A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 25. szám - A spanyol büntetőjogi irodalom fejlődése [10. r.]

A JOG 199 A kiengesztelési elméletet sem tartja helyesnek Rueda. j Ugyanis szerinte, ha a kiengesztelés csupán a rossznak rosszal I való visszatérítését jelenti oly módon, hogy a törvényhozó | gondja kizárólag az ezen visszatérítésre irányuló eszköznek a keresését célozza; akkor a visszatérítést a bosszúval zavarjuk össze. Ha azonban a visszatérítés szó csupán oly öntudat-jelenséget jelent, amelynek értJmében azon pillanattól kezdve, amelyben a bűntett a rendet megzavarta, ezen megzavart rendnek a helyreállítására kell törekednünk s ha a «kiengesztelés» szó azon ielkiismeretmardosásra vonatkozik, amelyet valamely olyan cselekménynek az elkövetése után érzünk, amelyet nem kellett volna elkövetnünk : akkor elfogadhatjuk alapeszme gyanánt a kiengesztelést, amely azonban ez esetben a büntetés céljától eltérő dolgot jelent. A jogrend megzavarásának az okát és eredetét az egyénben kell keresnünk, aki szándékosan juttatja önmagát a jogrenddel ellentétes, vagyis jogellenes helyzetbe. Ezen helyzetet meg kell szüntetni s arról kell gondoskodni, hogy a dolgok eredeti állapota visszatérjen s ennek az elérésére a büntetés a megfelelő eszköz. Ebből a következő tételek folynak: 1. Minthogy a büntetés eszköz, oly módon és oly föltételekkel kell használni, hogy bizonyos célnak a megvalósítására törekedjék ; 2. a büntetés céljának a bűntett által megzavart jogrend helyreállításában kell állania; a jogrend megzavarásának eredeti oka amelyet a bűntett föltételez — a bűntett alanyában, vagyis a bűncselekmény elkövetőjében van ; 4. ezen eredeti ok az önmaga megszüntetését kívánja, amit csupán ugy lehet elérnünk, ha a büntetés célja gyanánt a bűntettes megjavítását ismerjük el; 5. minden büntetés, amely nem ezen cél elérésére törekszik, nem egyeztethető össze a jog általános togalmával; 6. az államnak, amely a jogföntartásra van hivatva, elengedhetetlen kötelessége, hogy oda törekedjék, miszerint a büntetés a jog által megkövetelt föltételek között hajtassék végre. (Folyt, köv.) Irodalom. Az eszme és az igazság, irta Fitos Vilmos dr. Budapest, 1906. — Szerző szerint mindazt, amit létnek nevezünk, a concret jelenségek világa tárja elénk. E jelenségek száma végtelen. Aki valamennyi jelenséget egyetlen tételben összefoglalva gondolni képes, az a létező világot a maga összességében, egységében fogta fel. Azok hiányos csoportjának, körének összefoglalása pedig nem egyéb, mint összefoglalása valamely igazságnak. A logikai Ítéletben kifejezett igazság az emberi szellem egyetemes megnyilatkozása. Felismerése az emberi értelem képessége és a megismerésnek legfőbb postulatuma. Az igazság egyetemes és a jelenségeken kivül concrét, egyedi léttel nem bir. Am bizonyos számú vagy valamennyi jelenség megegyező sajátságainak megállapítása nem teljes ismerete a létnek. Valamely concret jelenség teljes megismerését meg kell előznie az összefoglaló ismeretnek, vagyis igazságok megállapításának. A concret ismeret pedig csupán a már megállapított igazságok megfelelő összefoglalásából állhat elő. Lehetséges tehát concret ismeret, de az igazság mindig egyetemes. A szellemi irányok tételei: irányeszmék, nem igazságok s a tudománynyal szemben a concret jelenségek értékével birnak. Az irányeszmével irányeszme áll szemben, az igazsággal szemben nem egy másik igazság, csak tévedés. Nem kell-e ezek szerint az irányeszméket az igazsággal szemben elejteni r Krdemes-e, helyes-e érettük lelkesedni, mindent, még életet is feláldozni, mikor ezek nem igazságok ? A felelet igen egyszerű. Az irányeszmék nem igazságok ugyan, az ember azonban concrét létet él; ennek kifejezői az irányeszmék, melyektől való megválásunk egyedül a concrét létről való teljes lemondás által lenne elérhető. Az irányeszmék nem helyettesíthetők az igazság által, mely egy egyetemességével teljesen kivül esik a mi concrét létünkön. (Szerző itt nagyokat mond és semmit sem bizonyít. A fentiek szerint ki van zárva, hogy az irányeszme egyszersmind igazság is lehessen. Azon igazság azonban, meiy földi létünkön kivül esik, igazság nem lehet és az érle való küzdelem céltalan és hiábavaló lenne. Csodálatos, hogy mily könnyen teszik a bölcsészek magukat tul a problémák nehézségeiny. Néhány nagy — nem is analyzálható mondás és a kérdés meg van oldva. Akárcsak a vásári athlcták, akik játszva felemelik a belül üres nagy súlyokat.) Az embernek az igazságot és az irányeszmét rendesen nem tudjak megkülönböztetni. Ok az írányeszméket igazságoknak tartják. Értük lelkesednek, saját irányeszméiktől eltérő irányeszméket tévedéseknek és hazugságoknak bélyegeznek, ők nem irányeszmékért, de ^igazságért» küzdenek. Az irányeszme azonban nem csak hogy nem igazság, de még csak tévedésnek sem tekinthető. Tévedés csak a tudományban az igazság megállapítása körül állhat elő, — az irányeszmék pedig kivül esnek a tudomány területén. Ezen felfogás szerint az irányeszmékért való lelkesedés, a valósításukért kifejtett küzdelem megfér az igazság ismeretével. De az ismeret hiánya, az igazságfogalomnak, a tudományos munkának nem ismerése az, mikor valamely irányeszme igazságnak tartatik. Mindezekből pedig szükségképpen következik, hogy nem minden tétel, mely nem foglal magában igazságot, egyszersmind irányeszme. Az igazság nem örök, vagy legalább nem mindegyik az. De minimális kelléke minden oly tételnek, mely igazságképpen léo fel, az, hogy minden szellemi iránytól független legyen. . . . Elég ízelítőnek ennyi, hogy szerző eszmemenetével megismerkedjünk. Szégyenünkre valljuk, hogy e füzet gondos elolvasása után csak époly bölcsek voltunk — mint annak előtte. Sőt eddigi józan gondolkodó és Ítélőképességünkben is [kételkedni kezdtünk. «Mir wird von alledem so dumm, als ging mir ein Mühlrad im Kopíe herum.>Lehetséges, hogy a hiba bennünk rejlik. r. I. Ujabb bűnügyi esetek büntetőjogi praktikumok részére. Összeállította Finkey Ferenc dr. sárospataki jogakadémiai tanár. A Grill-íé\c — Márkin Dezső dr. által szerkesztett — jogi könyvtár XV. füzete. Ára 60 f. — Pótléka ez szerzőnek 1900-ban megjelent ibünügyi esetek, vitatkozási tételek és feladatok* cimü füzetének. Előszavában a tudós szerző — kinek elismerésre méltó büntetójogirodalmi működéséről már nem egyszer dicsérőleg megemlékeztünk— kiemeli, hogy szükségét érezte, hogy a büntetőjogi praktikumokban hallgatói részére bonyolódottabb és nehezebb jogesetek álljanak rendelkezésére. Mert minél nehezebb és érdekesebb esetet tár ki tárgyalásra, annál nagyobb buzgalommal látnak hozzá a vállalkozók és különösen a mélyebb lélektani problémák iránt érdeklődnek. Ugyanezt tapasztalhatták,—szerinte,— a többi büntetőjogi praktikumokkal foglalkozó jogtanárok is. Ezért vett fel a jelen füzetbe több, a közel múltban történt nagyobbszabásu esküdtbirósági ügyet; a tszéki és jbirósági ügyekből csak a legvitásabbakat szemelte ki. A közölt, gyakorlatból merített esetek száma 54. l'ersze ezek csak útmutatóul szolgálhatnak a büntetőjogtanároknak arra nézve, hogy miképp kelljen ily praktikumok alkalmával a joghallgatókat foglalkoztatni és elméjüket élesíteni. Az ügyes tanárnak a naponta megújuló éleiből kellene merítenie, — ha oly éles szeme és judiciuma volna, mint aminővel Finkey tényleg rendelkezik. Amely tanár e nélkül szűkölködik, arra nézve áldás, hogy ily avatott kalauzra tehet szert. r. I. Vegyesek, Előfizetés a A yOG-ra. Azon vidéki t. előfizetőink, akiknek előfizetése lejárt, mai szamunkkal postautalványt kapnak, amelylycl szíveskedjenek hozzánk juttatni az előfizetési pénzeket. Birák juniálisa. A budapesti kir. törvényszék számos tagja, Honáth Ferenc elnökkel az élén, vasárnapon, folyó hó 17-én, egész napra terjedő kirándulást rendezett, melyben a járásbíróságok és a váltótörvényszék néhány tagján kivül néhány fiatal bírónak a nejeik is résztvettek. A kirándulás célpontja Esztergom volt, ahol a kirándulók a testületileg megjelent járásbíróság tagjai által fogadtattak és kalauzoltattak. A bazilikának, a kincstár és képtárnak, valamint a kriptának — szakszerű magyarázat melletti — alapos megszemlélése után, a vidám társaság a «Fürdő» vendéglőben ebédhez ült, mely Gráf Vilmos járásbiró és Horváth Ferenc elnök pohárköszöntői által füszereztetett. E fűszerezésre annál nagyobb szükség volt, mert az ebéd még a legszerényebb kívánalmaknak sem felelt meg. Ebéd után átevezett a társaság egy szomszéd nyári üdülőhelyre, ahol az oda kirándult budai dalárda által improvisált plein air hangversenyben gyönyörködött. A társaság egy része már a délutáni, zöme azonban csak az esti vonattal tért vissza és nem győzte eléggé dicsérni a sikerült kirándulást és a megszokott munkakörből és visszavonultságból ily módon való kilépésnek kellemes és frissítő voltát. Az ily közöl kirándulások és összejövetelek a testületi szellem ápolására, a különféle biróságokhoz beosztott birák megismerkedésére és megbarátkozására rendkívül üdvös hatással vannak és azért jövőre is ajánlhatók. De ez esetben a birák nagyobb számának a részvétele is megkívántatnék. Horváth elnök itt is jó példával jár elöl, mert sohasem vonja ki magát az ilyen összejövetelek alól. Példáját főleg az idősebb bíráknak kellene követniük, és alkalmat keresniük, hogy fiatalabb kartársaikkal alaposabban megismerkedhessenek. A fiatal albiró itt érintkezhetik a felebbviteli tanács koryphaeusaival, eszmét cserélhetnének és esetleges félreéi téseket vagy tévedéseket is rövid uton helyreigazíthatnának stb. stb. r l. A kereskedelmi és váltótörvényszék elnöke — ellenőrizhetetlen hir szerint nyugdíjaztatása iránti kérvényét benyújtotta, sőt túlbuzgó nyelvek már utódát \s emlegetik. Mi mindkét hírben nem akarunk hinni. Nagy Ödön—erélyével, elsőrangú jogi tudásával és bíráival szemben tanúsított jóakaró, az érdemet mindig elismerő és pártfogásban részesítő viselkedésével — oly kiváló és eléggé el nem ismerhető érdemeket szerzett a keresk. és váltótszék regenerációja és közbizalomnak örvendő ítélkezése körül, judicaturáját oly magas polcra emelte és birótársai körében oly nagy tekintélynek örvend, hogy ez állásában való megtartása az igazságügyi kormányzatnak legégetőbb feladatát képezi, — és minden