A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 21. szám - A spanyol büntetőjogi irodalom fejlődése [6. r.]

82 A JOG tat ezen az id. prdts. 343. §-ának második bekezdése, mert ennek értelmében csak ^csekélyebb hiányok megrovandók, a nélkül, hogy a íüügy eldöntése elhalasztatnék>, az azonban nem vonatkozik oly alapvető fontossággal biró perjogi szabályok megsértésére, mint amilyen az, ha az a bíróság, mely magát illetéktelennek mondja ki. ezt nem végzéssel, hanem itélettei teszi, és egyidejűleg a keresetet érdemlegesen is elutasítottnak jelenti ki. Minthogy azonban jelen esetben a másodhiróság ítéletének az a része, melylyel az elsöbiróság illetékessége megállapittatott, a semmisségi panaszszal élő felperesre nem sérelmes, de különben is felhozott indokainál fogva kelyesnck találtatott: a kir. Kúria ugy találta, hogy a semmisségi panasznak csak annyiban adandó hely, amennyiben az alsóbiróságok ítéletei a semmisségi panaszszal élő felperesre sérelmesek, t. i. amennyiben a birói illetékességnek az elsöbiróság által történt leszállítása dacára a per érdemében is Ítéltek. A birói gyakorlat szerint, annak az adás-vételi vagy más a tulajdon szerzésre alkalmas cimen kötött jogügyletnek hatályát, amelyet mind a két szerződő fél azzal a szándékkal köt, hogy általa a szerződés tárgya az eladó hitelezőinek már a jogügylet kötésekor fennálló követelései kielégitése alól elvonassék, és az eladónak az eme hitelezői kielégítésére szolgálható vagyona nem marad, a hitelezők megtámadhatják, és az ilyen ügylet az ilyen hitelezőkkel szemben hatálytalannak bíróilag is kimondandó. (A m. kir. Kúria felülvizsgálati tanácsa 19J6. évi március hó 1. I. G. 751/1905. sz. a.) Az, hogy felperesek a végrehajtást szenvedővel az igényelt ingóra nézve létesített vételi ügylet megkötésekor tudomással birtak-e arról, hogy az az ingó már korábban alperes javára a végrehajtást szenvedő ellen végrehajtásilag lefoglaltatott, ténykérdés. (A m. kir. Kúria polgári felülvizsgálati tanácsa 1906. évi március hó 1. G. 530/1905. sz. a.) Az O. P. tkv. 170. S-a szerint a szülök a törvénytelen születésű gyermek tartása, nevelése és ellátása iránt, a gyermek jogainak csorbítása nélkül szabadon egyezkedhetvén, és a törvénytelen gyermek tartási dijának követelhetése az anya igényét képezvén, az anya, amint azt még kiskorúsága esetén is minden gyámhatósági jóváhagyás nélkül perrel érvényesitheti, épp ugy arról gyámhatósági jóváhagyás nélkül joghatályosan le is mondhat, és ily lemondás esetén a maga személyében ezt az igényét nem érvényesitheti. (A m kir. Kúria felülvizsgálati tanácsa 1906. évi március hó 8. G. 543/1905. p. sz. a.) A természetben való eltartás vagy annak egyenértéke iránti igényt a kötelezettel szemben egyedül az annak élvezésére jogosult érvényesitheti; a S. E. 148. §-a értelmében a felebbezési eljárásban a kereset az ellenfél beleegyezésével sem változtatható meg, annálfogva jogszabályba ütközik a felebbezési bíróságnak az a jogi döntése, mely szerint a felülvizsgálattal élö alpereseket, felperesnek a felebbezési eljárásban előterjesztett megváltoztatott keresete alapján fizetésre kötelezte. (A m. kir. Kúria felülvizsgálati tanácsa 1906. évi március hó 7. G. 552/1905. sz. a.) Minthogy a felebbezési bíróság tényállásként megállapította azt. hogy alperes cséplőgéphez munkásnak fogadta fel a felperes kiskorú fiát, és vele a gép alól elkapott polyvát kosárral a gépre felhordatta és kiöntette, felperes fiát pedig, aki nem volt baleset ellen biztosítva, sem alperes ötet a gazdasági munkás segélypénztárnál rendkívüli tagul fel nem vétette, ennél a munkánál érte a baleset. Ilyen tényállás mellett pedig alperes a kéveadogató munkájával egyenlően veszélyes munkára alkalmazottal szemben kártéritésre van kötelezve, ennélfogva a felebbezési bíróság ítéletének megváltoztatásával alperesnek ezt a kötelezettségét biróilag megállapítani kellett. (A m. kir. Kúria felülvizsgálati tanácsa 1906. évi február hó 16. I. G. 485,1905. p. sz. a.) Az 1883. évi XLIV. t.-c. 95. §-ának 4-ik bekezdése szerint a házastársak által közösen használt birtokok után kirótt adókért a házastársak egyetemleges felelősséggel tartoznak és az ekként kirótt adok miatt az egyik házastárs ellen vezetett végrehajtásnál lefoglalt ingókra a társadósnak tekintendő másik házastárs igénykeresetet nem támaszthat. (A m. kir. Kúria felülvizsgálati tanácsa 1906. évi február hó 15. I. G. 477/1905. p. sz. a.) Az a kérdés, hogy valamely épületnek hiányai természetes kopásból erednek-e, vagy pedig a fenntartás elhanyagolásának vagy szándékos rongálásnak eredményei-e, ténykérdés, és az e részben megállapított tényállás csak valamely jogszabály megsértése eseteben támadható meg sikerrel. (A m. kir. Kúria felülvizsgálati tanácsa 1906. éri február hó 13. I. G. 471/1905. sz. a.) Felperes, aki már az árveréskor is tudta, hogy az általa megvett birtokrészleten alperesnek oly házrésze áll, mely árverés alá nem bocsáttatott, alperestől mint jóhiszemű építkezőtől jogszerűen nem követelheti, hogy azt a területet, amelyen a házrész áll, birtokába bocsássa, hanem csak arra szerzett jogot, hogy a szobán forgó terület értékének megfizetését a bejegyzésre alkalmas okirat egyidajü kiadása mellett követelhesse. (A m kir. Kúria felülvizsgálati tanácsa 1906. évi február hó 8. I. G 457 1905. p. sz.) Felperes örökhagyónak törvényes házastársa volt, s az is való, hogy az örökhagyónak vagyonára a hagyatéki zárlat elrendeltetett, ezek a körülmények azonban nem szolgálhatnak alapul arra, hogy felperes a jelen perrel tartasd t készpénzben követelhessen, mert csak a házassági kötelék fenná lasa alatt van helye ideiglenes nőtartásnak, ellenben a férj halála utan az özvegyet illető azok a jogok lépnek előtérbe es hatályba, melyek ideiglenes jelleggel nem birnak; minthogy tehát özvegyi jog cimén felperest lakás és tartás céljából a férje javainak haszonélvezete illeti addig, míg özvegysége tart és míg férje nevet viseli, illetve mig igényére nézve másként ki nem elégíttetik es minthogy felperes a felülvizsgálati kérvényben előadottak szerint is özvegyi jogát a folyamatban levő örökösödési perben mar érvényesítette is akként, hogy részére a hagyatéki ingatlanok természetben való haszonélvezete megítéltessék : az anyagi jogszabálynak megfelel a felebbezési bíróságnak az a jogi döntése, mely szerint felperes tartásdíj iránt indított jelen keresetevei elutasittatott. (A m. kir. Kúria felülvizsgálati tanácsa 1906. évi február hó 7. I. G. 455/1905. p. sz. a.) A perújításnak nem tárgya annak megbirálása, hogy az alapperbeli itélet helyes jogi alapra van-e fektetve, hanem egyedül az, hogy hozatott-e fel olyan uj bizonyíték, amelynek alkalmazásával az alapperben irányadóul szolgált tényállás akként megváltozott, hogy az alapperbeli jogi döntés többé meg nem állhat. Egyik tanúnak eredetileg szerb nyelven felvett vallomásából egy szo a német fordításban a «vernommen> szóval, a német fordításnak pedig magyar fordításában «tudomásom van» szóval adatott vissza. Kereskedelmi, csőd- és váltó-ügyekben. Biztositásjogi szempontból rendes gondosság mellett előre nem látott, tehát véletlen fizikai behatás tekintendő balesetnek, mely a biztosítottnak testi épségére vagy egészségére kárt okozó eredményt idéz elő. A biztositásjogi baleset fogalmának ebből a meghatározásából önként következik, hogy a biztosító testi épségére káros eredményű olyan behatás, melyet egy harmadik személy erőszakos ütések által idéz elő, szintén balesetnek tekintendő, ha az a biztosítottal szemben véletlenségnek jelentkezik, vagyis ha az a biztosított cselekményével okozati összefüggésben nincs, vagy a biztosított által az adott körülmény ek között rendes gondosság mellett előre látható nem volt. Ha azonban a biztosítottat a kártérítés alapjául vett sérülés előidézésében vétkesség terheli és a kárt saját hibájából idézte elő, kártérítést nem követelhet. A budapesti kir. keresk. és váltótörvényszék: Felperes keresetével elutasittatik. Indokok : Felperes nem igazolta, hogy sérülése baleset következménye. Abból a körülményből egymagából, hogy felperest bántalmazták és hogy ebből folyólag testi sértést szenvedett, a bántalmazás összes körülményeinek ismerete nélkül, a baleset meg nem állapitható. Felperes állította ugyan, hogy bántalmazása zsarolási célzattal történt, ezt azonban megvalószinüsiteni nem tudta. A büntető perben kihallgatott tanuk Zs. V. és G. M. egyike sem tudott arról, hogy R. S. neje hívta volna magához felperest, de még ez a körülmény bizonyitás esetén sem valószínűsítené felperes előadását. A megveretés, a rendőri jelentés szerint aug. 24-én délután 6—7 óra között, tehát világos nappal történt és pedig abban az időben, amikor a felperes kocsija R. S. háza előtt állott és a kocsis G. M. a gazdájára várt és felperes kiáltását meghallhatta, amint azt tényleg meg is hallotta. Felperes maga is azt adta elő büntető feljelentésében és a vizsgálóbíró előtt és a főtárgyalás során a zsarolást már egyáltalán nem említi, hogy R. S. verte meg, sőt a karját is eltörte és aztán követelte a váltó vagy kötelezvény aláírását, már amikor felperes fájós karjára vizet kért. E szerint tehát az állítólagos zsarolás a sérülés után történt volna és igy nem lehetett a sérülésnek oka, de alperes R. S. és neje vallomásával és a büntető iratokkal azt bizonyította, hogy R. S. azért verte meg felperest a doronggal, mert a nejének R. S.-né szoknyája alá nyúlva, szeméremtestét fogdosta és amikor R. S. c miatt nejét ütlegelni kezdte, ebbe is beleavatkozott. R. S. és neje vallomását a kir. törvényszék, az 1893 : XVIII. t.-c. 64. §-a értelmében történt mérlegelés után, bizonyítékul elfogadta, mert R. S. a felperesen elkövetett súlyos testi sértés büntette miatt a kir. törvényszék által már jogerősen elitéltetett és igy érdekeltsége most már megszűnt és mert a kir. törvényszék a beszerzett büntető iratok tartalmával annyira megerősítettnek találta a tanuk vallomását, hogy azok szavahihetőségéhez kétség nem férhet. Ugyanis felperes a vizsgálóbíró előtt ma^a beismerte, hogy R. S.-né mellét fogva, azt mondta: «fess asszony vagy», a főtárgyalás során is beismerte, hogy R. nejének mellét megfogta. Ehhez járul a tanuknak a büntető perben több izben, ugy a jelen perben tett, a részletekben is megegyező határozott vallomása. Felperes testi sérülése ezek szerint ama tényének következménye, hogy egy férjes asszonynak szoknyája alá nyúlva, annak szeméremtestét megfogdosta. Minthogy balesetnek csak az az esemény tekinthető, amely a biztosított saját tényére előreláthatólag okozati összefüggésben nincs, az a testi sérülés tehát melyet felperes saját hibájával idézett elő, balesetnek nem tekinthető Minthogy pedig felperes az A) alattt biztosítási szerződés értelmében csak balesetből eredő testi sérülésekért követelhet kártalanítást, keresetével el kellett utasítani.