A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 22. szám - A büntető per birói szemléje és szakértője [1. r.]

A JOG 173 van titoktartásra kötelezve. Ha e közeg javaslata alapján a minisztérium a gyár egy részét zártnak nyilvánítaná, ugy e gyárrész közvetetlenül a minisztérium közegének felügyelete alá helyeztetik. (20. §.) A gyár megszemlélésére kijelölt iparhatósági megbízottaknak nincs joguk az üzleti könyvekbe betekinteni. A gyárszemlélés folytán tudomásukra jutott üzleti visszonyokat titokban tartani kötelesek. Mindezek sanctiója az ipartörvény 174. §-a szerint ez: Ha az iparhatósági megbízottak teendőiket a törvény értelmében nem teljesitik, a hibás vagy mulasztó megbízottat a II-od fokú iparhatóság 200 kor. erejéig megbírságolhatja. Bár ezek a rendelkezések annak folytán, hogy a minisztérium az iparhatósági megbízottakat részben felmentette a gyárvizsgálat alól, vesztettek aktualitásukból, mégis érdekes adalékot és bizonyítékot nyújtanak az ipari titok teljes védelmére nézve. * Végül igen erélyes védelemben részesiti az ipari titkot a kötelező balesetbiztosításról szóló törvénytervezet is, amelynek 99. § a szerint: Az országos balesetbiztosító pénztár igazgatóságának és kerületi választmányának tagjai, bizalmi férfiai és alkalmazottai, a választott bíróságok ülnökei és alkalmazottai, az állami munkásbiztositó hivatalok tagjai és tisztviselői, úgyszintén az ezen törvény alapján folyamatba tett tárgyalásokhoz meghívott szakértők, a tárgyalások folyamán, vagy a helyszíni szemlék alkalmával tudomásukra jutott üzemi és üzleti titok tekintetében a legszigorúbb titoktartásra kötelezvék. Ez iránt tőlük eskü veendő. (.Folytatása következik.) Egyveleg. Irta MOLNÁR JÁKÓ dr., betétszerk. tszéki biró. A vegyészek felfedező hivatása, hogy az elemeket egyesítsék és hogy süssenek ki olyan dolgokat, mikre tán a jó Istenünk sem gondolt, mert ő jóságában az egész természetet csak átadta az embereknek, csináljanak belőle, amit akarnak. Korán gondolt az emberiség arra, hogy miként a két nemet, ugy az elemeket, holt anyagokat lehet egyesíteni és bontani, hogy használhatókká váljanak. A legnagyobb egyveleg ekként a házaspár és valóban vegytanilag együttvéve sokszor szolgáltat e vegyület az emberiségnek gyöngyöket, sokszor azonban keserű pilulákat, miktől sok ember elpusztul és csak legkevesebbje gyógyul ki a szétbomlás vagy jogilag szólva az elválás által. A rokonszenv erkölcsi vegyész, egymáshoz fűzi az élő lényeket, az ellenszenv eltaszítja őket egymástól. Az anyagvilágban is látjuk a hozzátapadást, a szikla csak hozzátapadt kövekből alakul, a földtömeg a hozzáragadt kövekkel oly köteléket képez, melyre a legboldogabb házas frigy irigy lehet. És mégis mily különbség van az ily egyvelegeknél! Az embereknél a rokonszenvet nem lehet kikényszeríteni, ez inkább elembomlásra, mint egyesülésre vezetne. A holt anyagnak nincsen akarata, meggörbül az ember esze és keze alatt. így jutunk oly dolgok egyvelegéhez, miket az élénk fantásia varázsol elénk és miknek megvalósítása néha a mesék országába valók. De mi vezérel engem az egyvelegek sürü tartományába ? Hisz az emberi élet oly malomkő, melyen az embertársak a köszörűsök, felebarátoknak nevezik, a kő, az egyén, vásik, vásik, mig lekopik, használhatlanná lesz, mivoltában megsemmisül. A komikum és tragikum együtt jár, a legvígabb dolognak van szomorú foltja, miként a nevető napnak a maga búsuló árnyéka és viszont minden tragikus esemény méhében hordja a vigság csiráját. E contemplativ gondolatokra a véletlen vezetett. Mi beszélünk a lélek halhatatlanságáról, mi igaz van benne ? A hiúság az igaz benne, a halhatatlanság lidércfény és mig a nagy emberek emléktáblákat akarnak bevésni az emberiség érctábláiba, elfelejtik, hogy az érc is idővel lekopik és csak a kegyelet szánja meg, gyülhelyet nyit a nevezetes mulandók számára az ős mammuth mellett a muzeumokban. De ime van egy halhatatlan dolog, mint egyveleg egy skartba tett és a női önmegtagadást hirdető gyerekkocsi és ezek mellett Gábor őrangyalként fölállított — zsupszalma. Ezeken a századok léptei áthaladhatnak, nem sérülnek meg, mert két ellentétes elem vegyül beléjük, az igazság és igazságtalanság. Hogyan férhet meg e két ellentétes elem békében egymás mellett, hisz gyűlölik egymást, egy kanál lében szeretné az igazság a hamisságot és csalárdságot elpusztítani, holott az igazságtalanság mérgesen feni fogát az igazságra, a jogra. De hát nem látjuk-e a sok türt egyént is a társaságokban? Két irattár szokott a bíróságoknál lenni, az egyik az élő, a másik a jobb vagy rosszlétre szenderült. Mindkettőben megtalálod az igazságot az igazságtalansággal kötéllel átkarolva, mindkettő már tehetetlen, nem mozoghat és ha tán az igazság szégyenli e mesalliancet, kap rá egy sürü fátyolt, melyen keresztül nem lehet ráismerni, — az irattári köpenyt és rája a port és ha az igazságtalanság le van gyűrve, segít szégyenpirján a pók, mely hálójával csúnya arcát eltakarja. Tizedek, századok igazsága ! Mily nagy volt a keserűség tengere, melyen neked keresztül kellett gázolnod, mig jussodhoz jutottál, hányan sülyedtek el, mig a győzelem árbocán zászlaját kitűzhette. Te civakodó, házsártos, testet lelket ölő igazságtalanság még a régi irattárban is fölveted hydrafejedet és cynikusan szólsz a pókháló alatt «meddig e világ áll, megfogyasztani ugyan, de megtörni engem nem lehet.» Bekukkantok ily régi irattárba. Mily csönd, mily nyugalom, mintha a temetőben a sírköveket látnám igaz és hazug felírásokkal. Fel- és alperes halva, a betűk már nem jajkiáltoznak és ha volt is az igazságnak szerény olvashatatlan aláirásu elintézője, arról sem kell már beszámolni, elsimult a két ellentét, az igazság és hamisság, elsárgult a kéz is, mely annak idején az egyiknek vagy másiknak életelixirt adott. De ime mit látnak szemeim ? Első pillanatra elcsodálkoztam, a' másikban megijedtem. Egy csecsemőkocsi a sok irat között. Uram Istenem, hát egy asszony az anyai örömökről örökké lemondott volna, hogy e kocsit a holtak közé küldte, avagy intés akar az lenni, hogy van feltámadás a világon. Mert miként Sára, még a kilencvenedik évében sem évült el, sőt oly derék fiút szült, kit az Ur Isten magának akart, ugy feltámadhatnak ez iratok is. Hát a holt anyag is nemz. Mily szörnyszülött származnék, ha az igazság az igazságtalansággal párosulna és egy korcs egyveleg nemzedéket szülne. Hát ez irattárban még élet volna és ti csak élve lettetek eltemetve? Hol van a bába, ki az anyát a szörnyszülöttől megmenti és igyekszik azon, hogy a szörnyszülött csak lássa, de ne élvezhesse a napvilág első fényét. Elrémültem, mikor arra a gondolatra jutottam, hogy ezek a pörök mind e bölcsőben megújulnak és ismét a sok fogzási és más gyermekbetegségen fognak keresztülmenni és a munkától sokat zaklatott járásbirák fogják a dajka szerepét vinni, kiemelik majd a bölcsőből az ujszőlőiteket, a perújításokat és azokat az ő igazságérzetük emlőin táplálják. Megijedtem arra a gondolatra, hogy sok dajkának nincsen jó emlője és így a sok pörnek csak száraz dajka jutna. Hanem a német mondja — mert hát szokás-mondás a kiegyezés után, huncut a német — \vo die Noth am höchsten, ist die Hilfe am náchsten, felemelem tekintetemet és ime a 3-ik csodaszült jelenség, a bölcső mellett ott áll méltóságteljesen egy — zsupszalma! Előkészület legyen ez a szülésre, avagy intő jel? E zsup csak spártai lehet, visiómban Lykurgus szellemét idéztem. Az életre nem való szülöttet fojtsuk el, menjen a crematoriumba, honnan feltámadás nincsen. Vigyázzatok iratok ez irtózatos haláltól, kerüljétek ki, inkább maradjatok csöndben, ne támadjon bennetek a nemzési vágy, mert ha a dajkáknak nem fogtok tetszeni, ott a szalma, mely az igazságot az igazságtalansággal elégeti és ily sommás tüzes eljárás mellett sértetlenül fog fennállani az elv : Pereat mundus fiat justitia még a hamuban is. A büntető per birói szemléje és szakértője. írta HALMI BÓDOG, mármarosszigeti tszéki aljegyző. A büntető perrendtartás XlV-ik fejezete azon eljárást szabályozza, amely a bűncselekmény objektív tényállásának, valamint a tettes kiderítésének nagy munkáját tárgyi bizonyítékok és pedig a tanukelőadásánál meggyőzőbb és feltétleuül elfogulatlanabb bizonyítékokkal támogatja. A birói szemle és szakértő ezen fejezet tartalma, a B. P 225.§-a szerint: Ha a bűnvádi ügyre nézve fontos ténykörülmények megállapítására vagy kiderítésére személyes megfigyelés szükséges, birói szemlét kell tartani. A szakértő közege a szemlének, amennyiben a speciális szakkérdések felmerülhetése esetén a birói szemlére szakértők alkalmazandók. A törvény egyik legértékesebb része ez a fejezet. Osszeölelkezését látjuk ezen a kerületen a jognak az élettel és a 240 — 243. §t?. éppen olyan ügyes beillesztése a törvényszéki orvostannak a törvénybe, amilyen helyesen vonta a törvényhozó a beszámithatóság nagy pathologiai problémáját a 246. §.