A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 23. szám - A spanyol büntetőjogi irodalom fejlődése [8. r.]

90 A JOG A m. kir. Kúria (1906. évi április hó 10-én 373. P. sz. a.) következő végzést hozott: A kir. Kúria a másodbiróság végzését megváltoztatja és az elsöbiróság végzését hagyja helyben, mert egyrészt nincs ilyen törvényes rendelkezés, hogy férjes nő férje vezetéknevét csak feleségi minőségének kitüntetése mellett használhatja cégül, másrészről a vezetéknév mellett az egész melléknév használatát a törvény szintén nem irja elő. Ezek szerint pedig annál is inkább megfelel a bejegyeztetni kért «W. K.» cég a keresk. törv. 11. §-ának, mert tekintettel arra, hogy folyamodó férjének mellékneve «M.>, a «W. K.;> cég használata nem adhat okot arra a tévedésre, mintha a folyamodó férje volna a cég tulajdonosa. A peresített váltón az intézvényezett lakóhelyétől különböző fizetési hely lévén megjelölve, az alsóbiróságok, Ítéleteiknek vonatkozó indokainál fogva helyesen állapították meg azt. hogy a kereseti váltó telepitett. A váltónak abból a tartalmából, hogy annak összege a belényesi takarékpénztárba fizetendő, okszerűen azt kell megállapítani, hogy a nevezett takarékpénztár, mint akol és amelynél a fizetés teljesítendő, a váltónak telepese. Az ovatoló közjegyzőnek az az eljárása tehát, hogy a váltót fizetés végett a belényesi takarékpénztárnál, mint telepesnél, a nevezett pénztárnál alkalmazott könyvvezetőnek mutatta be és ezzel a tényével az óvást a telepes belényesi takarékpénztár ellen vette fel, a V. T. 43. £-a követelményének megfelel Az ovásievélnek abból a tartalmából, hogy <• kérdésemre segédkönyveié azt a választ adta, hogy a váltóra fedezet nincsenu : okszerüleg és a dolog természetének megfelelően is az állapítandó meg, hogy a közjegyző a kérdésen a váltó fizetésére irányuló kérdést tartalmazott, mely kérdés a telepes takarékpénztárhoz, illetőleg annak alkalmazottjához intéztetett, és így az óváslevé'. az elől idézett törvényszakasz 3. pontja kivánatának is megfelel. A nagyváradi törvényszék (1Ü05 febr. 22-én 2,489/P. sz. alatt) M. V. dr. ügyvéd által képviselt L. J. felperesnek, Lőrinczi Imre ügyvéd által képviselt T. M. alperes ellen, 2,000 K. tőke és jár. iránti ügyében, következőleg ítélt.A kir. törvényszék mint vállóbiróság S J. felperest K. Sz. férj. F. M.-né ellen irányuló keresetével elutasítja és arra kötelezi, hogy K. Sz. férj F. M.-né alperesnek 41 K. perköltséget 3 nap alatt különbeni végrehajtás terhe alatt megfizessen. Indokok / A sommás keresethez B. alatt csatolt óvásból hiányozván annak a személynek vagy cégnek a megnevezése, aki illetve amely ellen az óvás felvétetett, az ügynek tárgyalására határnap tüzetett ki. — Alperes a megtartott jegyzőkönyvi tárgyalás alkalmával felperest keresetével elutasítani és az okozott perköltségben marasztalni kérte, azon az alapon, mert a B. alatti óvásból nem tűnik ki, hogy a kereseti váltó fizetés végett kinek mutattatott be, hogy ki ellen vétetett fel az óvás, sőt az is hiányzik az óvásból, hogy az óvatolt személyhez felszólítás intéztetett volna vagy az a körülmény, hogy az óvatolt személy feltalálható nem volt, megemlítve volna. Ezzel szemben felperes azt vitatta, hogy miután a kereseti váltó «Belényesre» van telepítve, ilyen esetben pedig a telepesnél kell az óvást felvenni, az adott esetben pedig a belényesi takarékpénztár a telepes, ennélfogva a B. alatti óvás szabályszerű. Elismerte azonban felperes, hogy az óvatolt személyhez intézett felszólítás reproducálva nincs. Felperes kérelme tehát oda irányult, hogy alperes a kereset értelmében a váltótőke s járulékaiban, valamint a perköltségben marasztaltassék. Minthogy a B. alatti óvásban az a személy, vagy cég, aki vagy amely ellen az óvás felvetétett, megnevezve nincsen; minthogy továbbá hiányzik az óvásból az óvatolt személyhez intézett felszólítás; minthogy K. K. telepesnél alkalmazásban levő segédkönyvelő, olyan személynek, ki a fenti felszólítást joghatályosan elfogadhatta és arra joghatályosan választ adhatott, nem tekinthető, mert ilyen nyilatkozatokat csak cégjegyzésre jogosított személy tehet joghatálylyal, az pedig, hegy K. K. ilyen lenne, nem állíttatott; és minthogy alperesnek egyéb védekezése a fentiekre való figyelemmel önként elesik; ennélfogva a B. alatti óvás, mint mely a V. t. 99. §-a 2. és 3. pontokban foglalt kellékeket nélkülözi, érvénytelen lévén, felperest keresetével elutasítani és mint pervesztest az 1868. évi L1V. t.-c. 251. §-a alapján a perköltség megfizetésére kötelezni kellett. A nagyváradi kir. ítélőtábla (1905. okt. 18-án 1,C02. P. sz. a.) következőleg ítélt: A kir. ítélőtábla az elsöbiróság Ítéletét helybenhagyja. Indokok: A kereseti váltó az intézvényezett lakhelytől (Remete) közigazgatásilag különböző helyen: a belényesi takarékpénztárban lévén fizetendő, telepitett váltó ugyan, de mivel azon telepes kijelölve nincs, azt bár a telephelyen, azonban az intézvén} ezettnek kellett a viszkereseti jog fentartása végett fizetés végett bemutatni s nem fizetés esetében megóvatoltatni. De mert a váltó a telep helyén ugyan, de nem a most megjelölt módon, hanem a belényesi takarékpénztár könyvelőjének mutattatott be fizetés végett s erről a bemutatásról vétetett fel az óvás is, ez a bemutatási és óvási jogcselekmény mint szabálytalan a visszkereseti jog fentartására nem alkalmas. Ezért és az itt kifejtettekkel összhangban levő elsőbirósági indokoknál fogva, a kir. ítélőtábla a kir. törvényszéknek a keresetet elutasító ítéletét helyben hagyta. A m. kir. Kúria (1906. április 20-án 12. V. sz. alatt) következőleg ítélt .' A kir. Kúria mindkét alsóbiróság ítéletét megváltoztatja, felperest az óvás szabálytalanságára fektetett indokokból keresetével elutasithatónak nem találja s ebből folyoan az első bírósagot a per érdemleges elbírálására utasítja. „,.,.«, Indokok • A peresített váltón az intézvényezett lakhelyetol (Remete) különböző fizetési hely (Belényes) Lévén megjelölve, az alsóbiróságok ítéleteiknek vonatkozó indokainál fogva helyesen állapították meg azt, hogy a 'kereseti váltó telepített. A váltónak abból a tartalmából, hogy annak összege a ^belényesi takarékpénztárba* fizetendő, okszerűen azt kell megállapítani, hogy a nevezett takarékpénztár, mint ahol és amelynél a fizetés teljesítendő, a váltónak telepese. Az óvatoló közjegyzőnek az az eljárása tehát, hogy a váltót fizetés végett a belényesi takarékpénztárnál, mint telepesnél, a nevezett pénztárnál alkalmazott K. K. könyvvezetőnek mutatta be és ezzel a tényével az óvást a telepes belényesi takarékpénztár ellen vette fel, a V. T. 43. §-a követelményének megfelel. Alperesnek az az ellenvetése pedig hogy az óvás tartalmából szerinte nem tűnik ki, hogy az óvatoló közjegyző a V. T. 99. §-ának 3-ik pontjában előirt felszólítást megtette-e és ha igen, azt kihez intézte és hogy a választ ki adta, alaptalan, mert az óváslevélnek abból a tartalmából, hogy ^kérdésemre K. K. segédkönyvelő azt a választ adta, hogy a váltóra fedezet nincsen»: okszerüleg és a dolog természetének megfelelően is, az állapítandó meg, hogy a közjegyző kérdése a váltó fizetésére irányuló kérdést tartalmazott, mely kérdés a telepes takarékpénztárhoz, illetőleg annak alkalmazottjához intéztetett, és igy az óváslevél az elől idézett törvényszakasz 3. pontja kivánatának is megfelel. Az itt kifejtetteknél fogva tehát az óvás szabálytalanságára fektetett alperesi védekezés alaptalan lévén, mindkét alsóbiróság ítéletének megváltoztatásával az első bíróságot, figyelmeztetéssel felperesnek a másodbiróság Ítélete ellen 21,933/905. sz. a. közbetett felebbezése tartalmára, a per érdemleges elbírálására és a per költségeinek ki által viselése kérdésére is kiterjedő uj határozat hozatalára kellett utasítani. Bűnügyekben. A ravasz fondorlat valótlanságoknak való tényékként való feltüntetésében áll, melynek célja a kárositandónak tévedésbe ejtése, vagy netalán már meglévő tévedésének fentartása. A m. kir. Kúria (1906. évi május 3-án 4,624/1906 B. sz. a.) ifj. G. János és társai ellen, csalás büntette miatti ügyében, következő végzést hozott: A semmisségi panaszok elutasittatnak. Indokok: Valamennyi vádlott, továbbá ifj. G. J. és S. J. vádlottak érdekében a közvédő; végül K. Gy. vádlott érdekében annak külön védője a kir. ítélőtábla másodfokú Ítélete ellen a B. P. 385. §-ának h a) és 3. pontja alapján jelentettek be semmisségi panaszt. A B. P. 385. §-ának 1. a) pontjában körülirt anyagi semmisségi okból emelt semmisségi panaszt panaszlók arra alapítják, hogy szerintük vádlottak tevékenységében a csalás egyik lényeges alkatelemét képező ravasz fondorlattal való tévedésbe ejtés hiányzik; a vádlottak terhére rótt tett tehát a Btk. 379. §-a alá eső csalás tényálladékát nem állapítaná meg. Ámde ez a nézet téves. A «ravasz fondorlat* ugyanis a valótlanságoknak való tényékként való feltüntetésben áll, melynek célja a kárositandónak tévedésbe ejtése, vagy netalán már meglévő tévedésének fentartása. Ifj. G. J. vádlottnak az a megállapított tette, hogy teljesen vagyontalan egyén létére magát Cs. F. és özv. R. I.-né szül. B. T. előtt nagykozári vagyonos gazdának adva ki, erre vonatkozó állításait az előzetes összebeszéléshez képest erre a célra magával hozott társaival, nevezetesen Cs. F.-nél K. Gy.-vel és özv. R. J.-né szül. B. T.-nél S. I-sal megerősítette s ezzel Cs. F.-et és özv. R. I.-nét vagyonossága és fizelőképpessége iránt tévedésbe ejtette, magában foglalja a ravasz fondorlattal való tévedésbeejtés kellékét; s minthogy ifj. G. I. ez által Cs. F.-t két lovának, özv. R. I.-nét kedig két lovának és azokra való szerszámnak aránylag csekély foglaló lefizetése mellett való átadására birta ; K. Gy. és S. I. pedig ifj. G. I. jelzett tevékenységét szándékosan előmozdították, vádlottak cselekményei a Btk. 379. £-ában körülirt csalás tényálladékát, illetőleg az abban való részességet nyilvánvalóan megállapítják. A B. P. 385. §-ánakl.a) pontjára alapított semmisségi panasz ezek szerint alaptalan. De alaptalan a B. P. 385. §-ának 3. pontjában körülirt anyagi semmisségi okból a Btk 92. ij-ának nem alkalmazása miatt emelt semmisségi panasz is. Mert ifj. G. J. sikkasztás vétségeért és S. I. csalás büntette és testi épség elleni kihágásért a jelenleg terhükre rótt cselekmények elkövetését megelőzően már büntetve voltak; K. Gy. a sikkasztás vétségeért reá kiszabott 3 napi fogházbüntetést a törzskönyvi kivonat tanúsága szerint 1904. évi május hó 29-én, tehát csak a most megállapított cselekményének elkövetése után szenvedte ugyan; mindamellett reá vonatkozóan sem forogván fenn a Btk. 92. S-ának alkalmazását indokló enyhítő körülmény, az valamennyi vádlottal szemben helyesen mellőztetett. Az összes semmisségi panaszok ezek szerint alaptalanok lévén, azokat a B. P. 473. ij-ának 4. bekezdéséhez képest el kellett utasítani. Ügyvédi rendtartási ügyekben. Abban a tényben, hogy . . ügyvéd 1906, évi január hó 27-dikén Sopron vármegye helyettes főjegyzőjévé kineveztetvén, állását 1906. évi febr. hónap 1-én elfoglalta s azóta helyettes főjegyzői minőségben az elsőfokú fegyelmi bírósági határozat hozataláig működött : fegyelmi vétség jelenségei fel nem ismerhetők : mert a