizonyít, hogy alperesek maguk sem tulajdonítottak az egyezségnek oly értelmű megszorítást, mint azt a per során vitatják és magában véve azon körülmény, hog} egyesek a vám megfizetését megtagadják, nem jogosítja fel őket arra, hogy az egyezségileg megállapított szolgaimi kötelezettségüket egyoldalulag felbontsák. Azon körülmény, hogy Dojcs község ezen vámkérdésnek tisztába hozatala és az alperesek tulajdonát képező s a közlekedést szolgáló hidnak átengedése fejében alpereseknek 1,000 K-t ajánlott fel, a tagositási egyezségben létre jött megállapodásra nézve semminemű befolyással nincsen, és alpereseknek módjukban áll a vis^onszolgálat mérvének megállapítását a törvény külön utján érvényesíteni. Minthogy ezek szerint kétségtelen, hogy Dojcs köoségnek az alperesek tulajdonát képező s egyezség szerint meghatározott hidjuknak és udvaruknak közlekedési célra való használatához szolgalmi igénye van, az elsőbiróság helyesen járt el amikor felperesnek ezen szolgalmi igényéhez való jogát bíróilag megállapította és azt mint telekkönyv tárgyát képező dologra vonatkozó jogot egyúttal telekkönyvileg biztosíttatta. A perköltségeket a per körülményeihez képest kölcsönösen meg kellett szüntetni, mivel alperesek a kérdéses hidon való átjárást tényleg be nem szüntették, hanem csak az iránti elhatározásukat a politikai hatósággal tudatták s ennek intézkedése folytán a szabad közlekedést akadálytalanul tűrik, dacára annak, hogy fuvarosok a hid használatáért járó dij megfizetését némely esetben megtagadják, s mivel a szolgalmi jognak birói rendezése mindkét fél érdekében történt, mivel felperes felettes hatósága által ezen ügynek birói uton leendő rendezésére lett utasítva, a dolog természetéből folyik, hogy ezen perben felmerült költségeknek a viselése mindenik felet kölcsönösen terheli. A m. kir. Kúria (1906. június 13-án 448. sz. alatt) következőleg itélt : A kir. Kúria a másodbiróság ítéletét indokolásánál fogva helybenhagyja. A prts 323 S-ának az a szabálya, hógy a perújítás az alapperben kelt ítélet végrehajtását nem akadályozza, szükségessé teszi, hogy a perújításnak érdemben helyt adó ítéletben gondoskodás történjék ebben az irányban is, mikép az újított perben nyertes fél a hatályon kivül helyezett alapperbeli határozat folytán az alapperben nyertes félnek a prts 323. §-ánál fogva teljesített fizetést szükség esetén végrehajtás utján visszakövetelhesse, amennyiben más különben az újított perben keletkezett itélet csakis abban az esetben volna végrehajtható, ha az ujitott perben nyertes fél a fizetést a végrh. törv. 40. g-ának utolsóelőtti bekezdésében körülirt módozatok mellett teljesítette, holott a perújítás lehetősége a most érintett módon történt fizetésből feltételezve nincs, másrészt pedig az ujitott perekre is kiterjed a prts. 256. íj ának az az intézkedése, hogy minden itélet akkép szerkesztessék, hogy végrehajtható legyen A birói ügyviteli szabályok 177. t; nak a polgári perek nyilvános előadására vonatkozó rendelkezése a 178- §. szerint a váltó és csödügyekre ki nem terjed, ez utóbbi szakasz rendelkezése pedig a 348 §. szerint a felsőbb bíróságnál is alkalmazandó. A lőcsei kir. törvényszék. (1904. nov. 5-én 6,089. p. sz. alatt) L. K. dr. ügyvéd által képviselt öt felföldi város takarékpénztára részvénytársaság felperesnek L. S. dr. ügyvéd által képviselt H. P. és M. M. alperesek ellen 150 K. tőke és járulékai iránti ügyében következőleg itélt: A kir. törvényszék mint váltóbiróság, a perújításnak helyt ad, az 1903. évi aug. 31. napján 5,079. sz. alatt kelt sommás végzést H. P. és M. M. irányában kivül helyezi s a Szepes-Szombatban székelő öt felföldi városok takarékpénztára részvénytársaságot arra kötelezi, hogy ujitó alapperbeli alpereseknek 150 K. tőkét, ennek 1903. évi augusztus hó 21. napjától járó 6%-os kamatait i/gO/o váltódijat, 4 K. óvásdijat és 62 K-ban megállapított jelen perbeli költséget 3 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett fizessen meg. Indokok: Az állandó joggyakorlat értelmében perújításnak a sommás végzés ellen és helye lévén, a kir. törvényszék mint váltóbiróság a váltóeljárást szabályozó rendelet 43. §-a illetve az 1881. évi LIX. t.-c. 69. §. 3. pontja alapján a perújításnak helyt adott, mert ujitó alapperbeli alperesek perujitási kérelmökben az 559/904. ftő. sz. ítéletre hivatkoztak s azt vitatták, hogy Z. P. vádlottnak a büntető törvénykönyvben tilalmazott cselekménye miatt lettek a beperesitett váltótőke s járulékainak megfizetésére kötelezve. Érdemben a kir. törvényszék mint váltóbiróság, ujitó alapperbeli alperesek irányában az 5,079/903. sz. sommás végzést hatálytalannak nyilvánította, mert a perujitási kérelemhez csatolt ftő itélet s a hivatalból csatolt ftő iratokkal kétségen kivül be van igazolva, hogy az 5,079/903. sz. sommás végzés alapját képező Georgenbergben 1903. évi febr. 21. napján 150. K.-ról kiállított 1903. évi aug. hó 21-én lejárt váltón látható «Miso Mayer> kibocsátói és «Pavol Hricz> forgatói aláírásokat a váltóra nem ujitó alapperbeli alperesek, hanem S. P váltóelfogadó s jogerősen elitélt vádlott iratok felhatalmazása nélkül. Tekintve pedig, bogy ujitott alapperbeli felperes, a per során beismerte, miszerint a sommás végzés szerint marasztalási összeget, perujitó alapperbeli alperesektől, elkapta, tekintve, hogy be lett igazolva, miszerint ezek jogszerű váltókötelezettséget nem vállaltak, tekintve végre, hogy az ujitott pernek az is egyik célja, hogy nyertesség esetén az előbbeni állapot visszaállíttassák, — ujitott alapperbeli felperest arra is kellett kötelezni, hogy az ujitó alapperbeli alperesektől felvett 150 K. tőkét, ennek 1903. évi aug. hó 21. napjától járó 6% kamatait, V30/o váltódijat és 4 K. óvásdijat nékik fizesse vissza és mint pervesztest a jelen per költségeit nekik fizesse meg. A sommás végzésében megállapított perköltség visszafizetésére alapperbeli felperes kötelezhető nem volt, mert az alapperbeli perköltség gyakorlat értelmében perújítás tárgyát nem képezi. A kassai kir. ítélőtábla (1905. márc. 7-én 4,526. p. sz. a.) következőleg itélt: A kir. Ítélőtábla az elsőbiróság ítéletét annyiban amennyiben a kir. törvényszék az alapperben felmerült perköltség tekintetében a perújításnak helyt nem adott; felebbezés hiányában nem érinti, felebbezett egyéb részében helybenhagyja indokainál fogva s azért, mert a prts. 323. §-ának az a szabálya, hogy a perújítás az alapperben kelt itélet végrehajtását nem akadályozza, szükségessé teszi, hogy a perújításnak érdemben helyt adó Ítéletben gondoskodás történjék ebben az irányban is, mikép az ujitott perben nyertes fél a hatályon kivül helyezett alapperbeli határozat folytán az alapperben nyertes félnek a prts. 323. §-ánál fogva teljesített fizetést szükség esetén végrehajtás utján visszakövetelhesse, amennyiben máskülönben az ujitott perben keletkezett itélet csakis abban az esetben volna végrehajtható, ha az ujitott nyertes fél a fizetést a végrh. törv. 40. §-ának utolsóelőtti bekez-