A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 17. szám - A spanyol büntetőjogi irodalom fejlődése [3. r.]

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 17. számához. Budapest, 1906. április 29 Köztörvényi ügyekben. Alperesnek sem azon kifogása, mely szerint a végrehajtásmegszüntetési keresetet felperes mint egyik végrehajtást szenvedett csak egymaga tette folyamatba, sem az, hogy miután a végrehajtást szenvedők időközben a végrehajtató összes követelését kifizették s a kir. járásbíróság ennek folytán a lefoglalt ingókat a birói zar alól feloldotta, a felperes kereseti jogát nem érinti, tehát e kifogások figyelembe nem vehetők. Jogilag miként maga a tőke, azonképpen az annak járulékát képező kamat, per és végrehajtsi költség is a végrehajtató követelésének vélelmezendő s ellenkező kikötés hiányában az egyezségi összeg fedezésére adott váltóval a töke járulékát képező per- és végrehajtási költség is fedezettnek s a váltó beváltása következtében e járulékok is kiegyenlítettnek tekintendők. Az a körülmény hogy végrehajtást szenvedők a végrehajtatónak per és végrehajtási költség követelését állítólag minden jogfentartás nélkül fizették ki, mit sem bizonyít felperes ellen; mert a végrehajtás megszüntetése iránti per már akkor folyamatban volt, másrészt pedig végrehajtást szenvedők az árverés ismételt kitűzése folytán a fizetésre kényszerítve voltak. Ennek az összegnek visszatérítése azonban nem a jelen per keretébe, hanem az 1881. évi LX. t.-c. 40. §-a szerint viszvégrehajtás útjára tartozik, miért is felperes ez iránti kérelmével e helyütt elutasítandó volt. A pécsi kir. törvényszék (1904. évi szeptember 30-án 10,274. P. sz. a.) Juhász L. dr. ügyvéd által képviselt H. I.-né szül. P. T. felperesnek, S. K. ügyvéd által képviselt U. K. cég alperes ellen végrehajtás megszüntetése és jár. iránti ügyében) következő'leg itclt : A kir. törvényszék mint váltóbiróság felperest keresetével elutasítja és ugyanő't végrehajtás terhével kötelezi, hogy 31 K. perköltséget 15 nap alatt az alperesnek megfizessen. Indokok : Az alperes javára a 11,370 p. 1902. sz. jogerős sommás végzés alapján 250 K. töke, ennek 1902. évi január hó 28. napjától számítandó 6%-os kamata, a felmerült per és végrehajtás kérelmi, valamint a felmerülendő végrehajtási költségek erejéig a felperes és férje H. I. ellen a kielégítési végrehajtás a pécsi kir. törvényszék mint váltóbiróságnak 11,800/p. 1902. sz. végzésével elrendeltetvén, a pécsi kir. járásbíróság 1902. v. 11/327. sz. végzése folytán teljesített kielégítési végrehajtás alkalmával lefoglalt ingóságokra az 1904. évi márc. hó 17-én 271/904. sz. a. kelt és felperesnek 1904. évi márc. hó 18-án kézbesített árverési hirdetmény szerint 1904. évi március hó 30. napjára az árverés kitüzetett. Felperes előadván, hogy alperes követelése az árverés kitűzésekor már teljesen megszűnt, mert alperes még egy évvel előbb az egész 250 K. tőke és összes járulékaiból álló követelésének teljes kielégítéséül az A) a. 230 K. 80 fillérről kiállított váltót fogadta el, — kérte, hogy a végrehajtás ennek folytán szüntettessék meg és az alperes jelen per költségeiben elmarasztaltassák. Alperes a kereset elutasítását és per költségéiben a felperes marssztaltatását kérte és pedig első sorban azért, mert vitatta, hogy a végrehajtás megszüntetését a végrehajtást szenvedők csak együtt kérhetik, felperes férje H. I. pedig felperesként fel nem lépett ; másodsorban azért, mert jelen esetben nincs helye végrehajtás megszüntetési keresetnek, minthogy a felperes férje részéről időközben minden jogfentartás nélkül teljesített fizetés folytán a végrehajtás önmagától megszűnt s azt a végrehajtás foganatosítására illetékes járásbíróság a B) a. becsatolt végzés szerint meg is szüntette ; s végre harmadsorban azért, mert tagadta, hogy az A) a. váltó adása s illetve elfogadása által követelésének a tőkére és kamatokon felüli, a per és végrehajtási költségekre vonatkozó része is kiegyenlítést nyert volna, miután ő felperes férjével követelésének csak a tŐKe és kamatok iránti részére nézve egyezett ki ekként, hogy azok fejében az A) a. váltót elfogadta, míg a költségekre nem, mert ezekre nézve felperes férjét ügyvédjéhez utasította, mivel egyrészt a költségek mennyiségét nem tudta, másrészt pedig mert azokat nem tartotta őt megilletó'nek, hanem ügyvédjét. Alperesnek első és másodsorban felhozott kifogása jogos alappal nem bir, mert a végrehajtást szenvedettek bármelyike külön-külön is jogositott a végrehajtás megszüntetése végett perrel fellépni, továbbá mert a végrehajtás megszüntetése iránti perben az bírálandó el, hogy a végrehajtási cselekmény idejében megillette-e és mily terjedelemben a végrehajtási jog a végrehajtatót, utóbbi ténykörülmények tehát közömbösek. Minthogy azonban 3-ik kifogás alapjául szolgáló alperesi tagadással szemben a kir. törvényszék nem találta bizonyítottnak a felperesnek azt a tényállítását, hogy az A) a. váltó adása, s illetve elfogadása és kifizetése által az alperesnek a tőkén és kamatán felüli követelése is kiegyenlittetett s ezáltal megszűnt volna; felperest keresetével elutasítani kellett. Tekintve ugyanis, hogy felperes nem tagadta, tehát az 1868: LIV. t.-c 159. §-a értelmében beismerte alperesnek azt az állítását, hogy követelésének a költségekre vonatkozó része tekintetében a felperes férjét ügyvédjéhez utasította; tekintve továbbá, hogy a felperes részéről hivatkozott és ki is hallgatott tanuk vallomásai elfogadható bizonyítékokat nem szolgáltatnak, mert egyrészt azok a felperesnek mind közeli rokonai, ugyanis ifj. H. í. és H. J. felperesnek gyermekei, ifj. H. I.-né felperesnek menye és id. H. I. a felperes férje s ennél a közeli rokonságnál fogva a tanuk mindnyájan lényegesen érdekelteknek jelentkeznek, id. H. I. pedig még annak folytán is közvetlenül érdekelt, hogy az egyik végrehajtást szenvedő, tehát a végrehajtási jognak a felperes által vitatott okból való megszüntetése neki is fölötte érdekében áll annál is inkább, mert hogv az ugyanezen végrehajtási eljárás során, az 1904. évi február hó 4-én megkisérlett árveréskor a lefoglalt ingóságok egy része fel nem találtatott, a fennforogni látszó s:kkasztásnak tekintendő vétség miatt a bűnvádi eljárás megindítása céljából a végrehajtási és árverési jkvek a kir. ügyészséghez áttétettek, s igy erre való tekintettelis érdekében áll id. H. I.-nak az, hogy a végrehajtási jog korábbi tény folytán megszűntnek nyilváníttassák, másrészt pedig ifj. H. L-né vallomása magára az ügydöntő ténykörülményre vonatkozó közvetlen tudomást nem is tartalmaz, H. J. és ifj, H. I. tanuk pedig szintén nem voltak jelen az egyezségnél, hanem csak alperesnek bíróságon kívül tett elismeréséről tesznek tanúságot, de mindegyik más-más alkalommal történt elismerésről tanúskodik, sőt ifj. H. I. tanú szerint alperes előtte követelését nem is részletezte, tekintve végül még azt a fontos körülményt is, hogy bár felperes állítása szerint, de az A) a. váltón látható nyugták szerint is az A) a. váltó adása még 1903. évi május 4-ike előtt történt, s ekként felperes álláspontja szerint a végrehajtási jog is akkor már megszűnt, sem a felperes, sem a férje az 1904. évi február 4-ére kitűzött árverés alapján végrehajtás megszüntetése iránt keresettel nem éltek, noha akkor az árverés meg is kiséreltetett — valamint azt a körülményt is, hogy a felperes férje ezúttal nem lépett fel felperesként, noha az alperesnek a felperes által nem tagadott tényállítása szerint felperes férje fizette ki az árverés tárgyát képező követelést s igy első sorban ennek lehetne igénye az általa fizetett összeg visszaköveihetésére. Mindezeknél fogva felperes kereseti tényállítását valónak elfogadni nem lehetett, hanem csak az volt valónak tekinthető, hogy az A) a. váltó által alperesnek végrehajtás alatt álló követeléséből csak a tőke és annak kamata nyert kielégítést, de a költségek nem, tehát azok erejéig a végrehajtási jog fennállott. Ezek szerint a felperes keresete jogos alappal nem birván, azt elutasítani és a felperest, mint teljesen pervesztest az 1808. évi LIV. t.-c. 251. §-a első bekezdése alapján alperes részére a perköltségben is marasztalni kellett. A pécsi kir. ítélőtábla (1905 január hó 10-én 2,857. P. sz a.) következőleg itélt: A kir. Ítélőtábla a kir. törvényszék ítéletét megváltoztatja felperes keresetének helyt ad, minek folytán a kir. törvényszéknek 11,869/p. 1902. szám alatt kelt végzésével U. K. cég alperes javára felperes és férje id. K. I. ellen 250 K. 82 fii. tőke s jár. erejéig elrendelt kielégítési végrehajtást felperessel szemben megszűntnek nyilvánítja, s alperest arra kötelezi, hogy felperesnek 52 K. 40 f. perbeli és 10 K. 30 f. felebbezési költséget 15 nap alatt különbeni végrehajtás terhével fizessen meg. Ellenben a kir. ítélőtábla felperesnek a tárgyalás kezdetén elő terjesztett azt a kérelmét, hogy az állítólag kifizetett 100 K. 76 f. per- és végrehajtási árveréstüzési költség erejéig alperes ellen már ezúttal visszvégrehajtás rendeltessék, elutasítja. Indokok: Felperes id. H. L-né P. T. 19<)4. évi március 19-én 4.0(55 P. sz. alatt beadott végrehajtásmegszüntetési keresetét azon az alapon indította meg, hogy a 11,370 p. 902. számú sommás végzéssel megállapított marasztalási összegre s annak mindennemű járulékára nézve végrehajtató alperessel az árverés kitűzése után 230 K. 80 f.-ben kiegyezett, ennek fedezetéül egy a keresethez A) alatt csatolt hasonló összegű kitöltetlen váltót adott, amelyet már teljesen letörlesztettek s ekként alperes követelése s azzal együtt annak végrehajtási joga teljesen megszűnt. Azt a kir. törvényszék helyesen mondotta ki, hogy alperesnek sem azon kifogása, mely szerint a végrehajtás megszüntetési keresetet felperes mint egyik végrehajtást szenvedett csak egymaga tette folyamatba, — sem az, hogy miután a végrehajtást szenvedők időközben a végrehajtató összes követelését kifizették, s a kir. járásbíróság ennek folytán a lefoglalt ingókat a birói zár alól feloldotta, a felperes kereseti jogát nem érinti.