A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 23. szám - A spanyol büntetőjogi irodalom fejlődése [8. r.]

A JOG 91 helyettesítés és a panaszlottnak ezen az alapon teljesített foglalkozása, ugy a főispáni átiratból, valamint az ügyvéd nyilatkozataiból kivehetöleg csak ideiglenes volt : az 1874. évi XXXIV. t.-c. 10. §-a tehát a fenforgo esetre nem alkalmazható A törvényben oly intézkedés nincs, amely az ügyvédnek kötelességévé tenné a kamara lajstromából való törlését kérni. Az ügyvéd, mig a törvény értelmében a.z ügyvédség gyakorlatától fel nem függesztetett, vagy az ügyvédek lajstromából ki nem töröltetett, a felek képviseletétől eltiltva nincs Abban a tényben sem lehetett tehát fegyelmi vétségre mutató jelenséget találni, hogy a felek érdekében a főjegyzői állas elfoglalása után is eljárt. A soproni ügyvédi kamara (1900. évi február 24-én Í7/1906 fegy. sz. a.) Sz. István dr. soproni ügyvéd elleni fegyelmi ügyben következőleg határozóit: A fegyelmi biróság Sz. I. dr. ügyvéd soproni lakos ellen a fegyelmi eljárást elrendeli és őt az 1874. évi XXXIV. t.-c. 10. §-a s a 68. § a) b) pontjaiba ütköző fegyelmi vétségek elkövetése miatt a vizsgálat mellőzésével vád alá helyezi A határozat a kamara ügyészének, a vádlott ügyvédnek és a soproni kir. ügyészségnek kézbesitendő, jogerőre emelkedése után pedig az ügyiratok tárgyalási határnap kitűzése végett a biróság elnökének kiadandók. Imiokok: Sopron vármegye főispáni hivatala 1906. jan 26-án 06/1906 sz. a. kelt, e helyütt 49/1906. sz. a. iktatott átiratával hivatalból való törlés eszközlése végett arról értesítette a kamarát, hogy Sz. István dr. ügyvéd addig az időpontig, amig a megyei főjegyzői állás választás utján betöltve leend, ez állásra helyettesiltetett. Tekintettel arra, hogy az ügyvédek lajstromából való törlés csak az 1874. évi XXXIV. t.-c. 34. §-ában felsorolt esetekben rendelhető el, ennélfogva a főispáni megkeresés alapján a kamara Sz. I. dr.-t az ügyvédek jegyzékéből nem törölhette, mivel azonban ugy találta, hogy a köztörvényhatóság tisztviselőjének állása az ügyvédi hivatás gyakorlásával össze nem fér, ezért Sz. I. dr. ügyvédet 49/1906. sz. a. végzéssel felhívta, hogy 48 óra alatt a jegyzékből való törlését kérje, lakásáról cimtábláját haladéktalanul eltávolítsa, egyúttal arról, hogy az őrizete alatt levő okiratokat és értékeket kinek adta át, s folyamatban levő ügyeinek vitelével kit bizott meg, jelentést tegyen, mit ha elmulasztana, a jegyzékből való törlése fegyelmi eljárás utján fog eszközöltetni. A 64 906. sz. hivatalos jelentés szerint dr. Sz. J. a hozzá intézett felhívásnak a kitűzött záros határidő alatt eleget nem tett, mire a kamara az ügyész indítványához képest őt arra utasította, hogy a mulasztását igazoló nyilatkozatot a kamarához 100 K biiság terhe mellett 3 nap alatt beterjessze. A 65/1906. sz. a. érkezett beadványában Sz. I. dr. ügyvéd előadván azt, hogy az ó főjegyzői helyettesítése csak 1906. február 26-ig tart és utalva arra, hogy az ügyvédi gyakorlat a főjegyzői tiszttel összefér: kérte a 49 19.6. sz. végzés hatályának febr. 26-ig leendő felfüggesztését, egyúttal azt a vagylagos kérelmet terjesztette elő, hogy beadványa felebbezésnek tekintessék s mint ilyen a kir. Kúriához felterjesztessék. Az ügyvédi kamara az előbbi kérelmet elutasította azért, mert bármily rövid ideig tartson is a főjegyzői helvettesités, ez az állás az ügyvédség gyakorlatával össze nem fér, a megyei főjegyző ügyvédi működést nem folytathat s az ügyvédek lajstromában bejegyezve nem maradhat. Azt a kérelmet pedig, hogy a beadvány felebbezésnek tekiátessék s a kir. Kúriához felterjesztessék : a kamara visszautasította azért, mert a 46/1906. sz. végzés, mint előkészítő intézkedés ellen felebbezésnek helye nincs. Ezen végzés ellen Sz. I. dr. 71/19 .,6. sz. a. ujabb felebbezéssel élt, amelynek felterjesztése dolgában a kamara a határozat hozatait az ügy érdemleges elintézése utáni időre Halasztotta. Időközben Sz. J. dr. a 70/1906. sz. a. iktatott jelentést nyújtotta be a kamárához. amelyben tudatja, hogy ügyvédi irodájának felügyeletét s az ügyek vitelét 1906. évi febr. 26-ig D. B. dr. soproni ügyvédre b;zta. Végül 75/1906. sz. a. iktattatott a vádlottnak a 64 1906. sz. a. végzésre adott nyilatkozata, amelyben ismét hangoztatja, hogy nem látja az összeférhetlenséget fennforogni ebben az esetben azért, mert főjegyzői működése csak 26 napig tart. Az eljárás folyama alatt a kamara titkára 63/1906. és 69/1906. számok alatt hivatalos jelentéseket tett arról, hogy Sz. I. dr. 1906. február 9-én a kir. törvényszék pertárában a 2,581/1905. sz. perben az alperes nevében elleniratot nyújtott be, és hogy 1906. január 27-én Sp. Bt 82. sz. a. Zs. L-né nevében R. F. ellen, 1906. január 30-án ugyanannak nevében II. 90. sz. a. V. J és neje ellen sommás pereket indított, s azokban a febr. 12-iki tárgyaláson, bár nem személyesen, de meghatalmazott helyettese által megjelenvén, az ügyeket letárgyalta. Nyilatkozatra hivatván fel, Sz. I. dr. nyilatkozatát a kamarához 72/1906. és 79/1906. számok alatt nyújtotta be, s ezekben újból azzal védekezik, hogy főjegyzői helyettesítését az ügyvédi állással összeférhetlennek nem tartja, valamint előadja azt is, hogy a főjegyzői állást csak 1900. február 1-én foglalta el, a jelzett perek tárgyalásánál pedig nem személyesen, hanem helyettese által járt el. A fegyelmi biróság az előtte fekvő iratok tartalma és a vádlott ügyvéd beismerése alapján tényként megállapítja, hogy Sz. I. dr. ügyvéd 1906. évi jan. 26-án Sopron vármegye helyettes főjegyzőjévé kineveztetvén, ezt az állást 1906. február 1-én elfoglalta, s azóta helyettes főjegyzői minőségben állandóan működik. Megállapítja a fegyelmi biróság, hogy dr. Sz. 1. ügyvéd a kamara lajstromából való törlését kineveztetése és állásának elfoglalása után sem önként nem kérte, sem pedig a kamara felhívása, s a fegyelmi eljárással való fenyegetés dacára a törlési kérvényt a kamarához be nem nyújtotta. Megállapítja végül a biróság, hogy Sz. I. dr. a főjegyzői állás elfoglalása utan is az ügyvédkedést tényleg gyakorolta, és a felek érdekében a bíróságok előtt ismételve eljárt. Mivel pedig valamely köztörvényhatóság tisztviselőjének állása az ügyvédi hivatás gyakorlatává! össze nem fér, — mivel az a körülmény, hogy a tisztviselői működés csak ideiglenes jellegű, ami az adott esetben bizonyítva nincs és az összeférhetetlenséget meg nem szünteti: ebből okszerűen következik, hogy Sz. I. dr. az 1874. évi XXXIV. t.-c. 10. §-ában előirt kötelességszegést követte el akkor, amidőn, mint a kamara lajstromába bejegyzett ügyvéd, a hivatásával össze nem férő főjegyzői állást töltötte be, és az ezzel járó teendőket végezte, és következik, hogy főjegyzői működésével hivatása szerinti kötelességeit s az 1874. évi XXXIV. t.-c. 10. §-ának rendeletét vétkesen megsértvén ; az ugyanazon t.-c. 68. §-ának a) pontjában meghatározott fegyelmi vétség elkövetésében vált vétkessé. Ugyancsak az 1874. évi XXXIV. t.-c. 68. §-ának aj pontja alá eső fegyelmi vétséget állapítják meg Sz. I. dr.-nak azok a tényei, hogy a főjegyzői állás elfoglalása után is eljárt a biróság előtt a felek képviseletében, mert az a körülmény, hogy magát más ügyvéddel helyettesittette, mit sem változtat azon a tényen, hogy a vádlott volt a felek képviselője. Nem változtat pedig azért, mert a helyettes ügyvéd megbízatása és eljárása, alapját a vádlott ügyvéd részére ügyfelei által adott meghatalmazásban találja. Szintén az 1874. évi XXXIV. t.-c. 08. §-ának a) pontjába ütközik a vádlott ügyvédnek az a mulasztása, hogy az ügyvédek lajstromából való törlését nem kérelmezte, mert neki, mint ügyvédnek, tudnia kellett, hogy a főjegyzői állást elfoglalva, az ügyvédkedést nem folytathatja, hogy tehát az ügyvédkedésről lemondani tartozik. Megszegte tehát hivatása szerinti kötelességét, s ezzel megsértette a hivatkozott törvény 08. §-ának a) pontja rendeletét. Végül az 1874. évi XXXIV t.-c. 08. ij-ár.ak bjpontjába ütköző fegyelmi vétség fenforgását állapítja meg a vádlott ügyvédnek az a magaviselete, hogy fölöttes hatóságának : a kamarának felhívását semmibe sem vette, a fegyelmi eljárással való fenyegetés dacára a törlési kérelem benyújtására való meghagyásnak eleget nem tett, cimtábláját el nem távolította, az ügyvédkedést tényleg folytatta s ezzel a kar tekintélyét sértette és a közönség előtt lealázta. Mindezen fegyelmi vétségek megtorlása, valamint a vádlott ügyvédnek a kamara lajstromából leendő törlése végett a fegyelmi eljárás a felsorolt fegyelmi vétségek miatt az 1874. évi XXXV. t.-c. 79. §-a értelmében elrendelendő, s tekintettel arra, hogy a tényállás teljesen tisztázva van és igy a vizsgálat szüksége fenn nem forog, ennek mellőzésével Sz. I. dr. ügyvéd a hivatkozott törv. 84. §-a alapján vád alá helyezendő volt. A m. kir. Kúria (1900. évi áprl. 28-án 180/1900. fegy. sz. a.) következő határozatot hozott: Az elsőfokú fegy. biróság 17/fegy. 1900. számú határozatának megváltoztatásával Sz. J. dr. soproni ügyvéd ellen a fegyelmi eljárás elrendelése mellőztetik. Indokok: Az e. f. biróság határozatában megállapított abban a tényben, hogy Sz. I. dr.ügyvéd 1900. évi január hó 27-én Sopron vármegye helyettes főjegyzőjévé kineveztetvén, állását 1906. évi febr. hó 1-én elfoglalta s azóta helyettes főjegyzői minőségben az elsőfokú fegyelmi bírósági határozat hozataláig működött: fegyelmi vétség jelenségei fel nem ismerhetők: mert a helyettesítése és a panaszlottnak ezen az alapon teljesített foglalkozása, ugy a főispáni átiratból, valamint az ügyvéd nyilalkozatáiból kivehetöleg csak ideiglenes volt; az 1874. évi XXXIV. t.-c. 10. §-a tehát a fennforgó esetre nem alkalmazható. Abban a megállapított tényben sem található fegyelmi vétségre mutató jelenség, hogy Sz. I. dr. ügyvéd a kamara lastromából való törlését kineveztetése s állásának elfoglalása után önként nem kérte, sem pedig a kamara felhívására s a fegyelmi eljárással való fenyegetés dacára a törlési kérvényét be nem nyújtotta ; mert a törvényben oly intézkedés nincs, amely az ügyvédnek kötelességévé tenné a kamara lajstromából való törlését kérni. Az ügyvéd, mig a törvény értelmében az ügyvédség gyakorlatától fel nem függesztetett, vagy az ügyvédek lajstromából ki nem töröltetett, a felek képviseletétől eltiltva nincs. Abban a tényben sem lehetett tehát fegyelmi vétségre mutató jelenséget találni, hogy Sz. I. dr. a felek érdekében a főjegyzői állás elfoglalása után is eljárt. Ezek szerint az elsőfokú fegyelmi biróság 17/fegy. 1906. számú határozatában felhozott körülmények fegyelmi vétség tényálladékára mutató jelenségeket nem tartalmazván, Sz. I. dr. ügyvéd ellen a fegyelmi eljárás elrendelésére alap nincs. Ezért jelen határozat szerint kellett rendelkezni. Minthogy nem mondható, hogy a panasz alapját képező ténykedésben a fegyelmi vétség jelensége teljesen kizárva van, ennélfogva tekintve, hogy az 1874. évi XXXIV. t.-c. 79. £-a értelmében akkor, ha minta jelen esetben ügyvéd ellen a fegyelmi eljárás megindítását magánpanaszos kéri, ez irányban határozathozatal előtt a panaszlott ügyvéd és a kamarai ügyész meghallgatandó. A m. kir. Kúria mint fegyelmi biróság (1900. április hó 7-én) Ny. Zsigmond dr. kolozsvári lakos ügyvéd elleni fegyelmi ügyben következő végzést hozott: Minthogy nem mondható, hogy a panasz alapját képező ténykedésben a fegyelmi vétség jelensége teljesen kizárva van, ennélfogva tekintve, hogy az 1874. évi XXXIV. t.-c. 79. íj-a értelmében akkor, ha mint a jelen esetben ügyvéd ellen a fegyelmi eljárás megindítását magánpanaszos kéri, ez irányban