A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 28. szám - A spanyol büntetőjogi irodalom fejlődése [12. r.]

110 A J R. T.-né végrendeletéről tanúskodik, amely szerint nevezett a kereseti ingatlanokat halála esetére hagyta az alperesek atyjának, V. S. tanú pedig sem szerződésről, sem végrendeletről nem bir közvetlen tudomással. Az ujitott keresetnek másodsorban felhozott jogalapja: az elbirtoklás azonban bizonyítva van, nevezetesen a fent megnevezett tanuk mindhárman egybehangzóan bizonyítják, hogy néhai R. P.-né halálától, 1866. évi szept. hó 10-t8) kezdve a' kereseti ingatlanokat alperesek atyja birtokolta s halála előtt egy-két évvel mint sajátjait F. P.-nek zálogba adta, akinek fiától F. 0., a két első helyen megnevezett tanú vallomása szerint, azokat alperesek az 1900-dik körül kiváltották s mint sajátjukat H. I.-nak örökáron eladták. A bizonyított tényállás szerint alperesek és jogelődök a kereseti ingatlanokat az alapkereset megindítása: 1901. évi okt. hó 4-ike előtt már több, mint 30 éven át birtokolván, javukra lévén számítandó, a zálogban tartóknak nem a maguk, hanem az alperesek s illetve atyjuk nevében gyakorolt birtoklása is s a 30 évet meghaladó birtoklás mellett alpereseknek az osztr. ált. polg. tkönyv 1,477. §-a értelmében a jogszerű cím kimutatására szükségük nem lévén; tekintettel arra, hogy felperes az alperesek és jogelődük birtoklásának rosszhiszeműségét bizonyítani meg sem kísérletté ; a kir. Kúria bizonyítottnak tekinti, hogy alperesek a kei eseti ingatlanok tulajdonát elbirtoklás utján megszerezték; minek folytán az alsóbirósági ítéletek megváltoztatása mellett az alapperben hozott Ítéletet hatályon kivül helyezve, felperest alapkeresetével elutasította Az árverési feltételekre nézve létesült magállapodást az árverés elrendelése alkalmával a telekkönyvi hatóságnál való eljáráskor a peres felek mindenikének módjában áll érvényesíteni. Az elsőbiróság által megállapított perbeli járandóság mérve ellen felperesi ügyvéd saját személyében felebbezéssel nem élvén, az elsöbiróságnak e tekintetbeni rendelkezése felperesre magára nézve nem sérelmes. A budapesti kir. törvényszék (1901 április hó Lilién 10,597. P. sz. alatt) Cransz Gyula ügyvéd által képviselt K. A. felperesnek, P. J. dr. ügyvéd által képviselt özv. K. L-né Z. V. alperes ellen vagyonközösség megszüntetése iránti ügyében következő ítéletet hozott: Alperes köteles tűrni, hogy a Budapest főváros budai rész 6,614. sz. betét 1-sor 1,878. hrsz. a. felvett ingatlan az 1881. LX. t.-c. szabályai szerint birói árverésen eladassék. A perköltségek felek közt kölcsönösen megszüntettetnek. Indokok : Jogszabály, hogy senki sem tartozik mással vagyonközösségben maradni, annak megszüntetését tehát kérelmezni bármely tulajdonostárs jogosult. Oly okok, melyek joggyakorlat szerint a közösség megszüntetését gátolnák, fenn nem forogván, felperes kereseti kérelmének helyt kellett adni. Hogy az ingatlannak fel- és alperes kizárólagos tulajdonosai, a C) alatti tkvi kivonattal és G) alatti végzéssel igazolva van, hogy a telek természetben fel nem osztható, igazolja a J) alatti jogerős tanácsi határozat. Ily körülmények közt a közösség megszüntetése céljából alperes a végrehajtási árverés tűrésére volt kötelezendő. A perköltségeket a kir. törvényszék felek közt megszüntette, mert a kereset indításakor tényleg a telekkönyvi állapot még rendezve nem volt, és igy alperes a megszüntetés tekintetében peren kivül nem is intézkedhetett. A budapesti kir. Ítélőtábla (1904. évi november hó 17-én 5,820/904. P. sz. alatt) következő ítéletet hozott: A kir. ítélőtábla az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja. Indokok : Az elsőbiróság ítélete indokainál fogva hagyatott helyben és azért, mert az árverési feltételekre nézve létesült megállapodást az árverés elrendelése alkalmával a telekkönyvi hatóságnál való eljáráskor a peres felek mindenikének módjában áll érvényesíteni, — és mert az elsőbiróság által megállapított perbeli járandóság mérve ellen felperesi ügyvéd saját személyében felebbezéssel nem élvén, az elsöbiróságnak e tekintetbeni rendelkezése felperesre magára nézve nem sérelmes. A m. kir. Kúria (1906. évi június 12-én 414. P. sz. alatt) következő ítéletet hozott: A kir. Kúria a másodbiróság ítéletének a perköltséget tárgyazó egyedül felebbezett részét vonatkozó indokolása alapján helybenhagyja. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. A mult számban közölt jogeset befejezése. I >e ellentmond a vitatott feltevésnek az A)alatti okirat ama világos tartalma is, amely szerint a vételár másik fele csak 6í 9,000 frtban biztosított részvény biztosítása után 15 nap múlva lesz íizetendő, tehát az időhatározásnak meg nem szabott módja s az egyéb elvállalt kötelezettségek megszabott határidejére nézve fenforgó eltérésre való tekintetből is okszerűen következik, hogy az egyoldalúan kikötött visszalépés jogának a nem gyakorlásához a vitatott következményeket fűzni a szerződő feleknek szándékában egyáltalában nem állott. A 37. és 4-/. alatti okiratokban felszámított kiadásokat a kir. ítélőtábla az elsőbiróság ítéletének vonatkozó intézkedésétől eltérően az alperes javára az A) alatti okirat alapján követelt hátralékos vételár összegébe feltétlenül beszámitandónak találta azért mert el is tekintve attól, hogy a felperes M. Gy -nak a 37. alatti okiraton levő névaláírása valódiságát kifejezetten nem is tagadta, miután a XXXII. szám alatti tanúvallomás! jegyzőkönyvhöz eredetiben csatolt és ugy a 87- alatti okirat 1, 2, 3, 5 6, 7. tételei alatt elsorolt kiadások igazolására, valamint a 47- alatti elszámolás egyes tételeire vonatkozóan bizonyítéka a feladóvevény valódiságát kétségbe nem vonta, az okiratok tartalmából pedig nyilvánvaló azt a tényt, hogy az ekként kimutatott összegű fizetéseket az alperes M. Gy. adósságaira teljesítette, meg nem cáfolta, állítván azonban, hogy az alperes a kimutatott fizetéseket a C) alatti okiratban vállalt váltógirálási kötelezettségből folyóan saját obiigójaként tartozott teljesíteni, holott a C) alatti okirat világos tartalma, de a per vonatkozó adataiból is nyilvánvaló, hogy e2ek a törlesztések és rendezésekkel érintett adósságok egyenesen M. Gy.-t terhelték, amelyeket az alperes az engedély eladása tárgyában létrejött ügylet végleges elszámolásáig előlegképen rendezni, törleszteni tartozott, az elszámolás pedig mindezideig meg nem történvén, annak a helye ebben a perben van, továbbá mert az ekként kimutatott fizetések tényére egyéb vonatkozásban a felperes maga is hivatkozik és mert arra a körülményre is suly helyezendő, hogy M. Gy., aki az alperessel szemben az engedély átruháza folytán keletkezett jogvisszonybói kifolyóan minden másnemű igényét per utján is érvényesítette, a kereseti címen támasztott követelését évek hoszu során érvényesíteni meg sem kisérJette, amiből alaposan feltételezhető, hogy ö maga is tudatában volt annak, miként az A) alatti szerződés alapján követelhető vételár hátralékát az alperes az időközben és szerződésben alapuló kötelezettségénél fogva teljesített fizetésekkel törlesztette s azt végelszámolás folytán beszámítani is jogosult; végre, mert a felsorolt körülményeknek és a tanúvallomásoknak az 1893: XVIII. t.-c. 61. §-a értelmében egybevetése s mérlegelése ut n sem az összegében egyébként nem vitás fizetés ténye, sem pedig, hogy azok M. Gy. érdekében az elvállalt megbízás folyományaként lettek teljesítve, kétséges nem lehet. E szerint tehát az A) alatti okiraton alapuló hátralékos 40,000 írtból a C) alatti okirat szerint már törlesztett és nem vitás 20,976 frt. 30 kr. betudásán felül fenmaradó 19,023 frt 70 kr. vételárral szemben az alperesnek a 3. -j. alatti okirat értelmében 3,480 frt. 62 kr. és 250 frt. a 4. 7. alatti okirat szerint pedig 1,156 frt. 40 kr. fizetett illeték címén 419 frt 71 kr., végre a nem jegyzett 711 drb. részvény névértéke fejében 15,100 frt vagyis összesen 20,406 frt 82 kr., igy az A) alatti okiratból folyóan támasztott 19.023 frt 70 kr.-ból 1,383 frt 11 kr.-ral túlhaladó s a fentebb kifejtettek nyomán beszámítható ellenkövetelése lévén; mely többletfizetés által a 419 frt. 71 kr. illeték összegének netán az alperes terhére vonható fele része is kiegyenlítést nyervén, kétségtelen, hogy a kereseti első cimen felperes az alperessel szemben joggal mitsem követelhet. A B) alatti okirat alapján pedig a felperes a M. Gy. jogán követelési joggal egyáltalán n&m bir, mert nem is mérlegelve azt, hogy az okiratban az 56,000 és 20,000 K kikötött dij ellenében a kiállító részéről vállalt szolgáltatások mennyiben teljesitvék, továbbá el is tekintve attól, hogy M. Gy. a provisiós levélnek nevezett, ennek az okiratnak a kötelező érvényét az edelényi kir. járásbírósághoz beadott és a végrehajtási iratoknál lévő előterjesztésének a tartalma szerint soha el nem ismerte s abból a maga részére jogigényt egyáltalán nem támasztott, miután ebben az okiratban M. Gy. a boldvavölgyi vasút érdekében befolyásának legjobb akarata szerint való érvényesítése s ez uton a kormánynál bizonyos kedvezmények kieszközlése iránt tett kötelező ígéretet, tette pedig ezt anélkül, hogy a legtávolabbról is meghatároztatott volna az, hogy a közvetítő avagy előmozdító tevékenység miben nyilvánul, a kir. Ítélőtábla ugy találta, hogy M. Gy., ki az okirat kiállítása idejében Bc-rsodyármegye főispánja volt, az alperes érdekében és a tekintélyes értékű s összegű jutalomdíj ellenében egyenesen a hivatali tekintélyes állásával járó befolyásának az érvényesítését kötötte le; az ily kikötést tartalmazó szerződésből pedig birói uton érvényesíthető kötelezettség egyáltalán nem származik. A perköltség az 1868: LIX. t.-c. 251. §-a alapján a per körülményeinél fogva különösen azért is megszüntetendő volt, mert az alperes az engedély átruházása tárgyában létesült jogvisszonybói kifolyóan az átruházó M. Gy.-val a lefolyt több évi idő alatt el nem számolván, az e perben érvényesített ellenköveteléseinek a létezéséről a végrehajtató hitelezők tudomással nem bírhattak. Az ügygondnok kirendelése s annak a per megindítása s keresztül vitele körüli eljárása tehát jóhiszemünek tekintendő. A m. kir. Kúria (1906. ápr. 27-én 10,397'904. sz. alatt) következőleg itélt: A kir. Kúria a másodbiróság Ítéletének azt a részét, amely szerint alperes a kárkövetelés címén 6,819 K. tőke és jár. ereiéig feltétlenül támasztott viszontkeresetével clutasittatott helybenhagyja; a keresethez A) alatt csatolt okirat alapján' 38.047 K 40 filL toké és kamata iránt támasztott követelés tekintetében ellenben mindkét alsóbiróság ítéletét megváltoztatja s abban az esetben, ha felperes az alperes javára birói letétbe helyez 4,766 K. 24 f.-t, alperest végrehajtás terhével arra kötelezi, hogy a letétbe helyezési e fogadó vegzes kézbesítésétől számított 15 nap alatt a boldvavolgy. helyi érdekű vasút részvénytársaság által kibocsáSL1?1 d,rb- ,eg>enkent 100 frt (200 K) névértékű törzsrészvényt természetben felperesnek kiadjon, ebben az esetben egyut-