A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 19. szám - A túlterhelt Kúria

tél pragmatikára vonatkozó szabályozást. Később azonban eltért a kormány ily egységes törvény alkotásának tervétől és legelőször a köztisztviselők minősítéséről szóló törvényjavaslatot terjesztette a törvényhozó testületek elé, mely javaslat aztán törvényerőre is emelkedett és mint 1883:1. t.-c. iktattatott törvényeink közzé. Az állami tisztviselők, altisztek és szolgák nyugdíjazásáról szóló 1885. évi XI. t.-c. a nyugdíjazás kérdését iparkodott megoldani. E törvény majdnem az összes államszolgálati ágak alkalmazottainak nyugdíjigényéről is intézkedik és csak a törvényszéki és községi tisztviselőkre nem terjed ki, valamint a tisztviselők ama kathegoriáira sem, melyek a törvény 64. §-a szerint az alól ki vannak véve. Az állami tisztviselők, altisztek és szolgák fizetésére vonatkozólag az állami tisztviselők, altisztek és szolgák illetményeinek szabályozásáról és a megyei tövényhatóságok állami javadalmazásának felemeléséről szóló 1893 : IV. t.-c. intézkedik, valamint az ide vonatkozó későbbi törvényalkotások. E szerint az állami alkalmazottak jogviszonyait szabályozó egységes törvénynek egyes részei már meg volnának és csak ezek hiányainak pótlása, helyteleneki.ek bizonyult egyes intézkedések módosítása volna szükséges, hogy azok a köztisztviselőknek összes iogvisszonyait szabályozó törvénynek alkatrészeit képezzék. Ami a fegyelmi törvényhozást illeti, a birák felelősségéről szóló 1871 : VIII. t.-c. és az ezt részben kiegészítő és módosító 1891 : XVII. t.-c. a bírókra és bírósági hivatalnokokra, valamint az ügyészség tagjaira nézve szabályozták a fegyelmet, fegyelmi eljárást és fegyelmi hatóságokat. A pénzügyi közigazgatás köréhez tartozó tisztviselők elleni fegyelmi eljárást az 1889 : XXVIII. t.-c; a törvényhatósági tisztviselők, a segéd- és kezelő-személyzet elleni fegyelmi eljárást az 1886 : XXIII. t.-c. szabályozta; a többi állami tisztviselők elleni fegyelmi hatóságok és eljárás azonban törvény által szabályozva nincsen. A közigazgatási tisztviselők fegyelmi ügyeiben a súlyosabb fegyelmi vétségek esetében követendő fegyelmi eljárás olyképen szabályozva nincsen és a bíráskodásra hivatott hatóságok olyképen szervezve nincsenek hazánkban, amint azt az igazságos bíráskodás teltételeként a jogtudomány és joggyakorlat követeli. Ami különösen a fegyelmi hatóságokat illeti, azon Kérdés merül fel, hogy a rendes törvényszékek vagy e célra külön szervezendő bíróságok ruháztassanak-e fel a figyelmi bíráskodás hatóságával ? Mi a rendes bíróságokat nem tartjuk egészen alkalmasaknak arra, hogy a közigazgatási tisztviselők fegyelmi vétségei fölött ítéljenek, — már azért sem, mert a közigazgatási ügyekben a szükséges szakértelemmel rendszerint nem bírnak. Hogy ugy az igazságszolgáltatás mint a közigazgatás érdekei kellően érvényre juttassanak,legcélszerűbb a fegyelmi hatóságokat a bíróságok és közigazgatási hatóságok tagjaiból összeállítani olyképen, hogy a birói tagok azokban többségben legyenek. Ez elvnek megfelelőleg minden törvényhatóság székhelyén az elsőfokú fegyelmi bíráskodásnak gyakorlására egy részint birói tagokból, részint közigazgatási tisztviselőkből álló fegyelmi kamara volna szervezendő. A fegyelmi bíráskodásnak a legfőbb fokban való gyakorlására, egy vagy több felsőbb bíróság volna alakítandó. Minthogy azonban az 1896: XXVI. t-c. által létesített közigazgatási bíróságban már oly legfőbb fokú bírósággal birunk, mely különben is hivatva van a közigazgatási hatóságok által elkövetett jogsértések fölött ítélni, melynek tehát a közigazgatási törvényekben és jogban jártas, valamint a közigazgatás érdekét és a közigazgatói hatóságok feladatát, jog- és kötelességkörét ugy elméletileg mint gyakorlatilag is ismerő tagokból kell állani, — célszerűbbnek vélnők, ha e bíróság a közigazgatási tisztviselőkfegyelmi ügyeiben a legfőbb birói hatósággal ruháztatnék fel.*) (Folyt, köv.) X A túlterhelt Kúria. Irta HALMI BÓDOG, máramarosszigeti tszéki aljegyző. Mikor a magyar közélet még a munka jegyében élt, bejárta a napisajtót egy kőnyomatos tudósítása révén az a hír, i hogy az igazságügyminisztériumban az uj Büntető Perrendtartás részleges revisióján dolgoznak és a perorvoslatok tanát akkép szándékoznak módosítani, hogy a törvényszék, mint másodbiróság ítélete ellen benyújtott semmisségi panasz, ne a Kúria, hanem a kir. ítélőtábla hatáskörébe utaltassák. Ami szerény tiltakozó szavunk akkor hangoztatta, hogy szervezeti szempontok, a kir. Kúria tulterheltetése — egyáltalán nem indok arra, hogy a magyar népet, a vádlottak millióit a köztudat legáltalánosabban tisztelt legfőbb fórumától, a legfőbb igazságtól elvonjuk. Azt hittük, hogy egy megbízhatatlan tudósítás^ volt csak ez a terv, de a Jogállam egyik számában Fodor Ármin dr. *) Lásd idézett tervezet 273. és 274. 1. szerzősége alatt újra kisért ez a revisió gondolat, de nemcsak a büntető, hanem a polgári perek egy jelentékeny percentjét akarja, — a túlterheltség, mint egyedüli indokra hivatkozva — elvonni a magyar kir. Kúriától. A cikkíró hivatkozik a királyi Kúria rossz statisztikájára, a temérdek hátralékra, amit az évi munkamérleg az igazságszolgáltatás egész menetének megbéklyózását fenyegetőleg mutat és mindezzel szemben az elsőbiróságok meg az ítélőtáblák csaknem teljes currenciával büszkélkedhetnek. A választási bíráskodással is megtiport Kúria bilincseinek egy részét a kir. ítélőtáblák vállaira kell hárítani. Feltétlenül szükségesnek tartja ezt a tehermentesítést, mert a magyar Kúria bíráinak száma amúgy is meghaladja az összes többi európai államok legfőbb itélőszékénél alkalmazott, illetve szervezeti bírákat, már pedig a szervezeti blamage-lól jobban fél ugylátszik a cikkíró, mint minden mástól a világon. A létszámszaporitás tehát szerinte lehetetlen és helyette reá mutat azokra a terrénumokra, amelyeket a kir. táblák, mint végső forumok által kellőleg oltalmazottnak tart. A cikkíró urat nem lehet határozatlansággal vádolni. Mindjárt belevág a legsúlyosabb gordiusi csomóba : az 1 883. évi XVIII. t.-cikk l.§-ának 2—3. pontjába ; a birtokbirósági, telekkönyvi és örökösödési perek hatásköri értékhatárát 400 koronáról készséggel emelve 1,000 koronára, mert a Kúriának rossz volt a statisztikája. Ne az áldott Alföld gazdasági visszonyai szerint csináljunk törvényrevisiót, hanem a kis parcellák felvidékje, a szegény létminimumokon vergődő felvidéki néphez kell igazodnia a demokratikus törvényhozásnak, amely vidéken 1,000 koronás földbirtok, pláne peres földbirtok alig fordul elő. Nagy bűne lesz az uj polgári perrendtartásnak ez a hatásköri reform, amelyet pláne olyan szempontok erőszakolnak ki. Én nem vagyok magamban közvélemény, de szólaltassák meg országszerte a gyakorlat embereit, az ügyvédséget, hogy a királyi ítélőtáblák bíráskodása olyan feltétlen teljes megnyugvást keltő lex sacra-t szolgáltat-e, hogy a kúriai gyakorlat félremagyarázása nem-e hozza létre határozataikban gyakran a jogi izonytalanság kétségbeejtő situácitóit ? Az ügyfél nekem ad igazat, az ügyfél a Kúriát kívánja, amelynek gyakorlata minden hullámzásában előtte játszódik le, amelynek tételes megnyilatkozása az igazságot, az értékelés nagy virtuositásával és mélységével adja számára. Azért a szervezendő 10—20 birói állásért, vagy ha ettől vonakodnak: 30—40 a gyakorlat és elmélet elitjéből beszólítható tanácsjegyzőért nem szabad elvonni a felet a Kúriától. Fodor Ármin dr. cikke a büntető ügyekben következő a Kúriát illető reformokat ajánl: A B. P. 518. §-a alapján a büntetések egyesítése tárgyában hozott itélet ellen a semmisségi panasz a kir. ítélőtáblához legyen benyújtandó. Tiltakoznunk kell ellene, éppen a B. P. javaslatának a cikkíró ur által felhozott indoklása alapján, éppen azért, mert az összbüntetés esetén csak az alakítandó összbüntetés mennyisége képezi az itélet tárgyát, és sem tény, sem pedig jogkérdés itt már szóba sem jöhet, csupán a jogméltányosság a kérdés. Ezt a hatalmas erkölcsi souverainitást igénylő elv alkalmazását legvégső fokon Ítélkező leghatalmasabb birói kéztől, birói lélektől nyerje az elitélt. Ami a törvényszékek mint felebbezési bíróságok ítélete ellen benyújtható semmisségi panasznak a kir. ítélőtáblához való utalását illeti, hangsúlyozva újra, hogy mindenkit lehetőleg engedni kell ahhoz a fórumhoz, akitől a legfőbb igazat várja — még kiemelem, hogy az ilyen kisebb fokú bűncselekmények esetén, amelyeket nem megrögzött gonosztevők, hanem rendszerint a múltjukban érintetlen és csak egyes esetben megtévelyedett emberek követnek el, sokkal súlyosabb lelki és existenciális drámát idéz elő egy elitélés, mint a nagy bűnök erkölcsi anarchiájában. Másrészt ne legyünk ismét túlzottan optimisták a jó statisztikát mutató kir. itélő táblák működése iránt, mert hiszen az ilyen hatáskör kiterjesztéssel ott áll be a túlterheltség kínos situációja és a felszaporodott nagy ügyek a kisebb rendű bűncselekmények elbírálásában való alaposság rovására fognak szolgálni. Hogy a semmisségi panasz csak a B. P. 385. §. 1. a) és c) pontja közt mozog, nem okozhat aggodalmat, mert a járásbirósági hatáskörbe tartozó bűncselekményeknek — higyje el a cikkíró ur, — épp e két eset képezheti csekély kivétellel kardinális problémáját. A tanácsszervezet reformját a Kúria ügyrendjének méltósága miatt ellenzem, de hozzájárulok a hivatalbóli házassárvédő ezen igazán felesleges intézmény kiküszöböléséhez és ahhoz a fonák nagy adminisztratív terhekkel járó felterjesztési