A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 17. szám - A spanyol büntetőjogi irodalom fejlődése [3. r.]

A JOG tehát e kifogások figyelembe nem vehetők. De nem jöhet figyelembe alperesnek az ügy érdemében felhozott az a kifogása sem, hogy az árverés kitűzése után közte és a végrehajtást szenvedettek közt létre jött egyezség a perbeli és végrehajtási költségekre ki nem terjed és igy ezen költségek az A. alatti 230 K. 80 f.-röl szóló egyezségi váltó átadásával és kifizetésével még kiegyenlítve nincsenek. Mert amennyiben alperes maga beismeri, hogy a végrehajtást szenvedettekkel az árverés kitűzése után tőke és kamat követelésére nézve egyezséget kötött, melynek lolytán a 230 K. 80 f.-ről szóló egyezségi váltót meg is kapta ; ezen tényekkel szemben annál inkább alperest terheli annak bizonyítása, hogy ez az egyezség csupán a tőke és kamat követelésére terjedt ki, mig a per- és végrehajtási költség egyezség tárgyát nem képezte, sőt az mint önálló és nem is alperest, hanem perbeli képviselőjét illető követelés továbbra is fenhagyatott; mert jogilag, miként maga a tőke, azonképpen az annak járulékát képező kamat, per- és végrehajtási költség is a végrehajtató követelésének vélelmezendő s ellenkező kikötés hiányában az egyezségi összeg fedezésére adott váltóval a tőke járulékát képező per- és végrehajtási költség is fedezettnek s a váltó beváltása következtében e járulékok is kiegyenlítettnek tekintendők. Minthogy pedig alperes ezen jogvélelemmel ellenkező állításait mivel sem bizonyította só't annak ide vonatkozó kifogásait a felperes által felhívott id. H. I. ifi, H. I., ennek neje, T. M. és H. J. tanuk vallomása is megcáfolja: ugyanazért a kir. ítélőtábla felperesnek azon kereseti állítását, hogy ez az árverés kitűzése után és pedig tekintettel az A) alatti váltóra vezetett nyugtatványok keltére, már 1903. évi május 4-ikét megelőzőleg, a végrehajtató alperessel 230 K. 80 f. egyezségi összegben, annak összes tőke, kamat és költségkövetelésére kiegyezett s hogy annak fejében kérte és kapta a hasonló összegről kiállított A) alatti egyezségi váltót, részéről is bizonyítottnak veszi; és amennyiben nem vitás, miszerint a végrehajtást szenvedők ezt a 230 K. 80 f.-es váltót már a végrehajtás megszüntetési kereset beadása, de mindenesetre az 1904. évi március 17-ikén 2711904. szám alatt kelt legutóbbi árverési hirdetmény kibocsátása előtt beváltották s ez által az egyezségben foglalt kötelezettségüknek eleget tettek : alperes cégnek nem volt joga ahhoz, hogy az ily módon már teljesen megszűnt követelésének egy részét további végrehajtás, illetve árverés utján behajtani ismételten megkísérelje. Miért is az első bíróság ítéletének megváltoztatásával, az 1881. évi LX. t.-c. 30. §-a alapján felperes keresetének helyt adni, s az ellene 11,860/902. p. sz. alatt elrendelt kielégítési végrehaltást megszüntetni kellett. Az a körülmény, hogy végrehajtást szenvedők a végrehajiatónak 98 K. 76 f.-re szaporodott per-és végrehajtási költség követelését a ('. alatti nyugta szerint 1904. évi március 23-án állítólag minden jogfentartás nélkül fizették ki, mit sem bizonyít felperes ellen ; mert a végrehajtás megszüntetése iránti per már akkor folyamatban volt, másrészt pedig végrehajtást szenvedők az árverés ismételt kitűzése folytán a fizetésre kényszerítve voltak. Ennek az összegnek visszatérítése azonban nem a jelen per keretébe, hanem az 1881. évi I.X. t.-c. 40. i;-a szerint visszvégrehajtás útjára tartozik, miért is felperes ez iránti kérelmével e helyütt elutasítandó volt. Alperest, mint pervesztest a felperesnek okozott per- és felebbezési költségek megfizetésében az 18(58. évi LIV. t.-c. 251. §-a alapján marasztalni kellett. A m. kir. Kúria (1906. évi március 7-én 473. P. sz. a.) következőleg iteft: A másodbiróság ítélete indokainál fogva hely benhagyatik. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. A ki nem érdemelt munkadijak, illetve tiszteletdijak, amelyek előleges egyezkedés tárgyát képezik, fedezeti váltó alapján csak abban az esetben érvényesithetök, ha az előleges egyezkedés az 1874. évi XXXIV. t.-c. 54. ij a követelményeinek megfelelő váltóval nem helyettesíthető okiratba foglaltatott, ily okirat létezését azonban felperes nem is vitatta. A nyitrai kir. törvényszék (1904. évi szeptember hó 27-én 10,323/1904. p. sz. a.) Csipkó István dr. ügyvéd felperesnek Stttirta Elek dr. ügyvéd által képviselt K. Antal alperes ellen 480 K. tőke s jár iránti ügyében következőleg itélt: Alperes az 1904. évi jun. hó 14. napján 480 K.-ról kiállított váltó alapján mint elfogadó, tartozik a kereseti 480 K. váltóösszeget, ennek 1904. évi március 29. napjától járó 60/0-os kamatát, 27 K. 30 fiü. sommás végzést és ezúttal 43 K.-ban megállapitotl perköltséget felperesnek 3 nap alatt végrehajtás terhe mellett megfizetni. Indokok: Alperes azzal a kifogással él, hogy a kereseti váltó ellenértékét meg nem kapta, amennyiben azt a pert, melynek költségei fejében a kereseti váltót felperes mint megbízott ügyvédje részére aláirta, a kereset beadása után beszüntette, s ugy felperes költségkövetelése tulmagas, felhozta továbbá, hogy a kereseti váltó tartalmát nem ismerte, midőn azt aláirta. A peres felek közt nem vitás, hogy a kereseti váltó felperesnek ügyvédi munkadija s kész kiadása fedezésére adatott, s a tárgyalás során alperes beismerte azt is, hogy felperes őt nem csupán az utóbb beszüntetett perben, hanem más ügyben is képviselte. Minthogy pedig a felek előadásából kitünoleg a kereseti követelés nem előlegesen kikötött jutalomdijat képezett, hanem a kereseti váltó részben már teljesített, részben teljesítendő jogcselekmények ellátása körül felmerült dijai és készkiadásai fejeben adatott felperesnek, s minthogy alperés kitogásaiban nem is állította, hogy a kereseti váltó akkor, amikor azt aláírásával ellátta, összeg tekintetében kitöltetlen lett volna, s hogy azt felperes megállapodása ellenére töltötte volna ki, s ugy a követelés összege tekintetében a váltó szövege irányadó: az alperesi kifogások tígvelmen kívül hagyásával a sommás végzést joghatályában fenn kellett tartani. A perköltség iránti intézkedést s a képviseleti munkadíj és költség megállapítását az 1868. évi LIV. t.-c. 251. és 252. S§-ai indokolják. A pozsonyi kir. ítélőtábla (1905. évi márc. hó 4-én 2,336 904 sz. a.) következőleg itélt s Az elsőbiróság Ítéletének megváltoztatásával az 1904. évi június hó 14-én 7,007'1904. sz. a. kibocsátott sommás végzést hatályon kivül helyezi, a felperest keresetével elutasitja s végrehajtás terhével kötelezi, hogy az alperesnek 54 K. per és 21 K. 75 f. felebbezési költséget 3 nap alatt megfizessen. indokok: Felperes válaszbeli előadása szerint 1903. évi november hó 29-én, vagyis a beperesitett váltó kiállítása napján egyezkedett ki az alperessel ügyvédi dijára és költségeire nézve, amikor is az alperes a kereseti váltót elfogadói minőségben aláirta. Minthogy pedig felperes ez időpontig az alperes ügyeiben az alperes anyja ellen folyamatba tett birtokperben benyújtott kereset beadásán kivül egyéb ügyvédi teendőt nem végzett : nyilvánvaló, hogy az alperes, a váltón kitett összeggel felperesnek később teljesitendő ügyvédi tevékenységét kívánta megjutalmazni. Kétségtelennek kellett ezt elfogadni azért, mert a felperes még a váltó kiállítását megelőző időben 50 koronát küldött a felperesnek, amely összeggel a felperesnek a kereset beadásával felmerült dijai és költségei kiegyenlítettnek voltak tekinthetők. Az 1874. évi XXXIV. t.-c. 54. ij-ában foglalt rendelkezés szerint okirat szükséges az oly egyezkedés érvényességéhez, amelyben az ügyvéd saját díjazását, tekintet nélkül a felmerülhető ügyvédi munkák és kiadások mennyiségére, megbízójával szemben általányösszegben köti ki, ezt az okiratot azonban az alaki természetű és a tartozás ténybeli alapjának bizonyítására nem alkalmas váltó nem helyettesíti, minélfogva tekintettel arra, miszerint nem vitás az, hogy a beperesitett váltó felperes ügyvédi dijai és költségei fejében állíttatott ki, tekintettel továbbá arra, hogy felperesnek az alperes ellen követelhető dijai és költségei bíróilag mindezideig meg nem állapíttattak: az elsőbiróságnak Ítéletét meg kellett változtatni, a felperest a sommás végzés hatályon kívül helyezése mellett keresetével elutasítani s mint pervesztest a prts. 251. §-a alapján az alperes védekezése folytán felmerült per- és felebbezési költségnek a megfizetésére kötelezni. A m. kir. Kúria (1906-án február 21-én 712'1905 V. sz a.\ következőleg itélt: A másodbiróság ítélete helybenhagyatik. Indokok: Felperes a felebbezésében határozottan beismerte azt, hogy a kereseti váltót az alperes javára részben már teljesített és részben még teljesitendő ügyvédi munkadijainak és az azzal kapcsolatos költségnek fedezetére kapta az alperestől. Azt azonban, hogy a már véghez vitt munka és felmerült kiadás összege az alperessel egyetértőleg külön megállapittatott volna és hogy erre a váltóösszegből mennyi volna számitand('), elő sem adta. Minthogy továbbá azok a ki nem érdemelt munkadijak illetve tiszteletdíjak, amelyek előleges egyezkedés tárgyát képezik, fedezeti váltó alapján csak abban az esetben érvényesíthetők, ha az előleges egyezkedés az 1874. évi XXXIV. t.-c. 54. §-á követelményeinek megfelelő és a másodbiróság ítéletének e részben helyes indokolása szerint váltóval nem helyettesíthető okiratba foglaltatott, ily okirat létezését azonban felperes nem is vitatta : a másodbiróság ítélete a most felhozott indokokból, továbbá a fennebb felhívott és az 1868. évi LIV. t.-c. 251. ij-ára alapított saját indokai alapján helyben volt hagyandó. A kereskedelmi törvény 16. íj-ának második bekezdéséből nyilvánvaló, hogy be nem jegyzett cég át nem ruházható, s hogy igy a kereskedelmi törvény 12. §-ában foglalt rendelkezések be nem jegyzett cégre vonatkozóan nem alkalmazhatók, ebből pedig okszerűen az következik, hogy az alperesek kötelezettséget csakis annak fejében vállaltak, hogy a felperes cégét, mint bejegyzett céget használhassák. Ez abból is megállapítható, hogy a cégnek bejegyzését az alperesekkel szemben a szerződésben maga a felperes is kikötötte. A szolnoki kir. törvényszék (1904. évi július hó 1-én 19.982/903Í P. sz. alatti Hajdú Béla dr. ügyvéd által képviselt L. Adolf és fiai cég felperesnek, Schvarcz S. dr. ügyvéd által képviselt G. I. és K. B. alperesek ellen 6,500 K. tőke és jár. iránti ügyében következőleg itélt: Ha felperes cég birtokosa V. Gy. főesküt tesz arra, hocry az alperesek tulajdonát képező -K. és G. dévaványai cég az 189H. évben öt, az 1899. évben tizenkét vaggon rakomány faanyagnál többet felperestől 1898. év február 10-től 1902 december 31-ig terjedő időben nem vásárolt és részére többet nem számlázott.), — ez esetben kötelesek alperesek 5,800 K. tőkét, ennek 1903 március 19-től járó 5" ,,-os kamatait és 410 korona perköltséget felperesnek 8 nap és végrehajtás terhe alatt megfizetni. Szabadságában áll felperesnek az esküt a fentirt 17 vaggonon felül