A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 22. szám - Az ipari titok a magyar jogrendszerben. (Népszerű összefoglalás egy felolvasás számára) [1. r.]

172 A JOG Ebből a kis példából legjobban lehet látni, hogy mi adja az ipari titok fogalmának tartalmát. Ha már most bármelyik iparos, akár gyáros az illető, akár kisiparos, saját gyárára vagy műhelyére gondol, alighanem akad a saját nagyobb, vagy kisebb körű tevékenységének történetében is olyan pontra, ahol igy szólt magában : «nicgis csak öreg hiba az, hogy nincs magyar törvény, amelyik engem az én jogos tulajdonomban meg tudjon védeni. Van egy jó gondolatom, de arra nem kaphatok szabadalmat, mert nem alkalmas a szabadalmazásra (pl. a most elmondott esetben), vagy pl. 30 évi fáradozás árán tudom, hol lehet jól bevásárolni, vagy eladni, és ezt az eddig gondosan őrzött titkomat most egy sehonnai könyvelőm, akit én bizalommal togadtam keblemre, kire rábíztam egész üzletemet, most rongyos száz forintért, vagy azért, mert jobb állással hitegették, eladta a konkurrensemnek. Nincs törvény, amely ezt a megvetendő, erkölcstelen és jogellenes eljárását sújtaná, nem akad biró, ki nekem igazságot tudna szolgáltatni ezzel a gálád cselekedettel szemben ». És ezzel elértem tárgyamnak gerincéhez, t. i. ahhoz a tételhez, hogy nálunk Magyarországon nincs törvény az ipari titok megsértése ellen. Ezzel az érdekes kérdéssel már foglalkozott egy izben a közvélemény, t. i. akkor, mikor nálunk a tisztességtelen versenyről szóló törvénytervezetet tárgyalták. Akkor azonban, — mint alább látni fogjuk — nem hatoltak be elég mélyen a kérdés lényegébe és megelégedtek annak a konstatálásával, hogy nincs törvényünk az ipari titok megsértése ellen. Hogy ez milyen értelemben igaz, azt fogja megvilágítani az alább következő szemle. Tudni kell elsősorban azt, hogy alig van ország, amelynek bírája olyan tehetetlen volna ezzel a kényes joganyaggal szemben, mint a magyar biró. Majd minden művelt állam törvénytárában vagy szokásjogában van olyan szabály, melynek értelmében az ipari titok rosszhiszemű megsértője bűnhődik tiltott cselekedete miatt és kártérítéssel tartozik a károsodás miatt. Nálunk Magyarországon nincs olyan törvény, mely egyenesen kimondaná, hogy az ipari titok megsértője polgárjogi és büntetőjogi felelősséggel tartozik. Bizonyos, hogy az ügy érdekében igen kívánatos, hogy ilyen törvényünk mihamarabb legyen. Csak az a kérdés, hogy a mai jogállapot szerint is nem állana-e módjában a magyar bírónak a jogát kereső iparos érdekeinek megoltalmazása ? Ennek a kérdésnek megvilágítása végett menjünk végig a magyar törvénytáron és keressük mindazokat a törvényhelyeket, amelyek az ipari titok megvédését szolgálják. Már most is tisztába jöhetünk azzal hogy az ipari titok megvédéséről két irányban lehet szó. Elsősorban olyanokkal szemben, akik az iparoshoz hatósági hatalommal felruházottan közelednek, tehát a mindenféle kinevezett, megválasztott, megbízott hivatalnokkal és tisztviselőkkel szemben és másokkal szemben akik ilyen hatósági jogok híján vannak. Ez utóbbiak alatt különösen az iparos versenytársait, de még inkább alkalmazottjait kell érteni, Kétséget sem szenvedhet, hogy mindkét irányban egyaránt jogosan tarthat igényt védelemre minden iparos a gazdasági existentiája körében számbajövő szellemi tulajdonjogok tekintetében. Lássuk már most, hogyan felelt meg a mai napig a magyar törvényhozás ebbeli kötelességének? A hatósági emberekkel szemben legelső sorban a büntető törvény nyújt védelmet a házi jogról, a hivatali titokról, a levéltitokról és a távirdatitokról szóló szakaszokban. Ezek tartalma szerint : «Azon közhivatalnok, ki hivatalos hatalmával visszaélve és törvényellenesen valakinek lakásába, üzleti helyiségébe, az azokhoz tartozó, vagy azokkal összeköttetésben levő helyiségbe vagy kerített helyre a lakónak, vagy a lakással rendelkezőnek akarata ellen behatol, vagy abban bennmarad, a házi jog megsértésének vétségét követi el és 6 hóig terjedhető fogházzal büntetendő». (199. §.) Ez a műhely és a gyár területi felségjogának igen erélyes védelme. «Egy évig terjedhető államfogházzal büntetendő azon közhivatalnok, aki hivatali állásában tudomására jött hivatalos tárgyalást, meghagyást, tudósitást, vagy pedig hivatalos minőségben kezéhez jött iratot, tudva, hogy tartalmuk hivatali titkot képez, akár az állam, akár magánosok ártalmára másokkal közöl vagy közzé tesz.» (479. §.). Természetesnek látszik, hogy ebben a védelemben az iparosnak üzleti titkai is benne foglaltatnak. Hiszen a közhivatalnoknak száz és száz izben nyilik alkalma bepillantani a legbelsőbb üzleti visszonyokba. «Azon postahivatalnok vagy szolga, ki a postára adott levelet vagy csomagot a törvényben meghatározott eseteken kivül felbontja, visszatartja, vagy megsemmisíti, vagy másnak ily cselekményt megenged, vagy ahhoz segédkezet nyújt, a levéltitok megsértésének vétségét követi el és 6 hóig terjedhető fogházzal büntetendő. (200. §.) Azon távirdahivatalnok, vagy szolga, ki a távirdára bizott sürgönyt meghamisítja, törvényellenesen felbontja, visszatartja vagy megsemmisíti, vagy annak tartalmát jogtalanul mással közli, vagy másnak ilynemű cselekményt megenged, vagy ahhoz segédkezet nyújt, a távirdai titok megsértésének vétségét követi el és 6 hóig terjedhető fogházzal büntetendő.)) (291. §.) A büntetőtörvény mellé, mint speciális ipari vonatkozású rendelkezések, sorakoznak az iparfelügyeletről szóló törvény, az iparhatósági megbízottakat illető miniszteri körrendelet, a balesetbiztosítási törvényjavaslat, a sommás eljárásról szóló törvény illető rendelkezése, mely az egész peres eljárásra érvényes, a pei rendi törvény tervezete, a statisztikai törvény, a bűnvádi eljárási törvény, végül az 1898. évi gyári felvétel tárgyában kiadott miniszteri rendelet. Elsősorban az iparfelügyelői intézményt megteremtő 1893. évi XXVIII. törvénycikket kell figyelembe vennünk, amelynek 23. §-a szerint: Az iparfelügyelő az illető fejezet értelmében eszközlendő vizsgálatból folyólag nem tehet oly kérdést, illetve nem követelheti a telep azon részének megtekinthetését, mely kérdés vagy megtekintés által az illető telep szabadalmi és üzleti titka vagy különlegessége felderittetnék, vagy mely kérdésekre adandó felvilágosítás által a vállalat üzleti érdekeire közvetlenül vagy közvetve kár háramolhatnék. Ha az iparfelügyelő a munkaadó ebbeli nyilatkozatát indokoltnak nem találná, e tekintetben felterjesztéssel élhet a kereskedelemügyi miniszterhez, ki a továbbiak iránt intézkedik. Ha a kereskedelemügyi miniszter a telep emiitett részeinek megtekintését szükségesnek találja, ebbeli rendelkezése feltétlenül teljesítendő. (Lásd az osztrák törvény 16. és 19. §-ait). A titok védelme azonban tulajdonképpen a 26. §-ban foglaltatik, mely szerint: Az iparfelügyelők kötelesek a tudomásukra jutott üzleti vagy üzemi visszonyok tekintetében a legszigorúbb titoktartást megőrizni. Ennek megszegése a szolgálati legsúlyosabb fegyelmi büntetést vonja maga után, fennmaradván a károsult félnek az iparfelügyelő elleni egyéb magánjogi igényei. A 30. §. szerint : A gyárvizsgálatok alkalmával az iparfelügyelők által gyűjtött adatok, más, mint az ipartörvények s az ezekre vonatkozó rendeletek végrehajtásának céljaira, vagy iparstatisztikai célokra fel nem haszálhatók. Amenynyiben az iparfelügyelő az észlelt hiányok alapján az iparhatóság, vagy más hatóság intézkedését kívánja, a jegyzőkönyvből csak az illető hatóságot érdeklő részek közölhetők. A törvény indoklása az idézett rendelkezéseket igy törekszik megvilágítani: «Az iparfelügyelőnek feladata sikeres megoldása érdekében birnia kell azon joggal, hogy a gyár minden részét megtekinthesse, kivéve éjjeli időben, amikor csak azon helyiségeket tekintheti meg, melyekben ezen idő alatt is a munka foly; továbbá, hogy a munkaadóhoz vagy alkalmazottjaihoz a vizsgálat körébe vágó ügyekben kérdéseket intézhessen, hogy a vizsgálat körébe vágó ügyekre vonatkozó könyvek, okmányok és kimutatások előmutatását kívánhassa. Másfelől kötelességévé kellett tenni a munkaadónak is, hogy a kivánt felvilágosításokat megadja, s alkalmazottjait esetleges panaszaik előterjesztésében ne akadályozza, vagy ne kényszerítse azokat valótlan feleletek adására. Az ipari termelés természete megköveteli azonban azt is, hogy egyes telepek üzleti vagy szabadalmi titkai kellő védelemben részesittessenek s hogy a gyáros ebbeli titkai, melyek gyakran üzletének alapját képezik, teljesen biztosíttassanak. Az iparhatósági megbízottak működésére vonatkozó miniszteri körrendelet szerint (14. §.): Az üzleti érdekek megóvása végett egy gyárszemlélő sem bizható meg oly gyárak szemlélésével, melyek az általa űzött iparághoz tartoznak. (16. §.) A gyárak megszemlélésére kijelölt iparhatósági megbízott az iparhatóság által kiállított igazolvány előmutatása mellett szabadon szemlélheti meg a hatáskörébe eső gyárakat. Jogában áll a gyártulajdonost és bármely alkalmazottját a hatáskörébe vágó ügyek felől kihallgatni és tőlük felvilágosítást követelni. (19. §.) Ha a gyáros gyárainak egy részét azon okból, hogy ott titkos berendezéssel, vagy üzleti különlegességgel bír, a gyár megszemlélésére kijelölt iparhatósági megbízottnak megmutatni vonakodnék, ezt az iparhatóság azonnal tartozik bejelenteni a kereskedelemügyi minisztériumnak. A minisztérium e vizsgálat teljesítésére oly szakközeget küld ki, ki eskü alatt