A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 28. szám - A spanyol büntetőjogi irodalom fejlődése [12. r.]

A JOG beli gyanuokok alapján, nem fog pénzbüntetést kiszabó ítéleteket produkálni a legcsunyább bukások esetén a bíróság. A hitelezési csalás bűncselekményét, az életbeléptetési törvény hibája az által, hogy a járásbirósági hatáskörbe utalta, bagatell deliktummá tette. A deliktum tóismérve a raffinált nagyzolás, vagyis az üzemállásról való oly mérvű hazug nyilatkozatok tétele, amely hazugságnak olyan meggyőző ereje van, hogy annak hatása alatt a sértett hitelt nyújt, illetve hitelhosszabbitásba megy bele. Ennek a hazugságnak azonban valószinüsithetőnek, plausibilisnek kell lenni. Amiként a teljesen otromba ólom érmek nem állapítják meg a pénzhamisítást, amiként hullán nem lehet gyilkosságot elkövetni, azonképpen az egyszerű naiv hazugság sem lehet tárgya a hitelezési csalásnak. Ha valaki azon a cimen kér valakitől ÍO.OOC forint kölcsönt, hogy neki a Szahara-sivatagban erdői vannak és erre a básisra alapítva szerzi meg a hitelt, akkor nincsen biró, aki megállapítja a Btk. 384. §-ába ütköző cselekményt. Szükséges tehát, hogy a biró meggyőződést szerezzen arról, hogy a létező piaci visszonyok, a cselekmény elkövetési helyének forgalmi élete, nyújtott-e a hitelezőnek támpontot arra, hogy a vádlottnak higyjen, hogy állítása tévedésbe ejthette-e őt, hogy józan kereskedő felülhetett-e a vádlott szavának, mert ha az ígéretek irreális és megvalósithatlan léhasá gok voltak, akkor felmentő ítéletet kell hozni. Ezekben a kérdésekben szintén szakértőre szorul a biró, akinek élete természetszerűleg olyan hivatáskörben mozog, amelyet ezek a kérdések, jogvisszonyok, ügyletek és szokások járnak át. Hogy ismét visszatérjek a bukásra, az értéken alul elidegenítés szintén nagyon ingadozó kérdés, amelyre, különösen a divatnak alávetett árucikkeknél, csak a szakértői vélemény adhat megnyugtató direktívát. A magyar gyakorlat egyik ragyogó elméje, a nagy ügyvéd Eötvös Károly, iróniájának szúró nyilával ostorozta a szakértőt, akit ugy definiált, hogy szakértő az, aki valamihez nem ért. Ez az apergu azonban ne téveszszen meg senkit, a nagy humorista ötlete volt csupán, amelynek a komoly reális igazságszolgáltatási működéshez, az anyagi és erkölcsi igazság nagy kereséséhez köze nincs. Belföld. A polgári törvénykönyv előkészítése. A polgári törvénykönyv tervezetének további tárgyalását előkészítő főelőadmány és bírálati anyag cimü munkálatnak befejező', kilencedik kötetét most tette közzé az clőkészitő bizottság vezetősége. Ez a kötet az öröklési jog második felének feldolgozását tartalmazza (végrendelet végrehajtása, közös végrendelet, szerződési öröklés, kötelesrész, az öröklés joghatásai) és a teljes birálati anyag összeállítása mellett 34 elvi kérdést foglal magában. Az ezzel a kilencedik kötettel befejezést nyert főelőadmány, amely a polgári törvénykönyv tervezetének egészére kiterjedőleg 278 alapvető elvi kérdés feldolgozását tartalmazza, fog a polgári törvénykönyvet előkészítő bizottság további tárgyalásainak alapjául szolgálni. E tárgyalások céljára Polónyi Géza igazságügyminister ujjá alakítja az előkészítő bizottságot s azt nevezetesen az ügvédi kar több kiváló tagjával egészíti ki, még pedig három taggal a budapesti, egy taggal a pozsonyi és egy taggal a kolozsvári ügyvédi kamara tagjai közül. A további tárgyalások ezek alapján előreláthatólag még ez év őszén meg fognak indulni. A most megjelent kötet is, ugy mint az előbbiek, Grill K. könyvkiadó vállalatánál vannak bizományban. Külföld. A spanyol büntetőjogi irodalom fejlődése Irta TH0T LÁSZLÓ dr. Y(Vége.) A monográfiái irodalöm gazdag. E tekintetben nem értünk egyet Rosenfeld-del, aki a Liszt-{é\e nStrafgesetzgebung der Gcgemcartn I. kötetében (503. 1.) tévesen azt állítja, hogy «a monográfia-irodalom, a börtönügyet és a halálbüntetést kivéve igen csekély.* Megengedjük, hogy a közkézen forgó jogi és általános katalógusok ntm sok büntetőjogi munkát sorolnak föl, de ennek nem az anyag hiánya képezi az okát, hanem egyrészről az, hogy a spanyol jogi munkák nagy része az illető szerzők költségén, korlátolt számban jelenik meg s igy nem igen kerül bele a katalógusba; másrészről pedig tudnunk kell, hogy a spanyol akadémia kiadványai (amelyek pedig nagy számmal vannak) szintén nincsenek benne a katalógusokban. Az egyes városi és tartományi akadémiák s a mult évtizedek kiadványairól pedig nem is szólunk. Kiválóbb monográfiákat irtak : Alvarez Arenus az öngyilkosságról és a párbajról, Armengol y Comct ? '.-•"•'aesésrő!, radalso y Manzano a börtönügyről, Pcv- Je Maiina és Pntido a halálbüntetésről, Rivera Delgado a-politikai büntettek kritériumáról, Sánchez dc Ocanna a hazárdjátékról, Silio y Cvrtés a büntetőjog válságáról, Melchor y ÍMmanettc a büntetőjog tci Lentiéről González Fuente az erkölcstan és a büntetőjog egymásközti visszonyáról, Garcia Caballcro az erkölcsi szabadságnak a bűntettekhez való visszonyáról, Orfda a kriminalitás elméleti és gyakorlati fogalmáról, Gayodela Tőrre a vétkességről, Groizard az akarat befolyásáról, Galilea a büntettek jogbölcsészeti vizsgálásáról, Mintegniaga az eszmék terjesztésének a büntethetéséről, Sancha a párbajról, Font az istenkáromlásról, Vieites a csavargásról, Letamendi a kriminalitásról a tudomány szempontjából, Vida a beszámításról, Velázquez de Costro a hiszterikusok büntetőjogi felelősségéről, Amor y Ncveiro, Calderón Collantes és Lopez Mateos a büntetésről, Grácia y Parejo a kiadatásról, Brü del Hierro a bűntett és a büntetés közötti arányról, Barnnevo, Canalejas, Cnesta és Freixas a börtönügy reformjáról. Kitűnő munkát irt P. Jerónimo de Montes, augusztinus szerzetes, az Escoriál kollégium tanára is v.Los principios del Derccho J>enal» cim alatt. A mű két füzetben jelnet meg s a XV. és XVI. századbeli spanyol büntetőjogászoknak az alapeszméit ismerteti. Különös becse abban áll, hogy sok kiadatlan, illetve ez idő szerint még csak kéziratban meglevő munkát ismertet s e tekintetben unikum a spanyol jogi irodalomban. E kiváló munkának a jelen ismertetésünknél is nagy hasznát vettük. Végül meg kell még emlékeznünk a spanyol büntetőjogi irodalom jelenleg élő vezérlérfiairól. A hölgyvilágot Donnya Arenal Concepción képviseli, aki egyike a legkitűnőbb spanyol kriminálpolitikusoknak. Munkái többnyire a börtönügy körébe vágó kérdésekkel foglalkoznak Különösen érdekes «Az ausztráliai fegyenc-gyarmatok» cimü műve, amelyhez az adatokat a helyszínén szerezte az agilis irónő. Figyelemreméltó a «kollektiv bűntettről)) irt munkája is. Épp igy figyelmet érdemelnek a nemzetközi börtönügy kongresszus stockholmi, római, szentpétervári és anversi kongresszusára benyújtott dolgozatai is. Manuel Torrcs Carnpos, a granadai egyetem nagyhírű tanára, főleg a büntetőjogi irodalomról és a nemzetközi büntetőjogról irt munkái révén vált a spanyol büntetőjogászok egyik előkelő vezetőjévé. Lelkes hive az uj irányoknak is; különösen pedig a kriminálanthropologiai iskolának, amelynek a tanait nagy buzgalommal terjeszti kathedrájáról. Ped/o Dorado Montero, a salamancai egyetem büntetőjogi tanára, s a Nemzetközi Büntetőjogi Egyesület tevékeny tagja, szintén egyike a legnagyobb tekintélyű spanyol büntetőjogászoknak. Alapvető munkája: aProblemas del Derecho Per ual» cim alatt 1895-ben jelent meg s abban a büntetőjog forrásait, a büntetőtörvények magyarázatát, időbeli hatályát és a legis ignorantia kérdését fejtegeti. Salillas Rafael, igazságügyminiszteri tanácsos, «La vida penal en Espannya» és «El delincucnte espannyolit cimü munkáiban először ismertette a speciális spanyol kriminalitást. Munkájáról Lombroso s nagy elismeréssel nyilatkozik. D. Francisco Lastres y Yuiz, a spanyol képviselőház volt elnöke, a börtönügy terén európai hirü szaktekintély. A nemzetközi börtönügyi és a spanyol-amerikai jogi kongresszusok évkönyveiben számos nagybecsű dolgozatát olvashatjuk, ezenkívül spanyolul irt munkáinak a száma légió. Legkitűnőbb munkája : aEstuctios Pcnitcnciarios* cim alatt jelent meg, amelyben főleg a büntető kolóniák szaporítását sürgeti. Igen becses a szokásszerü bűnpártolók büntetéséről szóló dolgozata is. A büntetési rendszerekről szóló, összefoglaló s erősen kritikai irányú munkája pedig, úttörő a spanyol irodalomban. D. Constancio Bernaldo De Quirós, madridi ügyvéd, az első rendszeres és összefoglaló munkát irta az uj büntetőjogi irányokról és a spanyol kriminalitás sociális és erkölcsi természetű okairól. Legnagyobb érdeme abban áll, hogy az olasz büntetőjogi irodalom számos kitűnő termékét lefordította hazája nyelvére. D. Eduardo Hinojosa, madridi tanár. «História del Derccho Espannvoln cimü munkájában a spanyol büntetőjog rendszeres és teljes történetét adja. Irodalom. Az esküdtszék reformja az általános választói jog alapján. Irta Gerti Ernő dr., ki könyvében amellett érvel, hogy az esküdtképesség általános politikai jog, melyből senkit kirekeszteni nem lehet. Az esküdtképesség általánosításával — szerinte — az igazságszolgáltatás megrendülni nem fog; sőt erősbödni fog a nem-