A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 19. szám - A bolti áron alul való eladás mint jogellenes cselekmény [3. r.]

148 AJ kötelezettséghez, amely a házasságot felbontó és érvénytelenítő ítéleteket, ha a felek maguk perorvoslattal nem is éltek, a Tábla és a Kúriához utalja. A királyi ügyészség mint felebbezésre jogosult köztaktornál azonban helyesebbnek tartanám a megyei tiszti főügyészre ruházni ezt a jogkört, mely a patriarchális emberi oltalomnak inkább megfelelő hatóság. Egyebekben társuk meg a Kúriát minél nagyobb terrénumon. A perek birájának az igazságszolgáltatás legfőbb mibsiója arra törekedni, hogy az ügyfél lelkéből kiölje azt a gondolatot, félelmet, sejtést vagy gyanút, hogy Justizmordot követtek el rajta. A bolti áron alul való eladás mint jogellenes cselekmény. s/(Folytatás.)*) Ha fontolóra vesszük továbbá azt a befolyást, melyet 32 árkülönbözetek a legtöbb vevőre gyakorolnak, akkor kétséget nem szenved, hogy a vevők számának az olcsóbb árusítások által előidézett összszaporodásából (Uesammtzu\vachs)semmiféle kiegyenlitő hatás a sortiment-künyvárus javára nem remélhető, hanem csupán az áruház forgalmának emelése várható. Ha ekkép az áruházak kótya-vetyéjének hátrányos következményei a sortimentkönyvárusoknál jelentkeznek, akkor magától értetődő, hogy azon kiadó, aki az áruházak térfoglalását (Einwirkungen) nem gátolja, a sortiment-könyvárusok körében bizalmatlansággal és visszautasítással (Ablchnung) fog találkozni. Nem is volna szükség, ezen tény igazolására, a felperes által bemutatott levelekre. Alperes tagadása dacára ezek is azt bizonyítják, ami annélkül is tapasztalatszerüleg kétségen kívüli. A sortimenternek a forgalom és haszon csökkentése és nehezítése által okozott eihangoltsága viszont — ami újból nem szorul bizonyításra — káros hatást gyakorol a kiadó üzleti forgalmára és hátrányosan befolyásolja a kettő közt fennálló üzleti visszonyt (Kundschaftsverhaeltniss). És az üzleti visszonynak ezen megzavarása nem szorítkozik csupán azon sortiment-könyvárusokra, akiknek telepén oly áruházak léteznek, melyek a Reclam-féle Univ.-Bibi.-ot olcsóbban árusítják, — és különösen nem szorítkozik azokra, akik már ezen verseny folytán is forgalmuk csökkenését érzik. Az üzleti összeköttetések és az ezeket feltételező bizalomnak természetében rejlik, hogy a legközelebbről biztosan vagy csak képzeletben károsítottak eihangoltsága, a többiekre is átszáll és általánossá válik. Mert azon benyomás alól, hogy a kiadó valamely közérdekű kiadmányánál nem tanúsított elegendő elő; zékenységet és érdektámogatást (Interesscnfördcrung) asotimentkönyvkereskedővel szemben, —- a pillanatnyilag nem közvetlenül érdekeltek sem vonhatják ki magukat. És ha nehéz, sőt talán lehetetlen is, hosszú időre az ily a vevői visszonyból származó, lassankint fokozódó kárt pénzértékben — akárcsak megközelítőleg is értékelni, — ugy ez a nehézség nem akadályozhat abban, hogy az fennállónak ott megállapittassék, ahol, mint a jelen esetben a forgalom megfigyelése elegendő alapot nyújt a bírói meggyőződésnek. a) Már minden számszerű kimutatás nélkül is bizonyos, hogy ama vevőkbeni károsodásnak (Kundschaftsschaedigung) — a felperes hátrányára kell nyilvánulnia az Univ.-Bibi. elárusitásában. Alperes ellenveti — és az elsőbiró ebben követi is, — hogy a füzetek olcsóbbitása az áruház részéről, a forgalmat nagyban emeli és igy felperesre nézve kár helyett haszonnal jár. Ezen érv indokoltnak el nem fogadható (diese Erwaegung ist nicht schlüssig), mert tulszük körre irányul és a vevőkörhöz való visszonynak egészbeni tekintetbevételét, — ugy a sortiment-könyvárusoknál, mint a náluknál olcsóbban árusító áruházaknál figyelmen kívül hagyja. Ezen tágabb kör tekintetében már akkor sem volna találó alperesnek ezen következtetése, ha csak Halk és irodalmi szükségletét ott fedező környékének forgalma forogna szóban és ha alperes áruháza egyedül versenyezne a sortiment-könyvárusokkal a kérdéses árucikk elárusitása dolgában. Teljesen helytelen volna azonban, ha a további fejlődésnek szem előtt tartásával mérlegelni kellene, vájjon milyen hatást gyakorolna (alperes akadálytalan működésének példája által serkentett) több olcsón árusító áruháznak hasonnemü versenyműködése? Bővebb kifejtésre nem szorul, hogy az árusítási visszonyoknak a sortiment-könyvárusok terhére való ilyetén eltolása ezeket arra birná, hogy az Univ. Bibi.-tói azt a támogatásukat elvonnák, melyre ez még a legolcsóbb ár mellett is rászorult. Mert korántsem szabály az, hogy a közönség, irodalmi szükségletei beszerzésénél önmaga, önállóan és saját elhatározásából választ. Ennek útjában áll már legtöbbjének járatlansága is. A könyvárus tanácsa és ajánlata a végdöntésnél fontos szerepet játszanak. Ha ez az ajánlat elmarad, akkor a füzetek kelendőségének csökkenése szintén várható, mig ellenkezőleg a versenyvállalatok forgalma melegebb ajánlat folytán emelkedik. Néhány példa ezt bővebben fogja igazolni. Tudvalévő, hogy az Univ.-Bibl. óriási kelendőségére nagy befolyása van az abban megjelent német klassikusok műveinek. De ép oly tudvalévő, hogy mennyire fokozódott a verseny az olcsó klassikus-kiadások *) Előző közlemény a 18. számban. OG terén. Elég, ha a Hcsse Miksa, Meyer és Hem/cl-íéie irod. vállalatokra utalunk. És aki például, a tartalom tekintetében nagyrészt megegyező karácsonyi árjegyzékek valamelyikében, a klassikusok vagy a szerzői jog által többé nem védett költők műveinek kiadásait keresi, az sok (sőt talán a legtöbb) esetben, több olcsó kiadás közt választhat. Ugyanez áll az operaszövegek külön kiadásairól (Einzelausgaben) és hasonló, bő alkalmi kelendőségre számitó munkákról. Nem lesz tehát nehéz a sortiment-könyvárusra nézve, — akinek érdeklődése az Univ.-Bibl. iránt a csökkent árusítás folytán megcsappant, — ezen, ajánlatokban és tanácsokban nyilvánuló érdeklődését e vállalattól elvonni és a konkurrentia hason vállalataira irányítani. Az áruházakban elért, még oly nagy forgalom nem volna képes ezen érzékeny hátrányt jóvátenni, kiváltképp akkor nem, midőn (mint ezt felperes helyesen kiemeli) az áruházak tapasztalat szerint csak az Univ.-Bibl. különös kelendőségü egyes müveit és elvből nem mindannyit szokták árusítani. b) Ha ezt azonban még kétségesnek is lekintenők (ami a felebbv. bíróság nézete szerint helytelen lenne) — felperes kára szemmel láthatólag más téren mégis beállana. Mert a Reclam-cég kiadásában más kiadmányok is jelentek meg, melyek a sortimentkönyvárusok gondozására szorultak. Akiknek visszatartó vagy ellenszenvet tanúsító viselkedése kárt okozna. Ezt igazolják a felperes által bemutatott árjegyzékek. Alperes tagadásával szemben a bíróság, a köztudomásból folyó hivatalos tudomással bír arról, hogy az ott felsorolt művek felperes kiadásában tényleg megjelentek. Köztudomású ez a közkézen forgó, feltétlenül megbízható források (Kürschner német irod. naptára, Brockhaus Konversations-Eexicon, több sortiment-könyvárusnak az utolsó évekből való árjegyzéke) alapján. Ez a köztudomás egyébként a közmiveltség alkotó részének is tekinthető.*) Csak példaképpen legyen felemlítve, hogy a fentérintett sortiment-könyvárus jóindulatától függő visszony teljes mértékben fennáll az 1896. óta megjelenő «Universum» cimü képes hetilap tekintetében, mely több hason irányú vállalatban versenytársat nyert. Ugyanez áll a regények, novellák, rajzok stb. nagy tömegéről, melyek előbb az Universumban folytatásokban láttak napvilágot, majd könyvalakban megjelentek. Mindenki beláthatja, hogy ezek az irodalmi jelenségek, a sortiment-könyvárus ajánlata, a bolti ablakba és az üzletben magában való kirakása és egyéb támogató intézkedés nélkül nem válhatnának azon elterjedt uti olvasmánynyá és nem maradhatnának meg ilyen gyanánt oly mérvben, amint az a kiadócég szándékában áll. Es éppen itt annál súlyosabban éreztetik a balsiker, mert ezen kiadványokra nagyobb költség lett fordítva és értük nagyobb bolti ár is követeltetik. Ekkép megállapítandó volt, hogy az Univ.-Bibl. füzeteinek alperes által 20 fillérnyi áron alul történt elárusitása felperest károsítja és őt ama kárnak jövőbeni fokozódásával fenyegeti. (Lásd a Reichsgerichts 1902. dec. 4-iki határozatát A magánjogi döntvények 56. kötetében 271. és köv. és 286. 1.) 2. Alperes ezen károsító és a jövőre is kárral fenyegető eljárását azon szándékkal kezdte meg és folytatta, hogy felperest károsítsa. «Szándékos» az a cselekedet, mely az általa okozott sértő eredménynek tudatában elkövettetik (R.-G. 1904. június 1-iki határozat a polg. döntv. 58. köt. 214. és köv. és 216. 1.). Az elsőbiró tagadja ezt a szándékot, mert nem látja bebizonyitottnak, hogy alperes tudva és akarva egy más — felperessel szemben szerződésszegő féllel — összejátszott volna arra, hogy felperesnek ártson. A felebbviteli bíróság a kérdésnek ilyetén felállítását, amelyből ezen aggály és tagadás származott, nem tartja helyénvalónak. Mert az ugylátszik a (külön fejtegetendő) károkozás «a jó erkölcsök megsértése módjának* kérdésére is kiterjeszkedett, — jóllehet a törvény a kettőt különválasztja és nem követeli, hogy a szándék a viselkedés erköLsellenes voltára is vonatkozzék. A szándék megállapítására elegendő annak mérlegelése, hogy az, aki mint alperes cég tulajdonosai, egy nagy kiterjedésű áruházat vezet, — már azért is bírjon nagy világ- és emberismerettel, mert ennélkül nem is boldogulhat és rendkívüli — semmiesetre nem a középmértéken alóli — üzleti tapasztalattal. Saját és mások cselekvésének kilátásait, kellékeit és a forgalmi visszonyok alapján várható következményeit némi biztonsággal áttekintheti. A foglalkozásával járó körültekintésnek kellő mértékével beláthatja, hogy azon eljárás, melyet alperes gyakorol, szükségképp és természetszerű fejleményeinél fogva, felperes károsítására vezet. Felismerheti az okozati összefüggést, mely viselkedéséből, a sortimentkönyvárusok bolti árán alul való olcsóbb árusításából (Preisunterbietung) a felperes károsítására is vezet, — mert ennek felismerésére nincs is szüksége különös könyvárusi szakismeretekre. Ha ezen ekképp az alperes szándékáról nyert meggyőződés még támogatásra szorulna, ugy ezt azon ügyesség és félreismerhetetlen előre való megfontolás nyújtaná, melylyel alperes az áruházában árusítandó Á'cclam-fé\e füzetek beszerzési forrását kiválasztotta és felperes kinyomozási kísérleteitől eddig sikeresen megóvta. Ez oly körülmény, mely különösen ama kérdés tekintetében bír fontossággal, vájjon véttetett-e a jó erkölcsök eilen ? Aki annyira megfontolja a célhoz vezető eszközöket, az azon következményeket is ismeri, melyeket cselekvése az érdekeltre nézve maga után von. 3. Annak megvizsgálásánál, vájjon alperes felperesnek a szándékosan elkövetett kárt a jó erkölcsükbe ütköző módon okozta-e, *) Boldog Némethon !