A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 27. szám - A spanyol büntetőjogi irodalom fejlődése [11. r.]

A J üdvözöljük Méltóságodat uj állásában, s őszinte bizalommal vagyunk iránta, hogy a telekkönyvi betétszerkesztő személyzetet is magában foglaló igazságügyi személyzet köztudomású sérelmeit tántoríthatatlan igazságszeretetével és méltányosságával gyökeresen orvosolni fogja. Ez örömünk és bizalmunk kifejezése mellett önkéntelenül fohászra nyílnak ajkaink : Adja a Mindenható, hogy Méltóságod kedves családja körében még számos évet teljes boldogságban eltölthessen, jogtudományi irói érdemeit még számos éven át ujabb és ujabb érdemekkel gyarapithassa, nemes egyéniségét és jogtudományát uj állásában igazság szolgáltatásunk fejlesztésére és hazánk boldogitására még számos esztendőn át a legjobb testi és lelki erőben és egészségben érvényesíthesse, és munkásságának eredményeiben gyönyörködve, magának a magyar nemzet szivében halhatatlan érdemeket szerezhessen. Éljen sokáig! Éljen Intling Konrád dr.! Közbe-közbe is több izben zugó éljen szakította (élbe a szónok beszédét, befejeztével pedig harsogó éljennel fejezte ki az egész küldöttség az ünnepelt iránt őszinte tiszteletét és ragaszkodását. Ind ing dr. meghatottan válaszolt az üdvözlő beszédre. Az érdemek, — úgymond — meg sem közelitik azokat, amiket szónokuk nekem tulajdonit. Amit tettem, embertársaim, polgártársaim és hazám iránti kötelességből tettem s amit tudok, tenni fogok ezután is. Az áldatlan politikai visszonyok, a melyek miatt különösen az előléptetések terén az igazságügyi személyzet is sokat volt kénytelen szenvedni, megszűnt, most már remélhető s tőlem telhetőleg én is arra fogok törekedni, hogy a jogo- igények méltányos kielégítésben részesüljenek. Intling dr. válaszát számtalanszor éljennel szakította félbe a küldöttség, melynek Imling minden tagjával kezet fogott. Ekkor a szónok az ünnepeltnek a következő könyveket adta át : «A betétszerkesztési utasitásoks, «A tényleges birtokosnak a telekjegyzőkönyvbe való bejegyzései), «Magyar telekkönyvi jog», «A végrehajtási törvény magyarázatai). A könyvek erre a célra tudományos könyvekhez illő egyszerűséggel, de mindamellett az iparművészet remeklésével voltak bekötve : sötét bordó szinü barkás bőrbe, párnázva, aranymetszéssel, a táblák belső oldalai finom fehér habos selyemmel bevonva, a selyem szélei művészi mintázatú széles aranyozott kerettel ellátva, a táblákon belül levő előték szintén selyemből valók; a négy könyv egy tokba elhelyezve, mely kulcscsal bezárható, felső része köszörült vastag üvegtábla, melyen át a bent egymás mellett elhelyezett könyvek egészen megláthatok, az üvegtábla közepén Imling dr. nevének domborművet képező aranyozott kezdőbetűi vannak, melyek az üveg másik oldalán kis csavarokkal vannak megerősítve. Az átadáskor a szónok csak a könyvekbe kőmetszettel beleillesztett ajánlás szavait mondta el, amelyek a következők: ((Méltóságos Imling Konrád dr. urnák, a kitűnő jogtudósnak és jogtudományi irónak, a magyar telekkönyvi jog kiváló művelőjének, a telekkönyvi betétszerkesztés újjászervezőjének, Igazságügyi Államtitkárrá való kinevezése alkalmából, mély tisztelete és ragaszkodása jeléül: a magyarországi telekkönyvi betétszerkesztő személyzet.)) Török István dr., betétszerk. kir. albiró. Külföld. A spanyol büntetőjogi irodalom fejlődése. Irta THÓT LÁSZLÓ dr. V (Folytatás.)*) Rueda nem helyez nagyobb súlyt annak a kérdésnek a fejtegetésére, hogy vájjon rossz, vagy jó-e a büntetés, hanem csupán annyit mond, hogy az állam, midőn a büntetés megállapításában álló hivatását teljesiti, azt csakis a jó megvalósításának az eszméjétől vezettetve teheti, mert senki sem vonhatja kétségbe, hogy a jót valósítja meg minden, ami a jogot helyreállítja. A büntetés okozhat fájdalmat; ebből azonban nem következik, hogy az valami rossz, mert a munka is okoz szenvedést s mégis azt mondjuk, hogy az erénynek a forrása. A bűnös ugyan rossznak tekintheti a büntetést, de hát a kis gyermek is annak tekinti az iskolába járást. Végül megállapítja Rueda a büntetés fogalmát. Szerinte az nem egyéb, mint azon szenvedés, amelyet állami hatóságok a bűntett által megzavart jognak a helyreállítása céljából okoznak. Mint a föntebbiekből látjuk, Rueda egyike a legeredetibb s *) Előző közlemény a 24. számban. G 2(37 legkiválóbb spanyol kriminalistáknak, akinek a munkája nagyobb figyelmet érdemel. Egyszerű, könnyen érthető stylusban irt fejtegetései, világos eszmemenete, a legkitűnőbbek közé sorozzák könyvét. Folytonos tekintettel van hazája legkiválóbb kriminalistáinak a nézeteire s gyakran idézi és bírálgatja Pacheco-t, Sertta-t és Viada-X. A spanyol büntetőjogi irodalom másik kiváló és figyelemreméltó terméke: a D. Jósé Maria Valdés Rubio madridi egyetemi tanár «IJerecho Penafa cimü, kétkötetes munkája. Szerző rendkívüli alapossággal tárgyalja a büntetőjog alapvető kérdéseit: a bűntettről és a büntetésről több mint nyolcszáz oldalon értekezik. Különösen becsessé teszi munkáját a második kötet, amelyben — többek között — a spanyolországi mórok és zsidók középkori büntetőjogát tárgyalja. Az alapfogalmak definiálásánál mindig bőven idézi a spanyol, olasz, francia és a német Írókat, de emellett ő maga is midenkoron kifejezésre juttatja saját nézetét is. így, a büntetőjog, szerinte : — «a bűntett vagy vétség által megsértett igazságosság helyrehozására, a megzavart jogrend lehető visszaállítására és a bűnös megjavítására szükséges társadalmi, erkölcsi törvény.)) A bűncselekmény pedig szerinte : a jognak a megsértése, vagy megszegése szabad akaratból, vagyis oly módon, hogy a sértő nemcsak azon cselekményről vagy mulasztásról bír öntudattal, amelyet elkövet, hanem — ezen kivül — arról is, hogy az jogellenes. Magát a bűncselekményt háromféle szempontból elemzi: mint egyszerű jogsértést, mint a szabad akarat cselekményei által elkövetett jogsértést és mint a jognak tudatos megsértését, vagy megszegését. A büntetés fogalmára nézve pedig azon meghatározást adja, hogy az az államnak ama jogos cselekménye, amelylyel a bűntett, vagy vétség által megzavart jogrendet, a szabadságnak és egyéb jogoknak a bűncselekményhez minőségileg és mennyiségileg mért megszorítása utján, — helyreállítja. Érdekesen fejtegeti Valdés Rubio a büntetőjog történetéből levonható tanulságokat. Ezek — szerinte — a következők : A bűncselekményre vonatkozó sauctió általános jellegű s mint a jognak többé vagy kevésbbé öntudatosan célzott s nem csupán az igazság szolgáltatására, hanem a társadalmi jóllét biztosítására is irányuló helyreállítása jelentkezik. Ez okból mindenütt találunk büntetéseket s mindenütt ismerték a bűntett és a jogi sanctió fogalmát, noha igaz, hogy a büntetés nem minden időben volt az, aminek lennie kellett volna, mert volt idő, amidőn azt kizárólag a társadalom biztonságát szolgáló eszköznek tekintették. Innen van a tulszigoru büntetések eredete. A társadalmi és az egyéni személy, természetüknél fogva az dnfentartásért harcoltak s küzdelmet folytattak a létért. Ez magyarázza meg azt, hogy sok olyan cselekmény ellen, amely az említett küzdelmet veszélyeztette, már a legrégibb időben óvó intézkedéseket tett a védekező társadalom. Ezen, tágabb értelemben büntetésnek nevezett sanctió, minden egyes népnek vagy vallásos, vagy katonai, vagy politikai, sociális, vagy egyéni jellegét, továbbá eszméit, szokásait és szervezetét tünteti föl s annak a kiszabása általában az illető nép fejének, vagy képviselőjének avagy — az ő nevükben — a bíróságok hatáskörébe tartozott s az államot alkotó összes egyének véleménye s akaratuknak és tekintélyüknek a kifejezéseként jelentkezett. Ezen, az alsóbbrendű lényeknél ösztönszerű módon nyilvánuló reactió, az államban szabadon, reflexióval működik s hasonlóságra és arányosságra törekszik és a birói tévedések elkerülése céljából, nemcsak a vádlott, hanem a már elitélt egyénnek is megengedi, hogy ártatlanságukat bizonyítsák. Ez a héber jog tanúsága szerint már a legrégibb időkben igy volt. A büntetőjog történetét a haladás jellemzi, mert azt látjuk belőle, hogy a bűncselekmények és a kegyetlen büntetések száma csókkent. A büntetőjog történelmének egyik további tanulsága — Valdés Rubio szerint — az, hogy akrimiualitás csökkentésének az óvszeréi nem csak a kidsö, hanem kiválóan a belső momentumokra irányzandók, mert a bűntett elsőrendű eleme az ember belvilágában, az akaratban keresendő. Ez az oka annak, hogy sem a tálió, sem a legkegyetlenebb büntetési rendszer nem volt képes csökkenteni a kriminalitást. A büniető fórvények annál enyhébbek, minél nagyobb az illető népnek a műveltsége, vallása, erkölcsisége, bölcselete s minél fejletebbek társadalmi és politikai intézményei s minél érettebb a tudománya, művészete, ipara és kereskedelme, mert mindezen tényező nagy hatással van az erkölcsök szelidülésére és a kriminalitás csökkentésére, ha nem is a büntcltek számának, de legalább is súlyosságának a teidntetében. A büntetőjog a jog, az ember és az állam felől uralkodott vélemények szerint fejlődött.