A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 22. szám - A spanyol büntetőjogi irodalom fejlődése [7. r.]

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 22. számához. Budapest, 1906. június 3. Köztörvényi ügyekben. A peres felek rövid együttélésük tartama alatt folytonos perpatvarkodásban éltek, amely miatt előbb a felperesnek, utóbb pedig az alperesnek szülői házát is kénytelenek voltak elhagyni. A veszekedésnek kezdeményezője alperes volt az által, hogy a házastársi tartozások teljesitését azért, mert felperesnek büdös a szája, megtagadta. Felperes ebből folyoan alperessel szemben bizalmatlanná vált s mikor alperes a házastársi tartozások teljesitését újból megtagadta, felperes nejét megpofozta, s ezzel az életközösség a házasfelek között végleg megszűnt Tekintettel arra, hogy ezen tényállásból kitünöleg mindkét peres fél olybá tekintendő, mint akik a házassági kötelességeket szándékos magaviseletük által kölcsönösen és szándékosan súlyosan megsértették, ennélfogva ellenükben a H T. 80. § anak a: pontjába ütköző, illetve körülirt bontó oknak összes ismérvei megállapitvák. A pécsi kir. törvényszék (1905. aug. 20-án 10,680. sz. a.) Z. S. dr. ügyvéd által képviselt ifj. H. J. felperesnek, Sz. J. ügyvéd által képviselt P. M. alperes elleti, házassági kötelék felbontása iránti ügyében következőleg itélt: A kir. törvényszék a keresetnek és a viszontkeresetnek helyt ad és a felek között Szalontán 1903. okt. 0-án az állami anyakönyvvezető előtt kötött házasságot az 189-4. évi XXXI. t.-c. 80. §-ának a) pontja alapján mind a két peres fél hibájából végleg felbontja, a 85. §-hoz képest mind a két peres felet vétkesnek nyilvánítja és a perköltségeket alperes felek között kölcsönösen megszünteti. Indokok: Felperes keresetében előadta, hogy alperessel Szalontán az állami anyakönyvvezető előtt 1903. évi okt. 6-án házasságot kötött, de együttélésük sem boldog nem volt, sem hosszú ideig nem tartott, mert neje vele folyton civakodott, a házastársi tartozások teljesitését megtagadta, mondván, hogy őt utálja, tőle irtózik, majd 1904. évi április 12-én a főzést és takarilást is megtagadta, közös lakásukat elhagyta, szüleihez visszatért s azóta többszöri felhívása dacára az életközösséget vele vissza nem állította. Azért, mert alperes ezen ténykedéseivel a házastársi kötelességeket szándékos magaviselete által súlyosan megsértette, felperes kérte, hogy az a házasság a H. T. H(J. §-nak a) pontja alapján alperes hibájából végleg bonlassék fel, s alperes részére a perköltségben is elmarasztaltassák. Alperes felperes kereseti állításait tagadta s kérte a keresetet elutasitani. A házasság felbontását viszontkeresetbe vette s azt felperes hibájából felbontani kérte, mert férje őt megpofozta, veszélyesen fenyegette és mert a házassági életközösséget nem ő, hanem felperes szakította meg azáltal, hogy 1904. évi április 12-én közös lakásuk ajtaját előtte becsukta, mire kénytelen volt szüleihez visszatérni. A felek által ajánlott bizonyítás foganatosíttatván, a tanuk vallomása a 13,548. és 15,070/904. sz. jkönyvben van fölvéve. A kir. törvényszék szerint a peres felek előadásából, részint a kihallgatott és nem kifogásolt tanuk vallomásából tényállásként megállapíthatónak a következőket találta. A peres felek rövid együttélésük tartama alatt folytonos perpatvarkodásban éltek, amely miatt előbb a felperesnek, utóbb pedig az alperesnek szülői házát is kénytelenek voltak elhagyni. A veszekedésnek kezdeményezője alperes volt az által, hogy a házastársi tartozások teljesitését azért, mert felperesnek büdös a szája, megtagadta. Felperes ebből folyóan alperessel szemben bizalmatlanná vált s midőn egy izben alperes egy mulatságon nem férjes nőhöz illő módon viselkedett s onnét akkor, amikor férje akart, haza menni nem volt hajlandó, továbbá akkor, amikor felperes egy alkalommal munkájáról váratlanul hazatért s alperest otthon nem találta, s végül akkor, amikor alperes a házastársi tartozások teljesitését újból megtagadta, felperes nejét megpofozta. A peres felek ezen események megtörténte után az együttélést folytatták ugyan 19U4. évi április 12-ig ; amikor is felperes azért, mert neje a neki adott pénzen kenyeret nem hozott, se nem sütött, lakásuk ajtaját alperes elől becsukta, egyet-mást Menvedu községbe szüleihez elszállított s ezzel az életközösség a házas felek között végleg megszűnt. Tekintettel arra, hogy ezen tényállásból kitünöleg mindkét peres fél olybá tekintendő, mint akik a házassági kötelességeket szándékos magaviseletük által kölcsönösen és szándékosan súlyosan megsértették, ennélfogva ellenükben a H. T. 80. §-ának a) pontjába ütköző illetve körülirt bontóoknak összes ismérvei megállapitvák. Tekintve, hogy a felek már 2 év óta különválva is élnek s hogy sem az ismételt megkísérelt békéltetések, sem a különélés elrendelése eredményre nem vezettek, a kir. törvényszék meggyőződött arról, hogy a felek házassági visszonya anmira fel van dúlva, hogy a további életközösség mindkettőjükre nézve is már elviselhetetlenné vált, ugyanazért a kir. törvényszék a peres felek házasságát mindkét peres fél hibájából a fent idézett törvényszakasz alapján végleg felbontotta és a 85. §. értelmében erre nézve mind a két peres felet vétkesnek nyilvánította. A házasságból gyermek igazoltan nem született, vagyonjogi igényeket peres felek egymás ellen nem támasztottak, ezért ez irányban intézkedés szüksége nem forog fenn. A házasságvédő mindkét fél érdekében rendeltetvén ki, dijában alperes felek egyetemlegesen voltak marasztalandók és mert a felmerült és a kir. tszék irodaátalányából előlegezett 12 K. tanuköltség is az ő együttes érdekükben lett kifizetve, ennek visszatérítésére ugyancsak egyetemlegesen kötelezendők voltak. Mindkét fél pernyertessé válván, mindkettőnek a vétkessége is megállapittatott, a perköltségek a prts. 251. §-ának 2 bekezdése értelmében kölcsönösen megvoltak szüntetendők. A pécsi kir. ítélőtábla (1905. dec. 5-én 2,547/905. P. sz. a.) következőleg itélt; A kir. ítélőtábla az első bíróság ítéletét a házasság felbontásáról rendelkező, hivatalból megvizsgált részében, vonatkozóan felhozott indokainál fogva helybenhagyja. A m. kir. Kúria (1900. május 2-án 103/906. P. sz. alatt) következőleg itélt: A másodbiróság ítéletét az abban felhívott indokok alapján helybenhagyja, mindazonáltal az indokok oly kiegészítésével, hogy V. J. és neje, továbbá K. A. és E. tanuk bizonyítják, hogy felperes alperessel durván bánt és többször megpofozta, mig H. J. és neje azt bizonyítják, hogy alperes férjét büdösnek, büdös szájúnak nevezte, és hogy a házastársi tartozás teljesitését megtagadta Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. Felperes nem vonta kétségbe Il-od rendű alperesnek azt a kifogását, hogy amikor a kereseti váltók birtokába jutottak, azok telepítve nem voltak, illetve azt vitatta, hogy a bianco kapott váltókat a V T. 93. §-a értelmében kitölteni jogosítva volt és hogy a váltóbirtokos a váltót csak megállapodás ellenesen nem töltheti ki, Minthogy a törvényes gyakorlat szerint a váltóhitelező az üresen kapott váltót csakis a forgalomban rendesen használni szokott tartalommal töltheti ki külön megállapodás hiányában, ilyennek azonban az intézvényezett lakóhelyéül különböző fizetési hely nem tekinthető, az utólagos jogellenes telepítés nem létezőnek tekintendő. Eszerint a kereseti váltókat a visszkereseti jog fenntartása céljából az elfogadónak lakóhelyén kellett volna az elfogadónak fizetés végett bemutatni s esetleg az óvást felvétetni. A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék (1906. május 20-án 205. p. sz. alatt) E. N. dr. ügyvéd által képviselt E. S.-né felperesnek, M. K. dr., ügyvéd által képviselt M. I. és neje M. L-né s társai alperesek ellen 3,200 K. tőke és jár. iránti ügyében következőleg itélt: Az 1905. évi ápr. 18. napján 35,051. sz. alatt hozott som. végzés hatályában fentartatik és alperes M. I.-né a Pesten 1904. okt. 20-án 2,000 K.-ról és 1904. évi dec. 7-én 1,200 K.-ról kiállított 2 drb. váltó alapján mint kibocsátó forgató köteleztetik, hogy felperesnek 3,200 K. váltóösszeget, ez után 1905. évi márc. 27-étöl járó 6°/0 kamatot 15 K 10 f. óvási, 1/3% váltódijat a som. végzésben megállapított költség beszámításával összesen 156 K 10 f.-ben megállapított perköltséget 3 nap ala't és végrehajtás terhe mellett fizessen. Egyúttal tudomással vétetik, hogy felperes, továbbá M. 1. és M. I.-né alperesek között a következő birói egyezség jött létre : M. I. és M-. I.-né alperesek elismerik a kereseti 3,200 K fennállását, valódiságát és lejáratát és kötelezik magukat a kereseti 3,200 K tőkét ennek 1905. évi március 27. napjától járó 6°/0 kamatát, 15 K 05 f. óvási, V.-s'Vo váltódijat és a 71 K 50 f.-be már megállapított som. végzésbeli költségen felül a bíróilag megállapítandó perköltséget egyetemleges kötelezettséggel következő módon fizetni, t. i. 1905. szept. 1-ső napján 800 K résztőkét és az összes perköltséget, innen vagyis 1905. okt. 1-től kezdve minden következő hónap 1-ső napján ismétlődőleg további 400 K-át a részletfizetés kedvezmény elvesztése és különbeni végrehajtás terhe mellett mindaddig, amig a kereseti követelés összes járulékaival együtt törlesztettnek jelentkezett. A fizetések mindenkor felperes képviselő irodájában teljesitendők. Felperes ezen egyezséget elfogadja. Felperes összes költsége a som. végzésbeli költség beszámításával 156 K 10 f.-ben állapittatik meg alperesek ellenében. Indokok: M. I. és M. I.-né alperesek és felperes között birói egyezség jővén létre, azt tudomásul kellett venni. M. I.-né alperes az egyezséghez hozzá nem járult, vele szemben tehát a saját kifogásai folytán itéletileg kellett dönteni. Nem lehetett azonban figyelembe venni ennek az alperesnek a kifogásait, mert felperes mint rendelvényes kötelezettség nélkül forgatta a váltókat, felperes tehát váltókötclezettségben nem áll, formailag pedig mint váltóbirtokos legimitálva van és mert alperes kitöltetlen váltókat írván