A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 23. szám - Az ipari titok a magyar jogrendszerben. (Népszerű összefoglalás egy felolvasás számára) [2. r.]

A JOG 181 vagy valamely kérdés tárgyában feleletre, ha abból alá- vagy hozzátartozójára jelentékeny kár vagy szégyen hárulna. 1898-ban a kereskedelmi miniszter a törvényhozás felhatalmazása alapján a hazai gyári telepek országos felvételét rendelte el. A gyári felvétel kérdő ivének feje igy szólt: Az ezen kérdőívben foglalt adatok kizárólag a keresk. m. kir. minisztérium számára gyűjtetnek és pedig a legszigorúbb titoktartás mellett. Az adatok feldolgozásával megbízottakon kivül senki a kérdőívbe be nem tekinthet ; az adatok csupán az iparfejlesztés céljaira használtatnak fel s semminemű adóztatási vagy más célokra igénybe nem vehetők. A felvétel végrehajtásáia vonatkozó miniszteri utasítás 14. pontja igy szól: «Az adatgyűjtéssel megbízottat ezen megbízatásának tartama alatt mindazon jogok megilletik, melyek az 1898. évi XXVIII. t.-c-ben az iparfelügyelők számára biztositvák, de terheli őt egyúttal az idézett törvényben kimondott titoktartás kötelezettsége is. Joga van tehát bármely üzemhelyiségben az adatok ellenőrzése céljából megjelenni, az iparfelügyelő által annak vizsgálati hatásköréből kifolyólag megtekinthető okmányok és kimutatások fölmutatását követelni, az üzemre vonatkozó fölvilágositásokat és adatokat, de csakis a gyárostól, illetőleg az utóbbi által erre felhatalmazottaktól kérni. Másrészt a gyűjtött adatokat és tapasztalatait a legszigorúbb titoktartás mellett megőrizni, a kérdőivekbe senkinek betekintést nem engedni.» Amint tehát mindezekből láttuk, erről az oldalról nem kell féltenie a magyar iparosnak portája szellemi jószágát. Többszörös védelmet kap ipari titkaira nézve a hatósági emberekkel szemben és amint a balesetbiztosító törvényjavaslat mutatja, ez a védelem még tudatosabbá, még erősebbé kezd válni. Ha azonban áttérünk a kérdés második részére, ha azt keressük, hol talál védelmet az ipari titok a nem hatósági egyénekkel szemben, akkor nehézségekre fogunk akadni. Be kell ismernünk — még pedig szégyenkezéssel, — hogy olyan törvényünk, mely határozottan és közvetlenül védené meg az pari titkot a versenytársakkal és az alkalmazott segédszemélyzettel szemben --ez idő szerint még nem egészíti ki nagyon s hiányos ipari törvényhozásunkat. És valahányszor szerencsét próbált a bíróságnál egy póruljárt magyar iparos, mindannyiszor üres kézzel ment haza. Mindenesetre érdekes az is, hogy mig a hatóságokkal szemben lépten-nyomon féltik törvényeink az ipari titkot, azokra az egyénekre, kik sokkal sűrűbben és sokkal könnyebben érintkeznek az iparossal kereseti tevékenységének körében, akiknek sokkal kézzelfoghatóbb érdekükben állhatna a *Treue und Clcuben-n ellen való vétkezés, ezekre törvényeink alig vetnek ügyet. Talán abban kell ennek az erőltetett gondoskodásnak okát keresni, hogy népünk nehezen alkalmazkodik a nyugati államok mintájára berendezett és mindvégig idegenek által nemzetellenes időkben meghonosított közigazgatásunkhoz, folyton húzódozik a beamterektől. Talán ezért igyekeztek törvényhozóink annyi garanciát adni a polgárságnak a hivatalnokokkal szemben. Akárhogyan áll a dolog, mindenesetre feltűnő anomáliának látszik, hogy a nem hivatalnokokkal szemben alig van megvédve az iparos, mig a hivatalnokokkal szemben állig fel van fegyverkezve. Lássuk, hol talál védelmet az ipari titok a közönséges halandókkal szemben. Itt is számba kellett venni minden olyan elemét e jogterületnek, amely — bár kissé távolabbról is — ezt a célt szolgálja. Az iparosnak a műhelyre, a gyárra vonatkozó házijogát nemhivatalnokkal szemben megvédi a Btk. 330. és 332. §§-a. Ezek szerint: «Aki másnak lakásába, üzlethelyiségébe azokkal összeköttetésben lévő, vagy azokhoz tartozó helyiségbe vagy kerített helyre az ott lakó, vagy a lakással rendelkező beleegyezése nélkül jogtalanul, erőszakkal, fenyegetéssel, vagy hamis kulcsok használása által behatol, amennyiben súlyosabb büntetés alá eső cselekmény nem forogna fenn. a magánlak megsértésének bűntettét követi el és 2 évig terjedhető börtönnej büntetendő. Aki másnak lakásába, üzlethelyiségébe, azokkal összeköttetésben levő, vagy azokhoz tartozó valamely helyiségbe jogos indok nélkül, cselszö vény nyel, vagy az abban lakónak, vagy a lakással rendelkezőnek akarata ellenére bemegy, vagy abban akarata ellenére bennmarad, 3 hóig terjedhető fogházzal és 100 frt.-ig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő*. Az iparos levél-és távirda-titkait, amelyeknek körébe első sorban a védelemre érdemes üzleti titkok tartoznak, megvédi a Btk. 327. §-a, melynek értelmében: «Aki másnak szóló levelet, lepecsételt iratot, vagy távsürgönyt jogositlanul felbont, úgyszintén, aki másnak szóló, habár be nem pecsételt levél, vagy távsürgöny birtokába helyezi magát a végett, hogy annak tartalmát megtudja, vagy azt hasonló célból másnak jogtalanul átadja, vétséget követ el és nyolc napig terjedhető fogházzal és 100 frt.-ig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. Aki pedig a fentebbi módon tudomására jutott titkot közzé teszi, vagy azt a levél, irat, vagy távsürgöny küldőjének, vagy a címzettnek károsítására használja fel, 3 hóig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.» Ugyancsak ebbe a csoportba tartozik a kereskedelmi törvénynek egynéhány idevágó rendelkezése. A kereskedelmi törvény (1875. XXXVII.) 35. ij-a szerint' a bíróság rendeletére felmutatott könyvek egész tartalmuk szerint csak a bíróság, vagy a bírói szakértők által és pedig oly esetben vizsgálhatók meg, midőn azok szabályszerű vezetése forog kérdésben. A perbeli ellenfélnek egyedül a peressé vált tételekre vonatkozó bejegyzéseket van joga megtekinteni. Az 53. §. szerint: a cégvezető, vagy az, ki keresk. meghatalmazott minőségben egy egész keresk. üzlet vezetésével megbizatik, főnöke beleegyezése nélkül sem saját, sem más részére keresk. ügyletet nem köthet. Ha e szabály ellen cselekszik, főnökének az okozott kár megtérítésével tartozik, e mellett jogában áll ezen ügyleteket ugy tekinteni, mintha azok a főnök részére köttettek volna. Ez áll a segédekre is. Ez az u. n. versenytilalom, mely bár nincsen közvetlen összefüggésben az ipari titok kérdésével, mégis világos bizonyítéka annak, hogy törvény védi, még pedig kifejezetten az ilyen nehezen konkretizálható ipari érdeket is. Az 59. §. szerint : a segéd felmondás nélkül azonnal elbocsátható, ha a főnök bizalmával való visszaélés által az üzlet érdekeit veszélyezteti, ha főnöke beleegyezése nélkül akár saját, akár más részére keresk. ügyletekkel foglalkozik. Szószerint ugyanúgy intézkedik az ipartörvény 94. §-a is, csak a főnök szó helyett «iparos»-t használ. Mindezeken kivül van egy törvényszakaszunk, amely ugy látszik azzal a rendeltetéssel készült, hogy az ipari titok rosszhiszemű megsértését üldözze. Ez a szakasz a hűtlen kezelésről szól. E szerint: «Aki idegen vagyon kezelésével, gondozásával vagy felügyeletével van megbizva és ezen minőségben annak, kinek érdekeit előmozdítani kötelessége, tudva és akarva vagyoni kárt okoz, a hűtlen kezelés vétségét követi el és három évig terjedhető fogházzal büntetendő. (361. §.) Büntettet képez és 5 évig terjedhető börtönnel büntetendő a hűtlen kezelés, ha azon célból követtetik el, hogy a tettes magának vagy másnak jogtalanul vagyoni hasznot szerezzen.)) Ennek a szakasznak elolvasása után mindenkit meg fog lepni, hogy a magyar bíróságok azért nem szolgáltatnak igazságot az ipari titkai tekintetében megkárosított iparosnak, mert nincs rá törvény. Hisz ime itt van, erre való a hűtlen kezelést üldöző paragrafus ! Pedig mégis ugy van, hogy a magyar bíróságok egy részének felfogása szerint az az üzleti alkalmazottam, ki ipari titkaimat példának okáért pénzért eladja, nem büntethető hűtlen kezelésért, mert nem kezel vagyont bíróságaink felfogása szerint. Az ő scholastikus fejük szerint vagyont csak a jószágigazgatók kezelnek, vagyonnak csak földeket, házakat és értékpapírokat lehet tekinteni. Szerintük egy ipari üzem a hozzátartozó testi dolgok nélkül nem vagyon. Legutóbb is ezt akarta kimutatni egyik legkiválóbb büntetőjogászunk : Edvi Illés Károly a Jogtudományi Közlöny három számában megjelent tanulságos cikkében. Es bár eddig mindig hiába kopogtatott a jogaiban megrabolt iparosság az igazságszolgáltatás ajtaján, mégis megtörtént a csoda, hogy egyik vidéki törvényszék hűtlen kezelés miatt vád alá helyezte azokat az alkalmazottakat, kik főnökeik üzleti titkait rendszeresen pénzért áruba bocsátották. Az eset részletei igen érdekesek. Egy cég két másik cégnek irodai alkalmazottait arra bujtatta fel, hogy fizetésért rendszeresen, még pedig kéthetenkint árulják el azoknak a vevőknek nevét, lakhelyét, kik vásárolni készülnek ott, ahol az árulók alkalmazva voltak. Ez jó hosszú időn keresztül folyt igy, mig a megkárosított üzletek tulajdonosai rájöttek arra, hogy hűtlen alkalmazottaik mily galádul visszaéltek bizalmukkal. Természetesen hűtlen kezelés miatt bűnvádi feljelentést adtak be ellenük. De az ügyészség nem vállalta el a vád képviseletét, mert szerinte az irodai alkalmazottak nem voltak vagyonkezeléssel megbizva. Erre a károsultak maguk átvették a vád képviseletét és el is értékj. azt, hogy a törvényszék vádtanácsa vád alá helyezést mondót, ki, mert nem lehet kétséges, hogy sértettek üzleti könyve1' levelezése, annak tartalma, vevőinek köre vagyont képez, hogy terheltek azt kezelték, gondozták, illetve arra felügyeltek, alkal-