A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 22. szám - A spanyol büntetőjogi irodalom fejlődése [7. r.]

86 A JOG alá, felperes eltérő megállapodás hiányában jogosítva volt a hiányzó lényeges kellékeket, tehát a fizetési helyet is kitölteni és telepesként önmagát kijelölni, mivel alperes nem is állítja, hogy e tekintetben a felek között bármily megállapodás jött volna létre. Ezért ezen alperest elismert kibocsájtói és forgatói váltónyilatkozatai alapján a vtv. 7., 12. és 8. §-a értelmében a kereseti váltóösszeg és járulékai, ugy mint pervesztest a prdts 251. §-ához képest a perköltség fizetésére kötelezni kellett. A budapesti kir. ítélőtábla. 1905. nov. 16-án 2,712 p. sz_ alatt következőleg ítélt: A kir. ítélőtábla az elsőbiróság ítéletének M. 1. I-ső rendű és M. L-né Ill-ad rendű alperesekre vonatkozó azt a részét, a mely szerint az egyezséget tudomással vette, helybenhagyja; ugyanazon ítéletnek M. L-né 11-od rendű alperesre vonatkozó felebbezett részét azonban megváltoztatja, a 35,051/1905. sz. a. kibocsátott som. végzésnek M. L-né Il-od rendű alperesre vonatkozó részét hatályon kivül helyezi, felperest keresetével M. I.-né alperessel szemben elutasítja és végrehajtás terhével arra kötelezi, hogy ezen alperesnek 113 K 30 f. perbeli és 40 K felebbezési költséget 3 nap alatt fizessen. Inpokok: Az elsőbiróság ítéletének M. I. és M. L-né alperesekre vonatkozó felebbezett részét azért kellett helybenhagyni, mert a 64,572/905. sz. a. iktatott jegyzőkönyv tartalmából az, hogy az egyezség joghatálya attól a feltételtől függött volna, miszerint ahhoz minden alperesnek hozzá kell járulni, ki nem tűnik; ennélfogva az egyesség azokkal a felekkel szemben, akik ezt aláírták nyilván hatályos. Felperes nem vonta kétségbe M. L-né 11-od rendű alperesnek azt a kifogását, hogy amikor a kereseti váltók birtokába jutottak, azok telepítve nem voltak, illetve azt vitatta, hogy a bianco kapott váltókat a vt. 93. §-a értelmében kitölteni jogosítva volt és hogy a váltóbirtokos a váltót csak megállapodásellenesen nem töltheti ki, minthogy a törvényes gyakorlat szerint a váltóhitelező az üresen kapott váltót csakis a forgalomban rendesen használni szokott tartalommal töltheti ki. Külön megállapodás hiányában ilyennek azonban az intézvényezett lakóhelyétől különböző fizetési hely nem tekinthető. Minthogy felperes, kit az adott esetben a bizonyitás terhel, alperes tagadásával szemben nem bizonyította, hogy nevezett alperes hozzájárulásával és tudtával látta el alperes váltónyilatkozatának reá vezetése után a kereseti váltókat a telephelylyel s így ez az utólagos jogellenes telepítés nem létezőnek tekintendő ; minthogy eszerint a kereseti váltókat a viszkereseti jog fentartása céljából az elfogadónak lakóhelyén Ráckevén kellett volna az elfogadónak fizetés végett bemutatni s esetleg az óvást felvétetni, ami meg nem történt, minthogy ezek szerint a Budapesten — a telep helyén felvett óvás a visszkereseti jog fentartására nem alkalmas és így felperes a kereseti váltók kibocsátója M. L-né Il-od rendű alperes elleni visszkereseti jogát elvesztette: ennélfogva az I-ső bíróság ítéletének M. L-né Il-od rendű alperesre vonatkozó felebbezett részét megváltoztatni, a kibocsátott sommás végzésnek ezen alperesre vonatkozó részét hatályon kivül helyezni, ielperest keresetével M. L-né alperessel szemben elutasítani és mint pervesztes íelet a perrendtartás 251. §-á értelmében ezen alperes javára a perbeli és ezzel egy tekintet alá eső felebbezési költség fizetésére kötelezni kellett. A m. kir. Kúria (1906. évi március 20-án 205/906. sz. a.) következőleg ítélt: A másodbiróság ítéletének M. L-né Il-od rendű alperesre vonatkozó felebbezett része megfelelő indokainál fogva helybenhagyatik. Bűnügyekben. Vádlott Párkányban tartott iskolaszéki közgyűlésen, annak hangoztatásával, hogy az iskolaszéki tagok megválasztását nem engedi meg, a kandidálandó iskolaszéki tagok névjegyzékét az iskolaszéki elnök kezéből erőszakosan kiragadta, e közben az iskolaszéki elnököt a gyűlés helyiségéből való kidobással, az asztalnak és székeknek felforditásával, összetörésével, a megválasztandó iskolaszéki tagoknak megverésével és azzal fenyegette, hogy az elnök lesz az első, aki a közgyűlés helyéről futni fog; II. rendű vádlott pedig ugyanezen alkalommal öklével az asztalra ütve, az iskolas2éki elnökkel szemben fenyegető állásba helyezkedve, a csengetyüt annak asztalához hozzávágta s az idöközileg megválasztott iskolaszéki tagokról szóló névjegyzéket az iskolaszeki jegyzó kezéből elkapta és azt összetépte. Ezek a tények, a btk. 165. S-tan foglalt rendelkezésnél fogva, bűncselekményt képeznek azéi t, mert kifejezetten a népiskolai hatóságokról szóló 1876 évi XXVJI .. t.-c. 1. §. azon hatóságok között, amelyek a népiskolaügy ('közigazgatását* eszközlik, az iskolaszékeket is felsorolja, a törvény li. g. pedig a felekezeti iskolaszékek alakitá sát is kényszeritöleg elrendeli; mert továbbá a törvény az iskolaszékek között, azok állami, községi vagy felekezeti jellegét tekintve, a hatáskörükbe utalt teendőket illetőleg különbséget nem tesz, eme teendőket pedig a 13. §. akként szabályozza, hogy az iskolaszékek nemcsak gondozó tevékenységet fejtenek ki, hanem rendelkezési joggal is birnak. Mihez képest a felekezeti iskolaszékek is. a törvény é.Ital hatáskörükbe utalt teendők végzésénél a btk. 164. g-ban ernli'cett közigazgatási hatóság levén, a hatóságok részére általában biztositott büntetőjogi oltalom alatt állanak ; másrészt pedig a használt fenyegetés, a btk. 167. í-ban megjelölt veszélyes fenyegetésnek ismérveit tartalmazván : a valónak elfogadott tények es aént kifejtettek s ;erint vádlottak a hatóság küldöttségét alkotó r--tolaszéki elnököt és jegyzőt, az iskolaszéknek választás utján szándékolt megalakításában tehát a törvény meghagyásának végrehajtásában erőszak és veszélyes fenyegetés által akadályozták. D . , .. A m kir Kúria (1906. május 10. 4,924/1906. B. sz. a.) hatóság elleni erőszak büntette miatt vádolt Sz. Gyula és V. József elleni ügyben következő végzést hozott: A semmisségi panaszok elutasittatnak. Indokok: A kir. Ítélőtábla ítélete ellen, vádlottak csatlakozásával a védő, írásban is indokoltan, a bp. 385. §. 1. a) pontja alpján azért jelentett be semmisségi panaszt, mert a vádlottak cselekménye bűncselekmény tényálladékát nem állapítja meg és a kir. Ítélőtábla vádlottak bűnösségét a btk. 164. és 167. §-nak téves alkalmazásával mégis megállapította. A kir. ítélőtábla ugyanis azt a tényt fogadta el valónak, hogy Sz. Gyula vádlott Párkányban 1904. évi december hó 26-án tartott iskolaszéki közgyűlésen, annak hangoztatásával, hogy az iskolaszéki tagok megválasztását nem engedi meg, a kandidálandó iskolaszéki tagok névjegyzékét báró J. Gábor róm. kath. plébános iskolaszéki elnök kezéből erőszakosan kiragadta, e közben az iskolaszéki elnököt a gyűlés helyiségéből való kidobással, az asztalnak és székeknek felforditásával, összetörésével, a megválasztandó iskolaszéki tagoknak megverésével és azzal fenyegette, hogy az elnök lesz az első, aki a közgyűlés helyéről futni fog; V. József vádlott pedig ugyanezen alkalommal öklével az asztalra ütve, az iskolaszéki elnökkel szemben fenyegető állásba helyezkedve, a csengetyüt annak asztalához hozzávágta s az idöközileg megválasztott iskolaszéki tagokról szóló névjegyzéket Sz. István iskolaszéki jegyző kezéből elkapta és azt összetépte. A kir. ítélőtábla által valónak elfogadott és a bp. 437. §. első bekezdése szerint a kir. Kúria határozatának alapjául veendő ezek a tények, a btk. 165. §-ban foglalt rendelkezésnél fogva bűncselekményt képeznek azért, mert kifejezetten «a népiskolai hatóságokról* szóló 1876. évi XXVIII. t.-c. 1. §-a azon hatóságok között, amelyek a népiskolaügy «közigazgatását» eszközlik, az iskolaszékeket is felsorolja, a törvény 11. §-a pedig a felekezeti iskolaszékek alakítását is kényszeritőleg elrendeli; mert továbbá a törvény az iskolaszékek között, azok állami, községi vagy felekezeti jellegét tekintve, a hatáskörükbe utalt teendőket illetőleg különbséget nem tesz, eme teendőket pedig a 13. §. akként szabályozza, hogy az iskolaszékek nemcsak gondozó tevékenységet fejtenek ki, hanem rendelkezési joggal is birnak. Mihez képest a felekezeti iskolaszékek is, a törvény által hatáskörükbe utalt teendők végzésénél a btk. 164. §-ban emiitett közigazgatási hatóság levén, a hatóságok részére általában biztositott büntetőjogi oltalom alatt állanak ; másrészt pedig a használt fenyegetés, a btk. 167. §-ában megjelölt veszélyes fenyegetésnek ismérveit tartalmazván : a valónak elfogadott tények és imént kifejtettek szerint vádlottak a hatóság küldöttségét alkotó iskolaszéki elnököt és jegyzőt, az iskolaszéknek választás utján szándékolt megalakításában, tehát a törvény meghagyásának végrehajtásában, erőszak és veszélyes fenyegetés által akadályozták. Hivatalból figyelembe veendő semmisségi ok nem észleltetett Sértett megmondotta a vádlottnak azt, hogy a forgópisztoly két golyóra töltve van, de rozsdás lévén, az nem jól jár, és vádolt ennek dacára a revolvert sértett felé tartva, azt többször elcsettentette s az elsülvén, a löveg a sértetten 8 napon tul tartó sérülést okozott — A gondatlanságnak tényálladékát vádlottnak ez a tette teljesen kimeríti, mert egy töltött forgópisztolynak közvetlenül más testére való irányítása s ily módon való elcsettentése a gondatlanságnak nagy fokát mutatja ; mert vádlott előre láthatta, hogy a fegyvernek ily módon való használata a sértett testi épségére nézve veszélyes lehet. A m. kir. Kúria (1906. évi május hó 3-án 4,622/1906. B. sz.) a.^ gondatlanság által okozott súlyos testisértés vétsége miatt vádolt Sztán Vikentie elleni bűnügyben, következő végzést hozott : A semmisségi panasz elutasittatik. Indokok: A kir. itélő táblának ítélete ellen a vádlott és védő a B. P. 385. §. 1. a) pontjára hivatkozással, azért jelentettek be semmisségi panaszt, mert a vádlott nem bűnös. Ez a perorvoslat, mint alaptalan, a B. P. 437. §. 4-ik bekezdése értelmében elutasítandó volt, mert a kir. itélő tábla által valónak elfogadott ama ténymegállapítás szerint, hogy a sértett megmondotta a vádlottnak azt, hogy a forgópisztoly két golyóra töltve van, de rozsdás lévén, az nem jól jár, és vádolt annak dacára a revolvert sértett felé tartva, azt többször elcsettentette s az elsülvén, a löveg sértetten 8 napon tul tartó sérülést okozott —• a gondatlanságnak tényálladékát vádlottnak ez a tette teljesen kimenti, mert egy töltött forgópisztolynak közvetlenül más testére való irányítása s ily módon való elcsettentetése a gondatlanságnak nagy fokát mutatja ; mert vádlott előre láthatta, hogy a fegyvernek oly módon való használata a sértett testi épségére nézve veszélyes lehet. Fegyelmi ügyekben. f t u'Ji' kir' tö^ényszék fegyelmi bíróságának illetékességet kellett megállapítani, mint annak a fegyelmi bíróságnak illetékességet amely az 1871. évi VIII. t.-c- 31. §-a szerint illetékes volt es mint ilyen a fegyelmi ügyben felhitt VIII. t-c. 39. §-a értelmében szükséges intézkedést már megtette. A vádlott nyilatkozatának is beérkezte után a további eljárásra nézve nem szüntette meg az a körülmény, hogy vádlott az ellene folytatott