A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 28. szám - A spanyol büntetőjogi irodalom fejlődése [12. r.]

A JOG 111 tal feljogositlatik alperes, hogy a Jól drb. törzsrészvényeknek kiadásával egyidejűleg a javára birói letétbe helyezet 4,766 K. '2-1 f.-nek kiutalványozását kérelmezhesse; ha pedig az alperes a J 51 drb. törzsrészvény kiadása tekintetében a megszabott kötelezettségének a fentebb meghatározott határidőn belül nem tesz eleget, abban az esetben a kir. Kúria az alperest végrehajtás terhével arra kötelezi, hogy felperesnek 25,433 K. 76 f. tőkét űzessen és egyúttal annak tűrésére is kötelezi; hogy a felperes által birói letétbe helyezett 4,766 K. 24 f. tőke letéti kamatával együtt a felperesnek visszautalványoztassék ; a másodbirósági ítéletnek azt a részét végül, amelyet felperes a keresethez B) alatt mellékelt okirat alapján 76,00U K töke és kamata iránt támasztott követelésével is elutasittatott, a kir. Kúria akként változtatja meg, hogy ezt a felperesi követelést bíróilag érvényesíthetőnek nyilvánítja ; ennélfogva a másodbirósági Ítéletnek a perköltségre vonatkozó rendelkezését hatályon kivül helyezve, a másodbii óságot az elsöbirósági Ítéletnek a most jelzett 76,0U0 K tőke és kamatát tárg)azó részében való érdemleges megbirálására s a perköltség viselésének kérdésében uj határozat hozatalára utasítja. indokok: A másodbiróság Ítéletének a káikövetelés cimén 6,819 K tőke és kamata erejéig feltétlenül támasztott viszontkereset elutasítását tárgyazó rendelkezéséré az elsőbiróság ítéletéből ide vonatkozóan átvett okokból hagyatott helyben. A keresethez A) alatt csatolt okirat alapján 38,097 K 40 f. töke és kamata erejéig támasztott követelést illetően az ezen okirat tartalmára fektetett indokaiban helyesen fejtette ki a másodbiróság, hogy az átruházó M. Gy. akikötött 80,000 frt (160,000 K) vételár ellenében nemcsak az előmunkálati engedélyt és a vele járó már megszerzett jogosítványokat, hanem az érintett okiratban vállalt kötelezettségeket is áruba bocsátotta és az alperessel szemben jelesül az iránt vállalt szavatosságot, hogy a 609,1 00 frt erejéig kibocsátandó törzsrészvényeknek még nem jegyzett része az ő közbenjöttévcl be fog fizettetni, vagy biztosíttatni. Az A) alatti okirat VI. §-a értelmében az okiratban létesített szerződéstől az alperes csakis az ezen szakasz 1. és 2. pontjaiban foglalt határozmányok meghiúsulása esetében léphetett vissza egyoldalúan és igy az okirat tartalmának megfelelő alperesnek az az állítása, hogy ö az okból, mert nem ment teljesedésbe az érintett VI. §-ának 3 pontjában foglalt és a magánosok által jegyzendő törzsrészvények értekének befizetésére vonafkoró rendelkezése, a szerződéstől egyoldalúan vissza nem léphetett. E szerint a szerződő felek az V. §. 2. pontjában foglalt azt a rendelkezést, amely szerint a vételárnak másik fele, vagyis 40,000 frt az 1. pontban meghatározott határidő lejáratától számított három hónap elteltével, de csak a M. Gy. 609,000 frtban garantirozott, részben már biztosított, részben a M. Gy. közbejöttével azután biztosítandó eredeti összegű törzsrészvények befizetése, avagy biztosítása után 15 nap alatt fizetendő, csupán az ebben a pontban jelzett fél vételár követelhetésének feltételéül kötötték ki. Nem vitás peres felek között, hogy magánosok törzsrészvényt egyáltalában nem jegyeztek és, hogy ekként a 609,0 )0 frt erejéig kibocsátott törzsrészvényből sem harmadik személyek s M. Gy. által nem jegyzett 151 drb. törzsrészvényre eső 30,'200 K (15,100 frt) az alperes kezéhez be nem fizettetett: amiből kétségtelen, hogy M. Gy. a törzsrészvények elhelyezése és biztosítása iránt vállaltkötelezettségének csak részben tett eleget. Való ugyan, hogy az A) alatti okirat nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely szerint a M. Gy. részérói a törzsrészvények befizetése, illetőleg biztosítására vonatkozóan vállalt kötelezettség teljesítése naptárilag meghatározott időhöz volt volna kötve; ámde a VI. §-ban foglalt ama rendelkezésből, amely szerint alperes kötelezettségéül kiköttetett, hogy az alperes a vasút fináncirozását és építését az engedélyokirat kiállításától számított egy éven belül megkezdeni és szakadatlanul folytatni tartozik, mindazonáltal az alatt a feltétel alatt, ha a VI. §. 1-sö és 2-ik pontjaiban körülirt határozmányok teljesedésbe mennek és egyúttal annak 3-ik pontjában érintett, vagyis magánosok által jegyzett törzsrészvények értéke befizettetett, önként következik, hogy M. Gy. a törzsrészvények elhelyezéséről illetően biztosításáról az ügylet természetének megfelelően még olyan időben tartozott gondoskodni, hogy az alperes a vasút financirozása és kiépítése iránt vállalt kötelezettségének még kellő időben eleget tehessen. A per adatai szerint a VI. §. 1-ső, 2-ik pontjában megjelölt határozmányok 1895. ápr. 15-ik napja, vagyis az alperes javára biztosított egyoldalú visszalépési jog igénybevehetésére meghatározott határidő előtt mentek teljesedésbe, másrészt a peres felek egyező előadásából megállapítható, hogy a 609,000 frt ereiéig kibocsátott törzsrészvényből a még nem jegyzett 151 drb törzsrészvényt maga az alperes mint építési vállalkozó, az 1895. szept. 16-iíc napján megalakult boldvavölgyi helyi érdekű vasút részvénytáraságnak I. alatt mellékelt alapszabályának 7. §-ához képest akként jegyezte, hogy az általa jegyzett törzsrészvényekre tényleges befizetés nem történt, hanem ezek a törzsrészvények az építési szerződés értelmében mint befizetett részvények adatnak át az alperesnek és az építési teljesitvények értéke által fedeztetnek. Igaz ugyan, hogy a per során nem merült fel adat arra nézve, hogy alperes M. Gy.-t a még nem jegyzett 151 drb törzsrészvények elhelyezése és értékének befizetésére felhívta és őt ebbeli kötelezettségének teljesítésére szorítani igyekezett volna ; ámde ezzel szemben tény az is, hogy maga alperes sem állítja azt, hogy M. Gy. még nem jegyzett törzsrészvények biztosítása s azoknak az ő közbenjárása mellett leendő jegyzése iránt bármi lépést is tett és hogy igy a szerződésileg vállalt kötelezettségét teljesíteni meg is kísérelte volna. Ezt a két körülményt egybevetve, a per adataiból megállapítható azzal a ténynyel, hogy M. Gy. már akkoriban a vagyoni helyzetével arányban nem álló pénzzavarokkal küzdött és igy egyáltalában nem volt kilátás arra, hogy M. Gy. a még nem jegyzett törzsrészvényeket önmaga jegyezze és azoknak értékét a sajátjából befizesse: megállapítható, hogy a M. Gy. részéről a törzsrészvények elhelyezése és értékének befizetése iránt vállalt kötelezettségnek nem teljesítése következtében beállott kényszerhelyzetből folyólag, az alperesnek a fenmaradt törzsrészvények jegyzéséről a vállalt biztosítása a saját érdekének megóvása és különösen a biztosítékul letett 90,000 frtnak megmentése céljából gondoskodni s a még jegyzés nélkül maradt törzsrészvényeket önmagának jegyezni kellett. Arra nézve pedig, hogy M. Gy. alperesnek ezt az eljárását jóváhagyólag tudomásul vette, kétségtelen bizonyíték az a nem vitás tény, hogy az alakuló közgyűlésen maga M. Gy. elnökölt és hogy a részvénytársaság elnökéül ő választatott meg. A dolgoknak ebből a fejleményéből okszerűen következik, hogy az A) alatti okiratba a magánosok által jegyzendő törzsrészvények értékének biztosítása, illetően befizetése iránt felvett megállapodástól a szerződő felek kölcsönösen, habár csak hallgatag eltértek, miáltal magát az erre vonatkozó megállapodást is hatályon kivül helyezték; ennek pedig az a jogi következménye, hogy a vételár másik felének fizetési módozataira nézve sem lehet többé irányadó az V. §. 2. pontjában kikötött és fentebb részletesen vázolt feltétel, hanem hogy az alperes az átruházás ellenértékéül kikötött vételárat a mindkét fél kölcsönös hozzájárulásával megváltoztatott helyzetnek megfelelően tartozik M. Gy.-nak, illetőleg az ő jogaiba lépett felperesnek kifizetni. Abból a tényből, hogy az alperes által jegyzett 151 drb. törzsrészvényre eső 30,200 K ÍM. Gy. mulasztása következtében be nem fizettetett és hogy ekként az alperes 609,000 frt helyett tényleg csak 593,900 frtot, tehát 15,100 frttal (30,200 K-val) kevesebbet kapott, önként következik, hogy felperes ezen összeg erejéig készpénzbeli fizetést nem követelhet az alperestől; de másrészt nincsen semmi jogalapja annak, hogy az alperes az általa jegyzett 151 drb. törzsrészvényt saját tulajdonául megtarthassa, mert azoknak az alperes kezén leendő megmaradása esetében, a nem jegyzett 151 drb. törzsrészvényre eső 30.201 K. M. G>. hátrányára kétszeresen vonatnék le a vételárból; amennyiben abban az esetben, ha M. Gy. az általa vállalt kötelezettségnek megfelelően a még nem jegyzett 151 drb. törzsrészvényt önmaga jegyzi, azoknak értékét a sajátjából kifizeti, az alperestől ugyancsak a saját pénzét és pedig a vételárba leendő betudás mellett kapja meg, azonban az általa jegyzett I5l drb. törzsrészvényt tulajdonul megtartja. Az ügynek ebből az állásából kétségtelen, hogy a M. Gy. jogaiba lépett felperes a most érintett 30,200 K. vételárrészlet kiegyenlítése fejében alperestől csakis az általa jegyzett 151 drb. törzsrészvénynek természetben leendő kiadatását követelheti. Nem vitás, hogy a 160,000 K-ban (80,000 frtban) megállapított vételár a keresetben volt 38,047 K 40 f. meghaladó részében ki van fizetve ; már most ebből az összegből levonva és az alperes által jegyzett 151 drb törzsrészvény kiadásával fedezendő 30,200 K-t fedezetlenül maradna még 7.847 K 40 f. A másodbiróság ítéletének arra vonatkozóan felhozott és e helyt is elfogadott indokolása alapján a kir. Kúria is bizonyítottnak találja, hogy az alperes a még vitás vételárrészlet törlesztésére a 3. és 4-/. alatti okiratok szerint 9,774 K 24 f.-t, illeték cimén pedig 839 K 42 f.-t és igy összesen 10,613 K. 64 f.-t fizetett. De a még vitás vételárrészlet törlesztésére történt fizetésnek el kellett fogadni a 2'/. alattin nyugtatott 2,000 koronát is, mert magában véve az a körülmény, hogy ez az okirat a C. alatti elszámolással ugyanazon napról, vagyis 1895. évi aug. ] 3-ik napjáról van keltezve, a beszámítás érvényesithetésének útjában nem állhat, azért, mert a per során nem merült fel adat arra nézve, hogy a 2'/. alattival nyugtatott összeg a C) alatti elszámolás tárgyát képezte volna. E szerint a fentebb érintett 7,847 K 40. fill. törlesztésére összesen 12,613 K 64 f.-t vagyis 4,766 K 24 fiU.-rel többet fizetett az alperes, amiből kétségtelen, hogy a fentebb érintett 30,200 K vételárrészletet helyettesítő 151 drb. törzsrészvénynek természetben való kiadása esetében a 160,000 koronában megállapított vételár teljes kiegyenlítésre az alperes részéről 4,766 K 24 fill. erejéig felülfizetés történik. Mindezeknél fogva mindkét alsóbiróság ítéletének megváltoztatásával az alperest csupán az általa jegyzett 151 drb. törzsrészvénynek természetben való kiadására kellett kötelezni, mindazonáltal azzal a korlátozással, hogy alperes a most jelzett törzsrészvényeket csak abban az esetben tartozik a felperesnek kiadni, ha viszont felperes az alperes által tulfizetett 4,766 K 24 f.-t. az alperes javára birói letétbe helyezi; de egyidejűleg ki kellett mondani azt is, hogy ha felperes a maga részéről az ítéletben megszabott kötelezettségnek megfelel, alperes azonban ennek dacára a 151 drb. törzsrészvényt ki nem adja, abban az esetben az alperes a letétbe helyezett összeg beszámításával a még fenmaradó 25,433 K 76 f.-t tartozik a felperesnek megfizetni. Minthogy e szerint az alperes által érvényesített beszámítási kifogásnak a felszámított összeg erejéig egészben hely adatott, ennélfogva a 4,766 K 24 fill. erejéig feltételesen támasztott viszontkereset feletti határozathozatalnak szüksége elesett. A keresethez B.) alatt mellékelt okirat 1-ső pontja alapján követelt 56,000 K és ennek 3-ik pontja értelmébe igénybe vett 20,000 K. s ekként az e címen összesen 76,000 K tőke és kamata ei éjéig lámasz-