A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1906 / 21. szám - A spanyol büntetőjogi irodalom fejlődése [6. r.]
JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 21. számához. Budapest, 1906. május 27. Köztörvényi ügyekben. Az ideiglenes prdts. 47. S-a értelmében, az illetékességi kifogás a szóbeli eljárásban az ügy érdemével együtt tárgyalandó ugyan ; de ha a biroság ugy találja, hogy az ügy érdemleges elbirálására nem illetékes, akkor az eljárás végzésileg megszüntetendő. Jelen perben a kir. egyes biróság tényleg illetéktelennek jelentette ki magát, az idézett 47. értelmében tehát nem lett volna szabad a per érdemére is kiterjeszkednie, és a keresetet érdemileg elutasítani. Midőn pedig ezt mégis megtette, a prdts. 33 S-ának 3. pontjába ütköző semmisséget követett el. A másodbiróság pedig ugyancsak a prdts. 339. S-ának 3. pontjába ütköző semmisséget követett el, midőn dacára annak, hogy az elsöbiróság magát illetéktelennek mondotta ki, és ennélfogva az ügy érdemét eldönteni hivatva nem volt, mégis az elsöbiróság illetékességének megállapítása mellett a per érdemében ítélt, holott az elsőbiróságot kellett volna érdemleges ítélet hozatalára utasítani. Nem változtat ezen az idézett prdts 343. §-ának második bekezdése, mert ennek értelmében csak «csekélyebb hiányok megrovandók, a nélkül, hogy a főügy eldöntése elhalasztatnék», az azonban nem vonatkozik oly alapvető fontossággal biró perjogi szabályok megsértésére, mint amilyen az, ha az a biróság, mely magát illetéktelennek mondja ki, ezt nem végzéssel, hanem Ítélettel teszi, és egyidejűleg a keresetet érdemlegesen is elutasítottnak jelenti ki. A budapesti kir. ítélőtábla (1904. évi szeptember hó 28-án 5,209. sz. alatt) V. A. dr. ügyvéd által képviselt P. J. felperesnek, M. M. dr. ügyvéd által, képviselt F. M. cég alperes ellen, bérleti szerződés teljesítése s jár. iránti ügyében következőleg ítélt: A kir. ítélőtábla az elsőbiróságot a per elbírálására illetékesnek kimondva, ítéletének az ügy érdemére tartozó és a felperest érdemben keresetével elutasító s a perköltségben elmarasztaló rendelkezését helybenhagyja. Indokok: Az ideiglenes polgári perrendtartás 47. §-a szerint a szóbeli eljárásban az illetékességi vita a per érdemében együtt tárgyaltatik ugyan, de a bíróság, ha magát illetéktelennek találja, az eljárást végzéssel szünteti meg és a per érdeme felett nem határozhat. Az elsöbiróság tehát szabálytalanul járt el, midőn az alperes kifogásának helyt adva, saját illetékességének leszállítása mellett mégis az érdemleges pervita eldöntésébe bocsátkozott és a felperest ítélettel és érdemben utasította el keresetével. Ez a szabálytalanság azonban az ideiglenes polgári perrendtartás 339. és 343. §-ainak alkalmazásával az itélet megsemmisítésére nem vezethet, mert az ügy alapos elbírálását lehetetlenné nem teszi. Az illetékességi kifogás ugyanis alaptalan. A valódiságára nézve kétségbe nem vont A) alatti szerződés értelmében az alperes, az ott közelebbről körülírt korcsmahelyiséget 1,901. évi szeptember 25-ikétői 1904. évi október végéig terjedő időre bérbe vette B. J.-tól, aki 1901. évi november 20-án a ÍJ) alatti okirat szerint a bérleti szerződésből eredő jogait a felperesre ruházta át. A házat vagy bódét, melyben a korcsmahelyiség volt, B. J. téglából építette és pedig Fiume város engedélyével városi területen. A kereset arra irányul, hogy az alperes a bérleti szerződés teljesítésére, jelesül az 1902. évi május 1-től 1904. évi augusztus l-ig negyedévenkint lejáró és egyként 390 K.-t tevő bérrészletek fizetésére köteleztessék. A dolog ily állásában közömbös az a kérdés, vájjon Fiume városa kikötötte-e vagy nem kötötte ki azt, hogy az épület felszólításra nyolc nap alatt lebontassák, mert az 1858. évi december 17-én 234. sz. a. kibocsátott rendelet 1. §-a az épületek bérletéből származó pereket kivétel és megszorítás nélkül azon járásbíróság elé utalja, melynek területéhez a bérlemény tartozik. Ez az illetékesség kizárólagos és igy közömbös az is, hogy a helyiség kereskedelmi üzlet folytatása végett vagy más célból béreltetett. Az a kérdés pedig, vájjon a felperes a kereseti összeget bér cimén jogszerűen követelheti-e, az ügy érdemébe vág és az illetékességi vita körén kivül esik. Minthogy tehát az elsöbiróság a per elbirálására illetékes volt, és bár illetéktelennek mondotta ki magát, mégis érdemben határozott, mi sem áll útjában annak, hogy az első fokon illetékes biró által érdemlegesen elbírált per e helyütt is érdemlegesen elbiráltassék. Ezeket előrebocsátva, az elsöbiróság Ítéletének a felperest keresetével érdemben elutasító rendelkezését helyben kellett hagyni. A tényállás a következő: Az 1901. évi június 28-án kelt közjegyzői okirat szerint B. J. 3,000 K. kölcsönt vett fel a kőbányai polgári serfőzde részvénytársaságtól. Kötelezte magát, hogy a sört, melyet kimér, kizárólag a nevezett részvénytársaságtól fogja beszerezni, hogy annak vételárát, — hektoliterenként 56 koronát — az átvételt követő hétfőn fizeti ki és hogy ugyanezen alkalommal kölcsöntartozásából annyiszor törleszt 4 K.-t, a hány hektolitert átvett. A közjegyzői okirat 9. pontja szerint azonban B. J. kölcsöntartozása egészben esedékessé válik, ha az üzleti összeköttetés közte és a sörgyár között megszűnik. A 10. pont értelmében L. A., D. J. és L. S., B. J. kötelezettségeiért egyetemleges kezességet vállaltak. Az A) alatti szerződés csak annyiban utal erre a közjegyzői okiratra, amennyiben megállapittatott, hogy az alperes az általa kimérendő sört az ott irt feltételek mellett szerzi be a kőbányai polgári serfőzde részvénytársaságtól és mástól sört nem vásárolhat. 1902. évi február 15-én a polgári serfőzde 3,000 K. kölcsön követelése és jár. erejéig végrehajtást kért B. J. és fent nevezett kezesei ellen az alapon, mert B. J. a korcsmaüzletet beszüntette és a korcsmát bezárta. A végrehajtás elrendeltetett, de a felperes által G) alatt csatolt jegyzőkönyv azt mutatja, hogy a sörgyár csak D. J. és L. A. kezesek ingóságait foglalta le. D. J. azonban 1902. évi március hó első felében váltó alapján fizetési meghagyást eszközölt ki, majd ennek jogerőre emelkedése után, kiélégitési végrehajtást kért B. J. ellen, március 21-én pedig a korcsmai épületet felszereléssel együtt lefoglaltatta és április 22-én birói árverésen eladatta és mint legtöbbet igérö meg is vette. Nem is állítja a íelperes, hogy az árverési vevő a korcsmai helyiség használatát továbbra is az alperesnek megengedte, de ez a körülmény, valamint az a kérdés is, vájjon az osztrák polgári törvénykönyv 1,121. §-a értelmében a bérlő az árverés jogerőre emelkedése után nyomban, vagy csak felmondás után köteles-e a bérleményt az árverési vevő rendelKezésére bocsátani, közömbös azért, mert a bérlet folytatása esetében az árverés után lejárt bérrészletek kizárólag az árverési vevőt illették volna meg, nem pedig B. J. bérbeadót, illetve ennek engedményesét a felperest, aki csak engedményezője jogait érvényesítheti. E tényállás nyomán a felperest el kellett utasítani keresetével, mely az árverés után lejárt előre fizetendő bérrászletekre irányul. Felhozza ugyan a felperes azt, hogy a korcsma bezárásával az alperes az A) alatti szerződést megszegte. Ámde e részben a D) alatti ellenóvás szerint az alperes csak azt ismerte be, hogy a közte és albérlője V. J. között támadt egyenetlenségek miatt ő csupán ideiglenesen és addig függesztette fel a korcsmai üzlet folytatását, amig más albérlővel szerződhetett, a felperes pedig e beismerésén kívül egyéb bizonyítékot nem szolgáltatott. Továbbá helyesen utal az alperes arra, hogy ő a 3,000 K. kölcsön tekintetében egyáltalán kötelezettséget nem vállalt és hogy a végrehajtás és árverés ellen jogorvoslattal nem élhetett, mert a végrehajtatókkal jogvisszonyban nem állott. Azonban ha abból lehetne is kiindulni, hogy az alperes a korcsma bezárásával a bérleti szerződést megszegte és hogy ennek folytán B. J. kölcsöntartozása esedékessé vált, mégis hiányzik a közvetlen oki összefüggés az alperes ténye és ama végrehajtási lépések között, amelyek miatt az alperes a bérelt helyiségek használatától elesett. Mert a végrehajtás és árverés elrendelésére és megtartására a felperes jogelődje B. J. adott okot az által, hogy sem a fizetési meghagyás ellen nem védekezett, sem annak jogerőre emelkedése után fizetési kötelezettségének eleget nem tett. Ekkép az alperesnek tulajdonított szerződésszegés ha fennforogna is, semmiképp sem járhat azzal a jogi következménvnyel, hogy a felperes mint B. J. engedményese bérfizetést követelhessen arra az időre, mely alatt az alperes a bérelt helyiséget nem használhatta, illetve amelyre a bérlet fentartása esetében a bér kizárólag az árverési vevőt illethette meg. A perköltségre nézve az elsöbiróság ítélete az ideiglenes polgári fierrendtartás 573. i;-ára alapított indoka alapján hagyatott helyben. A m. kir. Kúria (1905. július hó 31. napján 1,336 sz. alatt) következőleg itélt: A semmisségi panasznak annyiban, amennyiben a birói illetékességre vonatkozik, hely nem adatik, — amennyiben azonban a per érdemére vonatkozik, a semmisségi panasznak hely adatik, mind a két eisőbiróság ítéletének a per érdemére vonatkozó része megsemmisittetik, és az eljáró kir. egyes biróság rtasittatik, hogy a per érdemében járjon el és önálló határozattal intézkedjék. Indokok: Az id prdts. 47. ij-a értelmében az illetékességi kifogás a szóbeli eljárásban az ügy érdemével együtt tárgyalandó ugyan, de ha a biróság ugy találja, hogy az ügy érdemleges elbirálására nem illetékes, akkor az eljárás végzésileg megszüntetendő. Jelen perben a kir. egyes biróság tényleg illetéktelennek jelentette ki magát, az idézett 47. §. értelmében tehát nem lett volna szabad a per érdemére is kiterjeszkednie, és a keresetet érdemileg elutasítani. Midőn pedig ezt mégis megtette, a prdts. 33. §-ának 3. pontjába ütköző semmisséget követett el. A másodbiróság pedig ugyancsak a prdts. 339. §-ának 3. pontjába ütköző semmisséget követett el, midőn dacára annak, hogy az elsöbiróság mao-át illetéktelennek mondotta ki, és ennélfogva az ügy érdemét eldönteni hivatva nem volt, mégis az elsöbiróság illetékességének megállapítása mellett a per érdemében itélt, holott az elsőbiróságot kellett volna érdemleges itélet hozatalára utasítani. Nem változ-