A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 21. szám - Felsöbiróságaink joggyakorlata az ügyvédi költség kérdésében

162 A JOG váltóképességgel nem biró megbízóban a bekövetkezendő fizetést illetőleg kellő garanciát lát.3) Bármilyen minőségben járjon is el a bizományos megbízója helyett a váltói ügyletben, kétségtelen, hogy az általa gyakorolható jogok vagy ellene érvényesíthető kötelezettségeknek a váltójogban szabályozott természetén változás nem történik. Miért is a váltójog szempontjából a saját nevében, de másnak rovására tett váltónyilatkozatok, vagy váltói állás külön magyarázatot nem igényelnek, amennyiben a váltói kötelezettségeknek teljesen egyoldalú s önálló természetű jellegéből következik, hogy a kötelezettségek elvállalásának indokai a váltói szigor alkalmazásának tekintetéből egészen irrelevánsok s a bizományos váltóin alapuló jogai vagy kötelezettségei a bizományi minőség indokából sem nem sulyosbbodnak, sem nem kisebbittetnek. Ezt még akkor is fel kell vennünk, ha a megbízó neve a fedezeti záradékban kitétetett volna vagy a tudósitólevél (avis) hozta volna azt az érdeklettek (pl. intézvényezett forgatók stb.) tudomására. Mellékes lévén e tekintetben, hogy a megbízó nevének, mint rendszerint szokásos, csak kezdő betűi tétetnek ki («értékét tegye X. Y számlájára») vagy a megbízó teljes neve foglal helyet a váltó szövegében. Utóbbi eset fordul elő pl., ha nem forog fenn ok a megbízó nevének eltitkolására, sőt esetleg éppen e név kitétele által a váltó könnyebb és gyorsabb értékesítése céloztatik, mert kitűnik, hogy az értéket, illetve fedezetet a megbízó adja.4) A bizományos, a váltón tett nyilatkozatának különbözőségéhez képest, mint kibocsátó, elfogadó, forgató stb. felelős a váltó birtokosának s nem teheti a fizetéssel való felhívással szemben azt a kifogást, hogy a megbízó számlájára és terhére tette váltónyilatkozatát; ez nemcsak a váltó egyoldalú elvont írásbeli obligatonalis természetéből következik, hanem abból is, hogy a bizományos ebbeli minőségében tulajdonképpen jótállást vállal a megbízóért, ámde ez utóbbi a váltón mint | kötelezett nem szerepel s ez alapon a fizetést megtagadhatván, mint kezesnek helyette végre is csak a bizományosnak kellene fizetni. De nem szabad felednünk azt sem, hogy az értesítés is rendszerint csak az intézvényezettnek szól. de nem egyúttal a váltó birtokosainak is, kik ezek szerint nem is ismervén a megbízó vagyoni visszonyait, csupán a kibocsátó, elfogadó, forgató, egy szóval előzőikre való tekintettel adnak a váltóért értéket, miért is a megbízóval szemben váltói jogokat, egyebektől eltekintve, már csak ez utóbbi okból sem támaszthatnak, de mint alább mindjárt látni fogjuk, ez által teljesen kizárva még sincs, hogy a váltóbirtokosok legalább köztörvényi uton a megbízó ellen ne fordulhassanak, ha a bizományos váltókibocsátótól sem sikerül behajtani a kereseti összeget s ez utóbbinak még a megbízóval szemben követelési joga van. A gyakorlati életben a váltó rendszerint valamely előzőleg létrejött jogügylet megerősítésére, esetleg csak megrögzitésére szolgálván, fel kell tennünk, hogy a bizományi váltó megbízójával az intézvényezett mint a jogügylet egyik aktiv szereplő személye tisztában van s a hozzá elfogadás végett elküldött váltónak bizományi váltói minőségét még abban az esetben is ismeri, ha ez magán a váltón kitüntetve nincs. Igen gyakran azonban a reá intézvényezett váltón egyenesen azért van annak bizományi váltói minősége jelezve, hogy ezt éppen ebből az okból legyen hajlandó elfogadni s az elfogadást, ha a megelőző jogügylet vagy folyószámlái szerződés alapján erre kötelezettséget vállalt, teljesiteni köteles is a szóbeli vagy írásbeli «tudósitvány szerint». Néha éppen csak e tudósitvány foglalja magában azokat az érveket, melyek az intézvényezettben azt az elhatározást, érlelik meg, hogy a váltót elfogadja. Világos ezek szerint, hogy az intézvényezett tulajdonképen nem annyira a kibocsátóval, mint inkább a megbízóval áll szemben, s ha ez az összeköttetés nem lenne ínyére, joga lett volna megtagadni a váltó el5) Lyon-Caen-R e n a u 11 szerint bizományi váltókat bocsáttatnak ki azok a bankárok is, kik meg vannak szorulva, nehogy a saját kibocsátói aláírásukkal ellátott váltók a forgalomba kerülvén, pénzügyi zavaraikat elárulják vagy hitelerejüket gyöngítsek, bizományosaikat utasítják saját rendeletükre és számlájukra való váltókibocsátásra. 4) A régi francia jog álláspontja szerint, ha a bizományos megbízója nevének csupán kezdőbetűit tette ki, személyesen is felelős volt a váltó minden birtokosával szemben a váltó kifizetéséért, ha ellenben a megbizó teljes nevét kiirta, ugy csupán csak azért volt felelős, hogy megbízás folytán bocsátotta ki a váltót, de személyes felelősséggel senki irányában nem tartozott. CL. Savary i. m. II. k. 45 parére) Ezt a téves jogi felfogást, mely a váltó természetének félreismerésén alapult, még jobban megrontotta a Code de Commerce első szövegezése, melynek 115. §-a az ellenkező végletbe ment, amennyiben még az elfogadóval szemben is kimondta a bizományos kibocsátó felelősségét (1. alább 9. jegyzetet), melynek jelenlegi váltójogunk értelmében csak névbecsülés esetén van helye. A helytelen szövegezés azonban csakhamar törvényileg a mai tisztult felfogás szerinti értelemben módosítva lett. (L. Bédarride: Des commissionnaires 154. 1.) fogadását s ha ezt nem tette, a nexus közte és a megbizó között éppen ez által létrejöttnek tekinthető. Ámbár a megbizó váltói kötelezettségben nem áll s ilyet vállalni sem akart, hiszen éppen e miatt fordult bizományosához, a kibocsátónak ennek dacára fedezettel tartozik és pedig a váltó kibocsátására irányuló megbízása folytán, ha a váltó a kibocsátó ellen érvényesíttetik. Az intézvényezett többnyire már előzőleg megkapja azt a fedezetet, melyért a váltót elfogadni hajlandó volt, pl., ha ő vett bizonyos árut a megbízótól, illetve a bizományostól. Ha pedig a váltó elfogadása után sem kapná meg ezt az ellenértéket, köztörvényi uton rei vindicationalis keresettel követelheti azt a megbízótól, illetve a bizományostól, ha pedig a megbizó időközben váltóbirtokos lévén, ellene a váltót perelné, mint kifogást érvényesítheti, hogy az elfogadott váltóért ellenértéket nem kapott/') Ha pedig nem a megbizó váltóbirtokos perel, a fizetést ugyan a jóhiszemű váltóbirtokossal szemben nem tagadhatja meg, de a fizetett összeg erejéig a megbizó ellen az alapul szolgált ügy nem teljesítése miatt köztörvényi keresetet támaszthat. A bizományos mint kibocsátó, váltójogilag szabályzóit kötelezettsége alapján, a váltó elfogadásáért és kifizetéseért felelős lévén, ha a váltó összegét fedezni, illetve fizetni kénytelen, mint láttuk, a megbizó ellen a visszkereseti összeg erejéig, sőt azon tul is (saját bizományi dijait és kiadásait is követelheti) köztörvényi keresetet támaszthat. E pert még az előtt jogában áll megindítani, mielőtt az általa fizetett összeget az elfogadótól kísérelné meg behajtani, mert őt mint mandatariust a megbizó az általa tett kiadásokért kárpótolni köteles. A gyakorlati életben mégis a bizományos kibocsátó inkább fogja választani az elfogadó ellen szintén közvetlenül érvényesíthető rövidebb váltókeresetet, mint a megbizó elleni hosszabb köztörvényi pert. Ez utóbbira különben is a legritkább esetben fog sor kerülni, mivel a megbizó annyival is inkább hajlandó lesz a bizományos által fizetett visszkereseti összeget per nélkül megfizetni, mert ily módon a váltó birtokába jutván, az elfogadó ellen személyesen léphet fel váltói keresettel. A megbizó most kettős jogalapon támadhat az elfogadó ellen, először is mint váltóbirtokos, másodsorban mint eladó, ki a vételárat a szállított áruért nem kapta meg; a váltóelévülése esetén is fennmaradván részére az elfogadó elleni gazdagodási kereset.6) (.Befejezése következik.) Felsöbiróságaink joggyakorlata az ügyvédi költség kérdésében. Irta HOROVITZ GYULA dr., eperjesi ügyvéd. Már több ízben szóvá tétetett és orvoslás kéretett az ügyvédi kamarák évi jelentéseiben, a felsőbíróságoknál lábrakapott azon praxis, hogy az ügyvédi dijak kérdésében akkor is itél, amikor ily irányú kérelem a felebbezésben előterjesztve nem lett; sőt a renovatio in pejus absurd elvét úgyszólván szabályként meghonosította, mert amidőn az ügyvéd a dijak csekély megállapítása miatt jogorvoslatot ad be, ezen jogorvoslat eredménye az, hogy a csekély összegű költség még a felére szállitatik le. Miután az igazságügyi miniszter ezen panaszokra a dolog természete szerint akkép válaszolt, hogy a bíróságok irányítása nem áll módjában — ezen jogos panaszra egyáltalán orvoslás nem várható. Jelen cikkemmel alkalmat akarok adni ahhoz, hogy mérvadóbb jogászaink is ezen kérdéshez hozzászóljanak és a kérdés theoretikus megoldását lehetővé tegyék. A fent jelzett birói gyakorlat ugyanis az ügyvédi kar amúgy is válságos existenciáját a legnagyobb mértékben veszélyezteti, az ügyvédi állás tekintélyét minden esetben leszállítja, mert a birói kar ezzel mintegy felügyeletet usurpal az ügyvédség felett, és pedig az ügyvédre nézve igen jelentős kérdésben. A m. kir. Kűria 6,127/905. sz. ítéletében például így indokol: «Az ügyvédi dij hivatalból is vizsgálat tárgyátképezvén, annak mérséklése, — ha annak szüksége merül fel — a felebbviteli bíróság által erre vonatkozó felebbezés nélkül is eszközölhető)), hozzáteszi azonban, hogy ilyen felebbezésnek 6) Állandó birói gyakorlat. Kúria 1,032/895. G r e c s á k-féle Dtár II. 741. Kúria 1,359/91. U. o. 743. Kúria 342/87. U. o. 749. stb. o) Gyakori eset, hogy a megbizó és a bizományos között folyószámlái visszony áll fenn s ez utóbbi ilyenkor az általa fizetett visszkereseti összeggel egyszerűen megterheli megbizója számláját s minthogy a közte és megbizója közötti elszámoláskor nem az egyes tételek, hanem a folyószámla egyenlegi összege képezi a követelés tárgyát, a per oskszor elkerülhető.