A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 21. szám - A részényes szavazati joga

A J esete, mivel a perbeli Ítéletek csakis a képviselőkkel s nem magukkal a perfelekkel közöltetnek, rendszerint ki van zárva. A kir. táblák — köztük különösen a kassai — az Ítéletek felülvizsgálatánál első sorban arra néz, hogy nem lehetne-e a költséget leszállítani — és azt a legtöbb esetben a felénél kisebb összegre reducálja. így pld. a kir. törvényszéknek 339 koronás megállapítását 5,156/905. sz. ítéletével 180 koronára, a kir. törvényszéknek 336" koronás megállapítását 543/906. p. sz. ítéletével 128 koronára szállította le hivatalból, ezen utóbbi esetben akkor, midőn az ellenfél egyáltalán nem fellebbezett és a felebbezett és a felebbezést használó csak az iránt felebbezett, hogy a költség előlegezésére — ügygondnoki díjról lévén szó — felperes köteleztessék. Felsőbíróságaink tehát ezen intézkedések jogosultságát azzal indokolják, hogy az ügyvédi költség kérdésében resjudicata nincs, mert az ítélet a felekkel nem közöltetvén, a költség kérdésében az ítélet jogerőre sem emelkedik és ebből folyólag a felső biró mindig azon helyzetben van, hogy a költség kérdésében eljárhasson. Azt hiszem, hogy addig is, mig az uj általános perrendtartás és az égetően szükséges uj ügyvédi rendtartás ezen nem csekély jelentőségű kérdést törvényhozási uton rendezi, helyén való, hogy felsőbíróságaink ezen joggyakorlatával de lege lata foglalkozhassunk és kimutassuk, hogy ily judicatura, helyes törvénymagyarázat mellett lábra sem kaphat. Már annak supponálása, hogy egy ítélet — dacára annak, hogy az kézbesítve van, — bizonyos szempontból jogerőre nem emelkedik — a leghelytelenebb fictio — melyre gondolni lehet. Ez ugyanis arra az anomáliára vezet, hogy egy ítélet jogerejüségét a kézbesítés még magában véve nem eredményezi. Hát mi ? kérdjük joggal, de erre a Kűriától feleletet nem kapunk. Már pedig jogrendszerünk akképen van alkotva, hogy az ügyvédi képviselet — amennyiben ez kötelezőleg van kimondva, ugyanazon hatálylyal jár, mintha a per a fél által közvetlenül vitetnék, az ügyvéd által eszközölt jogcselekmények tehát a felet teljes mérvben kötelezik. Feltéve tehát, hogy a perben szereplő ügyvédek a perköltség kérdésében a felülbirálatot nem kérik, nézetem szerint a létező perrendtartás alapján ezen igény jogerőre emelkedik és a felső biró nincs jogsitva a felek kérelmén túlterjeszkedve, ezen nem provocált jogigényben dönteni. A hivatalból való ítélkezés a polgári perben lábrakapott abusus; mert a sommás eljárás speciális eseteit, melyek különben is csak a bizonyítási eljárásra vonatkoznak, (som. elj. 63., 64., 95. §.§.), analógia utján kiterjeszteni már a cél különlegessége szempontjából sem lehet. A rendes eljárásban a tárgyalási elv jelenleg is az uralkodó princípium, bíróságaink azonban ezen elvet csak akkor követik, ha az indokul szolgálhat arra, hogy az ügyvéd mulasztását indokolhassák, vagyis, hogy az ügyvéd egy kifogást nem kellő helyén, vagy egyáltalán nem hozott fel, más esetben azonban szeretnek a hivatalbeli eljárás állítólagos jogára hivatkozni. Még veszélyesebb elv az, hogy a felsőbíróságaink kezdik meghonosítani azt az elvet, melyet nmelioratio in pejusit alatt ismerünk. Az ügyvéd, mint felének képiselője sérelmezi, hogy költségei — figyelemmel kész kiadásainak nagy összegére — csekély összegben lettek megállapítva. Felsőbíróságaink, nemcsak hogy a költségmegállapitást fel nem emelik, de ellenkezőleg még leszállítják azt. Hogy ily ítéletek tényleg előfordulnak, arra nézve fentebb hivatkoztam a kassai kir. ítélőtábla 543/906. számú ítéletére. Kérdem, honnét veszik felsőbb bíróságaink ezen perrendtartási elvet ? Ha az ellenfél nem fellebbezett, akkor a költségösszeg leszállítása az ellenfél javára szól, vagyis hivatalból történt ítélkezés az ő javára. Hát lehet valakit kényszeríteni, hogy ő kedvezőbb helyzetet teremtsen a maga részére, mint amilyet ő maga akar ? O megelégszik az ellenfél költségösszegével, felülbirálatot nem kér, és a felsőbiró mégis az ő javára ítél!! Hogy pedig a felebbező rosszabb helyzetbe kerüljön a felebbezés által, mint annélkül. az talán mégis furcsa. Ugy látszik tehát, hogy valóban perrendtartási elv lett nálunk, hogy nem az igazságot, csak az indokolást kell nézni, de ez esetben az indokolás legalább meggyőző legyen. Felsőbíróságaink fenti indokolása de lege lata engem semmi irányban sem tud meggyőzni; mindenesetre azonban szívesen veszem, ha alkalmam nyilik felfogásom helytelenségéről meggyőződni. OS 163 A részényes szavazati joga.*) Irta ENGEL AURÉL dr., budapesti ügyvéd. A törvény előírja, hogy az alapszabályokban mindenesetre meg kell állapítani «a részvényesek szavazati jogát». Hangsúlyozzuk mindenekelőtt, hogy ez nem azt akarja jelenteni, hogy az alapszabályokban minden egyes részvényes vagy részvény javára feltétlenül biztosítandó a szavazati jog, hanem csupán annyit, hogy ez a kérdés az alapszabályokban rendezendő. Arra nézve, hogy ez a rendezés milyen legyen, a törvény utasítást nem tartalmaz. Az alapszabályoknak tehát szabad kezük van mindaddig, mig rendelkezésük valamely parancsoló szabályba nem ütközik. Az e részben fennálló korlátokra, különösen a virtuális szavazati jog elvonhatatlanságára nézve lásd az alábbi b) pontot. a) A legtermészetesebb alakulat az, ha minden részvényt megillet a szavazati jog. Egyes külföldi törvényekben —> 1884-es német törv. 190. és 221. cikk, uj német törv. 252. §• — ez elvileg mint kötelező szabály van felállítva. Nálunk ily törvényes szabály nincs. Az alapszabályok tehát érvényesen kimondhatják, és igen gyakran ki is mondják, hogy csak több részvénynek — ötnek, tiznek, huszonötnek — együttes birtoka ad egy szavazatot. Ily esetben az ezen számnál kevesebb részvénynyel biró részvényesek megjelenhetnek ugyan a közgyűlésen és részt vehetnek a tanácskozásban, (még akkor is, ha az alapszabályok ezt per nefas eltiltanák. V. ö. fenti IX. fejezet I. rész b) pontjának a) alpontját), de nem szavazhatnak. Felmerül ily esetben az a kérdés, hogy több ilyen részvényes összeállhat-e és közös meghatalmazott utján gyakorolhat-e szavazati jogot? A felelet erre — ellenkező alapszabálytámpont hiányában — az lesz, hogy egyenes uton, t. i. formális meghatalmazott utján nem. Ellenben nincs akadálya annak, hogy több ily részvényes, megegyezve a szavazás irányára, összeáll és egyikükre ruházza át, bár ideiglenesen, a szükséges részvényeket. V. ö. a K. T. 172 §. magyarázatát.1) Egyéb alapszabályi korlátozások is lehetségesek. Lehetséges — sőt gyakori — az oly korlátozás, hogy egy bizonyos szavazatszámnál többet egy részvényes sem gyakorolhat, aminek célja az, hogy egyes részvényesek befolyásának túltengése kizárassék. Lehetséges e részben fokozatoknak felállítása is.a) Az sincs kizárva, hogy különböző fajta részvényeknek különböző terjedelmű szavazati jog adassék, pl. minden törzsrészvénynek egy szavazat, minden elsőbbségi részvénynek két vagy több szavazat.8) Névre szóló részvények esetén elég gyakori — és nem kifogásolható — az a korlátozás, hogy a részvénynek egy bizonyos idő óta kell a részvényes nevére átirva lennie. Dispositiv szabályként állit fel egy ilyen tételt az 1862. évi angol Companies Act mellékletét képező alapszabályminta 47. pontja L. Egyébként alább az eljárási szabályoknál 2. A) alatt. Egyéb intézkedések hiányában, az ideiglenes részvények (részvényutalványok) a szavazati jog szempontjából a teljesen befizetett részvények elbánásában részesülnek, mely jog — legalább is a névérték 30%-áriak befizetése után — az ideiglenes részvényesektől el sem vonható ; v. ö. a fenti VI. fejezetl) jegyzetét. Befizetésbeli mulasztások esetére 1. az alábbi c) pontot. b) Meg nem engedett korlátozások az olyanok, melyek valamely kötelező szabályba ütköznek. Ilyennek kell tekintenünk az oly fajta rendelkezést, amely valamely részvénynek virtuális szavazati jogát is elvonja. A virtuális szavazati jogot, vagyis azon lehetőséget, hogy a részvény — más részvényekkel egy kézbe jutva, vagy tulajdonost cserélve — abba a helyzetbe juthasson, hogy szavazati jogot gyakorolhat, elvonhatatlan részvényesi jognak kell tekintenünk.4) Ez olyképp értendő, hogy a részvénynek eme virtuális szavazatr<joga részlegesen, pl. bizonyos közgyűlési tárgyakra vagy a társaság *) Mutatvány szerzőnek legközelebb megjelenendő, «A részvénytársaság alapszabályai)) cimü munkájából. Az egész munka a K. T. 157. §-át tárgyazza. A jelen részlet a K T. 157. §. 9. pontjának egy részét, t i. a szavazati jogra vonatkozó anyagi jogszabályokat öleli fel. *) Szerző: A részvénytársasági közgyűlési határozatnak megtámadása, 42. k. 1. 2) M o 11 e : Die Lehre von den Aktiengesellschaften und den Commanditgesellschaften auf Aktién, 80. L idéz egy ily példát (KölnSoester Eisenbahngesellschaft), mely szerint 6—30 részvény birtoka esetén minden 5 részvény ad egy szavazatot; ha valaki 30-nál több részvényt bir, akkor a 3ü-on felül 300 ig terjedő részvényekből 10 részvény ad egy szavazatot, mig a 300-on felüli részvények nem adnak szavazatot, ugy hogy az egy kézben kumulálható szavazatok legfeljebb 33-ra rúghatnak. s) Mindezt egyébként megengedi pl. a német törvény is (1884-es törv. 190. és 221. c, — uj törv. 252 §.), dacára annak, hogy elvben minden részvénynek elvonhatatlanul megadja a szavazati jogot. *) a rendelkezés belső helyességére nézve 1. Behrend Eisenacher Gutachten 73. 1.