A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 27. szám - A spanyol büntetőjogi irodalom fejlődése [11. r.]

A J ujabb kütelczettségek vállalása mellett, a vasutat is kiépitette anélkül, hogy a szerződésben kikött jogánál fogva az ügylettől visszalépett volna, miért is az átruházó részéről kötelezett részvénybiztositás követelésétől az alperes elállottnak tekintendő, ebből a körülményből a kir. ítélőtábla a vitatott hátrányos következtetést le nem vonhatja, mert a fizetések és váltói jótáliááok, valamint a G., H., alatti okiratba foglalt kikötmények az A) alatti szerződésből függetlenül és hónapok multán vállalt uj kötelezettségnek a íolyományai s az átruházási szerződéssel összefüggésbe csupán annyiban hozhatók, hogy a M. Gy.-ért teljesített ezek az időközi fizetések a hátralékos vételárra történtek és a felek között az átruházási jogügylet végleges lebonyolítása alkalmával megejtendő elszámolásra hagyattak fenn. Az alperes részére kikötött visszalépési jog érvényesítése pedig az ö egyoldalú tetszésétől függvén, miután a M. Gy. részéről a részvények elhelyezése, illetően biztosítására vonatkozóan kötelezett közbenjárás meghatározott időhöz kötve nem volt, az alperes a vasút kiépítése körül szükséges müveleteket abban a hiszemben hajthatta végre, hogy M. Gy elvállalt kötelezettségét a részvénytársaság megalakításáig rendelkezésérc álló hónapokra terjedő időalatt teljesíteni s ennek ellenére az alperes, aki már időközben tett nagymérvű befektetései révén nagyobb veszély nélkül az ügyletből vissza sem léphetett, egyáltalán nem tekinthető lemondottnak arról, hogy ami részérc ebben a vonatkozásban a szerződésben megfelelő ellenérték gyanánt kiköttetett, annak a vételár meghatározásánál számba vett összegét, vagyis a 711 drb. törzsrészvényre eső s összegében nem vitás 30,200 K-t a hátralékos vételárba be nem számíthassa s egyáltalán nem fosztható meg attól a jogától, hogy ezt az összeget a vételárból vissza ne tartsa s pedig annál kevésbé, mert a kir. Kúriának a perben hivatkozott, a 325/1)00. sz. periratoknál levő ítélete oly értelmű megállapítást nem tartalmaz, amely szerint az alperes a visszalépési jog nem gyakorlása miatt a D) alatti szerződés alapján érvényesített követeléssel szemben beszámítási jogát többé nem érvényesíthetné ; minthogy a hivatkozott ítélet indokolásában csakis oly értelmű kijelentés nyilvánul, hogy az 1. sz. (az A) a.) alatt csatolt okirat tartalmából merített védekezés azért nem helytálló, mert ennek az okiratnak a tartalmát képező ügylet (az engedmény átruházása) és annak feltételei az elsőbbségi kötvények átadása iránti ügylet teljesítésére kihatással nem bírnak. (Vége köve kezik ) Bűnügyekben. A B. P. 355 §. 3. bekezdéséhez képest a főkérdés ama tényállás és törvény szerint szerkesztendő, melyen a vádhatározat, ennek hiányában a vádirat, amennyiben pedig a vádló vádját a főtárgyaláson megváltoztatta volna ennek ujabb tartalma alapszik. Minthogy pedig a kir. ügyész a vádhatározat tartalmától eltérően, eredeti vadjának megfelelően, gyilkosság büntette miatt vádolta a vádlottakat, s az esküdtbíróság e vádváltoztatás folytán a tárgyalást a védelem előkészítése céljából el is napolta: a törvénynek megfelelően járt el. a mikor a kir ügyész álta! javaslatba hozott kérdést az esküdtek döntése alá bocsátotta. A B. P. 355. § a szerint a fektrdésben a vád alapjául szolgáló tett a megkülönböztetésre alkalmas ténybeli elemeknek elösorolásával irandó körül s e mellett a vád szerint alkalmazandó törvényben meghatározott alkotó elemek is elősorolandók. A vád alapjául szolgáló tett megkülönböztetésére alkalmas ténybeli körülmények azok, amelyek szükségesek arra, hogy a tettazonosság iránt kétség fel ne merülhessen és hogy a cselekmény minden más cselekménytől megkülönböztethető legyen. Ez alkotó elem további történelmi előzményeinek, vagy különös jelenségeinek a kérdésben leendő felsorolását a törvény nem kivánja, mert az, hogy előre megfontolt szándék mily körülményekből következtethető, az a bizonyítékok mérlegelésén alapszik, erről pedig az esküdtek számolni nem tartoznak. Ha tehát az esküdtbíróság az alkotó elem tényelemeit a kérdésbe nem is foglalta, a most kifejtettek szerint csak a törvénynek megfelelően járt el, igy tehát az érvényesített panasznak nincsen elfogadható alapja. Az esküdtek az egyik vádlottra nézve megállapították azt, hogy az ölést előre megfontoltan, a másik pedig nem előre megfontolva hajtotta végre. Ebben a határozatban pedig ellentmondás ez által nem foglaltatik, amennyiben a szándék bizonyos irányának egyik tettesnél való fennforgása és a másiknál való hiánya a tettes társaság megállapítását ki nem zárja. A m. kir Kúria (1906. május 31. 5,715/1906. B. sz. a.) gyilkosság büntette miatt vádolt M. Vazul és B. Juon elleni bünperben, amelyben a lugosi kir. törvényszék, mint esküdtbíróság, 1906. évi febr. hó 22. ].143. sz. a. itélt, következő végzést hozott: A semmisségi panasz elutasittatik. Indokok: M. Vazul vádlott és védője az esküdtbíróság ítélete ellen a B. P. 427. §. 6. pontja, a Bp. 385. §. 1. a), b) és c) pontjai alapján érvényesitett semmisségi panaszt, fentartván a főtárgyaláson a Bp. 427. §. 4. pontjára alapított semmisségi okot is. Ez utóbbi panasz arra van alapitva, hogy az esküdtbíróság a kir. ügyésznek a Btk. 278. §-ára alapított vádjára vonatkozó kérdésnek a feltevését is elrendelte, mert továbbá ebbe a kérdésbe a bíróság «nem foglalta bele azon ténykörülményeket, amelyekből a vádlottak szándékának előre megfontoltsága következtethető volna*. Önmagának ellentmondó pedig az esküdtek határozata azért, mert M. Vazult a gyilkosság bűntettében, vádlott társát a szándékos emberölés bűntettében mondotlák ki bűnösnek. Az anyagi semmisségi okok pedig arra lettek alapitva, hogy a bíróság tévesen alkalmazta a törvényt, hogy M. Vazul ténykedésében a gyilkosság tényálladékát ismerte fel s a bizonyított tettet tévesen minősítette; mert ez a tett legfeljebb a Btk. 306. §-a szerint iett volna minősíthető és végül, mert vádlott teljesen beszámíthatatlan ittas állapotban volt. A panaszok azonban egyik irányban sem alaposak. A B. P. 355. §. 3. bekezdéséhez képest a főkérdés ama tényállás és törvény szerint szerkesztendő, melyen a vádhatározat, ennek hiányában a vádirat, amennyiben pedig a vádló vádját a főtárgyaláson megváltoztatta volna, ennek ujabb tartalma alapszik. Minthogy pedig a kir. ügyész a vádhatározat tartalmától eltérően eredeti vádjának megfelelően gyilkosság böntette miatt vádolta a vádlottakét s az esküdtbíróság e vádváltoztatás folytán a tárgyalást a védelem előkészítése céljából el is napolta : a törvénynek megfelelően járt el, amikor a kir. ügyész által javaslatba hozott kérdést azesküdtek döntése alá bocsátotta. Ami pedig azt a panaszt illeti, hogy az I. csoportbeli I. főkérdésbe olyan ténykörülmények nem foglaltattak be, a melyekből a vádlott szándékának előre megfontoltságára következtethető volna, ez szintén alaptalan, mert a B. p. 355. §-a szerint a főkérdésben a vád alapjául szolgáló tett a megkülönböztetésre alkalmas ténvbeli elemeknek elösorolásával irandó körül s emellett a vád szerint alkalmazandó, a törvényben meghatározott alkotó elemek is elősorolandók. A vád alapjául szolgáló tett megkülönböztetésére alkalmas ténybeli körülmények azok, amelyek szükségesek arra, hogy a tettazonosság iránt kétség fel ne merülhessen és hogy a cselekmény minden más cselekménytől megkülönböztethető legyen. A kifogásolt főkérdésben pedig ezek a ténybeli körülmények oly tüzetesen felsorolvák, hogy minden kétségen kívül megállapítható az, hogy az esküdtektől ugyanazon cselekményre vonatkozóan kívántatik határozat, mint amely vád tárgyává tétetett, és hogy ez a cselekmény a tett elkövetésének helye, tárgya és módjánál fogva minden más cselekménytől megkülönböztethető; de fel vannak sorolva az alkotó elemek is, mert a kérdésben benne foglaltatik, hogy a vádlott «előre megfontolt szándékkal ölte meg» az elhaltat. Ez alkotó elem további történelmi előzményeinek, vagy különös jelenségeinek, a kérdésben leendő felsorolását a törvény nem kivánja, mert az, hogy előre megfontolt szándék mily körülményekből következtethető, az a bizonyítékok mérlegelésén alapszik, erről pedig az esküdtek számolni nem tartoznak. Ha tehát az esküdtbiróság az alkotó elem tényelemeit a kérdésbe nem is foglalta, a most kifejtettek szerint csak a törvénynek megfelelően járt el, igy tehát az érvényesitett panasznak nincsen elfogadható alapja. A B. P. 427. §. 6. pontjára fektetett panasznak pedig azért nincsen alapja, mert az esküdtek az egyik vádlottra nézve megállapították azt, hogy az ölést előre megfontoltan, a másik pedig nem előre megfontolva hajtotta végre. Ebben a határozatban pedig ellentmondás ez által nem foglaltatik, amennyiben a szándék bizonyos irányának egyik tettesnél való fenforgása és a másiknál való hiánya a tettes társaság megállapítását ki nem zárja. Az anyagi okokra fektetett panasz pedig azért alaptalan, mert az esküdtek kijelentésében megállapított tények M. Vazul vádlottat illetően megállapítják a Btk. 278. §-ában körülírt gyilkosság bűntettének tényálladékát s a cselekmény a törvénynek megfelelően is minősíttetett; azt pedig, hogy ez a vádlott beszámithatatlan állapotban volt a tett elkövetése alkalmával, valónak el nem fogadták, mert azzal a megállapítással, hogy M. Vazul előre megfontolt szándékkal követte el a tettet, egyenesen kizárták a beszámithatatlanság fenforgását, de különben is a védő a beszámithatatlanság fenforgása tekintetében kérdés feltevését nem indítványozta, igy tehát erre alapított semmisségi okra sikerrel nem is hivatkozhatik. Az alaptalan panasz tehát a B. P. 437. §. 4. bekezdéséhez képest minden irányban elutasítandó volt. A m. kir. közigazgatási biróság elvi jelentőségű határozatai. A magyar királyi közigazgatási biróság általános közigazgatási osztályának XIII. számú döntvénye. Kérdés : A törvényhatósági útadót minimumban, vagy százalékos összegben kcll-e kiróni a fél lakóhelyéül nem szolgáló törvényhatóságban akkor, ha az illető a lakóhelyéül szolgáló törvényhatóságban utaJóminimum alá esik, s ha a lakóhelyéül nem szolgáló törvényhatóságnak területén fizetett állami adója oly csekély, hogy az az után számításba vehető utadószázalék mennyisége még három kézi napszám folyó árát sem éri el.Határozat: A törvényhatósági útadót nem minimumban, hanem százalékos összegben kell kiróni a fél lakóhelyéül nem szolgáló törvényhatóságban akkor, ha a lakóhelyéül szolgáló törvényhatoságban utadóminimum alá esik és ha a lakóhelyéül nem szolgáló törvényhatóságnak területén fizetett állami adója oly csekély hogy az az után számitásba vehető utadószázalék mennyisége még három kézi napszám folyó árát sem éri el. Indokolás : A közutakról és vámokról szóló 18U0: I. törvénycikk életbeléptét megelőzően, a közmunkakötelezettséget rendszerint ter-