A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 23. szám - A spanyol büntetőjogi irodalom fejlődése [8. r.]

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 28. számához. Budapest, 1906 június 10. Köztörvényi ügyekben. Alperes viszontkeresettél élve, a maga részéről is kérte ugyan a házasságnak felperes hibájából ugyancsak a 80. §. c) pontja alapján leendő felbontását. Az eljárás további folyamán azonban az idézett t.-c. 100. §. értelmében a bontást többé nem szorgalmazván, lényeges eljárási szabályt sértett meg az elsőbiróság azzal, hogy a házasságot megfelelő kérés hiányában a viszontkereset alapján is felbontotta, ugy a másodbiróság is azzal, hogy az ekként szabálytalanul hozott elsőbirósági ítéletet felülvizsgálva, a viszontkereset érdemében határozott, miért is vonatkozó részében mindkét alsóbiróság ítéletét az 1881. L1X. t-c. c. pontja alapján hivatalból meg kellett semmisíteni. Az erzsébetvárosi kir. törvényszék (1905 okt. 25-én 8,392/905. polg. sz. a.) Sz. A. dr. ügyvéd által képviselt Á. I. felperesnek személyesen eljárt A. B. alperes ellen, házasság felbontása iránti ügyében következőleg itélt: A kir. törvényszék az Á. L K. és B. jámbor között Molván, 1893. évi november hó 12-ik napján az ev. ref. lelkész eló'tt kötött házasságot mindkét fél hibájából az 1894. évi XXXI. t.-c. 80. §-a c) pontja alapján felbontja ós az 1894. évi XXXI. t.-c. 85. §. második pontja értelmében mindkét felet vétkesnek nyilvánítja. Megállapítja, hogy felek egymás ellen vagyoni igényeket nem támasztottak. A Molván, 1903. évi szept. 16-án született Mihály nevü gyermek tartását és gondozását az alperes képtelensége esetére, a felperes tartási kötelességének érintetlenül hagyása mellett alperesre bizza. Ez által felperest gyermektartás fizetésére nem kötelezi. Indokok: Előre bocsátásával annak, hogy miután a felperes által alperes ellen 2,217 896 P. sz. alatti keresettel indított és a 9,227 97. P. sz. Ítélet jogerőre emelkedésével befejezett házasság felbontása és jár. iránti perében felhozott házasságbontó okokat ezen perben sem külön, sem az ezen perben fehozott bontó okokkal kapcsolatban fel sem hozták, azokat most már a kir. törvényszék a jelen ügy eldöntésénél figyelembe sem vette, a felek ezen perben tett beismerése, az A. J., B. F., T. I. hangú tanuk azon vallomásából, hogy alperes T. I.-nál élt, felperes pedig T. E.-tel él vadházasságban, az alperes beismerése és B. I. tanú azon vallomásából, hogy alperes vadházassága 1904. év Szent-György napig tartott, tényállásként megállapítja, hogy felek mindenike, házassága tartama alatt a kereset beadásától számítva, az 1894. évi XXXI. t.-c. 83. §-ában a kereset indithatására megszabott elévülési időn belül, idegen egyénnel tiltott nemi viszonyban élt és felperes most is iigy él. Ezen tényállás alapján, minthogy a felek fent irt viselkedése az erkölcstelen élet ismérveit állapítja meg; tekintettel arra is, hogy abból, hogy felek sem a 9,227/97. P. sz. ítélet jogerőre emelkedése után, sem a jelen perben hozott 97,571/904. P. sz. ítéletben az ágytól és asztaltól külön élésre meghatározott idő alatt sem közeledtek egymáshoz, kétségtelen, hogy házaséletök nyugalma annyira fel van dúlva, hogy a házasság tovább folytatása mindkét félre nézve elviselhetetlennévált: a házasságot az 1894. évi XXXI. t.-c. 80. g-a c) pontja alapján mindkét féi hibájából az 1894. évi 85. §-a második bekezdése alapján vétkesnek nyilvánítása mellett, fel kellett bontani. A házasság fennállása alatt született kiskorú gyermek tartását és gondozását a kir. törvényszék az 1894. évi XXXI. t.-c. 95.§-a alapján a felek egybehangzó kérése alapján azért bizta alperesre, mert olyan körülmény, amely a gyermek tartására alperest képtelenné vagy valótlanná tenné, fel nem merült; a felperes tartási kötelessége a gyermekhezi visszonyából következvén, az az alperes képtelensége esetére sértetlenül hagyandó volt. Az ítélet egy példányának az illetékes gyámhatósághoz áttétele, az 1897. évi XX. t.-c. 13. §-án; az illetékes m. kir. anyakönyvvezetőhöz áttétele az 1894. évi XXXIII. t.-c. 67. §-án alapszik. A kir. törvényszék a házasságvédő ügyvéd dijának megfizetésére feleket egyetemlegesen azért kötelezte, mert annak működése a felek közös érdekében állt. A marosvásárhelyi kir. ítélőtábla (1905. évi december hó 22-én 3,862 P. sz. a.) következő ítéletet hozott: ^ A kir. Ítélőtábla az elsőbiróság Ítéletének, a házasság felbontását és a kiskorú gyermek elhelyezését és tartását tárgyazó, hivatalból felülvizsgált részét, indokai alapján, helybenhagyja.' A m. kir. Kúria (1906. évi május hó 1-én 176/906 P. sz. a.) következő ítéletet hozott: Mindkét alsóbiróság ítéletét megsemmisíti abban a részében, mely szerint a házasság alperes viszontkercsete folytán felperes hibájából felbontatott és felperes vétkesnek nyilváníttatott; abban a részében ellenben, mely szerint a házasság az 1H94:XXXI. t.-c. 80. §-a c) pontja alapján, felperes keresete folytán, alperes hibájából bontatott fel és ugyanazon törvény 85. §-a értelmében alperes vétkesnek nyilváníttatott, ugy a kiskorú gyermek elhelyezését és w;. tartását tárgyazó részében annak kijelentésével, hogy a házasság Molván, az ottani ev. ref. lelkész előtt köttetett, a másodbiróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: Alperes az 1904. szeptember 6-án tartott tárgyaláson viszontkeresettél élve, a maga részéről is kérte ugyan a házasságnak felperes hibájából, ugyancsak a 80. §. c) pontja alapján leendő felbontását. Az eljárás további folyamán, jelesül a különélést elrendelő 9,757/1904. sz. a. kelt Ítéletében meghatározott idő alatt azonban, az idézett t.-c. 100. §. értelmében a bontást többé nem szorgalmazván, lényeges eljárási szabályt sértett meg az elsőbiróság azzal, hogy a házasságot, megfelelő kérés hiányában a viszontkereset alapján is felbontotta, ugy a másodbiróság is azzal, hogy az ekként szabálytalanul hozott elsőbirósági ítéletet felülvizsgálva, a viszontkereset érdemében határozott, miért is vonatkozó részében mindkét alsóbiróság Ítéletét az 1881. LIX. t.-c. c) pontja alapján hivatalból meg kellett semmisíteni. Abban a részben ellenben, mely szerint a házasság felperes keresete folytán alperes hibájából bontatott fel és ezért ugyanő a H. T. 8ö. §-a értelmében vétkesnek nyilváníttatott, ugy a kiskorú gyermek elhelyezését és tartását tárgyazó részben, a másodbiróság Ítélete az abban felhívott megfelelő indokok alapján hagyatott helybe n Kereskedelmi, csőd- és váltó-ügyekben. Nincs olyan törvényes rendelkezés, hogy férjes nő férje vezetéknevét csak feleségi minőségének kitüntetése mellett használhatja cégül, másrészről a vezetéknév mellett az egész melléknév használatát a törvény szintén nem írja elő. A nagybecskereki kir. törvényszék (1905. dec. 13-án 10,770. P, sz. alatt) következő végzést hozott: A 10,128/1905. K. sz. jegyzőkönyv okmánytárba leendő elhelyezés végett a cégjegyzékvezetőnek kiadatik. Egyben elrendeltetik W. M.-né szül. F. K. cégnek a kereskedelmi egyéni cégjegyzékbe leendő bejegyzése. Utasittatik ennélfogva a cégjegyzékvezető, hogy a kereskedelmi egyéni cégekről vezetett jegyzőkönyvben uj lapot nyitván, annak első rovatában a cégek folyó és alszámát, második rovatába jelen végzés keltét és iktató számát, harmadik rovatába «W. K.-, negyedik rovatába «Nagybecskerek>, ötödik rovatába «W. M.-né, szül. F. K. cipőkereskedő, nagybecskereki lakos», hatodik rovatába «W. M., ki a céget per procura jegyzi* és végre a hetedik rovatába az irattári jelet jegyezze be s a bejegyzésnek a központi értesítőben leendő közzététele iránt intézkedjék. Miről: 1. a temesvári ipar. és keresk. kamara; 2. Nagybecskerek város tanácsa mint elsőfokú iparhatóság; 3. a nagybecskereki m. kir. pénzügyigazgatóság azzal, hogy a bejegyzésért járó 20 K. bélyeg lerovatott és 4. W. M.-né szül. F. K. nagybecskereki lakos iparigazolványa visszaadása mellett azzal a figyelmeztetéssel, hogy cégét mindig a hitelesített aláírással egyezően köteles jegyezni, értesíttetnek. A szegedi kir. Ítélőtábla (1906. febr. 8-án 489/P. sz. alatt) következő végzést hozott: Az elsőbiróság végzése megváltoztattatik. W. M.-né szül. F. K. folyamodó azzal a kérelmével, hogy egyéni cége ezzel a szöveggel «W. K.» jegyeztessék be a cégjegyzékbe, elutasittatik és az elsőbiróság a továbbiakba nézve a keresk. törv. 16. és 21. ij^-aiban foglalt annak a rendelkezéseknek megfelelő eljárásra utasittatik. Indokok: A keresk. törv. 11. §-ában foglalt annak a rendelkezésnek, hogy azok a kereskedők, akik üzletüket egyedül folytatják, cégül saját polgári nevüket és pedig legalább vezetéknevüket kötelesek használni, az felel meg, hogy a férjes nő a maga egyéni cégében vezetéknévül férjének vezetéknevét használja, mert férje után ez a polgári neve. Természetes azonban, hogy éppen annál fogva, mert ez a vezetéknév a nőt csupán férje után, házassága alapján illeti meg, a cég valódisága elvéből kifolyólag a kereskedelmi forgalom jóhiszeműsége és biztonsága érdekében az a követelmény is fennáll, hogy a férjes nő a maga egyéni cégében ezt a vezetéknevet akár női utónevével, akár valamely toldással oly alakban használja, hogy a cégszöveg az ö női minőségét félreérthetlcnül kifejezésre juttassa és ő férjének a személyétől kétségtelenül megkülönböztetni alkalmas legyen. Ennek a követelménynek nem felel meg a folyamodó W. M.-né szül. F. K. részéről bejegyeztetni kért az a cégszöveg : «W. K.>, mert ebben a férjének vezetékneve mellett egymagában a «Kornélia* keresztnévnek a kezdőbetűje (K) a cégtulajdonos női minőségének kifejezésére alkalmasnak nem tekinthető. Ez a cégszöveg tehát a kifejtettek szerint nem felel meg a keresk. törv. 11. i?-ának. Ez okból az elsőbiróság végzésének megváltoztatása mellett a jelen végzés rendelkező része szerint kellett határozni.