A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 30. szám - A bírósági könyvtárak és az igazságügyi miniszter

118 A JOG désében körülirt módozatok mellett teljesítette; holott a perújítás lehetősége a most érintett módon történt fizetésből feltételezve nincs, másrészt pedig az újított perekre is kiterjed a prts. 256. i;-ának az az intézkedése, hogy minden ítélet akkép szerkesztessék, hogy végrehajtható legyen. A 'kir. Kúria (1906. június hó 5-én 540. p. sz. alatt) következőleg ítélt : A kir. Kúria a másodbiróság ítéletét indokolásánál fogva és a felebbezésben felhozottakra vonatkozóan még azért is helybenhagyja, mert a bírói ügyviteli szabályok 177. §-ának a polgári perek nyilvános előadására vonatkozó rendelkezése a 178. §. szerint a váltó- és csődügyekre ki nem terjed, ez utóbbi szakasz rendelkezése pedig a 348. §. szerint a felsőbb bíróságoknál is alkalmazandó. A házassági perekben fennálló birói joggyakorlat szerint, a házasság felbontása esetében, sem uj keresetnek, sem perújításnak helye nincs, az alperes nem zárható el attól, hogy a pernek az eljáró kir. törvényszék érdemleges Ítéletével való elbírálásáig, a felperes ellenében esetleg fenforgó bontó okot ne érvényesíthesse, minélfogva az 1894 : XXXI. t.-c. 99. § a alapján hozott, az ágytól és asztaltól való különélést, a kibékülés megkísérlése czéljából elrendelő ítélet után is támasztható viszontkereset : A m. kir. Kúria (1900. június 5.4,176 1906. P; sz. a.) dr. Borbély Vidor által képviselt C. Géza Aladár felperesnek, dr. Somogyi Lajos ügyvéd által képviselt M. Teréz alperes ellen, házasság felbontása iránt az erzsébetvárosi kir. törvényszék K)U5. évi december hó 27. napján 10,034. sz. a. kelt Ítéletével elintézett, és a marosvásárhelyi kir. ítélőtábla által 1906. évi március hó 7. napján 694. sz a. kelt ítélettel megvizsgált rendes perében következő ítéletet hozott: Az alperes viszontkeresetének a házasság felbontására irányuló részére nézve, mindkét alsóbiróság ítéletét megváltoztatja, ezen viszontkeresetet visszautasithatónak nem találja és mindkét alsóbirósági ítélet többi részének feloldásával, utasítja a kir. törvényszéket, hogy alperesnek a házasság felbontása iránt támasztott viszontkeresete tárgyában is szabályszerűen eljárjon és a kifejlendőkhöz képest ugy a kereset, mint a viszontkereset minden részére vonatkozólag, a perköltségre is kiterjedő uj határozatot hozzon. Indokok: Az alperes részéről a házasság felbontása iránt 1905 november 24-én előterjesztett viszontkeresetet, az alsóbiróságok, annak érdemleges tárgyalása nélkül, mint elkésetten támasztottat, visszautasították. Minthogy a házassági perekben fennálló birói joggyakorlat szerint, a házasság felbontása esetében, sem uj keresetnek sem perújításnak helye nincs, az alperes nem zárható el attólj hogy a pernek az eljáró kir. törvényszék érdemleges ítéletévé való elbírálásáig, a felperes ellenében esetleg fenforgó bontó okot ne érvényesíthesse, minélfogva az 1894: XXXI. t.-c. 99. §-a alapján hozott, az ágytól és asztaltól való különélést, a kibékülés megkísérlése céljából elrendelő ítélet után is támasztható viszontkereset : Mindkét alsóbiróság ítéletének az a része, mely szerint az alperesnek a házasság felbontása iránti viszontkeresete, mint elkésetten előterjesztett visszautasittatott, megváltoztandó volt és figyelemmel arra, hogy a kereset és viszontkereset, tekintettel a peres felek által támasztott vagyoni követelésekre, valamint az 1894: XXXI. t.-c. 89. és 90. §§-aira is, együttesen bírálandó el, a perköltség iránti rendelkezés pedig a végitéletbe tartozik, mindkét alsóbirósági Ítéletnek többi részét az 1868: LIV. t.-c. lo8. §-a alapján feloldani és a kir. törvényszéket további szabályszerű eljárásra és a perköltségre is kiterjedő uj határozat hozatalára utasítani kellett. Kereskedelmi, csőd- és váltó-ügyekben. A peres felek között létrejött ügylet alperes társulatnak magyarországi fiókja által a belföldön lévén teljesítendő, az alperesség helyesen állapíttatott meg, a szóban forgó értékpapírok óvadékként elfogadása iránti jogosultságát bizonyítja az a körülmény is, hogy alperes az óvadékként átadott értékpapírokat minden észrevétel és kifogás nélkül átvette és megtartotta. A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék (1904. december oO-án 57,690. p. sz. a. Frenkel Lipót dr. ügyvéd által képviselt báró K. Tivadar felperesnek Misner Ignác dr. ügyvéd által képviselt «Fakereskedelmi részvénytársaság fiókja* cé<r alperes ellen 5,000 K névértékű értékpapírok kiadása és járulékai iránti ügyében következőleg ítéli: A kir. törvényszék végrehajtás terhével kötelezi az alperest, hogy a felperesnek 2,411 K. 68 f. és ennek 1902. évi szeptember •hó 30. napjától számított kamata lefizetése ellenében 5 drb. adómentes osztrák 4%-os állami járadékkötvényt 2000 K. névértékben az 1902, évi szeptember hó 1-től folyó szelvényekkel és 2 drb. adómentes 4° ,,-os, osztrák állami járadékkötvényt 2,000 K névértékben 1902. évi szeptember l-től folyó szelvényekkel 15 nap alatt természetben adja ki, vagy pedig — az értékpapírok árfolyam értékébe az alperes 2,411 K 68 f.-nyi követelésének beleszámítása után 2.638 K 32 f. tőkét és ezután 1904. évi január 19. napjától járó kamatot ugyancsak 15 nap alatt fizessen. Köteles továbbá alperes a felperesnek mindkét esetben 210 K 80 f. perköltséget 15 nap alatt végrehajtás terhével fizetni. Alperes viszonkeresetévei elutasittatik. Indokok: A kereset tartalma szerint felperes az alperes cégtől 6,000 köbméter (a keresetben tévesen az A) alatti számlától eltérőleg folyó méter) tölgyfát vásárolt. Ebből alperes szállított 430-95 köbmétert 7,027 K 26 f. értékben; a többire vonatkozólag a szerződéstől felek elállottak. Ennek folytán felperes az A) alatti könyvkivonatban terhére mutatkozó 2,411 K 68 fill. ellenében az óvadékul adott, 5000, K. névértékű értékpapírok kiadása iránt indítja keresetét. Alperesnek az alperesség ellen emelt azt akifogását, hogy felperes a D 7. alatti szerződés értelmében a <cHolzhandels-Achen-Gesellschaft» bécsi céggel kötötet a szerződést és így ellene, mint a bécsi cég budapesti fióktelepe ellen kereseti joga nincsen, a kir. törvényszék nem találta alaposnak azért: mert a külföldi részvénytársaság belföldi fióktelepe a belföldön kötött vagy belfödre vonatkozó ügyletekből származó követelésekért felelősségre vonható (K. T. 211. §. 4. és 6. pontja). Alperes érdemben azzal védekezett, hogy felperes a szerződés teljesítését lehetetlenné tette az által, hogy szerződésbeli kötelezettségét megszegve az első 1000 köbméter fát az erdőben menynyiségileg és minőségileg át nem vette. Minthogy pedig az említett 5,000 K névértékű értékpapírok nem óvadékul, hanem foglalóul adattak, ő azokat a K. T. 277. §-a alapján megtarthatja és azonkívül még az átvett fák vételárát is követelheti, amely fák 2,411 K 68 f. vételárt viszonkeresetbe is helyezi. Ha a szóban forgó értékpapírok tényleg foglalóul adattak volna is alperesnek és nem mint alperes vitatja, óvadékul alperes azokat még akkor sem tarthatja meg azért: mert a nem vitás tényállás szerint felek a szerződést részben teljesítették, amennyiben alperes szállított 430 95 köbméter tölgyfát és felperes annak dacára 4,000 K-t fizetett. Ámde a birói gyakorlat értelmében a foglaló nem tartható meg akkor, ha a szerződés, mslynek megkötése jeléül adatott, hacsak részben is teljesedésbe ment; hanem ily esetben a foglaló csak a nem vétkes fél kárának fedezetéül szolgál. Minthogy azonban alperes azt hogy neki a elperes szerződésszegésből kára van és mekkora, bizonyítani meg sem kísérelte és minthogy ennek hiányában a foglalót, tekintet nélkül arra, vájjon felperes a szerződést megszegte-e vagy nem, meg nem tarthatja : a kir. törvényszék alperest a foglalónak a felperes tartozása ellenében való kiadása és mint pervesztest a prts 251. §-a alapján a perköltség viselésére kötelezte. A budapesti kir. Ítélőtábla (1905. ápr. 12-én 551. p. sz. a.) következőleg ítélt: A kir. Ítélőtábla az első'biróság Ítéletét azzal a kiegészítéssel, hogy az alperest a felperes irányában megillető 2,411 K 68 f. ellenkövetelés után az 1902. szept. 30-ik napjától fizetendő kamat 5°/0-kal számítandó és azzal a részbeni változtatással, hogy amennyiben alperes az elsőbiróság ítéletében körülirt értékpapíroknak és azok 1902. évi szeptember l-től folyó kamatszelvényének természetben a felperes részére a megállapított ellenkövetelés kifizetése ellenében kiadását elmulasztaná — felperesnek azok értéke fejében alperes azt az összegei köteles az elsőbiróság ítéletében kitett idő és jogkövetkezmény terhe alatt megfizetni, mely a kérdéses értékpapíroknak a teljesítési határidő utolsó napján jegyzett középárfolyam szerint számított értékéből hozzáadva ehhez a már esedékessé vált kamatszelvények értékét is — az alperesi ellenkövetelés és az azután addig kiszámított kamat együttes összegének leszámítása után fennmarad — helybenhagyja. Indokok : Az alperesség ellen tett kifogást ítéletének vonatkozó indokai alapján helyesen hagyta figyelmen kivül az elsőbiróság De a viszonkereset elutasításával a keresetben körülirt értékpapíroknak az alperes elismert ellenkövetelésének kifizetése ellenében kiadására is helyesen kötelezte az elsőbiróság alperest azért, mert habár a kereskedelmi forgalomban az «Angabe> szó annak közönséges értelme szerint nyilván foglalót jelent s igy arra való tekintettel, hogy felperes nem is vitatta, hogy a szerződés megkötésénél felek a használt «Angabe» kifejezésnek a jelzettől más értelmet tulajdonitoltak (K. T. 266. §.) a valódiságára nézve kétségbe nem vont D. alatti kötéslevél szerint a felperes vevőt kétségen kivül az a kötelezettség terhelte, hogy a «Fakereskedelmi részvénytársaság* eladónak 14 napon belül készpénzben vagy állampapírokban 5,000 K-t foglalóként volt köteles beszolgáltatni; továbbá habár a per adataiból az is kétségtelen, hogy felperes vevő által, hogy a szerződésben foglalt világos kikötés ellenére az első 1,000 köbméter fa vételárát 1902. évi szept. végéig ki nem fizette, sőt még a tényleg átvett 43095 köbméter fa vételárából is 2,411 K. 68 fiil.-rel adós maradt szerződésszegést követett el; és habár nem is áll meg az első bíróságnak a megtámadott ítélet indokolásában foglalt az a kimondása, hogy a foglaló, ha csak a szerződés részben is teljesedésbe ment, a szerződés alapján nem tartható meg általában, hanem az ilyen esetben a foglaló csak a nem vétkes fél esetleges kárának fedezetéül szolgálhat: az eladó részvénytársaság mégsem jogosult a valódiságra nézve kétségbe nem vont E. alatti értelmében megbízottja utján kezéhez jutott értékpapírokat mint foglalót magának megtartani. Nem pedig azért, mert az a jog, hogy a kérdéses értékpapírokat mint foglalót a vevő felperes szerződés szegése alapján a K. T. 277. §. értelmében maga részére megtartsa, csak ugy illethette volna meg az eladó részvénytársazágot,