A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 27. szám - A magyar polgári perrendtartás törvényjavaslatának bírálata. Perfelvétel és előkészítés [7. r.]

A JOG 206 mód és eszközökről kell gondoskodni, hogy a fél mindezt elő tudja adni s képes legyen előadni a mi javára, igazai oltalmára szolgál, azért a pervezetést a felek részére kiszolgáltatni nem helyes dolog, s főképpen akkor, midőn az pusztán munkamegtakarítás szempontjából céloztatik. Azért én az előkészítő iratok alkalmazását, — az Írásbeliségnek ezt az utolsó coptját, az ujabbi eljárásból teljesen kiküszöbölném. Ugy sem füz egyéb jogi hatályt a javaslat az előkészítő irat hiányához, csupán azt, hogy a tárgyalás elhalasztásával járó költséget a fél viseli. Ugy sincs jelentősége az előkészítő iratnak, ha az tartalma szerint elő nem adatik. Szóbeli tárgyaláson lehet-e hiven ellenőrizni azt, hogy abból a felek mit adtak elő és mit hagytak ki? Birói gyakorlatból tudom, hogy rendes perekben a periratok a történelmi tényelőadást csak szaggatottan tartalmazzák, a bizonyítékok darabolva hozatnak fel, átcsapongnak a felek oly mellékkörülményekre, melyeknek a per anyagával való összekeverése nehéz bonyodalmakat idéz elő, az ilyen perelőkészités még a többlet munkától sem fogja a bíróságot megkímélni. Kidomboritandónak vélném a számadási perekre contemplált egyes bíró által való perelőkészítésnek szélesebb keretben való érvényesülését. Egyes bíró a perbeli tényállást könnyebben kideríti, eljárása hathatósabb garantiát nyújt arra, hogy midőn az ügy a tanács elé kerül, kellően előkészítve van. Emellett a félnek beismerései jegyzőkönyvbe vétetvén, hamarább tisztázhatóvá válnék, hogy felek tényállításai közt mi a vitás ? mit kell bizonyítani s csoportosítva adatnának elő az arra szolgáló bizonyítékok. Az alapos jegyzőkönyvvezetés nem forgatja fel a szóbeliség alapintézményét, s túlzott az az aggodalom, melyet az indokolás visszatükröz. Munkatakaritás érhető el az által, ha csupán chablonos fejezetekből fog állani a jegyzőkönyvelés, de ez a takarítás gyakran az ügy alapos ellátását, így a törvényjavaslat által célba vett siker elérését veszélyezteti. A javaslat szerint a szóbeli tárgyalás egységes rendszere jön alkalmazásba, így az összes szóbeli tárgyalások egy egységes egészet képeznek. Ki bizhatik a tanács tagjai feljegyzéseinek pontosságába, főként, ha azok nem is revideáltatnak, s tartalmukra sem egyeznek. Még kevesebb garanciát nyújt a tanács tagjainak visszaemlékezése, mert az könnyen elmosódik. így arra, hogy mi ment végbe az előző tárgyaláson, egyedüli biztos alap a jegyzőkönyvi feljegyzés, az alapos jegyzőkönyvezés, ami a javaslat rendszere mellett elengedhetetlen. Nem lehet itt a német eljárást venni zsinór mértékül, mert ott csupán az utolsó tárgyaláson előadottak vétetnek számba, mig nálunk a javaslat rendszere szerint az összes tárgyalások eredményei egységesen vétetnek figyelembe. Egyébként erről még a további részleteknél tüzetesebben szólok. A javaslatnak előnyeiről szólva, ki kell emelnem, hogy a 211. §-nak az az intézkedése — hogy az előkészítő irat áttekintése után az elnök a feleket személyes tárgyalásra idézheti, tanukat idézhet, hatóságoktól iratokat szerezhet — az ügymenet gyorsítását nagyban elősegíti. Belföld. Imling dr. üdvözlése. A magyarországi telekkönyvi betétszerkesztő személyzet, mely 15 betétszerkesztő kir. törvényszéki bíróból, 39 betétszerkesztő kir. albiróból, 33 betétszerkesztő telekkönyvvezetőből, 34 betétszerkesztő segédtelekkönyvvezetőből, 50 írnokból és 96 szakdijnokból áll, június 23-án küldöttségileg üdvözölte Imling Konrád dr.-t igazságügyi igazgatási államtitkárrá való kinevezése alkalmából. Ez olyan nagy mértékben eltért a szokásos üdvözlésektől, hogy tulajdonképpen a kitűnő magyar jogtudós ünneplésének lehet tekinteni.*) A 25 tagból álló küldöttség pont 12 órakor megjelent Imling dr.-nak fogadó termében, s miután a küldöttséget Kémény Andor dr. kir. törvényszéki biró bemutatta, Torok István dr. albiró mondta el az üdvözlő, helyesebben mondva, a jogtudóst ünneplő beszédet. *) A napilapok az egészet nagyon félre értették, mert mi nem sérelmeinket panaszolni, hanem tulajdonképpen a kitűnő magyar jogtudóst ünnepelni mentünk fel. s ezzel a közleménynyel a félreértést is el kivánom oszlatni. A beszéd tartalma a következő: Mi, a magyarországi telekkönyvi betétszerkesztő személyzet a napilapokból őszinte örömmel vettük tudomásul Méltóságodnak az igazságügyi igazgatási államtitkári állásra való kijelölését, s mikor kinevezése befejezetté vált, örömünk határtalan volt. Ez az öröm, mely most is dagasztja kebleinket, önkéntelenül támadt, éppen ugy mint mikor valamely kiváló érdem kellő megjutalmazása jut tudomásunkra. Hogy Méltóságod ezt az állást nemes egyéniségével, nagyarányú szakképzettségével, fáradhatatlan tevékenységével, éles ítélőképességével s a magyar nemzeti eszme iránti erős érzékével méltán kiérdemelte, azt még említeni is feleslegesnek tartjuk. Különösen egyéniségének nemességét közvetlenül is ismerjük, mert Méltóságod az igazságügyminiszteriumból 1889 óta felügyeletet gyakoiol reánk, s ez alatt volt alkalmunk egyéniségének minden nemes vonását megismernünk. Ha e mellett még azt is tudjuk, hogy Méltóságod a pályája kezdetén, mikor igazságszolgáltatásunk gyorsasága még csak pólyában szunnyadóit, törvényszéki bíróvá való kinevezése után birótársai nagy bámulatára az első ülésbe 100 elintézett ügydarabot vitt be, ha tudjuk, hogy a Rátk-íé\e törvénykiadásban az igazságügyre vonatkozó törvényeket, 1886 óta Méltóságod látja el hézagpótló magyarázatokkal s Zlinszky Magyar magánjoga 3. és 4. kiadásának átdolgozásában részt vett, ha Méltóságodnak a magyar jogászegyletben a Telekkönyvi reformokról, a Dologjogi nyilt kérdésekről, a Családi hitbizományról tartott mélyreható értekezéseit és a Pallas nagy Lexikonában a perjogi fogalmakról készített rövid és mégis kimerítő ismertetéseit olvassuk, ha tudjuk, hogy ezeken kivül a szaklapokban és a napi sajtóban milyen számos s igazságszolgáltatásunk kedvező irányban való fejlődését milyen nagy mértékben előmozdító cikkei jelentek meg, ha tudjuk, hogy a telekkönyvi betétszerkersztést Méltóságod szervezte ujjá, s ez alkalommal a jogbiztonság követelményeinek fenntartása mellett a betétszerkesztési teendőknek a felényire való leszállításával milyen nagy mértékben elősegítette a telekkönyvi bejegyzések és a tényleges állapot közötti összhang létre hozását, ha tudjuk, hogy a tényleges birtokos tulajdonjogának a betétszerkesztési szabályok alkalmazásával a telekjegyzőkönyvbe nemcsak egyes ingatlanokra, hanem egész községek területére való bejegyzését Méltóságod tette lehetővé ; ha tudjuk, hogy a közönséges, a telekkönyvi átalakítással kapcsolatos, a határőrvidéki, a fiumei betétszerkesztésre vonatkozó rendszeres hivatalos utasításokat s a tényleges birtokos tulajdonjogának a telekjegyzőkönyvekbe való bejegyzésére vonatkozó rendszeres miniszteri rendeletet szintén Méltóságod irta, ha tudjuk, hogy készülő polgári törvénykönyvünknek a dologjogra vonatkozó, az igazság mellett a méltányosságot is kellően érvényesítő, részét a jogtörténeti elv alkalmazásával Méltóságod szerkesztette és az ajánlott jogszabályokat előzetesen a szerkesztő bizottság üléseiben élőszóval, azután a külön vaskos kötetben megjelent dologjogi rész indokolásában írásban milyen nagyméretű jogi képzettséggel és fejlett jogi érzékkel indokolta meg, ha Méltóságodnak a Zlinszky nyomán készített közkézen forgó, a maga rendszerével páratlan «Magyar telekkönyvi jog» cimü s a mellett a legcsekélyebb részletekre is kiterjedő, minden szavában megbízható, a gyakorlati életben b'ráknak és ügyvédeknek egyaránt nélkülözhetetlen «A végrehajtási törvény magyarázatán cimü munkáját tekintjük: akkor az összehasonlítás ösztönénél fogva, önkéntelenül Európa legnagyobb jogtudósai vonulnak el lelki szemeink előtt, s arra a meggyőződésre jutunk, hogy ilyen kitűnő jogtudóst Európa bármely művelt állama büszkén vallana magáénak: hogyne örülnénk hát mi, mikor az igazságügyi igazgatási államtitkári állásban éppen Méltóságodat, az európai legnagyobb jogtudósokkal egy színvonalon álló magyar jogtudóst és jogtudományi írót üdvözölhetjük. Még egy szempontot nem szabad figyelmen kivül hagynunk ; ugyanis Méltóságod a határőrvidéki és a fiumei betétszerkesztés megvalósításával hazánk szétdarabolt jogterületeinek egységesítését segítette elő, s a mult kormány alatt már hivatalától is vissza akart vonulni ; ezek oly tények, melyek arra késztetnek bennünket, hogy az emiitetteken kivül a magyar nemzeti eszme kitűnő bajnoka gyanánt is üdvözölhetjük Méltóságodat. Mi ezeknek teljes tudatában a legnagyobb örömmel