A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 24. szám - A bizományi váltó [4. r.]

188 A JOG feltétlen, ha a bizományos del eredére felelősséget vállalni a I törvény, illetve kikötés alapján köteles volt. Ha tehát a jótállásra bármi okból nem köteles, nemcsak hogy a megbízó mint forgatmányos által követelt visszkereseti összeg megfizetését tagadhatja meg, hanem ellenkezőleg a K. T. 377. §-a alapján éppen ő követelheti megbízójától aciio mandati cóntraria utján ennek az összegnek kiegyenlítését, ha a megbízó követői által ellene indított visszkereset folytán fizetett,16) feltéve, hogy a váltó megszerzésénél, átvételénél a köteles gondosságot taunsitotta, mert ebben az esetben a váltó az ügy természetéből folyólag épp ugy tekintendő mint bármely más vételi bizományi áru, melynek a megbízás teljesítése utáni romlásáért, a megbízó által szándékolt célra való alkalmatlan voltáért, elkobzásáért vagy megsemmisítéséért a megbízó felelősségre egyáltalában nem vonható ;16) sőt lehetséges az is, hogy a kapott váltóért maga is értéket vagy árut adott annélkül, hogy a megbízó ezt előlegesen a megbízáskor neki átadta volna, s ekkor meg éppen követelheti a megbízótól ennek megtérítését. A bizományos által történt forgatmányoknál, ha a megbízó e forgatmány alapján ellene fordul, tehát praejudicialis kérdést fog képezni, vájjon a bizományos a váltó kifizetéséért felelősséget vállalni köteles volt-e, vagy pedig csak azért forgatta-e a váltót, mert az elől ki nem térhetett (teljes forgatmány mellett kapta ő is) vagy pedig, hogy ez által más mellékes célt érjen el, pl. a rendelvényes a kérdéses váltót csak az ő forgatmányának rávezetése után volt hajlandó leszámítolni. Hogy kétség esetén a bizományos forgató feltétlenül elmarasztalható a megbízó által indított visszkeresetre is, azt a váltójogi szigorúság parancsolja. Ugyancsak nem térhet ki a váltóösszeg megfizetése elől a bizományos akkor sem, ha a váltót rendes forgatmány utján lett volna köteles a megbízóra átruházni, de ennek dacára kötelezettség nélkül forgatott. Utóbbi esetben azonban a kereset csak köztörvényi uton érvényesíthető és pedig a K. T. 369. §-a alapján. A váltóadós a rendes forgatmány esetén természetesen csakis a megbízóval, de nem egyszersmind a bizományossal szemben fennálló kifogásait is érvényesítheti, kivéve azokat az eseteket, melyek a váltójog értelmében a bizományos-forgató ellenében is felhozhatók; pl. az óvás utáni forgatmány esetében vagy ha a megbízó meghatalmazási hátirat forgatmányosa vagy a forgatmány dolus civilis mellett lett reá forgatva stb.; ide tartoznak végül azok az esetek is, midőn a megbízó csupán mint a bizományos magánjogi successora jut a váltó birtokába, pl. örökösödés, engedmény stb. utján ; a bizományos hitelezőinek jogát ilyenkor a K. T. 374. §-a szabályozza. 16) L. Grünhut (Das Recht des Commissionshandels 511. és köv. 1.) — Comprendrait on, qu'il püt demander une garantie, mondja Bédarride (i. m. 169. 1) á celui que dans le cas contraire, il serait tenu de garantir. Dans tous les cas l'endossement ne produit aucun de ses effets ordinaires.» 16) Erre már H a h n (Commentar z. all. d. Handelsgesetzbuch II k. 352. 1.) rámutatott. U. i. S t a u b (i m, II. k. 1,450. 1) mostanság is osztrák részről egyoldalulag nem alkalmaztatnék, — az esetre az 1867. XII. t-c. vonatkozó szakaszai egyoldalulag a magyar részről nem fognának gyakorlatba vétetni. Ezek a külső alakiság kérdései. Igen fontos most már tudni azt is, hogy épp a magyar állam önállósága szempontjából a delegatiók hatásköre mire terjed ki, érinti-e az a magyar állam souverain jogait vagy sem ? Deák Ferenc 1867. márc. 28-án ezeket mondá: «melyek azon tárgyak, melyeket mi a sanctio pragmatica alapján közösöknek tekinthetünk, és a delegatiók elhatározására bizunk ? a) a külügy, b) megállapítása az évenkénti költségvetésnek azon költségekre nézve, melyeket a külügy és hadsereg igényelnek . . Tudvalevőleg az osztrák részről mindenképp a közös ügyek oly nemű értelmezésére törekedtek, s azt olybá akarták a delegatiók hatáskörébe vonni, mint azt az 1860. október 20-iki diploma, vagy az 1861. febr. 26-iki pátens célozták. Ezen osztrák törekvések ellen már az első magyar delegatio 1868-ban állást foglalt s elsősorban is kimondotta, hogy az 1867. évi töi vényhozás, mely a delegátiók intézményét alkotta, azon nézetből indult ki a közös ügyek meghatározásánál, hogy a megossthatlan és elválaszthatlan birtoklás elvéből, mely a pragm. sanctióban kimondatik, csupán a közös védelem szüksége következik. Az egyedüli közös ügy ez okból a közös védelem, melynek eszközei a külügy és a törvényben körülirt módon a hadügy. Csupán e tárgyakra és e tárgyak költségeire nézve állapit meg közösséget az 1867: XII. t.-c. — s a pénzügy e törvény (16. %) szerint csak annyiban közös, amennyiben közösek ama költségek, melyek a 8-15. %%-okban közöseknek ismert tárgyakra fordittandók. Ugyanez a jelentés szigorúan kivesz IV. Ezek előrebocsátása után megoldhatjuk azt a kérdést is, hogy a bizományos a váltó forgatásáért mikor számithatja fel külön a jótállási dijat is. A fentebbiek alapján kétségtelen, hogy ha a közte és megbízója közt létrejött megállapodás vagy a törvény rendelése szerint őt del eredére felelősség terheli, azaz a váltó kifizetését garantálni köteles, joga van a del eredére dijhoz, ellenkezőleg nem. Az előbbi esetekben is azonban önként érthetőleg csak akkor, ha éppen a forgatás által vállalta magára a felelősséget, tehát a harmadik fél a váltó alapján perelhető. Vagyis, ha ez utóbbi váltói kötelezettségben nem áll, pl. olyan váltóval fizetett, melyen ő nem szerepel (üres forgatmány) s ugyanúgy adja tovább a váltót (tradíció) a bizományosnak s ez az igy kapott váltót forgatja megbízójára, a harmadik fél kötelezettségeinek teljesítéséért váltó uton való jótállásról szó sem lehet. Sőt váltói del crederének még azt sem minősíthetjük, ha a harmadik fél mint váltókötelezettnek fizetéséért a bizományos perelhető volna is, pl. ha az előbbi által elfogadott, kibocsátott vagy forgatott váltót a bizományos tovább forgatná megbízójára s ez a kapót váltót ismét tovább forgatná. Mert a fentebb kifejtettek szerint a bizományos csupán a megbízó követői által, de nem egyszersmind a megbízó által is lévén visszkeresetileg megtámadható, világos, hogy jótállásról legfeljebb a megbízó követői irányában szólhatnánk, de nem egyút tal a megbízó irányában elvállalt váltói jótállásról is. Mert éppen megfordítva, a bizományos van jogosítva arra, hogy ha a megbízó követői visszkeresetileg megtámadják, az általa fizetett összeget a megbízótól vindikálhassa, amennyiben a váltói kötelezettségét a megbízó utasítása következtében vállalta s ha ezek folytán fizetni volt kénytelen, a K. T. 377. §-a alapján visszatérítés iránti joga van a megbízóval szemben s ugyanezt mint kifogást is sikerrel érvényesítheti, ha a megbízó őt mint forgató előzőjét perelné, jóllehet tudja, hogy a bizományost viszont ő érette elvállalt kötelezettségéért kárpótolni lesz köteles.17) E kérdésnek nem sok gyakorlati jelentősége van azonban akkor, ha a bizományos nem egyenes váltói forgatmá?iy utján elvállalt jótállása után kér bizományi dijat, hanem egyáltalában jótállásáért, — feltéve, hogy a jótállás őt a törvény vagy szerződés szerint kötelezi, illetve arra vállalkozni joga van. Mert a del eredére provisió követelésének jogosultsága egyáltalában nincs bizonyos alakhoz kötve. Tehát, ámbár a harmadik fél nem is lenne a váltó alapján perelhető, illetve, ha a bizományos ellen a megbízó nem is járhat el váltói uton, nincs kizárva, hogy a harmadik fél fizetési kötelezettségeiért a bizományos más uton felelősséget ne vállalhasson s ilyenkor a jótállási dijat a megbízó kifizetni köteles, kivéve azt az esetet, ha őt a jótállás elvállalására sem a megbízó nem utasította, sem a felelősség őt a saját üzlete helyén divatozó kereskedelmi szokásnál fogva nem terheli. ") Birói gyakorlat R. O. H. G. 13. k. 279. 1. a delegatiók hatásköréből minden más tárgyat, különösen pedig minden olyast, amelyek a magyar állam közgazdasági érdekeire vonatkoznak (L. Csengery jelentését. Művei IV. k. 293. s. k. 1.). Szilágyi Dezső mindezekhez hozzáfűzi: «alkotmányunk az országos bizottságra két fő feladatot biz : a monarchia közös szükségleteinek megállapítását és a közös kormány működésének ellenőrzését.-)) (1900. május 13.) Magyar részről mindig igyekeztek azon, hogy a delegátiók fogalma s hatáskörének meghatározása a magyar állam souverainitását ne érintse. Már Bartal György utalt arra, hogy : »éfl a delegatióbau se terebélyesedhető tölgyet, se sinlődő csemetét nem, hanem egyszerűen oly összekötő láncszemet látok egyedül, melynek rendeltetése még az általunk imént meghatározandó közös ügyek folyó tárgyainak kezelésében is, — melyre nézve az 1848 : III. t.-c. 13. §-a csakis az Ő Felsége személye körül létező miniszterünk befolyását és felelős képviseletét biztosítja, — Magyarország törvényhozásának közvetlenebb ellenőrködését érvényre juttatnb. (1867. márc. 22.) Gr. Andrássy Gyula meghatározására még nagyobb súlyt kell fektetnünk, mert egyike volt azoknak, kik a delegatió fogalmát a gyakorlati életben megvalósítani közreműködtek, — szerinte : «a delegatió egy nemzetközi bizottság, mely a paritás alapján határoz a közös ügyek és csakis azok fölött és sokkal több biztosítékot ád a nemzetnek, mint a diplomatiai vagy a minisztériumok utján való elintézés nyújthatna. . . . Minthogy törvényeket nem hozhat, nem válhatik parlamentté, hanem megtartja a nemzetközi érintkezés jellegétw . . . (1869. jan. 14.) Még jobban kidomborodik a delegatiók valódi fogalma