A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 18. szám - A bolti áron alul való eladás mint jogellenes cselekmény [2. r.]

141 intézményeiből ki vannak zárva. Az ily folmularc a periratok közt is be van mutatva, és arra hivatkozás Is történik. Alperes áruházában az Universal-Bibliothek füzeteit 15 fillérért árusítja. Felperes szerint, alperes ezen cselekménye a jó erkölcsökbe ütközik és kárt okoz felperesnek ; továbbá sérti a szerzői jogból eredő jogosítványait; felperes nézete szerint alperes magatartása a tisztességtelen verseny ismérveit is magán viseli. A kereseti kérelem arra irányul, hogy alperesnek pénzbírság terhe mellett tiltassék meg, hogy a Reclam-féle UniversalBibliothek egyes füzeteit 20 fillérnél alacsonyabb áron eladja és hogy az ítélet biztosíték mellett azonnal végrehajtható legyen. Alperes kérte a kereset elutasítását. Elismerj, hogy az Universal-Bibliotnek egyes füzeteit 15 fillérért árusítja és árusította. Ezt azonban felperes nem tilthatja meg neki, mert a leszállított eladási árnak meghatározása alperes kétségtelen jogát képezi, annál is inkább, mert a felperes és a Börsenverein tagjai között létrejött szerződési megállapodások alperesre egyáltalán nem kötelezők. Eljárása tehát semmiképp sem ütközik a jó erkölcsökbe. Tagadja azt is, hogy felperesre a füzetek olcsóbb eladásából folyólag kár háramolnék. Sőt azt kell feltételezni, hogy az alacsonyabb ár a füzetek kelendőségét előmozdítja s igy felperesre előnyös. Ám ha már tényleg kárt szenved felperes, akkor az ellen forduljon, aki netaláni szerződéses kötelességeinek megsértésével a füzeteket felperestől vásárolja és alperesnek tovább szállítja. Ezen személy megnevezésére alperes nem kötelezhető. Felperes tehát éppoly kevéssé, mint a szándékos jogellenes károsításról szóló általános szabályokra — alapithatja igényét a tisztességtelen versenyre vagy pedig a szerzői jogról szóló törvényre; az utóbbi tekintetében felperesnek be kellene bizonyítania, hogy őt a szerzői jog a kiadott müveken megilleti; azonban még ez esetben is a füzetek eladása által azok feletti rendelkezési joga megszűnt. Alperes ezen általa vitatott jogi álláspontjának támogatására hivatkozik a liamburgi felebbviteli tszéknek 1904. április 21-én a ^agg>—Heilbuth-ügyben, továbbá a berlini I. országos tszéknek 1904. január 14. a Fernau—Jandorf-ügyben hozott határozataira. Az I. bíróság 1905. február 28-án kelt ítéletével felperest keresetével elutasította és a perköltségben marasztalta, II. Felperes ezen ítélet ellen felebbezéssel él és kéri, hogy az elsőbiróság Ítéletének megváltoztatásával keresetének hely adassék. Alperes kéri a felebbezés elutasítását. A) Felperes a felebbezés indokolásául felhozza : 1. hogy alperes ténykedése őt károsítja, vagy legalább oly hatással lehet, hogy alperes kárositási szándékkal cselekedett és hogy e ténykedése a jó erkölcsökbe ütközik. a) Utal oly bírói döntvényekre, melyek csupán a tényleges üzleti keresményi kilátások csonkításában (in der Beeintraechtigung blos tatsaechlicher Erwerbsaussichten), — kiváltképpen a vevőkkel szemben fennálló visszony (Kundschaftverháltnis) tekintetében károsítást láttak, — és a jelen esetet hason elbírálás alá tartozónak véli. A sortiment-könyvárusok az áruházak versenye által magukat minden irányban korlátozottaknak és megterhelteknek érezték, sőt általuk tetemes kárt is szenvedtek. A kiadókra hárították az abbeli mulasztást, hogy nem biztosították tőlük telhetőleg a sortimenterek árusítási körét (Absatzkreis), és nem törekedtek arra, hogy kiadványaiknak, az áruházak utján a bolti árnál olcsóbb árak melletti elárusitását — per utján vag\ más alkalmas módon megakadályozzák. Ennek igazolásául felperes 2 könyvárustól hozzá intézett levelet csatol. A levelek iróit tanukként vallja, esetleg kéri a könyvárusok köréből származó szakértőnek meghallgatását. Jogosultnak és kötelezettnek tartja magát a sortiment-kön\ várusokkal kötött szerződéseinek megfelelőleg arra, hogy azok érdekeit is megóvja, és ugy véli, hogy az áptk. 826. §-a tért enged arra, hogy harmadik személyek károsítása per utján megakadályoztassék. Kifejti továbbá, hogy a sortiment-könyvárusoknak az áruházak részéről való károsítása közvetve a kiadót is károsítja. Mert ez amazokra van utalva, ha kiadmányait eladni és a jelen esetben az «Universal-Bibliothek» kelendőségét fokozni akarja. Ha a sortiment-könyvárus azt látja, hogy az áruházak akadálytalanul folytatják az ezen árleszállítással neki okozott konkurrenciát, — akkor kénytelen lesz a kiadmányok eladását megszorítani, vagy teljesen beszüntetni, semmiesetre azonban nem fogja azt a kívánatos és ellenkező esetben várható buzgalommal folytatni. Különös fontosságú az a tény, hogy az áruház csak különösen könnyen árusítható és nagy kelendőségnek örvendő művek eladására szorítkozik, míg a sortimentkönyvárus kénytelen minden netaláni kereslet tárgyát képező könyvet raktáron tartani. Üzleti forgalma tehát érzékenyen szenved, ha a közönség hozzászokik ahhoz, hogy a kapósabb könyveket olcsóbb áron az áruházban találja, és nem tételezheti fel, hogy azokat ezek dacára bolti áron a könyvárusnál keresse. Utóbbinak minden kára tehát közvetve a kiadót is sújtja. (Bizonyíték a szakértői vélemény). Képzett és ügybuzgó könyvkereskedői kar nélkül hasznot hajtó kiadóüzlet nem képzelhető. Következik a perhez csatolt mellékletek (a Reclam Univ.Bibl. egyes füzeteinek) felsorolása, melyek legnagyobb részén az a kiadói fenntartás foglaltatik «azon határozott feltétel mellett, hogy ebből a Börsenverein által kizárt könyvkereskedések, áruházak és bazáraknak nem szállítható.» A felperes egyéb kiadmányaira is vonatkozó üzleti facturák összeállítása felperes szerint annak a bizonyítására is akar szolgálni, hogy a könyvárusokkal való érintkezésnek hanyatlása őt. más kiadványaiban is, nem csupán az Univ.-Bibi.-ban károsítja. Késznek nyilatkozik bizonyítékokkal szolgálni aziránt, hogy könyvárusok azzal fenyegették, hogy kiadmányai terjesztését mindaddig teljesen mellőzik, amig az áruházak kótya-vetyáje tart. b) Alperes a károsítást — felperes szerint — szándékosan eszközli. Felperes csak oly cégeknek szállít, amelyek vele szemben kötelezettséget vállalnak, hogy nem szállítanak oly áruházaknak, melyek a bolti árakat be nem tartják. Alperes azonban az Univ.-Bibl. füzeteit oly sortimentkönyvárusoktól szerezte be, kik az alperes részére való eladástól eltiltattak és pedig ezen eltiltásnak teljes tudatában és azt folytatólag most is megcselekszi. Ezt alperes esküjével kész bizonyítani. Alperes azon alkalmazottját, aki áruházában a könyvosztályt vezeti, tanúképpen kéri beidéztetni, — nevének bejelentésére alperes kötelezendő. Különben e miság és közjog legnagyobb sérelmét feloszlatni mint katona1 szervezetet s annak területét az országhoz visszacsatolni. Csaknem lehetetlennek látszik e siker oly korban, midőn az 1848— 1849. évi osztrák hadsereg számos vezére s ama kor nem egy államférfia élt s még befolyással birt, akik nagyon jól tudták, — mit jelent reájok nézve a határőrvidék, hogy ez lenne amaz archimedesi pont, honnan a magyar alkotmányos élet fellendülését bármikor paralysalhatják. Az 1848. évi reformok, az 1866/67. évi tractatusok még nem érintették az ország jogainak ezen sérelmét. Az 1868. évi védtörvény sem dönti meg ezen idejét mult szervezetet, — még hallgatag megtűri ez anomáliát, s az akkor szervezett hadsereg és honvédség számaránya és keretén tul tudomásul veszi a 120,000 főnyi határőrséget mint a fegyveres erő tartalékát. Majdnem négy évi alkudozások után, — melynek folyamán minden osztrák tényező belevetette ellenünk befolyását a mérlegbe- 1871-ben sikerült ezt a nagy sérelmét az ország területi és közjogi integritásának megszüntetni. Gr. Andrássy Gyula akkor egyik magánlevelében igy jellemezte ezt az eredményt: «.as ország, mely ez által egy pár év alatt Magyarországhoz fog csatoltatni, két és félszer oly nagy, mint a szász királyság, a reactiónak pedig fő támasza elesik. Ezt már századok óta óhajtotta Magyarország és nem tudta keresztül vinnie . . . Ily nagyobb eredmények közzé számitható vívmány a Ludovica-akadémia 1872. nov. 21-én történt megnyitása, az 1872. XVI. t.-c. értelmében. Kik az 1812-től 1848-ig tartott országgyűlésen elhangzott keserves gravameneket ismerik, azok megtudják becsülni ez alkotás bevezető lépésszerü fontosságát is. Ide sorolható még ama 1792 óta állandóan gravaminált óhajnak eleget tenni igyekvő 1868. aug. 6-án kelt rendelkezés is, mely intézkedik, hogy a magyar tisztek a magyar ezredekbe osztassanak be. Hogy ez nem érvényesült, ismét csak Deák tételét látjuk igazolva, hogy közjogaink megóvásában nem lehetünk elég szemesek, s hogy minden mulasztás keserűen megbosszulja magát. Tanúság ebből, hogy az elvek kimondása és hangoztatása ott, ahol positiv jogról s ezzel összefüggő következményekről van szó — nem elegendő. Mindezeket egybevetve arra a végeredményre jutunk, hogy a Deák-párt alkotása a régi magyar közjogi fejleményt, mely gravamenekben és óvásokban élt, ugy az 1848 : III. t.-c.-ben kifejezett jogokat fönntartotta, — a királyt megillető alkotmányos jogokat nem érintette, — de ezzel szemben a nemzet jogait szabatosabban meghatározta s körülirta s teljesen alkotmányos őrizet alá vonta. Az 1867. évi alap tehát, az 1848. márciusában kimondott elvekkel ellentétben nem áll; azt, t. i. a 67-es alapot, az 1848. évi törvényekkel szemben visszaesésnek tekinteni nem lehet, még a legszigorúbb kritikával sem. A Deák-párt azonban nemcsak fenntartotta a jogokat, hanem azok fejlesztését is számításba vette s a fejlesztést, mint i ilyent be is vezette. Hogy 1872 után nagyobb eredményeket j nem ért el, hogy attól kezdve 1889-ig a hadsereg fejlesztését • illetőleg stagnatio áll be,*) azért sem Deákot, sem Andrássyt, I sem az 1867—72. évek közti parlamenti többséget történelmi] leg felelőssé tenni nem lehet. A 67-es alap alkotói teljes joggal alkalmazhatják magukra Thiers ezen mondását: «je n'entends pas paraitre au tribunal des partis, devant eux je fais défaut; —je ne fais pas défaut devant l'histoire, etje merite de comparaitre devant elle». Mindezeket tudni pedig a most folyó nagy alkotmányválság teljes megértéséhez és az uj aera föladatai méltatásához vajmi szükséges. A későbbi, főleg az 1889-től keltezhető törek| vések mindezzel szoros anyagi összefüggésben állanak, s azok I megvalósításánál figyelmen kivül alig hagyhatók. *) L. A p p o n y i beszédét 1889. jan. 28-án.