A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 28. szám - A büntető per birói szemléje és szakértője [3. r.]

21(1 A JOG A Kúria hivatott végzése első pillanatra elárulja, hogy a Kúria a törvényt helytelenül értelmezi és hogy feladatának hatáskörét túllépte, mert a törvény sehol sem köti feltétlenül a kártalanításnak, hogy a holott itélet azt is megállapítsa, hogy az ártatlanul üldözöttön kívül ki az a névleg megnevezett, ki a bűntényt elkövette. A törvény ilyesmit nem is kívánhat észszerűen, mert hiszen ha ilyent kívánna, kártalanítás nélkül maradna az ártatlanul megrótt mindazon esetekben, melyekben az igazi tettes kipuhatolható nem volna, már pedig ez annál igazságtalanabb lenne, mert az, hogy az igazi tettes ki nem puhatoltatott, nem az ártatlanul megkínzottan, kinek az módjában sem áll, hanem az államon és ennek alkalmazottain múlik. A btk. 576. § a 1. pontja csak azt mondja, hogy annak, akit a bíróság a vád alól jogerősen felmentett, kártalanításra igénye van akkor, ha oly cselekmény miatt állott ki letartóztatást vagy vizsgálati fogságot, wmelyet nem ő követet! el», de nem mondja, hogy «melyet más követett el», már pedig a dolog természetében rejlik, hogy a bíróság az ártatlanul vádlottal szemben hozott ítéletében mindig csak azt mondhatja ki, hogy a vádlott a terhére rótt cselekmény vádja alól felmentetik, ártatlannak nyilvánittatik és sohasem mondhatja, hogy ki az a másik, aki a tettet elkövette, ha a tett elkövetője kipuhatolva nincsen. A fennt közölt esetben a gyanú a több napig a telken egyedül volt kocsisra és a szolgálóra — kiknek együtt visszonyuk is volt, — kiknek idejük és alkalmuk is volt — előleges lopás után — az égésre a talált előkészületeket megtenni, kellett volna hogy essék, mert valószínű, hogy a tűzre az előkészületet a kocsis, G. J. gazdájával esetleg/egyet értve, vagy anélkül kellett hogy megtegye, és mert valószínű, hogy mikor a kocsis az emeletbe behatolt többekkel és ott a dézsa petróleum nem égett, csak ö lehetett az, ki mig a többiek lementek az üzletbe, egy égő gyufát dobhatott a dézsába, melytől a petróleum meggy nit. Ezen körülményekre a védő a vizsgálat rendén reá is mutatott, de eredménytelenül, mert érdekesebb volt egy vagyonos, tisztességes embert elfogni, bezárni és pellengérre állítani, mint egy kocsist és a szeretőjét. Ha a Kúria a kártalanítás esetében a fenti végzésében felhozott álláspontját állandósítja, teljesen illusoriussá teszi a törvényt, alaptalanul interpretálja a törvényt, azzal homlokegyenest ellenkezően határoz, és megsemmisíti a lehetőségét azon szép és nemes, de egyúttal igazságos törekvésnek, mely e törvény hozatalára vezetett. Szerény nézetem szerint a törvény alapján a Kúriának csak az a feladata ily esetekben, hogy vizsgálja, vájjon szenvedett-e kérvényező letartóztatást vagy vizsgálati fogságot és hogy jogerős Ítélettel kimondatott-e, hogy a cselekményt nem ö követte el és ha ezek fennforgását konstatálja, az ügyet a miniszterhez terjessze fel. A Kúria hivatalt megállapítása azért is alaptalan, mert számos esetben tűzvész keletkezhet más okozatán kivül is, például egy kéményből, egy lokomotivból, stb. egy szikra okozta a tűzvészt, ily esetben meg sem állapitható, hogy a cselekményt más követte el. A Kúria hivatolt határozatát különben azért is helytelennek tartom, mert az indokok azon kijelentése, hogy «ez a megállapítás (t. i. hogy a gyujtogatást más követte el) a jelen esetben hiányzik» egyszerű kijelentés és nem indokolás és mert valótlan is; mert az előadott tényállásból világos, hogy a kérdéses petróleumot a dézsában más valaki kellett hogy meggyújtsa, csak az nem tudható, hogy ki, mert a petróleum magától meg nem gyúlt. A Kúria hivatolt indokolásában még tovább megy és azt mondja, hogy az esküdtszék által hozott, a bűnösség kimondását megtagadó és az esküdtbíróság felmentő ítéletének alapjául szolgált határozatnak csak az a jelentőség tulajdonitható, hogy az esküdtek a bizonyítás eredményében nem találtak kellő alapot a bűnösség kimondására, de a B. P. 576. §-ának 1. pontjában megkívánt megállapítás helyét ez a határozat nem pótolhatja. A Kúriának ezen, az esküdtszék és bíróság ítéletét commertáló vagy interpretáló része szerény nézetem szerint nemcsak törvény- és jogellenes, mert a Kúriának ehhez joga nincsen, miután ez az esküdtszék ítéletének felülbirálatát képezné; alaptalan is, mert az eskiidtbirósági Ítéletnek nem az a jelentősége, hogy a az esküdtek a bizonyítás eredményében nem találtak kellő alapot a bűnösség kimondására^, hanem az a jelentősége, hogy az esküdtek a bizonyítás eredményében arra találtak kellő alapot, hogy vádlott nem bűnös és hogy ennek alapján mondta ki az esküdtbíróság, hogy vádlott ártatlan, mert a cselekményt nem ö követte cl, mert el sem követhette. Hogy azután ez a határozat pótolja-e annak a megállapítását, hogy a cselekmény más által követtetett el, ez a hiány eshetik a bíróság vagy esküdtszék terhére, ha kötelessége volna minden esetben az ilv megállapítás, de nem szolgáihat az ártatlanul tönkretett vádlott hátrányára; tudtommal azonban nincsen törvény, mely ily megállapítást kívánna, és jelen esetben ily különös megállapításra szükség sem volt, mert önként értetődött, hogy a cselekményt vádlotton kivül álló más személy kellett hogy elkövesse. Törvényeink szerint ilyen esetekben további jogorvoslatnak helye nincsen. Kérdés, vájjon a tönkretett vádlott esetleg kegyelmi kérés utján juthat-e némi kárpótláshoz? büntető per birói szemléje és szakértője. Irta HALMI BÓDOG, máramarosszigeti tszéki aljegyző. •v (Befejező közlemény.) A birói szemle és szakértő alkalmazásának egyik legfontosabb terrénuma kétségkívül a csalárd és vétkes bukások. A materialis csőd bizonyos körülmények fennforgásakor, a hitelezési csalás bűncselekményeinél foghat helyet. Ezeknél a bűncselekményeknél ugyanis fontos kriminalitást döntő kérdések merülhetnek fel, amelynek megvilágítására a bíróság is rendszerint csupán laikus képességekkel rendelkezik. Mindenekelőtt a kereskedelmi könyvek vezetésének hiányosságait értem. Az a körülmény, hogy az egyes tételek rendetlenül, kihúzások, vagy beszúrásokkal elegyítve vannak feljegyezve, ronthatja a könyv bizonyító erejét, de nem feltétlenül képezi csőd esetén a csalárd vagy vétkes bukás tényálladékát. A kereskedelmi könyvek vezetésében ugyanis sok kereskedő bizonyos kereskedelmi szokások elvét követi, bizonyos tételek feljegyzését elmulasztja, anélkül, hogy akár a hitelezőket károsító szándék, akár vétkes gondatlanság vezetné. Maga az a probléma, hogy a kereskedő, a vagyonbukott üzletének terjedelme, a megrendelések és árukészlet milyen quantumát birja el, vagyis meddig terjed a reális rendelés, bár a bíróság által megoldandó jogkérdés, — mégis feltétlenül igényli a szakértő véleményének meghallgatását. Szintén mérlegelési, de szakértői útmutatást igénylő kérdés, hogy bizonyos forgalmat és üzemet nyújtó üzlet mennyi üzleti kiadást és berendezést bír el, vagyis a könnyelmű és solid üzletvezetés határának megállapítása. A könyvszakértő véleménye természetesen a legkardinálisabb fontosságú és ez a vélemény kikérendő lenne közvetlenül a büntetőfeljelentés megtétele után, vagyis a bűnügy kezdő stádiumában a nyomozással kapcsolatosan, mert hisz a kereskedelmi könyv tiszta képét nyújtja az üzlet erkölcsi életének, megmagyarázza a vagyonbukást minden lélektani indokaival. És ha ezek a feljegyzések Potemkin várat mutatnak, ha azokból a krízis meg nem állapitható, ugy a csalárd vagy vétkes bukás bűncselekményének m'nden kriminalis ereje kell, hogy szegeződjék a vagyonbukott mellének és különösen az előzetes letartóztatás elrendelésére látok alapot. A B. P. 141. §-ának 3. pontját, mintha direkte a vagyonbukás bűncselekményére kontemplálta volna a törvényhozó. Sehol sincs annyi ok, a bűncselekmény nyomai megsemmisítésének, vagy a bizonyítékok eltüntetésének és meghiúsításának veszélyétől tartani, mint ezen bűncselekménynél. Azért a legnagyobb mértékben perhorreskálandó az a könnyelműség, melylyel azt a kardinális problémát bíróságaink kezelik. Vagy sújtani akarják a forgalmi immoralitást, vagy pedig tűrni fogjuk továbbra is azt az erkölcstelen alkut, amelyet a vagyonbukott, amikor torkán van a kés, a haragos hitelezővel folytat. A csődnyitás okozta izgatottság pillanatában a hitelező igen gyakran megteszi a feljelentést, azonban a hosszadalmas nyomozás és vizsgálat ideje alatt elposványosodik az ügy, a szabadon hagyott terhelt kedvére korrumpál, titkol, palástol és a csődnyitás előtti éjszakák titkos eladásainak bünszerezte tőkéjéből hiusit bizonyítékokat. Ellenben, ha a feljelentés pillanatától kezdve az elfogulatlan szakértői betekintés reá mutat mindazokra a körülményekre, amiket a Btk. 414. és 416. §§-ai büntényálladékképpen, plasíikus fontossággal megállapítanak, ha a B. P. 141. §-át kellő erélylyel alkalmazzák a szakértő szolgáltatta tény-