A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 25. szám - A spanyol büntetőjogi irodalom fejlődése [10. r.]

200 A JOG áldozatot érdemel. Emlékszünk a Nagy Ödön előtti időkre, mikor sem a birák, sem az ítéletek nagy része nem állott azon színvonalon, melyet a jogkereső közönség a törvényszéktől joggal megkövetelhetett. Mintabirósággá a törvényszék csak Nagy óta fejlődött, aki az ide nem való bírákat lassanként kitessékelte és egy törekvő, a korral és a tudománynyal haladó, tágabb látkörü és tárgyilagosan, de egyúttal alaposan is Ítélkező bírói gárdát gyűjtött maga köré, mely szeretettei és odaadással követte nagytudásu és figyelmét mindenre iránjitó fejét és elnökét. Nemcsak kár, de vétek volna mindezt kockára tenni, most, midőn e tszék már európai hírnévre tett szert. Minden experimentálás itt a legsúlyosabb következményekkel járna a jogszolgáltatásra nézve. Amúgy is vajmi csekély a jó tszékeink száma! Ha — mint állitják — a lemondás oka személyis természetű és nem egyedül sértett ambíciók folyómánya, — akkor Pólóm inak mindent el kell követnie, hogy a differenciákat kiegyenlítse, és Nagy maradását lehetővé tegye. Ha Páris városa VI. Henriknek felért egy misével, — akkor a keresk. és váltótörvényszék elnökének állásában való megtartása is felér egy miniszteri elégtétellel! Reméljük, hogy a krisis nyári zivatar módjára csakhamar elmúlik és a feltűnő szivárvány majd hirdetni fogja a minister és elnök kibékülését és — ami még ennél is több — Nagynak mindnyájunk örömére állásában való maradását. r. I. A budapesti ügyvédi kamara f. é. május 16-án felterjesztést intézett az igazságügyminiszterhez az iránt, hogy hasson oda a pénzügyminiszternél, hogy a felekkel való bánásmódnak egyenlőtlensége a felvilágosítások megadása körül megszüntettessék és a felvilágosítás senki érdekelttől jogos indok nélkül meg ne tagadtassék. A felterjesztésre egy főv. ügyvédnek azon panasza szolgáltatott okot, hogy ügyvédek a rájok bizott ügyek elintézésének módjáról a pénzügyminisztériumban (tudtunkkal más minisztériumban is) felvilágosítást nem nyernek, holott az országgyűlési képviselők azt készséggel megkapják. E felterjesztésből közöljük az alábbiakat: «A sérelmezett gyakorlat nem uj keletű s az ja köztudatba is átment. Egy ellenkező gyakorlatot talán még tudnánk megérteni, az legalább közel járna ama tisztultabb, az összeférhetetlenségi kérdések szabályozása alkalmával a törvényhozás kebelében is megnyilvánult felfogáshoz, mely magánérdekeknek országgyűlési képviselők által a miniszteri hivatalokban való képviseletét lehetőleg megneheziteni törekedett. A mai sérelmes gyakorlat félszegségének eredő motívumai: az ügyvédi hivatás közjogi jelentőségének alábecsülése s a képviselői minőség magánjellegű vonatkozásának túlbecsülése. Mikor ily indokok az ügyek külső elbánásánál is megkülönböztetésre vezetnek: hol a biztosíték, mely hasonló megkülönböztetéseket az ügyeknek érdemleges elintézésétől távol tartson? Ám ha e biztosíték a kormányzat hajthatatlan pártatlanságában s az egyes tisztviselőknek befolyásolhatatlanságában meg is volna, ha a miniszterialis forumok előtt eldöntésre kerülő magánérdekű ügyek kizárólag csakis az ügynek benső igazsága szerint intéztetnének el, s erre a közbenjáró egyén politikai befolyásának súlya egyáltalán nem volna: szabad-e a jogállamban egyesek külső favorisálásának leplezetlenségével még csak annak látszatát is felkelteni, hogy a kedvezés az ügyeknek érdemére is kihat? Szabad-e az ügyek ellátására hivatott tisztviselőket abban a kötelességükben, hogy kedvezés és befolyás nélkül intézzék a rájok bizott ügyeket, «hiva'talból» megtántoritani ? És szabad-e a jogkereső közönségnek ama részétől, mely egy «csak — ügyvéd> közbenjárásával él, megvonni oly kedvezményeket, melyeket készséggel juttatnak a <= képviselő-ügyvédek* klientelájának ? Szabad-e ily uton az ügyvédeknek egy kiváltságos osztályát teremteni meg, a közönségben ennek tudatát nagyra nevelni és minden közmegbízásnak lcgszentebbikét, a képviselői megbízó levelet, az egyenlőtlen verseny eszközévé lefokozni ? Maguk a képviselő-ügyvédek sem kérnek ebből a kétes előnyből, mely a meggyanusitásoknak örökös forrása ; az ügyvédi karnak zöme pedig méltán zúdul fel oly elbánás ellen, mely egyaránt jelenti a karnak lekicsinylését s a jogrendnek sérelmét. Magánjellegű ügyek elintézésének mikéntjét az elintézés s az arról szóló végzés kézbesítése közötti időben titokban tartani csak kivételes esetekben lehet indokolt. Ha nincs indokolva, ugy a felvilágosítás megtagadása méltánytalan. Ha pedig titok kell. hogy legyen: ugy maradjon az titok mindenki számára és ne állhasson elő, kivált ellentétes érdekek összeütközése esetében azon igazságtalan helyzet, hogy a «csak — ügyvéd* által képviselt fél kétségben maradjon, a «képviselő-ügy véd» fele ellenben nyomban értesítést szerezhessen az ügynek sorsa felől, s ahhoz idejekorán alkalmazkodni tudjon. Az ügyvédi karnak, a jogkereső közönségnek, a kormányzat pártatlanságának s a parlamenti élet tisztaságának érdekei egybefonódnak tehát annak követelésében, hogy a sérelmezett viszásság kiküszöböltessék. I Teljesen kész í A GRECSÍK-FÉLE MAGYAR DÖNTVÉNYTÁR 9 KÖTET 1 összesen körülbelül 500 iv terjedelemben. I. Teljes ülési határozatok, II. Váltó- és Csődjog, III. Végrehajtási eljárás, IV. Polgári perjog, V. Közjog, VI. Büntetőjog, VII—VIII. Magánjog, IX. Kereskedelmi jog. A teljes munka ára erős vászonkötésben 120 (százhúsz) korona. Megrendelhető három (3) koronás havi részletfizetésre. POLITZER ZSIGMOND ÉS Fit könyvkereskedésében BUDAPEST, IV., Kecskeméti-utca 4. © Egyes kötetek külön is kaphatók 15 koronájával. © i *m«iM«Mi»*<ii»iw<M.il.ill i. ^M^^ l -.._ J._.^_y RÉSZVÉNYTÁRSMAO NYO-VIWUA BUDAPE8T