A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 23. szám - A spanyol büntetőjogi irodalom fejlődése [8. r.]

182 A JOG maztatásuk okszerű következménye, hogy az cselekményük következtében, hozadékában, tehát értékében is csökkent s hogy cselekményükkel reájuk anyagi haszon háramlott, azt a terheltek beismerték. Tény, hogy abban az esetben, ha bíróságaink ezt a szakaszt azzal a liberálismussal és érzékkel kezelnék, amely ilyen általános keretben mozgó, kiegészitő törvényszakaszok megkövetelnek, akkor teljesnek kellene mondani már ma is azt a jogrendszerünket, mely ipari szellemi tulajdonjogok megvédésére van hivatva. Van szabadalmi törvényünk, védjegytörvényünk, cégjogunk és minta-, valamint mustravédelmünk. Es volna, illetve van a fentiek szerint, az ipari titkokat megvédő törvényünk is. Természetes azonban, hogy megállapodott joggyakorlat hiján, illetve eddig éppen ellenkező felfogású joggyakorlat mellett igen érezhető hézagot töltene be olyan törvényi rendelkezés, mely egyenesen védelmébe venné az ipari titkokat. Meglehetős hosszadalmassággal kerestem ezt a több irányban egy kissé messze elvezető anyagot. Mentségem legyen az, hogy igyekvésem volt, kimutatni az ipari titok tételes törvényi védelmének polgárjogát a magyar törvényekben is. Annál nagyobb súlyt kellett helyeznem erre a keresgélésre, mert mindeddig teljesen figyelmen kivül maradt a kérdésnek ez az érdekes háttere. Annak idején, amikor Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszternek a tisztességtelen versenyről készített törvénytervezetét tárgyalták, szóba sem került az a kérdés, hogy vannak-e törvénybeli előzményei az ipari titok védelmének és melyek azok? A tervezetet előkészítő hivatalos munkálatok szerint és azok kommentálói szerint is, az ipari titok védelme ismeretlen fogalom a magyar jogban. Én azt hiszem, ha ugyanakkor ezeket az itt csak leltárba vett és érdemileg nem méltatott tételes alapokat a szakemberek gyakorlati és jogpolitikai szempontból megvilágították volna és reámutattak volna arra, hogy az ipari titok kifejezett törvénybe iktatásával csak következetesek maradunk önmagunkhoz és legkevésbbé sem teszünk olyan merész lépést,amit a németek: «Ei?i Sprnngins Finstrev-nek hívnak, ha nem kerüli ki a tervezet készítőinek figyelmét az a körülmény, hogy az ipari titok védelme, amelylyel szemben a tervezet bírálóinak legkevesebb aggályuk volt, nem uj jogterület a magyar jogban, akkor az én igénytelen nézetem szerint az irattárba tett lendületes törvénytervezetből legalább ezt a részt meg lehetett volna menteni. Hogy milyen szükséges volna ez a kifejezett törvényi védelem, azt a gyakorlati élet eddig is sokszor megmutatta és most is megmutatja. Emiitettem, hogy nemrég egy vidéki borkereskedésben történt egy frappáns esete az üzleti titok megsértésének. Néhány évvel ezelőtt egy budapesti gépgyárban fordult elő egy eset, annakelőtte pedig egy fővárosi hírlapvállalatnál. Ez a mi szegényes bírói joggyakorlatunkból van merítve. Ezeket az eseteket véletlenül bíróság elé vitték, de hány olyan eset fordul elő, melyek nem kerülnek a bíróságok elé, mert a károsult tudja, hogy a bíró tehetetlen megfelelően intézkedő törvény hiján. Nem szabad továbbá elfelejteni, hogy a törvénynek csak kisebbik hivatása a megtörtént baj reparálása. Fontos dolog a gyógyítás, de még fontosabb a betegség megelőzése. A tiltó és büntető törvénynek az legyen a főbb hivatása, hogy a bűnözésre hajlandó elemet a jogtalanságtól visszatartsa. Ha volna olyan törvényünk, mely az ipari titok megsértését büntetéssel egyenesen fenyegetné, mindenesetre ritkábban fordulnának elő olyan esetek, amikor könnyelmű gondolkodású, vagy bosszúvágytól vezérelt alkalmazottak főnökeik üzleti titkait bitang jószágnak veszik. Ez az, amit Szakolczai Árpád egyik felolvasásában igen jellemzően a törvények psychologiájának nevezett. Szembeötlővé válik az ipari titok védelmének fontossága a gyakorlati életben, ha elolvassuk azt, amit a m. kir. iparfelügyelők 1902. évi jelentéseiről kiadott munkában mond a budapesti iparfelügyelő a munkabérharcok minél könnyebb befejezése érdekében: «Az ipartörvény revisiója alkalmából még két körülmény volna orvoslandó.» (Az egyik a békéltető bizottság összeállításának módjára vonatkozik). A másik körülmény pedig az, hogy az ipartörvény 103. ij-a azt rendeli, hogy olyan esetben, mikor nem ipartestületbe tartozó munkaadóknál kiütött sztrájkról van szó, az illető iparágból választandó 0 iparos és 0 munkás képezi a békéltető bizottságot. Itt azonban a gyártulajdonos, amikor csak egy nagyobb önálló gyárban üt ki a sztrájk, rendszerint nem hajlandó versenytársakat is bevenni a békéltetésbe, miután ezen békéltetési eljárásoknál többnyire üzemi titkok is szóba kerülnek, melyek nyilvánosságra hozatala a gyárosnak esetleg többet árt, mint maga az egész sztrájk. Ilyen esetben tehát tulajdonképen a békéltető bizottságot meg sem lehet alakítani, de annak nincs is értelme, de nincs is köze más öt gyárosnak, akinél nincs sztrájk, a 6-ik sztrájk ügyéhez. Ilyenkor legcélszerűbb volna, ha a dologba csak az iparfelügyelő avatkoznék be, mert még a hatóság beavatkozása is inkább árt, mint használ.» Végső eredményben tehát mégis — bár csak okkalmóddal, — igazuk volt azoknak, kik azt mondották, hogy az ipari titkokat a mi törvényeink nem védik. Nagy kár, hogy 1900-ban nem lett törvénynyé a többször emiitett törvényjavaslat. Hogy a tervezetnek az ipari titokról szóló része sem lett valósággá, azt különösen annak a szerencsétlenségnek kell tulajdonitani, hogy olyan nagyon előkelő és idegen társaságba keveredett. Hiszen természetes, mikor ily szerény és honpolgárjogi allűrökkel is dicsekvő tipus elvegyül a distinghuised foreigner-ek magas köreibe, a dénigrement, a tiltott reklám ... és ennek előkelő barátai közzé, akkor neki velük együtt felmerülni és velük együtt buknia is kellett. Most azonban itt az alkalom. Két helyen is nyilik kilátás az illendő boldogulásra. Mindakét helyen rokonsággal terhelt hangulat és ismerős karok hivogatása várja azt, ki eddig száműzve volt a neki járó helyről. A büntetőtörvényhez is készül egy kiegészitő novella, az ipartörvényt is ujjá épitik. Mindakettőt szervesen kiegészítené oly rendelkezés, mely az ipari titoknak az alkalmazottakkal szemben való megvédésére szolgálna. Az ügynek jó barátja hamarjában azt sem tudná megmondani, hol látná szivesebben : ottan, vagy emitt ? Lényegében azonban egyre megy, akár az ipartörvényben talál menedéket, akár a büntetőtörvényben. A mi szempontunkból kedvesebb dolog, ha ezt a joganyagot az ipartörvény keretébe vonná a kereskedelmi minisztérium. Az ipari titok védelme ezért az ipartörvénybe való, mert minden olyan lépés, amelyet a termelő munka jogainak biztosítására irányuló gondoskodásban előre, a haladás felé tesz, a magyar állam kettős erővel hat, ha az intenciót külsőleg, az elrendezésben is, lehet kifejezésre juttatni. Aki erre a szabályra figyelemmel van, az érdemeket szerezhet a magyar társadalomnak oly hiányos közgazdasági nevelése és irányifása körül. Vonjuk le az eddig elmondottakból a végső konklusiót. Ugy vagyunk körülbelül az ipari titok védelmével, mint az önálló vámterület megvalósításával. Az ipari titok védelme, mint láttuk, több formában törvénybe van iktatva, tehát az ipari titok védettségének jogi állapota fennáll, éppúgy mint fennáll a törvénybe iktatott önálló vámterület jogi állapota is. Nincs más hátra, mint megteremteni az ipari titok védelmének tényleges állapotát is. Jóakaró figyelmükbe ajánljuk tehát az ipari titok védelmének törvénybe iktatására vonatkozó kérdést, mindazoknak a tényezőknek, amelyek a közgazdasági érdekű törvényhozás előkészítő munkájára első sorban vannak hivatva. Tesszük ezt különösen abból az alkalomból, hogy végre igazán készül a szebbnek, a jobbnak Ígérkező ipartörvény. ^ Külföld. A spanyol büntetőjogi irodalom fejlődése. Irta THÓT LÁSZLÓ dr. (Folytatás.) A spanyol praktikusok iskolájának az igazi megalapítója: Diego de Covarrubias volt, aki « Variarum ex jure resolutionum libri tres» cimü (1560) művében fejtette ki a büntetőjog rendszerét. A büntető törvény egyik alapkellékét — szerinte — az képezi, hogy az a bírónak tág cselekvési szabadságot ad, «mert a helyi, időbeli, személyi és mennyiségi körülmények különfélék lehetnek.)) A beszámítás tárgyalásánál hosszasan fejtegeti a tudatlanságnak a jogi hatását, s arra az eredményre jut, hogy csupán a ténybeli tudatlanság lehet mentesítő körülmény; ellenben a bűntett áldozatának a személyére vonatkozó tévedés, vagy «equivocatio», nem tekinthető a beszámítást kizáró körülménynek. A bűncselekmény büntetésére nézve elismeri, hogy a «belső cselekmények)) nem vonhatók az emberi törvény alá. A korabeli Írókkal egyetértve, egyenlő büntetőjogi sanctió alá kívánja vonni ugy a bevégzett bűncselekményt, mint a kísérletet, de csak a legsúlyosabb esetekben. Erre vonatkozólag így szól: «Nem minden súlyos bűntett kísérlete büntetendő egyenlő módon, mert még a súlyos büntettek közt is fokozatokat és különbségeket kell tennünk, amennyiben a bírónak — a kísérlet büntetésének a megállapítása előtt -