A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 24. szám - A delegatiók

186 A JOG ember ember hátán, tolakodva, feleselgetve, veszekedve, egyezkedve és mindazt fülsiketítő módon végezve, penetráns átmos phaerában ! És ezalatt a birói székben ül egy fiatal, jobb sorsra érdemes, müveit, finom izlésü ember, aki se nem lát, se nem hall, csak egyre rója a jegyzőkönyveket, kihirdeti a meg nem jelenés folytán hozott ítéleteket, tudomásul veszi a kötött egyezségeket, szünetelteti a meg nem jelenés folytán gazdátlanná vált pereket, kitűzi a felek halasztása folytán szükséges uj határnapokat és hozzáfog a megmaradt tekintélyes perhányad contradictorius tárgyalásához. Ami egyszerű ügy, az nyomban nyer elintézést ; ott, ahol bizonyítási eljárás szükséges, az ügy ennek eszközlése céljából elhalasztatik, sürgős lakbérleti, kilakoltatási stb. ügyek azonnal Ítélettel befejeztetnek és 4—5 órai sivár munka után végre hozzá láthat a biró, füstölgő fejjel és agyoncsigázott idegzettel, Ítéletei szerkesztéséhez és a currencia revisiójához és aláírásához. A folytatólagos contradictorius tárgyalások már némileg csendesebb mederben folynak, — de tekintve, hogy 13 —14 tárgyalás van rendszerint egy délelőttre kitűzve, — ezek szinte legnagyobb mérvben megfeszítik a biró intellectualis és phisikai erejét. Itt csak per tangentem újból felhozzuk azt az ismételten kifejtett kívánalmunkat, hogy a test- és lélekölő sommás birói tevékenység legfölebb 3 évre szorittassék, ezentúl pedig a biró — ha ezt kívánná, — kollegiális bírósághoz áthelyeztessék. Sokkal kevesebb volna ez esetben az ideges, időelőtt egészségük és munkaerejük csökkenését tapasztaló bírák száma. Több tárgyalás után végre sikerül a bírónak a pert oda vinni, hogy a felek — a bizonyítási eljárás hatása alatt, — vagy egyezségre lépnek, vagy felperes a pert leteszi, vagy pedig mindkét fél a pert szünetelteti. A statistika érdekében hűségesen jegyzi a biró a contradictorius tárgyalások számát — saját vesztére! Mert kifejtett tevékenysége, az egyezség, perletétel, sőt még a pergátló kifogás folytán — bár többszöri tárgyalás után — hozott határozatai semmit sem számítanak ! Ellenben számit a biró terhére a contradictorius tárgyalások száma — mert ezek visszonyitva lesznek a hozott ítéletek számához és jaj annak a bírónak, akinél fokozott szorgalma folytán a percentualéja kedvezőtlen. Ez már lusta, értelmetlen, munkakerülő biró és az előléptetésének befellegzett. A biró, aki havonta pl. 150 contradictorius tárgyalást, ellenben csak 30 Ítéletet képes kimutatni, a lusta birák kategóriájába esik, — mert egy ítéletre átlag 5 contradictorius tárgyalás esik. Hogy ezen 150 tárgyalási határnapban számos más — nagy fáradsággal létrejött és a pernek teljes letárgyalása után éppen a biró közbenjárásának köszönhető — egyezséggel, perletétellel, szüneteléssel vagy pergátló végzéssel befejezett ügy is szerepel, az mind számításba nem vétetik! És igy éppen a legbuzgóbb, leglelkiismeretesebb birót sújthatja a vád, hogy csak inferioris működést fejt ki. Gyenge és felületes birótársai, a kik a mathesis titkaiban járatosabbak, előbb jutnak TÁRCA. y\ A delegatiók. A J og eredeti tárcája. — Irti HORVÁTH JÁNOS, egyetemi m.-tanár. A magyar nemzetnek érintkezései a mai osztrák császárságot alkotó tartományok és népekkel, nem uj keletűek. Számos példáját találjuk annak, hogy a magyar rendek a XVI-ik századtól keltezve az osztrák, morva-cseh rendekkel a kölcsönös védekezés tárgyában érintkeznek. A fíuber-Dopsch-fé\e osztrák alkotmánytörténet is jelez a többek közt egy ilyen gyülekezést 1542-ben Prágában, melyben a magyarok is részt vettek. Azonban megjegyzi azt is, hogy az egyes tartományok nem szívesen küldöttek követeket ily gyülekezetekre, ugy hogy azután: «dieser Versuch, eine engere Verbindung aller habsburgischen Liindergruppen herbeizuführen, wurde daher aufgegeben». (Id. rhű 224. 1.) Az 1614. év táján fenyegető török háború azonban mégis hozott össze egy ad hoc delegatiót. A kilátásban levő háború ugyanis nagyon könnyen lehetett volna válságossá : II. Mátyás és az udvar ugy akarta biztosítani magát, hogy összes államai és tartományai gyűléseinek kifolyásaként : delegatiókat hivott össze Linzbe, tanácskozni a háború vagy béke felől. Felszóllittatott tehát az akkori nádor Thurtíó György, hogy hívjon össze egy magyar országgyűlést, amely megválassza a delegátusokat. A nádor előre látta, hogy e szokatlan dolog kömiyen ébresztheti a magyar rendeknél azt előléptetéshez és ő, — a titkos minősítési rendszer mellett — nem is sejti, hogy mi az oka elmaradásánakés mellőzésének ? Ez mind elvitázhatlan tény, mely megerősítésre nem szorul. Képzelhető mármost annak a bírónak a kedélyállapota, aki a várt dicséret helyett megrovást nyer és minősítési tabellájában : előmenetelét gátló megjegyzésben részesittetik. Ha van esze, akkor csakhamar tud magán segíteni. Fitytyet hány a statistikának és ha az Íteletek száma a contradictorius tárgyalásokhoz visszonyittatik, akkor csak annyi tárgyalást fog kimutatni, hogy egy ítéletre 1—2, legfeljebb H tárgyalás esik. A minősítési mérleg akkor javára billen és ugyanaz a biró ugyanazon munkáért majd elsőrangú minősítésben részesül, sőt még külön meg is lesz dicsérve! Ezen — önvédelmi szempontból teljesen indokolt — eljárás mellett a statistikai kimutatások még megbízhatatlanabbak, az elért eredmények még fiktívebbek lesznek, — de ki törődik evvel ? Legkevésbbé azon osztálya az igazságügyminisztériumnak, amely a statistikai eredmények pusztán mechanikai feldolgozásával van megbízva ! Polónyi, Günther és Imling azonban, saját tapasztalatukból és minden bürokratikus nisustól ment felfogásuknál fogva — jól ismerik az általunk fentiekben ecsetelt visszonyokat és remélhetőleg intézkednek is majd, hogy a számokkal való szédelgés mielőbb véget érjen, hogy a birák intensiv működése kellően méltányoltassék és hogy a biró ne dolgozzék kizárólag a számokra és a külső «glanz»-ra. Ma a sommás biró köteles havonta legalább 30 ítéletet liferálni, hacsak megintésben és rossz osztályozásban nem akar részesülni. Képzelhető most már az az izgatottság, melylyel lesi, hogy a biztos ítélet előtte egyezséggel vagy perletétellel el ne kaparintassék. És beáll azon abnormis eset, hogy a biró az 1893: XVIII. t.-c. 41. §-ától eltekinteni és legnemesebb hivatását, a felek békés egyeztetését mellőzni kénytelen, nehogy beszállítandó ítéleteinek száma csorbát szenvedjen! Jobb izlésü biró persze a törvényt saját kivánata fölé helyezi, — de bizony van sok, sok kivétel is! Miért ne legyen a per során, több contradictorius tárgyalás közben nagy fáradsággal létesített egyezség, egyenlő értékű a hozott ítéletté fi Miért ne számíttassák be a hosszas bizonyítási eljárás befejeztével hozott pergátló végzés érdemleges birói tevékenységnek ? E kérdéseket egy alkalommal Csatlió táblai elnökhöz is intéztük és az erre adott felelete teljesen megnyugtató volt. Amit azonban a Tábla érdemes elnöke beszámitandónak talál, az a ministérium részéről figyelembe nem vétetik, — okát persze nem tudjuk, de talán az illető urak sem képesek azt megadni. Minden, contradictorius eljárás közben létrejött egyezség, perletétel, szünetelés tehát elemi csapás az illető bíróra nézve, — mintha bizony ő volna a hibás, vagy az ítéletek csak ugy kirázhatok volnának a kabátja zsebéből! E visszás állapotokon segíteni kell, hacsak a képmutatást as aggodalmat, mintha már a birodalmi delegatió elibe akarnák vinni a magyar ügyeket. Hogy ezen aggodalmaknak elejét vegye, gondosait kiemelte a meghívólevélben, hogy ez a delegatió csak azon egy tárgyban, t. i. a háború felöli tanácskozás tárgyában fog tartatni és semmi tisztán magyar ügyet ?iem enged ott elővétetni. Meg is tartatott a delegatió s a béke fentartása mellett nyilatkozott s fel is oszlattatott nem sokára. A megjelentek száma hetvenre ment s az egyes államok s tartományok küldöttei külön és Írásban adták be feleleteiket. (L. Huber-Dopsch id. mű 224. s. k. 1. — Kovachich : Supl. ad Vest: Com : III. k. 365. s. k. 1.) Lustkandl s követői mindezekből reáluniót (közös országgyűlést, Reichsrathot) akartak kimagyarázni. Ezekre válaszolta azután Deák Ferenc «Adalékaiban)), mikép : «hasonló érinckezések, tanácskozások, I. Ferdinánd után ismételve fordulnak elő, de ezeknek az ország önállóságát tekintve, semmi különös fontosság nem tulajdonitható, — az osztrák publicisták már ebből közös törvényhozást akartak kimagyarázni. Ez erőltetett értelmezés azonban, ismerve országgyűléseink történelmét s az azokon hozott törvényeket tekintve, vagy egyszerűen tévedés, vagy tendentiosus ferdítés.» Midőn 1848. nyár végén a magyar állam s az osztrák császárság közti visszonyok mindinkább fenyegetőbb alakot öltöttek, Brestl bécsi képviselő az osztrák parlamentben vetette föl először a delegatió eszméjét, a magyar és az osztrák parlamentek küldöttségeire óhajtván bizni a magyar állam és Ausztria nemzetközi visszonyai rendezésének tervezetét. (1848 szép 11.) Ugyanakkor és pedig 1848. szept. 15-én Kossuth Lajos egy tizenkét tagból álló küldöttség választását és kiküldését hozta